Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-18 / 191. szám, kedd
www.ujszo.com I 2015. augusztus 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Az uborkaszezon vége Ficóékat akkor győzik le, ha lerombolják a szegénypárti nimbuszát NAGY ANDRÁS A kánikulát a hétvégi eső mosta el, a politikai uborkaszezonnak pedig ki más, mint Igor Mato- vič vetett véget. A parlament fenegyereke a választási kampányt beindítandó, megpróbált nekimenni a miniszterelnöknek. Értjük, hogy Mato- vič azért teszi ezt, hogy érdekes maradjon, meg mert kellemetlen, hogy az ő cégében is járt a rendőrség. Ma- tovič úgy általában össze-vissza beszél, bőven osztogat övön aluli ütéseket, és aki leül vele egy négyszemközti beszélgetésre, szinte biztos lehet abban, hogy az elhangzottak valahol felbukkannak. Emellett a pártja és a családi kasszája között nagyjából egyenlőségjel van, ezért megérdemli, hogy egy kicsit a körmére nézzenek. Robert Fico és Matovié messze nem egy kategória, de a többi politikussal szemben Matovié egyáltalán nem riad vissza az unortodox módszerektől és szinte bármit hajlandó megtenni azért, hogy reflektorfénybe kerüljön. Nyilvánvalóan nincs százmilliós be- lizei számlája Ficónak, de még egyetlen ellenzéki politikusnak sem sikerült annyira feldühítenie a kormányfőt, hogy csak neki szenteljen egy sajtótájékoztatót, és még a feleségét is odaállítsa maga mellé. A dolgok jelenlegi állása szerint egyik ellenzéki párt sem képes felülkerekedni a többieken, így nagyjából mindenki a maga módszerével próbál majd a kampányban érvényesülni. Matovié egyelőre az egyetlen, aki felrúgta azt az katlan szabályt, hogy a politikusok egymás anyagi dolgait nem piszkálják, legfeljebb ha már nagyon kilóg a lóláb. Az OĽaNO elnök most azt mutatta be, hogy ő hogyan képzeli el a kampányt. Lehet itt moralizálni, de az az igazság, hogy eddig valahogy senki nem talált komoly fogást a miniszterelnökön, és ha ez így megy tovább, a kampány is olyan langyos lesz, mint a tavasz, s ez a kormányváltáshoz nem elég. Bár Matovié vádja abszurd, az nyilvánvaló, hogy az elmúlt tíz évből lassan nyolcat a Smer volt hatalmon, így volt ideje mindenkinek meggazdagodni a párt környékén. Ha minden jobboldali párt véresen komolyan gondolja azt, hogy nem hajlandó a Smerrel összeállni, itt az ideje, hogy valóban mindenki nekimenjen a Smemek, lehetőleg ott, ahol a legjobban fájhat. Úgy tűnik, Ficóékat csak úgy lehet legyőzni, ha lerombolják azt a nimbuszt, mely szerint a Smer még mindig a szegényeket támogató baloldali párt. Nem véletlenül reagált a Váhostav-ügyre a kormány a szociális csomaggal, most itt a kezében a Land Rover-Jaguar kártya, így az emberek a végén még azt hihetik, hogy a kormány az országot építi és a javukat akarja. A Smer és annak vezetői elég fájdalmat és kellemetlenséget okoztak már sok társadalmi csoportnak, és itt az ideje, hogy a választási kampány idején egy kicsit őket is megszorongassák. Nem normális az az ország, ahol a legszegényebbek arra a pártra szavaznak, melynek vezetésében a legtöbb gazdag ember van. Úgy tűnik, Robert Fico szobrának ledöntéséhez egyelőre Igor Matoviéra is szükség van, mert a többiek túlságosan kesztyűs kézzel bánnak a kormányfővel. ("Lubomfr Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK A józan ész szava Parlamenti képviselőként a fontos feladataim között tartom számon azt, hogy mindig jól értesült legyek a sajtóból arról, mi zajlik a közéletben. Éz a szavazókkal való folyamatos érintkezés mellett számomra az egyik legfontosabb információforrás arról, mik a problémák, mivel kellene foglalkozni, hogyan tudnánk javítani az itt élők életén. De néha, egyes napokon, olyan érzésem van, hogy ez a legnehezebb feladatom. Hogy legszívesebben kikapcsolnám az egészet, képletesen és konkrétan is, mert annyira tűrhetetlen, ami zajlik. Most is egy ilyen héten vagyunk túl. Nem emlékszem, hogy a meéiari időszak rossz emlékű ügyei óta lett volna olyan pillanat, amikor ilyen mélységekben szállt volna alá a szlovákiai politikai közbeszéd. Csak úgy repkednek a mindenféle jelzők, vádak és vádaskodások. Az egyik lekorrup- tozza a másikat, a másik visszavádolja az egyiket. Az ember pedig csak kapkodja a fejét, különösen ha a politikát nem főállásban csinálja, hanem egyszerű állampolgárként figyeli. Egyáltalán nem lep meg, ha ebben a politikai légkörben a felmérések szerint egyre több állampolgár mondja azt, hogy elege van a dologból, hogy nem érdeklik a közügyek, és hogy nem menne el választani. Pedig ennek tragikus eredményei lehetnek. A demokratikus rendszerek arra épülnek, hogy a lehető legtöbb választó él szavazati jogával és saját véleményét érvényesítve segít az ország kormány ozásában. Ha az emberek elmaradoznak, akkor a radikálisok véleménye érvényesül. Azt gondolom, egy ilyen helyzetben minden korábbinál fontosabb az, hogy legyenekjózan, mérsékelt, megbízható, felelősségteljes szereplők a politikai palettán. Akiknek a véleménye olyan, mint a világítótorony: mindegy, hogyan zúg körülöttük a vihar, hogy merre csapkodnak az irányíthatatlan hullámok, mindig biztos választ ad arra a kérdésre, ami a legfontosabb: merre van a helyes út. A Híd ilyen világítótoronnyá, a józan ész szavává szeretne válni a szlovákiai politikában. Mindig odafigyelünk arra, mik azok a problémák, amelyek ténylegesen fontosak a választóknak. Az egymás elleni „cicaharc” helyett ezeknek az ügyeknek a megoldásán dolgozunk, még ha nem is mindig könnyű jó válaszokat találni. Közben pedig nem adjuk be a derekunkat a populizmusnak. Nem azt mondjuk, amit az emberek hallani akarnak, hanem amit hallaniuk kell. Bízom benne, hogy a következő hetekben azon szereplők szava érvényesül a közéletben, akik nem magukról és magukért beszélnek, hanem a közjó érdekli őket. Hogy a konkrét szakmai vita több teret kap, mint a vádaskodások. Bízom benne, és a magam részéről teszek is érte. Politikusként ez - és nem más! - a munkám. Sólymos László, a Híd alelnöke Közös nevező TOKÁR GÉZA A parlamenti választások előtti elmélkedések fő témája, hogy ki alakíthat kormányt. De vajon milyen a jövőképe a magyar közösségnek, képesek leszünk kihasználni a következő négy évet, vagy az előző húsz évhez hasonlóan inkább a kármentésre kell összpontosítani? Van tér bármiféle előrelépésre és mit várhatunk a választásoktól a százalékokon túl? Egyáltalán nem mindegy, hány magyar, a déli régiókból származó képviselő kerül a parlamentbe - másokat nem érdekel az egyre inkább leszakadó országrész, nem képesek és sokszor nem is hajlandók megérteni a nemzetiség- vagy régióspecifikus problémákat. A magyar-magyar egyeztetéstől való elzárkózás azt mutatja, kisebbségközpontú, egységes fellépésre a választások előtt nincs remény. Vajon miként lehet a magyarok képviselőinek döntő szava a parlamentben? A Híd számára - ha lehet hinni a hivatalos kommunikációnak - a Procházka-féle Sieť és a KDH az alternatíva. Hogy lássuk ennek a jövőképnek a realitását, a legutóbbi Focus-felmérés szerint ez a három, egymástól meglehetősen különböző motivációkkal rendelkező párt 57 mandátumot szerezne, a Smer önmaga 63-at, a kormányalakításhoz pedig kellene legalább 75 képviselő. Az MKP jövőképéről azért nehéz beszélni, mert a párt számára nem teljesen világos, hogy egyáltalán milyen körülmények között számítana politikai tényezőnek, számára a tét a parlamentbe kerülés. A döntéshozatalba való érdemi beleszólás lehetősége azért lenne fontos, mert szép csendben felhalmozódtak azok a problémák, amelyeket csak kellő politikai súllyal és befolyással lehet kezelni. A déli gazdasági fejlesztések elmaradása egyenes következménye a gyenge parlamenti jelenlétnek. A kisebbségekkel foglalkozó intézményeknek nincs megfelelő intézményi hátterük, teljesen leépültek. Senki nem képes (vagy nem hajlandó) releváns választ adni arra, hogy mi lesz a kisiskoláinkkal, a politikai elitünk nem dolgozik a megoldáson. Nem tudni, mit kezdünk a kulturális szervezeteink finanszírozására vonatkozó szabályokkal és lesz-e erőnk bármiféle változás megvalósítására. A közös gondolkodást a kampány időszak nem segíti, konstruktív párbeszédre kevés az esély. A kívülállóknak viszont nem azt kellene tapasztalniuk, hogy a közélet az egymással való veszekedést jelenti, mert ez csak elriaszt bármiféle, akár politikán kívüli szerepvállalástól is. A megosztottságot tovább fokozza, hogy a szlovákiai magyar társadalom tarka és rengeteg, a kisebbségi kérdéseken túlnyúló téma, a menekültkérdés, az alapvető emberi jogok kezelése, vagy a magyarországi eseményekkel kapcsolatos nézetkülönbségek is élezik a feszültségeket. A közös fellépés témája nagyjából tízévente, hullámokban kerül elő: mikor az aktuális népszámlálási adatok rádöbbentenek minket, milyen ütemben fogyunk. Viszont nem a számok megjelentetése után, a munka látszatának kedvéért kell megoldani a közérdekű ügyeket, megkeresni a közös nevezőt. Hanem például a választások kapcsán, amikor esély mutatkozik bármiféle koncepció átültetésére. Ezt lehet számon kérni politikusainktól. FIGYELŐ Cseh tudósok az idegengyűlölet ellen Nyugtalanítja a cseh tudósokat a társadalomban egyre növekvő idegengyűlölet, ezért felszólították a politikusokat és a médiát, hogy felelősebben kezeljék a migránsok problémáját. A Tudósok a félelem és a közömbösség ellen elnevezésű petíciót mintegy ötszáz cseh tudós, kutató és egyetemi oktató írta alá. A politikusoknak a reális helyzet, nem pedig a közvélemény gyorsan változó hangulata alapján kell eljárniuk. Elfogadhatatlan, hogy az idegen emberek szerencsétlenségéből bárki is politikai tőkét próbáljon kovácsolni - olvasható a dokumentumban. Az újságírókat arra szólították fel a tudósok, hogy kerüljék a pánikkeltést, és csak ellenőrzött, valós információkat közöljenek a migrán- sokról. A közvéleményt ugyanakkor arra kérik, hogy legyen óvatos, és ne hagyja magát manipulálni. „Elhatárolódunk attól, ahogy bizonyos erők etnikai és vallási türelmetlenséget szítanak Csehországban” - úják a szerzők. Rámutattak, hogy a társadalom radikalizálódása a félelem teijesztésén keresztül nagy veszélyeket rejt. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem céljuk a migráció által keletkezett valódi problémák bagatellizálása vagy elhallgatása. „Ami itt folyik, nem más, mint a menekültek és a muszlimok elleni hisztéria, szinte szégyellem magam, hogy a csehek ennyire bedőltek ennek” -nyilatkozta Václav Hoŕejáí atomfizikus, a cseh tudományos akadémia molekuláris intézetének igazgatója. „Hisztéria és pánikkeltés helyett szolidaritásra van szükség. Amikor Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után az emberek tőlünk is tömegesen menekültek, külföldön befogadták őket” - mutatott rá Helena Illnerová, a Cseh Tudományos Akadémia volt elnöke. A felmérések szerint a csehek 70 százaléka ellenzi a menekültek befogadását. A rendőrség az utóbbi hónapokban szigorúbban ellenőrzi a külföldieket, az év első felében háromezer illegális migránst vett őrizetbe. Őket táborokban helyezték el. A külföldiek identitásának megállapítása után a csehek megpróbálják visszatoloncolni őket abba az országba, ahonnan érkeztek. Ha azonban ez nem sikerül, akkor a hatályos szabályok szerint egy hónap után szabadon engedik őket a táborból, eddig 600 menekült került ki a táborokból. (kés)
