Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-26 / 198. szám, szerda
www.ujszo.com | 2015. augusztus 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Fordul a világgazdaság? Kína 2008 óta stabilizáló erő volt, most a destabilizáció fő forrása o GÁL ZSOLT * * K ína stabilizáló erőként működött a világgazdaságban a 2008-as globálissá terebélyesedő pénzügyi válságot követően. A problémáival küzdő Nyugatot, főleg Amerikát felváltva a világgazdaság fő moteljává vált. Most ennek vége, a kínai tőzsdepánikot világszerte árzuhanás követte a vezető tőzsdéken. Az olvasót nem feltétlenül lepi meg ez a fejlemény, e hasábokon is többször írtunk arról, hogy a kínai növekedés fenntarthatatlan, mivel szédítő tempójú eladósodás fűtötte. A kérdés csak az volt, mikor fékeződik le, és kemény, vagy puha landolás lesz-e a vége. Erre még most sincs pontos válasz, részben a megbízhatatlan kínai statisztikák miatt. A világgazdaságot stabilizáló erőként húzó Kína viszont végleg a múlté, a hétfői globális tőzsdepánik ugyanis egyértelműen Kínából indult. Bár elsősorban nem a kínai tőzsdék zuhanása áll mögötte, hanem a kínai gazdaság lefékeződésétől való növekvő félelmek. Időközben ugyanis Kína a világ három fő gazdasági hatalmának egyike lett, az EU és az USA mellett. Egyre mohóbb étvággyal zabálta a nyersanyagokat, a vasérctől kezdve a rézen, cinken, alumíniumon át egészen az olajig. A nyersanyagárak korábbi szárnyalása és jelenlegi hanyatlásajelentős részben a kínai gazdaság változó „étvágyának” számlájára írható. De nemcsak a nyersanyagtermelő cégek és országok felett gyülekeznek most sötét felhők. A hatalmasra nőtt kínai gazdaság problémái ugyanis globális hullámokat geijesztenek. A fő kérdés az, hogy képes-e az USA visszavenni korábbi szerepét, amikor főleg az amerikai háztartások fogyasztása révén húzta a világgazdaság szekerét. Mert az Európai Unióra most se nagyon számíthat, a korábban sztárolt BR1CS országok meg egymás után dobják be a törülközőt (közülük egyébként relatíve még mindig Kína van a legjobb helyzetben). A rogyadozó fejlődők, az összeomlás elé néző nyersanyagfüggők (V enezuela, , Irak, Oroszország, Irán), meg a nyersanyag nélkül omladozók (Ukrajna, Egyiptom), a lassan araszoló és problémákkal küszködő EU - ez lenne jelenleg röviden a világgazdaság, Amerika nélkül. Csakhogy az USA relatív súlya már korántsem olyan, mint az ezredfordulón, emellett a fejlett országok a válság után agyondoppingolt, agyon- szteroidozott formában jutottak el újra a növekedésig. Nulla kamatokkal, csúcsrajáratott jegybanki pénznyomdával, hatalmas államháztartási hiányokkal és emiatt dagadó államadóssággal. Vagyis állami gazdaságélénkítésre a fejletteknél nem maradt puskapor, és ez alól Amerika sem kivétel. Ahol a háztartások „élménye” igencsak friss arról, hová vezet a túlzott eladósodás. Szóval valószínűtlen, hogy Amerika Kapitány visszaveszi a stafétát a kínai sárkánytól, és a világgazdaság motelja vígan döcög tovább. Még ilyen olcsó olajárak mellett sem. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Béke vagy demokrácia? VERES ISTVÁN # a fontosabb, a I / ■ ~m béke vagy a de- I W I ■ mokrácia? A _A_ T ■ JK. 2011-es arab tavasz utózöngéit figyelve akár ezen is elgondolkodhatunk. Annál is inkább, mivel úgy tűnik, az arab tavasz csak előzöngéje volt azoknak az eseményeknek, amelyek a térséget, és most már a mi térségünket is sújtják. Az egész arról jutott eszembe, hogy az Iszlám Állam ismét felrobbantott egy felbecsülhetetlen értékű szíriai templomot Palmürában. Kérdés, mit érnek el ilyesmivel. Az efféle vandalizmus nyilván elszomorítja a világ újságolvasóit, a legnagyobb károkat viszont az adott ország szenvedi el, hiszen többé nem mennek turisták ezekre a helyekre, így bevételektől esik el (esetünkben Szíria). De ez csak egy porszem abban a viharban, amely az arab tavasz óta keveri a levegőt a Közel-Keleten és a Magrebben. Sokan örvendeztek a diktátorok bukása után: végre demokratikus útra lépnek az arab országok. Azóta kiderült, hogy a nyugati demokráciát nem lehet olyan könnyen importálni ezekbe a térségekbe, mint korábban a Levi's gatyákat meg a skót whiskyt. Mert diktatúra egyenlő stabilitás. Stabilitás egyenlő béke. Béke nélküllétbi- zonytalanság van, mindennapi terror, esetleg polgárháború. Háborúban pedig senki nem akar élni, úgyhogy sokan a kivándorlás mellett döntenek. Ok a menekültek. A nyugati hatalmak 2011 -ben támogatták a diktatúrák megdöntését (Líbia esetében katonailag is), azóta viszont nagyon óvatosak. Szíriában kévésén múlt az Aszad elleni katonai beavatkozás, de a helyzet elfajult. Táptalajt kapott az Iszlám Állam. Szóval béke kellene, de milyen áron? Talán nem is kellene erőltetni a demokratizálódást a térségben? Ültessünk az elnöki székbe egy új diktátort, akit katonailag is támogatunk, hogy legalább a békét fenn tudjuk tartani? Közben a Nyugaton évtizedek óta beilleszkedők közösségei azt mutatják, hogy némi akarattal a muszlim hit és a demokrácia megfér egymás mellett a mindennapokban. A demokráciáig viszont el kell jutni, és ez egy véres út, értékrendek ütközésével, és persze sok mellébeszéléssel. 2001. szeptember 11 -tői, és főleg 2 011 -tői ez már nemcsak az arab országok útja, hanem a miénk is. A szövevényes közel-keleti politikai viszonyokat elnézve pedig úgy tűnik, az unokáink sem fognak a végére érni. Persze vannak és lesznek új technológiák a terrorizmus ellen, amelyekkel bárkiről bármikor bármit meg lehet majd tudni (és nyilván ez a jövő), de valószínű, hogy a Földön egyre magasabb áron fogják mérni a béke kilóját. Fico hamis vádaskodása MARIÁN LEŠKO A mikor Igor Matovič anonim forrásra hivatkozva bejelentette, hogy Robert Ficónak és nejének titkos bankszámlái vannak Belizében, a kormányfő közölte: „Feleségemmel együtt az a meggyőződésünk, hogy Igor Matovič a hamis vád bűncselekményét követte el”. Bár mindketten jogászdoktorok és feljelentést tettek Matovič ellen, kevés az esélyük a sikerre. A hamis vád bűncselekményét az követi el, aki mást hamisan vádol meg bűncselekmény elkövetésével, azzal a céllal, hogy az illető ellen büntető- eljárás induljon. A Btk. szerint a hatóságoknak bizonyítaniuk kell, hogy a tettes tudatában volt annak, hogy hamisan vádol. A rendőrségnek és az ügyészségnek tehát azt kellene bizonyítania, Matovič tudatában volt annak, hogy hamisan vádolja Ficót. Ez pedig szinte lehetetlen. Ha már a hamis vádnál tartunk, említsük meg, hogy Fico öt évvel ezelőtt sokkal rosszabb helyzetben volt, de az ügyészek kihúzták a csávából. Az ügy két nappal a 2010-es parlamenti választások előtt kezdődött, amikor a Sme honlapján nyilvánosságra hozták a legendás hangfelvételt, amelyen Fico kormányfő hangjához,fagyon hasonló hangon” valaki a következőket mondja: „Csak annyit mondhatok - és remélem, senki se hallgatózik -, szóval hogy intéztem erre az évre harmincötöt, a jövő évre úgy negyvenet, és meg még ezt-azt. Én, a saját fejemmel, intéztem, mármint a pénzt...” Fico akkor gyorsan sajtótájékoztatót hívott össze és közölte, hogy a hangfelvétel hamisítvány, „amit három perc alatt bárki képes probléma nélkül megcsinálni”. És bejelentette, hogy feljelenti a Sme főszerkesztőjét, mert világos „az ártó szándék”. Dobroslav Tmka főügyész nemsokára megerősítette, hogy Fico valóban feljelenést tett. Valamint hogy a hang- felvételen hallható dolgok miatt Figeľ és Lipšic jelentette fel Ficót. Ezután pedig csuda dolgok történtek. Fico felháborodása hirtelen elpárolgott. Jómaga semmit nem tett azért, hogy bebizonyosodjon, hogy a hangfelvétel „totális hamisítvány”. Nem így viselkedik az, aki tudja, hogy a rendőrségi szakértői vizsgálat az ő verzióját erősítené meg. Ahelyett, hogy foggal-körömmel ragaszkodott volna a szakértői vizsgálathoz, amely bebizonyítja, hogy a hangfelvétel „totális hamisítvány”, simán nyugtázta, hogy a rendőrség és az ügyészség nem vizsgálja ki, hogy kinek a hangja hallható a felvételen. 2011 januárjában a nyomozótiszt elutasította Figeľ és Lipšic feljelentését, állítólag mert a hangfelvétel tartalma alapján „nem állapítható meg egyértelműen, hogy valamilyen jogsértés történt volna”. Dušan Kováčik speciális ügyész ezt azzal fejelte meg, hogy ha nem történt törvénysértés, altkor „nem volt szükség megvizsgálni és kideríteni, hogy kinek a hangja hallható a felvételen”. A kérdés csak az, a rendőrség és az ügyészség miért nem vizsgálta ki, kié a hang, amikor az ügyben maga Robert Fico tett feljelentést a Sme főszerkesztője ellen. A válasz viszonylag egyszerű. Ha a szakértői vizsgálat megállapította volna, hogy a felvételen egyértelműen Fico beszél, a Smer elnöke ellen hamis vád miatt büntetőeljárást kellett volna indítania. Hiszen ha őt játszották fel, akkor tudatában volt annak, hogy hamisan vádol valakit, aki ellen emiatt büntetőeljárás indulhat. A Btk. szerint pedig emiatt bizony „háromtól nyolc évig terjedő szabadságvesztést kell kiróni”. A szerző a Trend című hetilap kommentátora FIGYELŐ Húsz év a krími ukrán rendezőnek Húsz év börtönre ítélte egy orosz bíróság Oleh Szencov terrorizmussal vádolt krími ukrán filmrendezőt a dél-oroszországi Rosz- tov na Donuban. A vád szerint Szencov és társa, Olekszandr Kol- csenko terrorcsoportot hozott létre, és illegális fegyverkereskedelmet szervezett. Állítólag tavaly májusban két támadást is végrehajtottak Szimferopolban. Kolcsenkót tíz év szabadságvesztésre ítélték. Szencovot 2014 májusában vették őrizetbe a Krím székhelyén, Szimferopolban lévő otthonában, majd Moszkvába szállították. A tárgyaláson kijelentette, nem ismeri el a bíróságot, amelyet megszállónak nevezett. Az ellene folyó eljárást koholt vádakra épülő politikai pernek tekinti. A perben annak ellenére született meg a szigorú ítélet, hogy Ukrajna és az USA is tiltakozott. Az Európai Filmakadémia nyílt levélben kérte Vlagyimir Pu- tyin elnöktől Szencov szabadon bocsátását. A levelet Tarr Béla magyar, Andrzej Wajda lengyel és Wim Wenders német filmrendező is aláírta. (MTI) Néhány hónap óriási sikkasztásért Szabadlábra helyezték Jevgenyija Vasziljevát, az orosz védelmi tárca ingatlancégének volt vezetőjét. A nőt 800 millió rubel (több mint 10 millió euró) elsikkasztásáért májusban ítélték öt év börtönre. Egyebek közt azzal indokolták a szabadlábra helyezést, hogy a nő részt vett egy személyiségjavító kurzuson, s bár még nem fejezte be, a szakemberek megállapították, hogy viselkedése „előreláthatólag kedvező” lesz. A vád szerint a Vasziljeva áron alul értékesítette a védelmi tárca ingatlanait. Az ügyet nagy figyelemmel követte a sajtó és a közvélemény. A nő moszkvai luxuslakásában a nyomozók 1200 ékszert és drágakövet, 3,5 millió rubel készpénzt, illetve 127 millió rubel értékben márkás órákat találtak. A házi őrizet ideje alatt több fotó jelent meg arról, hogy luxusüzletekben vásárol, és méregdrága kozmetikai szalonokban fordult meg. A nő apja, egy szentpétervári üzletember megtérítette a lányával szemben támasztott anyagi követelést 217 millió rubelt. (MTI)
