Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-17 / 190. szám, hétfő

www.uiszo.com | 2015. augusztus 17. KULTÚRA I 7 Friss áramlat a cseh filmben Juraj Herz nyolcvanévesen újabb lélektani krimire készül Arttal a tömegek felé SZABÓ G. LÁSZLÓ Csehországban az elmúlt óvben harminckét hazai vagy koprodukcióban készült játékfilm született. Ezért volt Karlovy Vary idei fesztivál­jának versenyprogramjában három cseh alkotás, amelyből kettő díjat is nyert. A mustrán bemutatott cseh filmek fele ráadásul debütáns munka volt, s ez a friss áramlat jellemzi a követ­kező esztendő bemutatóit is. Pályá­jukon komoly anyagi támogatást él­vező negyvenesek és most induló if­jú rendezők forgatják (vagy készítik elő) játékfilmjüket, amelyek közül most a legérdekesebbekre hívjuk fel a figyelmet. Alice Nellis ősszel kezdi el for­gatni Jófiúk című, saját forgató- könyve alapján készülő filmjét, amely képi világával is erős történet lesz. „Minden nagy társadalmi drá­ma konkrét, egyéni sorsokra épül” - állítja a rendezőnő. Filmjének főhő­se egy negyvenéves férfi, aki házas­sága felbomlását követően újra az élet értelmét keresi. Sikertelen ön­gyilkossági kísérlete után a hely i pap ápolja a lelkét, s mivel nincs hol lak­nia, az önkéntes tűzoltók állomásán talál menedéket. Történelmi drámái után Jifí Chlumský Hasonmások címmel ren­dez vígjátékot. Mint két tojás, külső­leg úgy hasonlít egymásra két férfi, magatartásuk és életútjuk azonban homlokegyenest eltérő. Soha nem ta­lálkoztak, nem is tudnak egymás lé­tezéséről, a véletlen mégis összehoz­za őket. Rokonszenves széltoló az egyik, megbízható középiskolai tanár a másik. Életük, attól a pillanattól fogva, hogy találkoznak, úgy meg­változik, hogy ők maguk is megle­pődnek rajta. Mintha a legmulatsá­gosabb helyzetek körhintájába ültek volna. Saját forgatókönyve alapján ké­szíti Hotel Prága című filmjét Zdenék Viktora. Egy ukrajnai cseh család­ban felnőtt fiatalember áll a történé­Josef MYSUVECEK. Josef Myslivečekrôl, azaz II Bohe- móról PetrVáciav forgat filmet (Képarchívum) sek középpontjában, aki, még mi­előtt katonának vinnék az orosz-uk­rán háborús övezetbe, Csehországba szökik. A menekülttáborból tíz év­vel idősebb bátyja hozza ki, ő segít neki munkát találni Prágában. De egy fehérorosz lánynak és barátjának is ő jelenti a biztos támaszt. A vendég- munkások szálláshelyén nyújt me­nedéket nekik, de ezzel még mindig csak a problémák felét sikerült meg­oldania. Petr Václav a zenetörténet egyik legizgalmasabb fejezetét tátja fel II bohemo című filmjével, amelynek külső jeleneteit Velencében, Ná­polyban, Rómában, Münchenben és Prágában veszik fel. Josef Mysli- veček nevét elsősorban a Mozart- rajongók ismerik, őt hívták II bohe- mónak. 0, a prágai molnár fia Olasz­országba szökött azért, hogy híres operaszerző lehessen. Sikerei a várt­nál is nagyobbak. Pedig abban az or­szágban, ahol annyi nagy tehetség van, vetélytársból is akad bőven. Történelmi akciódrámaként jelöli a legyőzhetetlen huszitavezérről, Jan Žižkáról csaknem négymillió euró- ból készülő filmjét Petr Jákl. A 14. század Európájában zajló történet­ben IV. Károly római császár, egy­ben cseh király birodalmának rom­jain indul el a cseh történelem egyik legendás alakja. Két tizenéves fiú elérhetetlen ál­máról mesél Marokkó című filmjé­ben Václav Kŕíštek. Egyikük prosti­tuált anyját ápolja, a másik most hagyta'el a gyermekotthont, és nagy­apja adósságait törleszti. Közben mindkét srác ugyanabba az országba vágyik: Marokkóba. Többet azon­ban egyikük sem tud róla, mint amennyit az utazási irodák katalógu­sából kiolvastak. Az erotikus szalo­nok és játéktermek neonfényes vilá­gában próbálnak pénzt szerezni az útra, amely nem kis kalandokat tar­togat számukra. Barátságról, erős lelki kötődések­ről, összetartozásról szól majd Te­reza Kovárová Panelház című film­je, amelyben összeköltözik néhány jó barát. A lakás már eléggé lepuk­kant, ők négyen viszont (a vizsgáin nemegyszer elbukó diáklány, a leg­lehetetlenebb munkát is elvállaló púnk, az örök szerelemkereső és az ambiciózus vállalkozó) pénz nélkül szövögetnek nagy terveket, hogy a lakást jogi úton is megszerezzék. Ez a hely ugyanis az egyetlen ments­váruk, az utolsó reményük az élet­ben. Ha elveszítik, ők is elvesznek. Cseh és szlovák összefogásban forog majd Iveta Grpfová Az 5. hajó című filmje, amely egy lakótelepen felnőtt, szabadsága és önállósága révén sokak által csodált lányról szól. Janka csak a keresztnevén szó­líthatja az anyját, különben eszébe juttatná korai anyaságát. Otthonuk­ban nincs maradása a lánynak, mert még az ágyát is kétes egzisztenciák birtokolják. A lakótelep felett húzó­dó domboldalon talál egy kerti vis­kót, ahol meghúzódhat, de ott sem marad egyedül, mert két elhagyott csecsemőről kell gondoskodnia. A forgatókönyv Monika Kompaníko- vá regénye alapján készült, amelyet 2011-ben az év legjobb szlovák könyvének választottak. Emil Zátopekről, a csehszlovák sportélet egyik legjelesebb alakjáról forgatjátékfilmetDavidOndnček. A négy olimpiai aranyérmet szerzett fűtő (hármat pár nap leforgása alatt 1952-ben, Helsinkiben nyert) az olimpiák történetének is legendás bajnoka. Egy hosszútávfutó lelki küzdelmeiről szól majd a mozi, vá­gyakról és fájdalmakról, a majdnem feladásról és a győzelmekhez vezető útról. De nemcsak a fiatalok, a friss dip­lomások és a középnemzedék jeles képviselői, hanem a nyolcvanadik életévén túljutott Juraj Herz is új filmre készül. Önmagát azonban to­vábbra sem tagadja meg a Hullaége­tő világszerte ismert alkotója. Lé­lektani krimi lesz az Örökre a tiéd. Kiindulópontja egy orvosi diagnó­zis. Az F43.1, amelyet poszttraumás szindrómaként jelöl az orvostudo­mány. Sem a magyar, sem a szlovák, sem a bolgár film nem áll manapság olyan biztos alapokon, mint a cseh film­gyártás. A 2016-os év azonban ugyanúgy lehet a lengyel vagy a ro­mán mozi éve is, mint a cseheké. A legpontosabb helyzetjelentést ismét Karlovy Vary adja majd meg. A kelet-európai régió egyetlen rangos seregszemléje. JUHÁSZ KATALIN Budapest. Amikor önök ezt ol­vassák, már véget ért a 23. Sziget fesztivál. Bontják a színpadokat, szedik fel a járólapokat és a több tonnányi szemetet. Azt hallottam, ilyenkor kincskeresők hada érke­zik, hogy összekapkodja, amit ta­lál. Strandpapucsokat, párnákat vagy akár alig használt sátrakat is. Sokan ugyanis repülővel jönnek, helyben vesznek sátrat, egy hétig alszanak benne, aztán otthagyják. A nyomok eltüntetése tíz napig is eltart, a terep végleges visszaál­lítása pedig heteken át folyik. Ennyit a közeljövőről. Nekem ugyan még csak vasárnap délután van, de ugorjunk egy nagyot, és te­kintsük múltnak a mát. Pedig még előttünk áll a Rudimental és a Limp Bizkit koncertje a nagyszínpadon, a fénykavalkáddal és tűzijátékkal kísért záró show Martin Garrix ve­zényletével, Jósé González, a Pas- senger és a Milky Chance a stabi­lan pocsék hangzású A3 8 sátor­ban, valamint az indiai Dhodad Gypsies of Rajasthan a világzenei színpadon. Ez a programhelyszín az évek alatt nagyon a szívemhez nőtt, és nem igazán értem, miért kellett száműzni a domboldalból az egy­kori metálszínpad helyére. Ahol eleve kevesebben fémek el, és a szomszédos afro-reggae színpad eléggé bezavar hangilag. A domb körüli nyugisabb teret idén teljes egészében a képzőművészek vet­ték birtokukba. Az úgynevezett ArtZone egyedi kezdeményezés, ilyesmivel kevés európai fesztivá­lon találkozhatunk, mivel nem vonz plusz tömegeket, viszont vi­szi a pénzt. A nagyobb magyaror­szági múzeumok és galériák a Szi­geten igyekeznek fiatal látogatókat halászni, a környezetvédő alkotók PET-palackokból építenek szo­borcsodákat, máshol lécekből, ge­rendákból szerkesztett műalkotá­sok gyönyörködtetik a szemet. De van itt (volt itt) vashulladékból épített Sárga tengeralattjáró, mű­anyag kábelekből készített ülőkék, óriásvirágok és gombák. A sziget­lakok maguk is sok mindennel el- pöszmöghettek itt napközben, a Egy percnyi pihenés a Szigeten (A szerző felvétele) negyven fokban. Készíthettek ma­guknak táskát használt molinók­ból, szobrászkodhattak, sőt még a tornacipőjüket is kidekorálhatták textilfestékkel és strasszokkal. Tulajdonképpen maga a feszti­vál is egy hatalmas installáció (volt), tele ötletes, jópofa építmé­nyekkel, vagyis az ember lépten- nyomon beleütközött a képző­művészetbe. Éjszakánként, ha le­het, még fokozódott is a helyzet, mert a rengeteg színes lampion- és égősor láttán úgy érezhettük, me­sevilágban járunk. A külföldi fia­talok pedig egy derűs, sokszínű társadalom benyomását kapták, ahol mindenki nyitott és toleráns. Ha nem akarják, sosem tudják meg, hogy mindez egy vágyálom kive­títése egy elképzelt országról. Itt voltam a kezdetekkor is, amikor a Sziget egy boldog és felszabadult Magyarország kulturális lenyoma­ta volt. Az itteni hangulat „úgy ma­radt”, a társadalom viszont sajnos nagyon megváltozott. Ezért érzi azt az ember, hogy bárcsak ne kellene elhagynia ezt a „fesztiválköztársa­ságot”, amelynek programfüzeté immár harmadik éve útlevél for­mátumú. Talán nem véletlenül... Melléklet az Új Szóban! Augusztus 20-án keresse kedvenc napilapjával együtt az újságárusoknál! ÚJ SZÓ Nem pihen Juraj Herz, a Hullaégető világszerte ismert alkotója sem (Somogyi Ti bor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents