Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-22 / 195. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. AUGUSZTUS 22. TURISTAVONAL 17j ; * i »r* 'frá * •■■■■=* (Somogyi Tibor felvételei) WkttäSk ’á^&ňíáttz Počátky, a főtér romantikus ütcaszeglete Gólyacsalád a sörgyár kéményén volt a kezdet. Počátky. Egy monarchiabeli képeslapról visszaköszönő kisváros Pelhfimov és Jihlava között, ahol harmincöt évvel ezelőtt Jirí Menzel az első helyszínt találta a 20. századi cseh próza egyik legvarázslatosabb történetéhez, a Sörgyári capriccióhoz, amelyet Bohumil Hrabal családi krónikája alapján forgatón. Počátkyból a múlt azóta sem távozott. Főterén ugyanúgy jelen van, mint szelíden tekergő utcáiban, tágas kapualjaiban, rejtett udvarházaiban. Szelíd a táj errefelé. Békét, nyugalmat, finom derűt áraszt. Árnyékban. De 38 fokban napsátor alatt izzik a főtér. Most kapja új kőpadlóját, a legnagyobb hőségben. Munkagépek püfögnek a hátán, macskakövekkel érkezik egy teherautó, önti le rakományát. Közben döngölik, és vízzel locsolják a földet, amelyre majd a köveket rakják. A házak, jobb és bal oldalon már színes külsőt öltöttek, csak a diszkót a régi, a templom fala és a Hotel Modrá Hviezda. Itt fordult be biciklijén Mariska, itt úszott utána lobogva a haja, s ahogy Hrabal írja: hallotta, hogy pattog, mint a só vagy a selyem, ha dörzsölik, mint ahogy a távolodó eső kopog a bádogtetőn, mint ahogy a bécsi szelet sül a zsírban. Aztán leszállt a biciklijéről, s ez már a film egyik emlékezetes képsora, már ott állunk a Kék Csillag Szálló előtt a korlátolt felelősségű sörgyár igazgatótanácsának elnökségi tagjai között, szeretett férje, Francin sértődötten ül a motorján, próbája beindítani, de nem sikerül neki, Mariska meg lassan, élvezettel issza az édesen keserű italt, a nymburki sörgyár termékét. Aztán visszaül a biciklire, megkerüli a kutat, végigteker a téren, és eltűnik a hazavezető utcák egyikében. Francin, a sértődött Francin, a sörgyár gondnoka pedig még dühös is, mert rosszul hűtik a sört a szálloda alagsorában. Festői dombok ölelik a várost, tava is van, sötét vizű, lombos fák alatt terpeszkedő, határában, egy kis- levelű hárs földig hajló ágai alatt szerelmi légyottra alkalmas pad, az kerülni semmit, s bár a berendezés „nyomtalanul” eltűnt, a belső jeleneteket már felvehették másutt. A sörgyár volt a legfontosabb. Ott, a gyár udvarán készülnek a hordók, ott szorgoskodnak a kádárok, ott cikázik Pepin bácsi, kinek hangos beszéde mindenkit kiborít, ott sorakoznak fel a helyi tűzoltóegylet önkéntesei, amikor Mariska és eszement sógora felmászik a sörgyár kéményére, ott vagyunk fül- és szemtanúi az új idők hóbortjának, amikor nemcsak a nők hajzuhataga, hanem a munkaidő is lerövidül, s ott kap a fenekére a Runkas cégtől származó biciklipumpa gumicsövével MaSörgyár, nyári capriccióval élő zöld függöny mögé nem láthat be senki. Ez is Počátky. Nymburkot, a városkát, ahol Hrabal szerint megállt az idő, még egy hely „játssza” a filmben. Dalešice. Ott születtek meg a sörgyár udvarán zajló jelenetek. Dél- Morvaországban járunk most is, egyórányi távolságra Počátkytól, de már Brünn irányában. Tikkadt a város, embert alig látni az utcákon, de a sörgyár udvara igazi turistaközpont. Dalešice leleményes vezetői ugyanis időben kitalálták: Jirí Menzel legendás filmjével a fél világot a városukba csalogathatják. Kellett ehhez persze az a pár fiatal környékbeli vállalkozó is, akik nem sokkal a film bemutatója után gondoltak egy nagyot, és megvették a sörgyárat. Úgy, ahogy volt. Ca- kompakk. De mint mindennek, ennek is van egy előtörténete. Forgatási helyszínt találni Hrabal csodálatos művéhez nem volt köny- nyű a szocialista Csehszlovákiában. A kisebb sörgyárakat ugyanis fokozatosan likvidálta a rendszer, a nagy sörgyárak közül pedig egyik sem nyújtott megfelelő hátteret e pompás, monarchiabeli történethez. Kinéztek sokféleképpen, csak épp sörgyárra nem hasonlítottak. Rendező, operatőr és díszlettervező rengeteg helyszínen megfordult, már több mint száz sörgyárat körbejárt, míg megtalálták végre azt, amit keresett. Ahol az épület még jó állapotban volt, a gyárudvar egy rég letűnt világ hangulatát idézte, ahol nem volt hozzáépítés, ahol az enyészet még nem került uralkodói státusba. Dalešice volt ez a hely, ahol a kép, a látvány magáért beszélt. Végtére is pár évvel korábban még működött a gyár, udvara zárt volt, a környék sem változott, kamerailag nem kellett sem kitakarni, sem elriska, amikor Francin, látva, hogy bájos asszonykája a megkérdezése nélkül vágatta le fenékig érő szőke haját, hirtelen haragjában a térdére fektette, és mindenki szeme láttára elcsépelte. A forgatás befejezte után ismét a senki földjévé változott a gyár területe. Sokáig raktárként szolgált, aztán már annak sem használták. A rendszerváltás után a falu tulajdonába került, de mivel nem tudtak mit kezdeni vele, beruházni nem volt miből, két lehetőség adódott: lerombolni, vagy elárverezni. Ez utóbbinak köszönhetően egy történelmi épületek felújításával foglalkozó cég munkatársai, felismerve, hogy itt született meg kedvenc filmjük nemegy jelenete, úgy döntöttek: az új tulajdonosnak felajánlják szolgáltatásaikat. Csakhogy nem volt új tulajdonos. Senki nem akarta megvenni a lepukkant sörgyárat. Akkor majd ők, gondolták, így menekült meg a lebontás elől a kémény, és így öltött új külsőt az egész építmény. Szerették Hrabalt és szerették a filmet. Tapasztalat- szerzés címén körbejártak néhány működő sörgyárat, berendezéseket vásároltak, szakembereket hívtak, és nem sokkal később beindították a gépeket. Dalešice finom nedűje a legigényesebb sörivók igényeit is kielégíti. Az az ajtó, amelyik a filmben a gondnok lakásába vezet, ma egy hangulatos vendéglőt nyit meg az ideérkezők előtt. A sörgyár ugyanis múzeumot nyitott, udvarán, az egykori gazdasági épületben pár szobával kicsi kis szálloda nyílt, csak a hatalmas szénrakás hiányzik a filmbeli konyha ablaka alatt, amúgy pedig mindenütt rend és tisztaság. A finom ételek és a helyben csapolt sör mellé pedig a filmből is kap néhány látnivalót a vendég. Francin jelmezét és a híressé vált pumpát. Mariska biciklijét és az egyik kosztümjét. Akinek ez kevés, az 210 koronáért megveheti a filmbeli fehér bugyi tökéletes mását. Azt, amelyet a történet végén Mariska őszinte rajongója, Gruntorád doktor is hosszasan csodál. Persze a tartalmával együtt. Szabó G. László
