Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-25 / 197. szám, kedd
www.ujszo.com | 2015. augusztus 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A tipikus munkanélküli Dél-Szlovákiában él a tartósan munkanélküliek 41 százaléka B izonyos értelemben hiánypótló összegzést tett közzé a Statisztikai Hivatal és a Postabank: kicsit mélyebben is megvizsgálták a szlovákiai munkanélküliekre vonatkozó jellemzőket. Az összesített adataik szerint az átlagos állástalan 30 és 54 év közötti, középfokú, leginkább szakmunkás-képesítéssel rendelkezik, és egykori munkahelyéről azért bocsájtották el, mert létszámcsökkentés volt. A fenti adatsor nyilván csak összegzi a leggyakoribb jellemzőket, természetesen sokan kilógnak a „tipikus” állástalanok hosszú sorából. Az álláskeresés módjairól szóló adatok is sokatmondóak. A munkakeresők 61 százaléka már egy éve eredménytelenül próbál elhelyezkedni, emellett 20 százalékot tesz ki azok aránya, akik bevallásuk szerint még soha, sehol nem dolgoztak - ebbe a halmazba beletartoznak a pályakezdő fiatalok is. A munka- nélküliek 98 százaléka állítása szerint aktívan keres munkát, 85 százalékuk pedig elsősorban a rokonokon és ismerősök munkahelyi és egyéb kapcsolatain keresztül érvényesülne, ha tudna. A munkaközvetítőkhöz a megkérdezettek mintegy kétharmada fűz némi bizalmat. Nehéz megállapítani, mennyire torzak az adatok. Egy felmérés során például elég ritkán vallja be valaki, hogy egyáltalán nem akar dolgozni, valamint az alibi álláskeresésre is ráépült egy szokásjogon alapuló hálózat. Viszont a többség még mindig a munkában való boldogulásban látja a helyzet kulcsát. Annak ellenére is, hogy régiós életcélnak tekinthető a lehető legkevesebb erőfeszítéssel a lehető legtöbb pénzhez jutni, vagyis erre törekedni. Talán azért, mert a szlovákiai szociális rendszer egyszerűen nem olyan intézmény, amelynek a visszásságait kihasználva valaki jól meg tudna élni. A munkanélküliek tehát többnyire próbálkoznak az álláskereséssel, a szándék legalábbis megvan. Teszik ezt változó lelkesedéssel és stratégiával, de perspektívát és megélhetést keresve. A kitörésre (Ausztrián és Nagy-Britannián, vagy más nyugati országokon túl) Pozsonyban és az északnyugati régiókban van a legnagyobb esélyük, míg a munkahivatalok adatai szerint a legkevesebb állást Kassa megyében hirdetik meg. A szlovákiai munkanélküliségi mutató 11,46 százalékos - ez némileg jobb, mint pár éve, de még mindig uniós átlag feletti érték. Dél-Szlovákiában él a tartósan munkanélküliek 41 százaléka, a déli járások közül tizenegyben meghaladja az országos értéket a munkanélküliség. Ezen a helyzeten kellene változtatnia az elitünknek, ha valóban érdemi változást szeretne elérni délen.- Sajnálom, munkanélküli leszel, neked nem sikerült uniós tejkvótát szerezned (Peter Gossányi karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Becsöngetnek Néhány nap múlva kezdődik az új tanév, a tanulók és pedagógusok számára az új kihívások ideje. Bár a júniusi közoktatási törvény módosítása ideiglenesen megkegyelmezett kisiskoláinknak, több helyen már nem szólal meg az iskolacsengő. Jó hír azonban, hogy idén többen kezdik el tanulmányaikat magyar iskolában, mint tavaly. Közösségünk számbeli fogyásának megállításában döntő szerep jut a megtartó magyar iskolának, az anyanyelvi oktatásnak. Hogy mit hoz az új tanév? Szeptember elsejétől nem lesz lényeges változás. Viszont a sok apró parciális módosítás esetenként problémát jelenthet iskoláinknak. Az elsősök és az ötödikesek az új, innovatív állami pedagógiai programok szerint fognak tanulni. Ennek negatív következménye, hogy az alsó tagozatos, ún. alapozó szakaszban a magyar iskolák tanulóinak kevesebb időtartalomban kell elsajátítaniuk az írás és olvasás alapjait. A változtatás ellen a tanév végén összegyűjtött több ezer tiltakozó aláírás a minisztériumban süket fülekre talált. Ezen a téren a régi rendszer visszaállítása érdekében tovább kell harcolnunk. Az alsó tagozaton újra bevezetik a környezet- ismeretet^ vegytan alapjaival egy évvel később kezdenek ismerkedni a tanulók, választható tantárgyként megerősödik a munkára nevelés, s a második idegen nyelv nem lesz kötelező. Bizonyára nem örülnek a gimnazisták a növekvő matematikaóráknak. Sajnos a tankönyvek egy része szeptembertől is hiányozni fog. A következő tanév egyik legveszélyesebb változása az iskolatanácsok jogkörének csorbítása. Jó hír viszont a szülőknek, hogy január elsejétől az állam anyagi támogatást biztosít a természeti iskolák és a síképzés résztvevőinek. Sajnos pedagógusaink az anyagi megbecsülésük terén nem sok jóra számíthatnak. A többszöri ígérgetések ellenére sem történt e téren alapvető változás. Az MKP az iskolarendszer jobbítása érdekében továbbra is a centrális irányítás lebontására, az iskolák belső autonómiájának kiépítésére törekszik. Az anyanyelvi oktatás terén rendszerszintű változást szorgalmaz, melynek lényege a,gólunk, nélkülünk” elv teljes megszüntetése, és egy önigazgatási rendszer kiépítése az oktatásügy terén, ami megoldás lehet az egy év múlva esedékes, a kisiskolákat megszüntető törvényrendelkezés ellen is. Ha közösségünk közelebb akar kerülni e rendszer megvalósításához, akkor az iskolaév második félévében kellő időben, kellő helyen leteheti mellette voksát. Addig is diáknak, tanárnak marad a kemény munka, a tanulás, a tanítás, az olykor nehéz, de gyümölcsöző fáradozás. A tanév küszöbén ehhez kívánok a tanulóknak és pedagógusoknak erőt, kitartást és sok sikert. Szigeti László, az MKP OT elnöke Félelem helyett NAGYANDRÁS A legolvasottabb szlovák apróhirdetési portálra pár napja valaki feltett egy hirdetést, hogy a bösi menekülttáborba költöző migránsok lelövéséért fejenként 25 eurót fizet. A huszonéves csacai férfi névvel vállalta, amit írt, sőt a vele kapcsolatba lépő újságíróknak teljes nyugalommal nyilatkozgatott arról, hogyan képzelte az egészet. Azon túl, hogy az illető ellen eljárást kezdeményezett a rendőrség, felmerül a kérdés, hogy a társadalom mennyire tartja az ilyen és hasonló ötleteket elfogadhatónak. Sajnos saját tapasztalatból azt kell mondanom, hogy az elmúlt hónapokban a szlovák és a magyar társadalom toleranciaszintje vagy óriásit zuhant, vagy megmutatkozott a valódi énünk. Nagyon sok ismerősöm véleményén döbbenek meg, amikor arról kezdenek értekezni, szerintük pontosan mit is kellene tenni a menekültekkel. Talán a leggyakrabban hangoztatott érv, hogy minek jönnek ezek az emberek ide, hiszen nem is menekültek, elég rájuk nézni, nem így néz ki egy menekült. Nem tudom, hogy az átlagember hány menekülttel találkozott eddig életében, hogy ilyen könnyen felismerni véli a nem menekültet. Az, hogy tiszta ruha van rajtuk, esetleg mobiltelefonjuk is van, már arra enged következtetni, hogy ahonnan jöttek, ott is jólétnek kell lennie. Mindenki a gyermekeket, az időseket és a nőket hiányolja a csoportokban, mert szerintük egy család csak együtt menekülhet, aki pedig egyedül hajlandó eljönni, az nem lehet menekült. Sőt. Valahogy senki sem gondolkozik el azon, hogy mekkora elszántság kell ahhoz, hogy valaki egy csomaggal nekivágjon a világnak, annak reményében, hogy ahova majd megérkezik, ott jobb lesz. Nem feltétlenül kell mindenkinek felgyújtani a házát, mindenkit megkínozni ahhoz, hogy úgy érezzék, nincs maradásuk, inkább választják az ismeretlent, legyen az bármi. Azoknak az embereknek százezrei sem voltak mind közvetlen életveszélyben, aki a régiónkból indultak neki a világnak a huszadik század elején, vagy 1956 és 1968 után. Mindig azok indulnak el elsőnek, akik előtt még ott a jövő, nem pedig azok, akik már alig bírnak mozdulni. Ami pedig a számokkal való ré- misztgetéseket illeti: Magyarország tranzitország, Szlovákia egyelőre az sem. Mégis mindenki attól retteg, hogy majd tőlünk veszik el a munkát. Pár hónapja írta le valaki, hogy akitől egy itteni nyelvet nem beszélő, nulla kapcsolattal rendelkező menekült el tudja venni a munkáját, az valamit nagyon rosszul csinál. Németország azzal számol, hogy még az idén mintegy 750 ezer menekült érkezik. Nekik volna mitől tartaniuk, de ott legfeljebb a szélsőjobb „retteg”, a többiek megpróbálják racionálisan kitalálni, hogyan lehet ekkora embertömeget fogadni. Ott civilek tízezrei segítik a menekülteket, hogy megkönnyítsék helyzetük rendezését. Erről kellene inkább példát vermi, nem pedig rettegni, hogy elárasztanak bennünket a muzulmán hordák és minden utcasarkon mecsetet építenek. FIGYELŐ A cserben hagyott tórsóg „Ellentétben azzal, amit gyakran állítanak, a szíriaiak és az irakiak nem Európábajönnek, amikor az életüket féltik. A háború sújtotta térségből előbb a szomszédos Jordániába, Libanonba és Törökországba jutnak el, ahol ugyan már nem fenyegeti őket a halál, de borzasztó életkörülmények között találják magukat” -mutatott rá a Der Standard osztrák napilap. Ezek az országok nagyot teljesítettek a menekültek megsegítése terén, de Európa és a nemzetközi szervezetek cserben hagyták őket. Számos lehetőség lett volna a régióban a menekültek helyzetének javítására, de ezeket rendre elszalasztották. „Még most is lehetséges Törökországgal olyan megállapodást kötni, amelynek értelmében az európai uniós tagállamok éves szinten több milliárd eurót biztosítanának arra, hogy a menekülteket befogadó táborok településekké alakulhassanak, ahol lehetséges emberhez méltó életet élni az egykori szülőföld közelében” - hangsúlyozta írásában a Der Standard. Schengent nem kell feladni A belga De Standaard lap szerint Európának a jelenleginél határozottabb közös menekültügyi és biztonságpolitikára lenne szüksége. „Nem csak a terrorizmus fenyeget a schengeni szerződés alá- ásásával. A schengeni szabályok kiigazítását, akár korlátozását a menekültválság miatt is szorgalmazzák. Ezzel azonban legfeljebb csak a tünetet kezelik, nem a válság okait” - hangsúlyozta a belga napilap. A krízis oka az Iszlám Állam, valamint a Közel-Keleten uralkodó bizonytalanság és káosz. Ez ellen az európai vívmányok lebontásával harcolni rossz válasz lenne. Ha feladjuk Schengent, akkor az európai projekt egyik alappillérét döntjük le. Soha nem volt még ennyire nagy szükség közös migrációs politikára és közös biztonságpolitikára. Figyelem: Európa kapui zárva vannak A dán Berlingske lap szerint Európa nem válhat olyan kontinenssé, ahova jobb életet kereső szegény afrikai és közel-keleti emberek vándorolnak be. De nem lehet se szögesdrótokat, se falakat építeni Európa köré. Világos üzenetet kell küldeni, a jogosulatlan menedékkérőket olyan tempóban kell kezelni, hogy világossá váljon számukra: a jövőjük nem Európában van. Amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell küldeni őket abba az országba, ahonnan jöttek, hogy teijeszthessék a hírt: Európa kapui zárva vannak. (MTI)
