Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-28 / 200. szám, péntek
KULTÚRA 2015. augusztus 28.1 www.ujszo.com Ketten, egymással szemben Jan Prušinovský alkotása, A Kígyó fivérek Kristályglóbuszt hozott Kryštof Hádeknek Jan Prušinovský, a film rendezője (Fotó: Kinematograf) Elviszik a Golgotát Debrecen. Már csak néhány napig lesz együtt látható Munkácsy Mihály híres Krisztustrilógiája a Déri Múzeumban, a Golgotát ugyanis augusztus 31- én elvitetik Debrecenből - közölte Pákh Imre, a festmény tulajdonosa szerdán. A New Yorkban élő, magyar származású műgyűjtő elmondta: döntéséről tájékoztatta Papp Lászlót, Debrecen polgármesterét és Angi Jánost, a Déri Múzeum igazgatóját. „Azért kényszerülök erre a számomra is szomorú lépésre, mert a jegybank képviselői hónapok óta semminemű együttműködést nem tanúsítanak, hogy tárgyalásos úton megegyezzünk. Igyekezetük arra korlátozódik, hogy erőnek erejével akarják Magyarországon tartani a festményt, s ezért a védetté nyilvánítás sincs ellenükre” - mondta a Golgota tulajdonosa. Pákh Imre szerint ez magyar- országi jogszabályokba és nemzetközi törvényekbe ütközik, ezért megteszi a szükséges jogi lépéseket. Angi János korábban elmondta: Pákh Imre telefonon hívta fel őt a napokban, és közölte azt a szándékát, hogy a hónap végén elviszi a Golgotát, miután annak megvásárlásáról nem tudott megállapodni a Magyar Nemzeti Bankkal. „Arra kértem Pákh Imrét, hogy szándékát írásban küldje el, és csatolja mellé a Förster Központ műtárgyfelügyeleti irodájának határozatát, amelyben engedélyezik a kép elvitelét” - mutatott rá Angi János. (A festmény védetté nyilvánítási folyamatának időszakában kizárólag a Förster engedélyével lehet a képhez nyúlni.) Hozzátette: e nélkül az engedélyező határozat nélkül a festményt le sem vehetik a kiállítóterem faláról. Pákh Imre szerda délután arról értesítette az MTI-t, hogy egyeztetett a Förster központ vezetőjével, L. Simon László államtitkárral és Papp László debreceni polgármesterrel, akik egyértelművé tették, hogy tulajdonosként rendelkezhet a Golgota elviteléről. Egyelőre Magyarországon belül, egy raktárban helyezi el a festményt - mondta Pákh Imre. (MTI) 6 | _______________ S ZABÓ G. LÁSZLÓ Nem szociodráma, hanem mozgóképes vallomás a harmincasok ós negyvenesek nemzedékéről - állítja Karlovy Vary idei fesztiváljának díjazott filmjéről, A Kígyó fivérekről Jan Prušinovský cseh rendező. A Kígyó fivérek (gúnynevükön: Kobra és Sikló) apa nélkül nőttek fel. Anyjuk egyedül nevelte (vagy inkább egyedül terelgette) őket. Ha ivott, nem maradt ereje a nevelésre (vagy a terelgetésre). Az alkohollal folytatott küzdelemben mindig ő volt a vesztes. A két fiú útját ma is a nagyanyjuk egyengeti, már ha olykor egyengetni tudja. Az idősebbet (Siklót) pénzzel támogatja, a fiatalabbat (Kobrát) azzal, hogy lélekben még a legnehezebb helyzetekben is mellette áll. Menedéket biztosít számára. Kobra felelőtlen csávó. Harminc felé közeledve a családtagjain élős- ködik. Munkahelye nincs és nem is volt. Hétvégi házakat tör fel, és visz mindent, ami azonnal eladható. Kábszerfüggő. Sikló javíthatatlan álmodozó. Nagy terveiből soha semmit nem képes valóra váltani. Kapcsolata sincs, iszákos anyja és problémás öccse lerázhatatlan kölöncök a nyakán. A két fivér sehol sem talál megnyugvást. Megkapaszkodni sem tudnak semmiben. Arra a kérdésemre, hogy a Kígyó fivérek közül melyiket érzi közelebb magához, Jan Prušinovský, a film rendezője a következőt válaszolta: Kobra az én szememben anarchista. Ellenszenves a magatartása. Bátyjával szemben elfogadóbb vagyok. Én magam is kerülöm a problémákat, rengeteg lelkierőre van szükségem ahhoz, hogy mások szemébe mondjam az igazat, vagy kellemetlen megjegyzést tegyek. Ilyen értelemben tehát az idősebbik férfi egyéniségében találok rokon vonásokat. A Jaroslav Zváček által megírt történet eredetileg az észak- morvaországi Jeseníkyben játszódik, ön azonban áttette a cselekmény helyszínét Közép- Csehországba. Miért? Olyan hátteret kerestem a filmhez, amely az elmúlt tizenöt év alatt semmit sem változott. És nem a hrabali értelemben. Kralupy nem az a bájos kisváros, ahol megállt az idő. Kralupyban - húsz kilométerre Prágától! - nem lüktet az élet. Elnéptelenedett a hely. Mindenki a főváros vonzásában él, ott keres munkát, jobb anyagi feltételeket, biztosabb mozgásteret. Haza szinte csak aludni járnak az emberek, sokan még a hétvégét is Prágában töltik. Kralupy lakóit egyáltalán nem érdekli, mi lesz a városukkal, nem fejlesztik, nem szépítgetik. Az ott maradt kisvállalkozók sem törődnek a környezetükkel, egyik napról a másikra élnek. Olyan az egész város, mint egy halálra ítélt ipartelep, lerakat, pusztuló betonrengeteg. S nekem ez kimondottan kapóra jött a filmhez. Kralupy vegyi üzeme ráadásul a drogosok fellegvára, hiszen olyan anyagokat termel, amelyek alkotóelemei lehetnek a kábítószereknek is. Nem érezte idegennek Jaroslav Zváček forgatókönyvét? Épp ellenkezőleg: már első olvasásra azonosultam vele. Olyan kérdéseket vetett fel ugyanis a könyv, amelyeket én is gyakran megfogalmazok magamban, de történetet, családi drámát nem tudtam szőni köréjük. Filmesként a legnagyobb gondom: a korosztályom problémáit papíron nem vagyok képes kitárgyalni. De egy jó forgatókönyvvel a kezemben meg tudom mutatni azt, ami régóta foglalkoztat. A bársonyos forradalom idején az én nemzedékem még túlontúl fiatal volt, az az időszak a mi életünkben eufórikus élményként maradt meg. A kilencvenes években váltunk felnőtté, s akkor még úgy gondoltuk, minden szép, minden jóra fordult, kinyílt előttünk a világ, csak válogatnunk kell a számtalan lehetőség közül. Negyvenévesen aztán rá kellett döbbennünk, hogy sok minden másképpen van, mint ahogy mi elhitettük magunkkal. A rendszer is szigorúbb, amelyben élünk, s ezt nehéz elfogadni. Becsapottnak éreztük magunkat, miközben senki semmit nem ígért annak idején. Az ébredés, az eszmélés nem kevés fájdalommal járt. Akkor A Kígyó fivérek tulajdonképpen a „kijózanodás” filmje? Nevezhetjük annak is. A rendszer nem egy névtelen valami. A rendszer mi vagyunk. Nemzedéktársaim közül nagyon sokan el sem tudják ezt fogadni, azért nem képesek adaptálódni. Ezért a sok spekuláció, a folyamatos kitörési vágy, titkos útkeresés, a szabályok, a törvények megkerülése, ahelyett, hogy az alapokat változtatnánk meg. Kryštof Hádek, aki Kobrát, a színes hajú, kisiklott egzisztenciát formálja meg a filmben, hiteles játékáért a legjobb férfialakítás díját kapta Karlovy Varyban. Filmbeli bátyját a saját bátyja, Matéj Hádek kelti életre, ugyancsak finom színészi eszközökkel. Ő is megérdemelt volna egy Kristályglóbuszt. Kryštof és Matéj jó testvérek, mindketten tudják, hogy egymás nélkül egyikük sem lenne annyira jó a filmben. A díj tehát a szüleik lakásába került, az egész család boldogan nézegetheti. A 27. Losonc-Kálnói Nemzetközi Kerámia Szimpózium NÉMETHBOZÓANDREA A virtuális világ egyre inkább háttérbe szorítja azokat a hagyományos művészeti eljárásokat, melyek anyaggal dolgoznak, mesterségbeli tudást és sokszor költséges technikai felszereléseket igényelnek. Ezek közé tartozik a kerámiaművószet is. A Losonc-Kálnói Nemzetközi Kerámia Szimpózium szlovákiai viszonylatban egyedülálló. 1989-től évente szervezik meg. Bár a szűkös anyagi keretek nagyban befolyásolják a lehetőségeket, a rendezvény a szlovákiai művészeti élet fontos eseménye. A Nógrádi Múzeum és Galériában kiállítás mutatja be az idei hat fiatal résztvevő háromheti munkájának gyümölcsét. A Nógrádi Múzeum és Galériában kiállítás mutatja be az idei szimpózium résztvevőinek alkotásait (illés Zoltán felvétele) A lengyel Božena Sacharczuk a fazekaskorong mestere. A korongon alakítja ki organikus alakzatait, amelyeket modellezéssel és egyéb anyagok beemelésével tovább formál. A szintén lengyel Tornász Nie- dziolka geometrikus konstrukcióit organikus formákkal kapcsolja össze. Robusztus plasztikáinak a felszínét sajátos nyomatos technikával munkálja meg. A szlovákiai Lucia F abiánová-Strassnerová műveit a humor és az ironikus hangvétel jellemzi. Munkáiba olykor meglepő elemeket komponál - reliefjeibe például régi porcelánkapcsolókat éget. A losonci Éva Smíková a természetes, organikus formákat részesíti előnyben. Figyelemre méltóak a „nem-edénynek” nevezett alkotásai, amelyek az edényekre emlékeztető alakzatok, de funkciójukat elveszítve organikus formációkká válnak. Az ugyancsak hazai müvészpáros, Jarmila Mitríková és Dávid Demjanovič munkái különálló csoportot képeznek a kiállításon és a kerámiaművészetben ugyanúgy, mivel nem a megszokott formákkal és technikai bravúrokkal dolgoznak. Színesre festett, a múlt század illusztratív-realista stílusában megformált figurális alkotásaiknak a „Morena-kultusz” címet adták. Ezekben furcsán ötvözik a szocialista rendszer személyi kultuszának és pionírmozgalmának vizuális elemeit a népi hiedelemvilágból, mítoszokból vett motívumokkal. A szimpóziumon készült alkotásokból minden évben néhány a Nógrádi Múzeum és Galéria gyűjteményét gyarapítja, amely szlovákiai viszonylatban egyedülálló kortárs kerámiagyűjtemény. A kiállítás szeptember 20-ig tekinthető meg a Nógrádi Múzeum és Galériában.
