Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-26 / 198. szám, szerda
141 DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2015. augusztus 26. lwww.ujszo.com Szigorúbban ellenőriznék a képviselőket (A szerző felvétele) A képviselőknek adott ajándék a várost illeti SZÁZ ILDIKÓ A héten döntenek Léván a közéleti tevékenységet szabályozó etikai kódexről. nym Ötoldalas etikai kódex jóváhagyásáról döntenek e heti ülésükön a lévai képviselők. Mostantól szigorúbban ellenőriznék a testület tagjait, a közszereplők munkáját és bevételét. Az etikai kódexről eddig a városi tanácsban és egyes szakbizottságokban tárgyaltak, a pénzügyi, szociális, közeledési, környezetvédelmi, iskolaügyi és kereskedelmi bizottság tagjai tudomásul vették a dokumentumot. A kulturális bizottság, illetve néhány lévai városrész bizottsága javasolta a testületnek a kódex elfogadását. Ha a testület jóváhagyja az etikai kódexet, a város hivatalos honlapján közzéteszik azoknak a képviselőknek a nevét, akik aláírták a dokumentumot. A javaslatot Miloš Za- ujec képviselő terjeszti be, aki a legutóbbi önkormányzati választások egyik polgármester-jelöltje volt a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Szabadság és Szolidaritás, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió képviseletében, ám az utolsó pillanatban visszalépett. Az etikai kódex szerint a képviselőknek elsősorban a közösség érdekeit kell szem előtt tartaniuk, nem szabad, hogy döntéseiket politikai pártok, esetleg rokonok vagy ismerősök befolyásolják. Tartóz-, kodniuk kell a szavazáskor abban az esetben, ha családi vagy egyéb okok miatt elfogultsággal vádolhatnák őket. A kódex részét képezi továbbá, hogy a képviselő köteles nyilvánosságra hozni a vagyonnyilatkozatát. Speciális lista készül azokról az ajándéktárgyakról, amelyeket hivatalos útjaikon, különböző rendezvényeken kapnak a képviselők, ezeket nem tarthatják meg, kötelesek őket a közösség rendelkezésére bocsátani. A kódex aláírója egyetért továbbá azzal, hogy közéleti tevékenységéről, döntéseiről tájékoztatja a nyilvánosságot, és városi pénzből nem rendez politikai kampányokat. A dokumentumot Léva önkormányzati honlapján, a testületi ülésre beterjesztett anyagok között találják meg az érdeklődők. Az etikai kódex akkor lép hatályba, ha a testület többsége elfogadja és aláírja. FÜRI KASTELYNAPOK A PROJEKT NEVE: Európai párbeszéd NÁZOV PROJEKTU: Európsky dtálóa A belépés ingyenes! Forgách gróf parkettagyára Az üzemről még a helytörténészek sem tudtak, csak huszonkét számlakönyv maradt utána VRABEC MÁRIA A közelmúltig a helytörténészek sem tudták, hogy Ghymeskosztolányban (Kostoľany pod Tríbečom) működött a monarchia egyik legismertebb parkettagyára. NYITRA A Forgách grófok által létrehozott üzem termékeit hajdan bécsi megrendelőknek szállították, a Felvidéken csak az arisztokrácia tudta megfizetni. A gyár harmincéves működésére ma már csak huszonkét számlakönyv emlékeztet - ezeket találta meg a nyitraivánkai állami levéltár igazgatója, Peter Keresteš. Bécsi szalonok A parkettagyárat, avagy ahogy akkor nevezték, „padlóburkoló kockák gyárát” 1843-ban alapította Forgách Károly gróf, a gímesi uradalom birtokosa. Később, nyilván a bécsi klientúrára való tekintettel a Kosztolaner Parketen Fabrick nevet vette fel a gyár, a számlakönyvekben már ez szerepel. „Az egész üzem négy barakkból állt, ezek a falu határában, a Drevenyica patak mellett voltak. A gróf évi kétezer aranyért adta bérbe a gyárat és a gőzfíírészt - 1848-ban Ignaz Wildner von Maithsteinnek, 1853-ban az Adolf és Hermán Schnitzer von Lindenstamm testvérpárnak. Ráadásul a szerződésben azt is kikötötte, hogy a parketta alapanyagául szolgáló bükk- és tölgyfát csak az ő erdeiből vásárolhatják, úgyhogy a gyár duplán jövedelmezett neki. A helybeliek sem jártak rosszul, hiszen több mint harminc embert alkalmazott” - tudjuk meg Peter Kerestestöl. Fénykorában, az 1850-es években huszonnyolcféle parkettát gyártottak a kosztolányi üzemben, ezenkívül pedig padlóburkoló és bútorlapokat, fazsindelyt, pámatartókat, hordófákat, asztal- és széklábakat. Ez az időszak volt a Monarchiában az iparosodás kezdete, és az első vállalkozások természetesen az arisztokráciához fűződtek. A Felvidéken főleg az élelmiszeriparba, a fafeldolgozásba, a fűrésztelepekbe fektettek a vagyonos családok, ugyanebben az időben jött létre például a ghýmesi cukorgyár és a nyitraújlaki likőrgyár is. A felvevőpiac nagy volt, a ghymes- kosztolányi parkettákkal pesti és bécsi szalonok, később a 19. század elején épült polgári bérlakások padlóit burkolták. A számlakönyvekben csak a megrendelők adatait jegyezték fel Peter Keresteš, nyitraivánkai állami levéltár igazgatója találta meg a dokumentumokat (Tomáš Holúbek felvételei) Az első gőzfűrész „Olcsóbb és melegebb volt, mint a márványburkolat, és sokkal szebb, mint az egyszerű hajópadló. A parketta már középosztálybeli rangot jelentett, de ebben is volt felsőbb kategória, a kastélyokba, főúri házakba intarziás műremekek kerültek” - folytatja a történész. Rajzok sajnos nem maradtak fenn, és a számlakönyvekben is csak a megrendelők adatait jegyezték fel, azt nem, melyik épületbe kerültek a parketták. Az biztos, hogy a helybeliek nem engedhették meg maguknak, a számlakönyvekben egyetlen Nyitra környéki vevő sem szerepel. Szlovákia területén nagy valószínűséggel a ghy- meskosztolányi parkettagyárban használtak először gőzfürészt, már a 19. század negyvenes éveinek elején. Összehasonlításként, az ország legnagyobb fűrésztelepén, a kisbiccsei- ben csak 1860-ban kezdtek gőzfü- résszel.dolgozni. Parkettagyártásban pedig abszolút úttörő volt Forgách gróf, a környéken csak 1911-ben, Nagytapolcsányban létesült a következő parkettaüzem. A ghymeskosz- tolányi parkettagyár akkor már rég nem működött. „1871 -ben a bérlők és a tulajdonosok közti viták, valamint a csökkenő kereslet miatt zárhatott be” - véli Peter Keresteš. Ekkor már Ausztriában is több helyen gyártottak parkettát és onnan olcsóbb volt a szállítás. Ghymeskosztolányban a faluszéli barakkokat nyilván lebontották, a berendezést eladták, a településen nyoma sem maradt a gyárnak - olyannyira, hogy a község helytörténeti kiadványaiban sincs szó róla. Ha a levéltárban nem maradnak fenn a számlakönyvek, ma azt sem sejtenénk, hogy létezett, pedig annak idején jelentősen befolyásolta a régió életét. MP150605
