Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-15 / 189. szám, szombat
www.ujszo.com SZALON ■ 2015. AUGUSZTUS 15. 211 „Kettős életem volt mindig is” Beszélgetés Clara Royer francia szerzővel, a Saul fia forgatókönyvírójával Clara Royer nevét a Cannes-ban a zsűri nagydíjával elismert Saul fia kapcsán hallhatták a legtöbben: a hihetetlen erejű dráma társ-forgatókönyvírója volt. De korábban a francia írónő első regényére, a Csillagra is felfigyelhettek a magyar olvasók, hiszen a történetnek magyar vonatkozása is van. Sorsszerűnek is nevezhetnénk, hogy Royer-t Kertész Imre és a magyar irodalom szeretete sarkallta nyelvtanulásra, így ismerkedett meg Nemes Jeles Lászlóval. Három évig Budapesten élt, most épp Prágában vezet egy tudományos kutatóközpontot. ten, azt éreztem, hogy az ég ott magasabb, mint Párizsban, egyszerűen jobban lélegzem. Van két nagyon érdekes kifejezés a franciában: az idegen az étranger és a furcsa az étrange, tehát majdnem ugyanaz a szó. Inkább vagyok idegen külföldön, mint furcsa otthon. Itt szabadabb vagyok, nem baj, ha kicsit más. Egyébként kettős életem volt mindig is; a hivatalos, hogy tanítok a Sorbonne-on, és most egy tudományos központnak az igazgatónője lettem Prágában, kicsit több mint 5 hónapja. A másik életem, az írás, mindig titkos volt. A végső kocsma utolsó mondataként azt írja Kertész Imre: „Mindig volt egy titkos életem és az volt az igazi.” Ez a mondat nálam is nagyon működött eddig, nem tudom, mi lesz ezután. Amikor írok, magányosan vagy a társíróimmal, inkább egy elképzelt irodalmi világban élek. De az a legjobb, amikor Pesten vagyok. Az írónőt, akit a két világháború közötti magyar zsidó irodalom szakértőjeként tartanak számon, a cseh fővárosban faggattuk arról, milyen szépirodalmat és filmet írni, továbbá mit jelent számára Közép-Európa. Első regényedben, a Csillagban egy 26 éves lány keresi az identitását. 'Úgy érezted, hogy a saját vagy a családod magyar gyökereit kell valamilyen módon feldolgoznod? Úgy mondanám, hogy ez a könyv inkább a magyar-zsidó fantáziám szülötte, nem pedig valamilyen örökség újraszerzése. Inkább csak egy jó történet. Nem önéletrajzi regény, -a főhősnő és én nagyon különbözőek vagyunk. Az egyetlen valóságos elem benne az, ami a nagyanyámmal történt. Abban az időben, amikor írtam a könyvet, az identitáskérdés inkább problematikusnak tűnt számomra. Számos, két háború közötti magyar zsidó író regényét olvastam akkoriban; számukra igazi rögeszme volt az identitás keresése, hogy „ki vagyok én valójában”: se nem magyar, se nem zsidó, mintha létezne valamilyen köztes állapot. Világos volt számomra, hogy az ember szenved ettől. Szívesebben hiszek egy egyetemes világban, és pont ezért szerettem bele a magyar irodalomba, mert nekem nem az a lényeg, hogy magyar, hanem az, hogy jó legyen. Néhány nagyszerű magyar író az én szememben az egyetemes irodalomhoz tartozik. Bizonyos szinten a regényem is erről szól: hogy válasszunk magunknak identitást, ha a társadalom engedi. Én egy európai identitást választottam, amely kicsit közép-európai is, ebben érzem jól magam íróként. Az nem számít igazán, hogy zsidó származású félkatolikus vagyok. Az a fontos, amit az ember az úgynevezett örökségével csinál, mert az örökséget nem „ajándékba” kapjuk, hanem az inkább olyasvalami, amit mi kiválasztunk magunknak. Most éppen Prágában élsz. Tudnál mondani egy cseh írót vagy regényt, amely leírná a Prága- élményedet? Nehezen tudnék kimondottan ilyen írót vagy regényt mondani. Nagyon szeretem a cseh írókat, Hrabalt imádom, de ő a kommunista időkben írt, és én nem vagyok posztszürrealista ember. Hašek és a Svejk igazán zseniális, de az a világ nem létezik most. Az életem szerencsére egyáltalán nem kafkai. Talán egy magyar író tudná a legjobban megfogalmazni azt, amit Prágában tapasztalok. Az életem itt kicsit olyan, mint Esti Kornélé. O is szokott utazni, szeret idegen nyelveken beszélni, fura ember. Mindig azt mondja, hogy ír, de hol vannak a regények? Sok embert ismer, nagyon jó a humorérzéke, van iróniája. Sokoldalú figura, egy fejezet - egy modor. Párizsból Budapestre, most pedig Prágába vezetett az utad. Hogyan éled meg ezeket a váltásokat? Amikor először jártam BudapesA következő regényedben is fontos szerepet kap ez a régió? A helyszín Budapest lesz, 2010 előtt. Hét fejezetem van kész, de mivel már dolgozom Nemes Jeles László következő forgatókönyvén, lassabban halad az írás. Ez az Else című film? Ügy tudom, ezt még a Saul fia előtt szerettétek volna megvalósítani. Igen, ez volt az első ötlet sok évvel ezelőtt, de azóta sokat változott a történet. Amikor az első vázlatok készültek a filmhez, még tanultunk együtt írni, filmet írni, de most már boldog vagyok az eddigi munkával. Mindig optimista vagyok, bár tudom, hogy sokat fogok szenvedni közben. Már most is szenvedek, mert minden nap reggel hét órakor Skype-on dolgozunk az egyik társírómmal, Matthieu Taponier-vel, a Saul fia vágójával. Most azon gondolkozunk, hogyan lehetne egyszerűsíteni a történetet és fejleszteni az alakokat. A történet Budapesten játszódik az 1910-es években. Mást nem merek elmondani róla. A Saul fiánál is ilyen intenzív volt a munka? Hogyan dolgoztok együtt Nemes Jeles Lászlóval? Nemes Jeles Lászlóval a Cannes-i filmfesztiválon, ahol a Saul fia elnyerte a zsűri nagydíját (tasr/ap felvétel) .Inkább vagyok idegen külföldön, mint furcsa otthon" - vallja Clara Royer Elsősorban sok beszélgetéssel. Beszélgettünk a történetről, én lejegyeztem az ötleteket, kialakult a struktúra, gondolkoztunk az alakokról. Ha sétáltunk az utcán, akkor is a filmről beszéltünk. Például a Saul nevet is egy Kazinczy utcai kerthelyiségben találtuk ki, ott ajánlottam neki franciául, hogy Saul. Annyira más ez, mint regényt írni! A regényírás nagyon magányos dolog, a forgatókönyvírás viszont igazi csapatmunka. A kettő nem inkompatibilis, de teljesen más. Például nem lehet játszani a szavakkal, ha forgatókönyvet írsz. A Saul óta sokkal vizuálisabb lett az írásom, szerényebb a stílusom. Észrevettem, hogy lehet nagy irodalmat írni nagyon egyszerűen. Persze tudtam ezt előtte is, Camus-nek vagy Cormac McCarthynak köszönhetően. Egyszerű, rövid mondatok kellenek egy forgatókönyvbe is. Érdekes felfedezés, hogy léteznek utak a képek és a szavak között. A Csillagban a főhősnő először egy moziban találkozik a holokauszt témájával. Szerinted a filmeknek fontos közvetítőszerepe van, hogy több emberrel megismertesse a múltat? Igen, és nagyon örülök, hogy László és a stáb többi tagja sok 99 A Saul óta sokkal szerényebb lett a stílusom. Észrevettem, hogy lehet nagy irodalmat írni nagyon egyszerűen. közönségtalálkozón vett részt. Fontos az is, hogy a néző azonosulni tud a főszereplővel, hogy képesek voltunk éreztetni egy ember szintjén, ami történt. A legtöbb fikciós holokausztfilmben ezt nem lehetett érezni. Általában sokféle alakot mutatnak, epikus, hősi történetekkel foglalkoznak, mint például a Schindler listája. Erről van szó a Csillagban: habár nem írtam le a címét, de ezt a filmet láttam 11 éves koromban, az anyámmal. Nekem már akkor sem tetszett a tusolós jelenet, meg az, hogy az anyám teljesen hisztérikusan sírt mellettem. Ez nem így volt a valóságban. Ez csak a kivétel és egy hamis kép. Persze Spielberg nagy rendező. Nem gyűlöltem a filmjét, csak nagyon problematikusnak gondolom ez a jelenetet. Melodramatikus eszközökkel dolgozik. A Sorstalanság megfilmesítéséről mit gondolsz? Nem szerettem, és ezt elmondtam Kertész Imrének is, akivel barátok vagyunk. Nagyon nehéz filmet forgatni a Sorstalanságból, ami egy zseniális irodalmi mű, egyrészt az irónia miatt, másrészt azért, mert ahogy Gyuri lépésről lépésre halad a történetben, fokozatosan fedi fel a valóságot. Szerintem közelebb áll a regény a Saul fiához, mint a saját filmes adaptációjához. Meghívtuk Kertész Imrét a premierre Budapesten, és nagyon tetszett neki a filmünk, ami igazi megköny- nyebbülés volt. Nekem íróként is fontos volt, hogy szeresse. Kertész Imre egyike azoknak az embereknek - Nemes Jeles László mellett -, akik megváltoztatták az életemet. Kertész műveit olvasva döntöttem el, hogy magyarul fogok tanulni, és így találkoztam Lászlóval, aki a magyartanárom lett 8 hónapig. Ezután mentem Pestre, aztán több mint 3 évig Magyarországon maradtam. Abban az időszakban kérdezte meg László, hogy akarok-e vele forgatókönyvet írni. Előtte soha nem álmodtam forgatókönyvírásról, ez nekem egy igazi ajándék. Most már többet szeretnél filmmel foglalkozni? író yagyok, és nem számít, regény vagy forgatókönyv, mindkettőt szeretem. Azt nem tudom elképzelni, hogy nem írok Lászlónak, annyira megszoktam, hogy vele dolgozom. Mással nem is nagyon akarok. Vannak és voltak ajánlatok, sőt írok is. forgatókönyvet egy izraeli rendezőnek, aki Lászlóval közös barátunk. De maximálisan megértem László vízióját, és nagyon szeretem a csapatot, amelyet maga köré szervezett. Ügy érzem, részt veszek valamiben, ami nagyobb nálam. László a szó lehető legjobb értelmében jó rendező, nemcsak a színészeket tudja rendezni, hanem mindenkit, aki a filmjeiben dolgozik. És nagylelkű a munkatársaival, lehetett látni, hogy mindig megosztotta az örömöt a vörös szőnyegen. Az egész csapat ott lehetett Cannes- ban, együtt mentünk. Első filmetekkel ott találtátok magatokat Cannes-ban. Nagy élmény lehetett. Cannes intenzív élmény volt: sok boldogság, szeretet, meghatottság. Eleve óriási meglepetés volt, nem vártuk, hogy a Saul fia ilyen sikeres lesz. Egy első filmmel hogyan is lehetett volna elképzelni ilyet? Nagyon boldogok vagyunk. Az, hogy kezdők is tudnak jó filmeket csinálni, szerintem másoknak is jót jelent. Ha sok munkát belefektetsz abba, amit csinálsz, akkor mindez megtörténhet. Bartal Dóra A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina. Telefon: 02/59233 427. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
