Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-31 / 201. szám, hétfő

I www.ujszo.com I 2015. augusztus 31. KULTÚRA 7 Elvesztett ígéretek Cannes és Karlovy Vary fesztiválján forgatta új filmjét Jan Némec Jan Némec többéves kihagyás után ismét játékfilmet forgatott SZABÓ G. LÁSZLÓ Készülő filmjének cannes-i jeleneteit az idén májusban, a mustra 68-as számjegye alatt forgatta le Jan Némec, a hatvanas évek cseh új hullámának egyik vezéregyénisége. A Királyi Szőlőhegyek farkasa Karlovy Vary idei fesztiválján újabb felvett epizóddal gazdagodott. Nem véletlenül forgatott a hetven­kilenc éves, világszerte ismert prágai filmes Európa két A kategóriás se­regszemléjén. Cannes-ban, 1968-ban három cseh film szerepelt a verseny­ben. Jin Menzel Szeszélyes nyara. Milos Formán Tűz van, babám! című alkotása, Jan Némectől pedig az Ün­nepségről és vendégekről. „Sem a korábbi években, sem az­óta nem válogattak be három cseh fil­met a cannes-i versenyprogramba - idézi fel a régmúlt eseményeket a nagy tekintélyű rendező. - Mindhár­man biztosra vettük, mert megbízha­tó forrásból tudtuk, hogy nem távo­zunk üres kézzel Cannes-ból, vala­melyikünk Aranypálmával tér majd haza. Sajnos csak egy óráig voltunk érdekesek a nemzetközi közönség számára. Amíg a nyitóceremónia zajlott. Nem sokkal utána Truffaut, Godard és Lelouche, mintha eszüket vesztették volna, tönkretették a mo­zivásznat, és lefújták a fesztivált. De hogy milyenek a franciák?! Kirob­bantják a forradalmat, aztán gyorsan meg is feledkeznek róla, és vissza­térnek cseverészni a kávéházakba. Mi pedig döbbenten néztük, mi zajlik körülöttünk. Tudomásul kellett ven­nünk, hogy Cannes után semmilyen más rangos fesztiválra nem mehe­tünk a filmünkkel. Ha ugyanis egy al­kotás bekerül a hivatalos cannes-i programba, további A kategóriás mustráról automatikusan kizáija ma­gát. Truffaut, Godard és a többiek, akiket addig mind a hárman istení­tettünk, a példaképünknek is tekin­tettünk, ily módon rengeteget ártot­tak nekünk. Készülő filmemben őszintén ki is mondom, mit gondolok a franciákról, de csak a vígjáték ke­retein belül. Tehát panaszáradat és megkeseredettség nélkül. Persze azon sem csodálkozhatna senki, ha most nyavalyognék egy kicsit. Tessék csak elképzelni, ott állunk mind a hárman, Jirka, Milos és én felsorakozva, mé­retre szabott szmokingban, a szállo­dában, ahol laktunk, ingyen fo­gyaszthattunk, egyszer csak közük velünk, hogy vége, ennyi volt, me­hetünk haza, a fesztivál bezárta ka­puit - a számlát pedig ki kell egyen­lítenünk. A Csehszlovák Filmexport pedig már a bankettre készült, a nagy ünneplésre, hogy nyertünk, méghoz­zá egy történelmi fontosságú évben. Ott volt a sok prágai sonka, pilseni sör, szilvapálinka, s hirtelen nem tudtunk minek örülni. Az árut vissza nem hozhattuk, itthonról azt üzenték, dobjuk a kukába. Szerencsére talál­tunk egy német pomófilmest, aki minden este hatalmas társaságot ver­buvált a jachtjára, s ő mindent meg­vett tőlünk. A pénzt természetesen el­osztottuk egymás között.” „A Királyi Szőlőhegyek farkasa nem akar politizálni, a ’68-as esemé­nyek szelét azonban nem hagyhattam ki belőle." Jan Némec Jan Némec nemrég megjelent em­lékiratainak harminchárom elbeszé­lése közül az egyikben ezt is részle­tesen elmeséli, de a forgatókönyv alapjául kiválasztott négy novella csupán arra szolgált, hogy a hely szel­lemét tükrözze, nem pedig a történé­sek korhű rekonstruálását. A film fő­szerepét, vagyis magát Jan Némecet a cseh mozi népszerű alakja, Jin Mádl formálja meg, akiben idős kollégája nem pusztán a jeles színészt tiszteli, hanem az elsőfilmes rendezőt is. Cannes-ban a fesztiválpalota és a leg­nagyobb sztárok által lakott luxus- szállodák előtt forgatott a stáb. Jan Némec és Jin Menzel 1968-ban a Carltonban, illetve a Martinezben laktak, Milos Formán a Cap d’Antibes-ben. Egyedül az utóbbiba nem kapott zöld utat a cseh csapat, egyszerűen kitessékelték őket a re­cepcióból, amit viszont felvettek, így a készülő film egyik izgalmas kép­sora lesz, tehát ezzel is elégedettek. Karlovy Vary fesztiválján A Királyi Szőlőhegyek farkasának utolsó jele­netét vették fel, amikor Jirí Bartoška, a rendezvény igazgatója életműdíjjal jutalmazza Jan Némecet. „A Thermal Szálló nagymozijá­ban, üres nézőtér előtt forgattunk. Jirí Mádl, a filmbeli alteregóm pár perc­cel korábban még a vörös szőnyegen sasszézott csinos lányok társaságá­ban, majd kiállt a színpadra, és Bartoška kezéből átvette a Kristály­glóbuszt. Problémás és elfelejtett rendezőnek titulál a filmben a feszti­váligazgató, én viszont úgy érzem, csak az első fele igaz az állításának. Politikai téren valóban sok gond volt velem az elmúlt évtizedekben, de semmivel sem több, mint egykori új hullámos kollégáimmal, Véra Chy- tilovával, Pavel Juráéekkel vagy Evald Schormmal, Milos Formánról és Jirí Menzelről nem is beszélve. Az, hogy évekig nem forgathattam, nem azt jelenti, hogy a nézők már nem is emlékeznek rám. Vannak rendező­társaim, akik sokkal termékenyebbek voltak, mint én. A régi rendszer el­kötelezett híveiként folyamatosan dolgozhattak, életművüket azonban márréges-rég vastagon fedi a por.” Fiatalabb rendezőtársairól, Jan Svérákról, Alice Nellisről és Jan Hfebejkről elismerően nyilatkozik Jan Némec. „Egyikük sem viszi tovább a 60-as évek cseh új hullámának stílusát, de nem is baj. Mind a hárman a maguk útját járják, s ez így van rendjén. Ki­alakították a maguk filmes mikrovi­lágát, a pátosznak a leghalványabb jelét sem látni a munkáikon, és ami ugyancsak fontos: remek humorér­zékük van. Ami pedig különösen ro­konszenvessé teszi őket, ellentétben az én nemzedéktársaimmal, nem po­litizálnak. Pedig épp az ilyen filmek, a politikai töltetűek, a társadalombí- rálattal telítettek nyernek fesztiváldí­jakat. Most ezek számítanak trendi alkotásoknak, s közben többet egy kicsivel sem közölnek, mint az esti hírek. A Királyi Szőlőhegyek farkasa sem akar politizálni, a ’68-as esemé­nyek szelét azonban nem hagyhattam ki belőle. Sőt még azt az epizódot is beletettem az életemből, amikor kémkedés gyanújával letartóztattak. Jirí Mádlt pedig arra kértem, legyen egy kicsit „romanpolanskis” a film­ben. A hatvanas évek óta mind a mai napig ő a nagy kedvencem. Démoni személyiség, a filmművészet egyik legkarizmatikusabb alakja. Az én szememben az ördög legkisebbik fia. Hatvannyolcban, Cannes-ban na­gyon megkedveltük egymást. De hol van már az a nyár?” Filmbeli alteregója: Jirí Mádl (Képarchívum) Elment Tóthpál Gyula Királyhelmec. A hétvégén végső búcsút vettek Tóthpál Gyu­la fotóművésztől, a szlovákiai ma­gyar fotográfia kiemelkedő egyé­niségétől, aki hetvennégy éves ko­rában hunyt el királyhelmeci ott­honában. Tóthpál Gyula 1968-ban lapunk első, státuszban lévő, hivatásos fo­tóriportere lett. 1970-ben Prágá­ban nagyszabású kiállítással mu­tatkozott be: itt olyan fotóit tárta közönség elé, amelyek a fotográfia nyelvének új útjait keresték. 1971- ben a Berlini Fotóművészeti Vi­lágkiállításon ezüstéremét nyert. Fejes Endre TALLÓSI BÉLA Kilencvenkét éves korában távo­zott közülünk Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas író. A múlt század hatvanas-het­venes éveinek egyik legolvasot­tabb és sokat játszott szerzője volt. Rozsdatemető című legendás csa­ládregénye tette híressé. A mű há­rom kiadást élt meg rövid időn be­lül, s mindannyiszor pillanatok alatt eltűnt a könyvesboltokból. A kül­városi Hábetler család több gene­rációjának történetét, nyomorúsá­gos, szenvedésekkel és küzdel­mekkel teli életét feltáró, megrázó erejű mű ez, amelyből - mint Fejes több munkájából - színpadi elő­adás is született. A témát a zsigere- ivel ismerő, erős drámai vénájú Ka­zimír Károly rendezésében játszot­ták a budapesti Thália Színházban. Népszerűbb volt Fejes követke­ző alkotása, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, amely 1969-ben jelent meg. Ebben a már elismert író megtörtént bűnesetet dolgozott fel. A mű egy fiátal segédmunkás kü­lönös kalandját meséli el. A fiatal­ember görög diplomatának adja ki magát, és fergeteges szövegével fiatal nőket csábít el. Egy darabig élvezetes a helyzet, ám vészesen közelít a tragédia felé. A művet a belőle készült nagy sikerű tévé­filmváltozat - Harsányi Gábor re­mek játékával -tette széles körben népszerűvé. De színpadon is hatal­Elementáris szimmetria című sorozatát tárlattá rendezve sok he­lyütt bemutatták. Hatvanhatodik születésnapja alkalmából Po­zsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában reprezenta­tív, felújító kiállításon láthatta a közönség ezt az anyagot. Tóthpál Gyula munkásságát 2003-ban a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével ismerték el. 2006-ban megkapta a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat életmű kategóriában. 2013-ban pedig a Magyar Érdemrend Lo­vagkeresztjével tüntették ki. (ú) halálára más siker volt. 1977-ben a buda­pesti Vígszínház zenés darabjai­nak sorába illeszkedett - Presser Gábor feldolgozásában, Marton László nagyon érzékeny, egyben energikus rendezésében. Viktort, a görög diplomatát Hegedűs D. Gé­za keltette életre felejthetetlenül. Kiváló partnere volt Kútvölgyi Er­zsébet, Halász Judit és Bánsági Il­dikó is. A Mikor hiába... című dal, Hegedűs D. Géza és Kútvölgyi Er­zsébet kettőse a megbánás és a gyűlölet összecsapásaként hideg- rázós volt a színpadon. Fejes a munkások, a kisemberek világát ismerte, tudta feltárni és át­élhető irodalommá, drámává gyúrni igazán. Ebből a képességé­ből született meg a Mocorgó és a Cserepes Margit házassága. Az utóbbiból emlékezetes előadás született a Huszonötödik Színház­ban Iglódi István rendezésében, Törőcsik Mari és Garas Dezső ízes játékával. A modernebb kor feltö­rekvő fiatalembere áll Az angyal­arcú című drámája középpontjá­ban. Ezt a nyolcvanas évek elején a Radnóti Színpad tűzte műsorára a címszerepben Moravetz Leventé­vel, aki érzékien formálta meg a vaskalaposság ellen lázadó, helyét- útját kereső angyalarcút. A Pesti Színház a Jó estét nyár, jó estét szerelem új változatára ké­szül, most Szász János rendezésé­ben. Ebben Viktort a pályája ele­jén járó Wunderlich József for­málja meg. Az Új Szí ára M 52 rCfllC 0 rSO C! lijtvényúhágga1 <®í“« WWV V' Szentemben* 5-én plftfizetésnek és nem előfizethető, *A reitVénySSaSľdonSkaphat6 az új Szóval együtt!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents