Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-22 / 195. szám, szombat

www.ujszo.com | 2015. augusztus 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A Smer alattvalói A halasztgatott intézkedéseket most csomagban adják el A Smer választási (elő)kam- pányában bemutatott szociális csomagjainak jellege az állam és pol­gárai viszonyának új felépítésére utal. A párt és kormánya ezzel végre eljut valamiféle baloldalisághoz, de aligha olyanhoz, melyet szociálde- mokratikusnak nevezhetünk. A szlovák gazdaság, köszönhető­en elsősorban azoknak a strukturális reformoknak, amelyek az 1998 utá­ni időszakot követték - beleértve az eurózóna-tagságot a megrázkód­tatások ellenére viszonylag jól vé­szelte át a gazdasági válság idősza­kát. A „viszonylag” kitétel indokolt, a válság ugyanis felénk is rengeteg bánatot, félelmet és nyomorúságot okozott az egyszerű emberek köré­ben és megnehezítette a vállalkozók életét. Mindamellett az ország a jelek szerint nem csúszott bele tartós stag­nálásba, és mára képes valamiféle növekedési potenciált is felmutatni. Egy hagyományos, őszinte szociál­demokrata párt ilyen helyzetben egy dolgot csinálhat: rendszerszintű in­tézkedésekkel csökkenteni próbálja a válság veszteseinek nehézségeit, valamiféleképpen kompenzálja a relatív értelemben legnagyobb ter­helést elviselni kényszerülő cso­portok terheit. A Smer ezt eddig nem tette meg, sőt, a jelek szerint a szükségesnek tűnő intézkedéseket tartalékolta, időzítette, becsoma­golta, hogy most csomagként jól el tudja adni azokat. Megint csak, egy igazi szociál­demokrata párt számára a szociál­politika nem az osztogatás színtere, hanem az állampolgárokkal, sza­vazókkal felépített partnerség alapja. Jól éltek, ezért ránk szavaz­tok. A Smer azonban, mivel vezető politikusai szociáldemokratát ma­ximum a televízióban láttak eddig, nem gondolkodik partnerségben. Egy másik hagyományhoz nyúlik vissza, a szocialista patemaliz- mushoz, amelyben az állam meg­szán, ajándékoz, ellát, megsegít. Nem egyenlő partnerként, hanem hűbéres úrként, feljebbvalóként, megváltóként. Ennek a paternalista politikának a magjában egyébként a tartós demokratikus hagyományok teljes hiánya, illetve a régiónk által a huszadik században bemutatott, feudális és önkényuralmi rendsze­rek közötti szédelgés van. A Smer csomagjában találunk jobb és rosszabb intézkedéseket- erről vitázzanak a közgazdászok. A szociálpolitika mindig a gazdasági növekedéssel vívja presztízsharcát, minden kormánynak fájó döntése­ket kell hoznia arról, mi mekkora prioritás épp az adott helyzetben. Az én hozzászólásom másról szól: a kormány hozzáállásáról állampol­gáraihoz, akiket partner helyett alattvalóként, betömendő szájként, megbabonázandó közönségként kezel. De ezt a nyilvánvaló tényt Szlovákiában ma egyetlen politikai riválisa sem tudja kihasználni. A jobboldali pártok gyakran szívte­lenségbe hajló neoliberalizmusa biztosan nem találja meg az utat a baloldali szavazókhoz, igazi balol­dal a Smeren kívül meg nincs. Le­het, hogy majd négy év múlva? Na persze, pont ezt kérdeztem négy évvel ezelőtt is, ugyanitt. Nemzeti együttműködés LAKNER ZOLTÁN M ilyen büszke és boldog ország! Az államalapítás ünnepén a köztársasági elnök egy világszerte ünnepelt sakkozót és egy szintén világhírű zeneszerzőt tüntet ki a legértéke­sebb rendjellel. Az augusztus 20-i tiszt-avatás végén egy katona lánykéréssel lepi meg kedvesét, amihez társai díszsorfalat állnak. Múlt, jelen és jövő felemelő, szívet melengető egysége. Ugyanebben a szép országban a matuzsálemi korú egykori miniszterel­nök arról értekezik, hogy az ide érkező menekültek bőrszíne és genetikai összetétele problematikus, s hogy a nemzet érdekének meg kell előznie a „humán szempontokat”, amikor kultúránk védelméről van szó. Eszerint, kultúránknak a humán szempontok nem maguktól értetődő részei. Az ünnepnapon kelt az a levél, amelyben Martonfa polgármestere az egyházakhoz fordul amiatt, hogy települése mellé a kormány menekült- tábort kíván telepíteni. A menekültek áradata komoly problémát jelent egész Európa számára - a német kancellár is arról beszélt a minap, hogy a jövőben ez lesz az egyes számú európai ügy. A magyar kormány azon­ban tudatosan tétlen, ha a feszültség enyhítéséről van szó. Am ez sem menti fel a falu polgármesterét annak felelőssége alól, hogy a menekült- hullám kapcsán „a háttérhatalom” konspirációját sejteti. A „tudjukki- ket”. Épülő mecsetek tömegét is vizionálja, holott magyarországi me­csetépítési tervekkel eddig csak az a Törökország jelentkezett, amelynek jelenlegi politikájával a menekültekkel szembeni kemény fellépést pár­toló Fidesz és Jobbik rokonszenvezik. Nem csupán menekültügyben zajlanak meghökkentő események. A kormánylap döbbenetes leleplezést közöl egy ellenzéki képviselőről. A cikk a legsötétebb diktatúrák idejét idéző módon hasonlítja Szabó Tí­meát Gerő Ernőhöz, azzal vádolva, hogy gyanús külföldi kapcsolatai vannak. Folytatása ez annak a felvetésnek, amit az Országgyűlés elnöke tett, hogy CIA-ügynökök ülnek az ország házában. „Miss Afganisztán” abban is szerepet kaphatott, véli a cikk, hogy a Jobbik megerősödjön. Ennyire ravaszak. Az ünnepi hangulat betetőzéseként az egyik legvitathatóbb ellenzéki csoport ellentüntetést tart az egyik legvitathatóbb kormánypárti politi­kus, Kocsis Máté józsefvárosi rendezvényén. Egy „rendező” pofon vág egy nőt a vita hevében. Aztán a polgármester kerek perec letagadja, hogy ismémé az őrző-védőket, akik tehát valószínűleg passzióból, a szabad­idejükben őrködtek az önkormányzat hivatalos eseményén. íme, a 21. század politikája. A kormányoldal magához ragadta a kez­deményezést. A nemzeti együttműködés rendszere működik. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Tűz kőt német menekültszálláson Tűz ütött ki tegnap egy menedék­kérők által lakott bajorországi épületben, a tartományi belügymi­niszter szerint lehet, hogy idegen- ellenességből fakadó gyújtogatás történt. Berlinben is tűz volt egy menekültszálláson, a rendőrség szerint félresikerült gyújtogatás történt. A bajorországi Neustadt kisvárosban 19-en laknak a mene­kültszálláson. A tűzoltók gyorsan eloltották a lángokat, bántódása nem esett a lakóknak. Egyikük lát­ta, amint két férfi kimászik egy földszinti ablakon és elmenekül - írta a BR bajor közszolgálati mé­dia. A kisváros polgármesterét megrázta az eset. Elmondta, az 5500 lakosú településen nincs nyoma idegenellenességnek. „A neustadti menekültek beilleszked­tek, közénk tartoznak - emelte ki. Németországban eddig csak lakat­lan menekültszállásokat gyújtottak fel, hogy a menekültek ne költöz­hessenek be. (MTI) Orbán Viktor máj dnem világhírű zenebohóca JUHÁSZ KATALIN N em Pataky Attiláról lesz szó az alábbiakban, sem Mága Zoltánról, de még csak nem is Ákosról. Sokkal híresebb, a PR-anyagok alapján már-már világhírű magyar zenész tett hitet néhány éve drága szülőhazája kormánya mellett, és jutalmul része lett az udvartartásnak. Évente ingyencirkuszt rendez a ma­gyar népnek, híres barátai társasá­gában. Ä negyven éve Németor­szágban élő zenész és producer, Mándoki László már megkapta a köztársasági érdemrendet, tavaly­előtt, hatvanadik születésnapján pe­dig Orbán Viktor is felköszöntötte. Évi rendes dzsessz-rock nagykon­certjét eddig a MÜPÁ-ban tartotta, tegnap pedig a Várkert Bazárban zenditett rá olyan sztárok társaságá­ban, mint Chris Thompson (a Manf­red Mann 's Earth Band énekes­gitárosa), Midge Ure (az Ultravox frontembere) Mike Stern (a Blood, Sweat & Tears egykori gitárosa) vagy éppen az egykori popsztár, Nik Kershaw. A felállás évente változik, a barátok közt felbukkant már Al Di Meola és Bili Evans is. Persze szép dolog a barátság, és igazán gáláns gesztus a művész részéről, hogy in­gyen prezentálja művészetét szülő­hazájában, mégis meglehetősen sok itt a zavaró tényező. Először is itt van maga Leslie Mandoki, aki inkább producernek tekinthető, mint muzsikusnak, vagyis a zeneipar szorgalmas mun­kása ő, és a mellékelt ábra szerint remek szervező. A róla szóló sajtó­anyagok nagy előszeretettel emelik ki, hogy fiatalkorában az ellenzéki diákmozgalom kultikus dzsessz- rock zenekarának, a JAM-nek volt a vezére. Nos jelentkezzen, aki hal­lott már erről a formációról, mert én bizony most először találkoztam vele. Ä német Dschinghis Khan együttesre viszont nagyon is em­lékszem még az eurodiszkó-érából, hiszen az átkosban szinte csak ilyen zene tódult be az országba. Nos, Leslie Mandoki ennek a műmongol-müorosz maskarában támadó formációnak volt a tagja, ott szedte meg magát annyira, hogy sa­ját stúdiót rendezzen be, amelyet aztán szorgalmas iparosként üze­meltetett, némi diszkrét hímevet szerezve magának a német zene­iparban. És mivel nála jobban keve­sen tudják, hogy semmi sincs in­gyen, ez az idei „bazári” koncert is nyilván sok pénzbe került, mert nem hinném, hogy a „barátok” ingyen vállalták volna, az utazással és a többnapos próbákkal együtt. Valaki nyilván kifizette őket, és gyanitom, hogy a magyar adófizetők pénzét vitték haza. Szintén a hivatalos forrásban ol­vastam, hogy Mándoki a koncerttel arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy annak idején a magyar ellen­zék, a magyar diákmozgalom volt az, amely elindította az Európa újra­egyesítéséhez vezető folyamatot. Mi ez, ha nem egy jól irányzott nyalás? És rögtön utána jön a rákötés: Mán­doki ugyanezt valósítja meg „a zene nyelvén”, hogy tudniillik egyesíti Európát. Ezek után különösen saj­nálom, hogy nem lehettem jelen a koncerten, és irigylem a magasztos pillanatok tanúit. Az elmúlt napok­ban mellesleg Mándokival volt tele az összes tévécsatorna. Ismét hall­hattuk kalandfilmbe illő szökésének történetét (az azóta tényleg világhírűvé vált rajzfilmes Csupó Gábor társaságában), az új hazában való boldogulás nehézségeit, vala­mint azt a megható vallomást, hogy bár többet élt külföldön, mint Ma­gyarországon, ám a szíve visszahúz. Lehet, hogy bebeszélem magam­nak, de szerintem ez a mondat egy­értelműen arra utal, hogy Mándoki (Andy Vajnától ihletve) szívesen el­fogadna valamilyen állami funkciót, mondjuk egy zenei kormánybiztosi posztot Magyarországon...

Next

/
Thumbnails
Contents