Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-04 / 179. szám, kedd
2015. augusztus 4., kedd, XI. évfolyam, 30. szám nak ebben a szakaszában még nem voltunk eléggé élesek, miközben az Arsenal tíz emberrel védekezett a kapuja előtt. Ettől függetlenül gratulálok nekik, szervezetten futballoztak. Ami a bajnoki címvédést illeti, kőkemény dolgunk lesz. Amíg a többiek egyre-másra költik a pénzt, és veszik az újabb és újabb játékosokat, mi tulajdonképpen ugyanazzal a csapattal vágunk neki az idénynek, mint tavaly” - kesergett teátrálisan a portugál tréner. A vélemény olyan, mint... Wenger szemmel láthatóan megAz Arsenal megvédte 2014-es címét: a ManCity után a Chelsea-t is legyőzte a Community Shielden (SITA/AP-felvétel) Nincs még két menedzser a Premier League- ben, aki annyira utálná egymást, mint Arséne Wenger és Jósé Mourinho, ami az angol Szuperkupa, vagyis a Community Shield döntőjében ismét bebizonyosodott. Az Arsenal mestere tizennegyedik alkalommal futott neki, hogy legyőzze portugál ellenfelét, és végre sikerrel is járt. A pályán kívül viszont megint Mourinho lopta el a show-t. FA-kupa-győz- tes Arsenal nyerte az angol labdarúgó Szuperkupát, miután a vasárnapi mérkőzésen 1-0- ra legyőzte a bajnoki címvédő Chelsea-t - ezzel hivatalosan is elkezdődött az európai topligák új vadászszezonja. A mindent eldöntő gólt Alex Oxlade-Chamberlain szerezte a 24. percben. A Wembley Stadionban rendezett meccsen jobban érvényesült az Arsenal akarata, Arséne Wenger játékosai frissebben és ödetesebben futballoztak, uralták a meccs képét. Igaz, ennek ellenére a Chelsea előbb Ramíres közeli fejesével egyenlíthetett volna, majd a második félidőben Eden Hazard előtt adódott óriási lehetőség, de végül egyik játékos sem találta el még a kaput sem. A másik oldalon a mérkőzés végén előbb Santi Cazorla, majd az előrehúzódó védő, Kieran Gibbs került abszolút ziccerbe, de Thibaut Courtois mindkétszer tökéletes ütemben lépett ki a kapujából, és hárította a lövést. Nagyjából ezek az események voltak a meccs fénypontjai, ami sok mindent elmond a találkozóról: a csapatok idény eleji formában és tempóban birkóztak egymással, miközben az Arsenal ziccerekig, a Chelsea pedig csak nagyobb helyzetekig jutott, így az Agyúsok megérdemelten nyerték a trófeát. A lényeg - bizonyos szempontból - azonban csak a lefújás után következett. Az elmaradt kézfogás, ami nem beszédtéma „A lefújásnál azt tettem, amit az én helyemben egy Chelsea kaliberű klub menedzserének tennie kell: az oldalvonalnál vártam a győzteseket, ott, ahol csak az nem bot- lik belém, aki nem akar. Minden Arsenal-játékossal kezet fogtam, hiszen ki sem tudtak kerülni. Igaz, akadt, akinek így is sikerült, de ha valaki nem akar odajönni hozzám kezet fogni, azzal nem tudok mit kezdeni, nálam az nem beszédtéma” - mondta Mourinho a mécsesét követő sajtótájékoztatón, bizonyítva, hogy ez számára „tényleg nem beszédtéma”. A megjegyzés persze Arséne Wen- gerre vonatkozott, aki valóban nem fogott kezet ellenfelével, de volt rá magyarázata: „Sok mindenkivel fogtam kezet a meccs után, de még így sem kerülhetett sor mindenkire. Én nem látok ebben semmi különöset” - zárta rövidre a témát Wenger, aki viszont ellenfele egy másik megjegyzésére hosz- szabban reagált. ,A Chelsea egyértelműen jobb volt, gyakrabban kezdeményeztünk, kontrolláltuk a meccset, többet birtokoltuk a labdát is - kezdte értékelését általános megrökönyödést keltve a portugál mester, aki pedig éppen arról híres, hogy a gólokkal szemben semmire sem tartja a labdabirtoklást. - Az ellenfelünknek is akadt néhány kontrája, mi viszont remekül felépített támadásokkal operáltunk. Megtartottuk a labdákat, próbálkoztunk, míg ők taktikusan fociztak. Az első félidő közepén aztán minden átmenet nélkül megszerezték a vezetést is, innentől kezdve elsősorban a védekezésre figyeltek. Sajnos a szezonlepődött Mourinho szavain, de úriemberhez méltóan válaszolt. „Hogy a Chelsea lett volna ma a jobbik csapat? Nos, véleménye mindenkinek van... Az enyém például az, hogy ha összeszámoljuk a tiszta gólhelyzeteket, gyorsan egyértelművé válik, melyik is volt a jobb csapat. Az igaz, hogy a vezető gólunkat követően talán a megszokottnál jobban védtük az eredményt, de a csapat nagyon meg akarta nyerni ezt a trófeát, és sikerült is. Örülök, hogy Petr Čech kiváló formában védve, kapott gól nélküli teljesítménnyel járult hozzá a sikerhez” - riposztolt Wenger arra utalva, hogy ha a kapus marad a Chelsea- nél, most vereséggel kezdte volna az új szezont. Jósé Mourinhónak azonban még volt egy dobása - szó szerint. A bajnokcsapat edzője inkább a tömegbe dobta az ezüstérmét, mikor lejött a pályáról, mert szerinte az csak veszteseknek való. „Az ezüstérem a vesztesek érme. Reméljük, szép emlék lesz majd annak, aki elkapta, nekem nincs rá szükségem” - mondta tettéről Mourinho a meccs utáni sajtó- tájékoztatón. Az eldobott érmét egyébként a 10 éves Bobby Gill kapta el az Arsenal-szektorban, vagyis Mourinho azért figyelt arra, hova is dobja a veszteseket szimbolizáló érmet. Hogy miért utálják egymást ennyire? A két menedzser kapcsolata már Mourinho első londoni munka- vállalása alatt megromlott. Nem is csoda, a Special One olyan nyilatkozatokat engedett meg magának, mint kevesen, sokszor kemény szavakkal becsmérelte az Arsenalt irányító francia kollégáját. „Szerintem ő egy tipikus kukkoló, aki folyton másokat figyel. Mindenütt vannak olyanok, akik nagy távcsövekkel lesik a szomszédokat, és úgy látom, hogy neki is beteges hajlamai vannak. Folyton beleártja magát mások ügyeibe, de persze az is lehet, hogy szerelmes a Chelsea- be, és az én helyemre pályázik” - hangzott még 2005-ben a portugál mester meghökkentő nyilatkozata. Wenger azzal vívta ki a szokatlan kirohanást, hogy korábban kijelentette: talán végre eltűnik a Kékek nagy önbizalma, miután a Chelsea büntetőkkel alulmaradt a Charltonnal szemben a Ligakupa harmadik fordulójában. „Engem nem érdekel az Arsenal, Wenger is maradjon meg a saját csapatánál. Annál is inkább, mert 11 forduló alatt még nem nyertek idegenben, és Thierry Henry nélkül győzni se tudnak” - tette hozzá Mourinho, aki ekkor már 40 bajnoki meccs óta volt veretlen együttesével, és 9 ponttal vezette a Premier League-et. Wenger, a bukás specialistája Mourinho a következő emlékezetes balhorgot azzal vitte be, hogy álommunkának nevezte az Arsenal kispadját. „Ha lehetne, minden kollégámnak olyan kispadot kívánnék, mint Arséne Wengernek van az Arsenalnál. Adja-veszi a játékosokat, terelgeti a csapatot, a vezetőség pedig hagyja dolgozni annak ellenére, hogy nyolc éve nem nyert az égvilágon semmit. Őszintén irigylem őt, a kudarchalmozás mesterét, akinek ennyi ideje van bizonyítani egy csapatnál, míg mások csak hónapokat kapnak. Mindenesetre, ha én nyolc évig nem nyernék semmit a Chelsea- nél, magamtól szedném a sátorfámat” - bökött oda újra egy erőset Mourinho 2014 februárjában. Nem sokáig kellett várni a folytatásra: 2014 októberében a Chelsea hazai pályán fogadta, és verte 2-0-ra az Arsenalt, de a meccs nem erről, hanem a két menedzser lökdösődéséről maradt emlékezetes. A feszült hangulatú mérkőzésen Mourinho folyamatosan próbálta nyomás alá helyezni a játékvezetőket, a negyedik számú bírónál percenként reklamált. Ezt unta meg végül Wenger, és a 15. percben Gibbs egyik szabálytalanságát követően taszigálni kezdte az ezúttal sárga lapot reklamáló portugált, úgy kellett végül szétválasztani a kakaskodó feleket. Az biztos, hogy a legújabb fejezet sem mélyítette el kettőjük barátságát, de legalább megtörte Arséne Wenger átkát, a francia mester ugyanis korábban hat döntetlen mellett hétszer kikapott portugál riválisától, vagyis a legjobbkor szakadt meg a megalázó sorozat. Hegedűs Henrik Mélypont: az ominózus lökdösődés a tavalyi szezonból (Képarchívum) Megtört Wenger átka: az Arsenal kupagyőzelmével indult a vadászszezon
