Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-03 / 178. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2015. augusztus 3.1 www.ujszo.com Ha valamit nem akar az állam... KOCURLÁSZLÓ szeretnénk messziről indítani a témát, de az mindenképpen sajnálatos, hogy a miniszteri tisztség nem mindig társul szakértelemmel, a tárcavezetők gyakran politikai háttéralkuk folyományaként foglalják el helyüket, az általuk felügyelt terület releváns ismerete nélkül. A politikai kommunikáció válasza erre a szerintem jogos felvetésre az, hogy a miniszteri poszt elsősorban menedzseri funkció, valaki irányíthatja jól a mezőgazdaság ügyeit anélkül is, hogy korábban hetekig izzadt volna egy régi Zetor Crystal légkondicionálást csak az ajtó kinyitásával lehetővé tevő fülkéjében, ha rendelkezik a megfelelő szemlélettel. Ilyen alapon a védelmi miniszternek sem kell tudni a foga között tartott rohamkéssel átúszni ajeges Vágót, elég, hajó menedzser. Meg aztán, katona egyébként sem politizálhat, honnan is szednének akkor a pártok a problémakört belülről ismerő embereket, a (fiatalon) nyugalmazott főtiszteket leszámítva? Részben ez, részben a védelmi tárca nehezebben átlátható adatkezelése miatt nettó kifizetőhelyként való kezelése okozza, hogy ezen a területen gyakorlatilag minimális előrelépést sikerült elérni a rendszerváltás óta eltelt időszakban, a NATO-csatlakozást és a hivatásos hadseregre való átállást leszámítva. Különösen akkor, ha a témát az állam se nagyon erőlteti. Ilyen terület a tartalékosi rendszer megvalósítása, amelyet a kormányalakítás óta lebegtetnek, de csak a napokban került tárcaközi egyeztetésre az erről szóló törvénytervezet, amely, ha elfogadják, jövőre lépne hatályba. Azaz elegánsan a következő kabinetre bíznák a megvalósítást, amelyet vagy ők fognak alkotni, vagy nem (jelen állás szerint annak nagyobb a valószínűsége, hogy ők, de ez most nem tárgya ennek az írásnak). A tartalékosi rendszer lényege, hogy a hétvégi katonáskodás iránt vonzódok kilenchetes alapképzésen, majd ezt követően háromhetes szakképzésen vennének részt. Azaz három hónap alatt elsajátítanák a katonaélet alapjait, hogy szükség esetén behívhatok legyenek, illetve részt vegyenek mentési munkálatokban természeti csapások, válsághelyzetek idején. A törvénytervezetből azonban süt, hogy annak kidolgozója nem szeretné, ha Szlovákiának valaha akár egy tartalékosa is lenne. A tervezet évi 150 személy kiképzésével számol, azaz általuk a hadsereg létszáma 1,19 százalékkal lenne emelhető. Ez akkor sem tekinthető releváns mennyiségnek, ha az évek előrehaladtával, „kamatostul” számítjuk ki. A másik, amiből kiderül, hogy az állam mindent megtesz, nehogy tartalékosként szolgálni bárkinek is eszébe jusson, az anyagi elismerés. A tartalékos a kiképzés idején naponta a létminimum 2,25 százalékát kapná zsoldként. Azaz napi 4,45, átlag 22 munkanappal számolva havi 97,9 euróért tartalékoskodhatna az érdeklődő. Annyira talán még egy északkelet-szlovákiai zsákfaluban sem rossz a helyzet, hogy bárki fontolóra vegye: kevesebb mint havi egy százasért rohamozzon felfűzött szuronnyal. A törvénytervezet élettől elrugaszkodottságát mutatja az a kitétel, amely szerint aki önkéntes katonai szolgálatra megy, az a munkahelyén szabadot kaphat. Ottlik Gézától tudjuk, hogy a rongy élete mindenkinek drágább a haza becsületénél. Ki az, aki akár egy minimálbéres állást is felcserélne 97,9 euróra, még ha csak egy negyedévre is? Ilyent valószínűleg csak egy gyakornok írhatott le egy péntek délutánon, amikor már nagyon el akarta érni a hazafelé tartó vonatot. Az, amit Martin Glváč védelmi miniszternek ebben a választási ciklusban sikerült elérni a tartalékosi szolgálattal, inkább tekinthető szabotázsnak, mint megoldásnak. Csak abban bízhatunk, a végső változat a tervezetnél lényegesen jobb lesz, illetve hogy a jövőben kompetensebb kézzel nyúlnak a témához. FIGYELŐ Varufakisz: görög úton a spanyolok? Spanyolországban is a görögországihoz hasonló helyzet alakulhat ki, ha olyan megszorításoknak vetik alá, mint Görögországot tették-jelentette ki Jánisz Varufakisz volt görög pénzügyminiszter a spanyol El País lapnak adott interjúban. „A spanyoloknak saját gazdasági és társadalmi helyzetük mérlegelésével kell eldönteniük országuknak mire van szüksége, függetlenül attól, hogy mi történik Görögországban vagy bárhol másutt” - fogalmazott az egykori görög pénzügyminiszter. Az idén esedékes általános választások előtt Mariano Rajoy miniszterelnök a görög gazdasági összeomlást használja kampányeszközként a kormányzó konzervatív Néppárt kríziskezelő politikájának a népszerűsítésére, mondván, ha ä kormányzó görög Sziriza párt közeli spanyol szövetségese, a szélsőbaloldali Po- demos a választások után megváltoztatná a gazdasági kurzust, az ismét krízisbe taszítaná az országot. Varufakisz a kormányzó Néppárt állításait az El País kérdésére kommentálva úgy fogalmazott, hogy „a jobboldali politikusok újabban egyfajta mumusként használják Görögországot a lakosság megfélemlítésére”. A spanyol gazdaság 2013-ban ötéves recessziós periódusból lábalt ki, és a kormány prognózisa szerint az ország idén 3,3 százalékos GDP- növekedést fog elérni, a dupláját az euróövezetinek. A költségvetési deficitet Madrid 2016-ra GDP-arányosan 3%, az uniós alapszerződésben megkövetelt szint alá tervezi csökkenteni. A spanyol GDP-arányos adósságállomány az idén 98,5 százalék lesz, szemben Görögország 177 százalékával. (MTI) M, mint miért? Az új generáció elveszti identitásának egy fontos elemét F urcsa politikát folytat az MTVA. Nem, most nem arról akarok írni, hogy az Ml nézhetetlen, vagy hogy az elfogultság olyan masszív jelenlétét tapasztaljuk, hogy az már az aktuális hatalommal szimpatizálók szemében is szálka, s amilyet utoljára térségünkben a mečiari STV produkált. Annak meglett az eredménye, senki sem nézte. Az Ml is ezen az úton halad, de ez most majdnem mellékes. Sokkal érthetetlenebb, ahogy a magyar királyi tévé osztódással szaporítja csatornái számát. Csatomapolitikája a külső szemlélő számára érthetetlen, de nem is az a dolgunk, hogy megértsük, bizonyárajó oka van erre az állami televíziónak, noha folyton azt halljuk, hogy semmire sincs pénz. A tematizált (a helyesírás-ellenőrző azt ajánlja nekem, hogy az általa nem ismert tematizált szó helyett a sematizált szót használjam) csatornák bevezetésekor azonban egy tényezőre nem gondoltak, és ezek a határon túli magyarok. Pedig a jelenlegi magyar kormány szavak szintjén másra sem tud gondolni, mint a határon túliakra. A szomszédos országok kábel- szolgáltatói ugyan általában aránylag gyorsan reagálnak a csatorna- születésre és -elhalálozásra, de a Magyar Televízió szeszélyeire talán ők sem készültek fel. Legrosszabb esetben is tíz magyar adót tartanak kínálatukban, de azokat a magyar adókat, ahol sportot is lehet július közepétől nézni, vagyis az M4-et és a Duna Worldöt, nem. Miért is tennék, ők úgy veszik, a magyar nézők igényei azzal a nyolc-tíz csatornával ki vannak elégítve, nincs szükség egy újabbra. így szépen lassan eltűnik a magyar sport a szlovákiai magyarok képernyőjéről. Aki kíváncsi a sportra, majd nézi az STV2-t meg a nemzetközi sportadókat, onnan megkapja a világsportot és a szlovák sportot, a magyar foci úgysem ér egy kanna szilvát sem, Hosszú Katinka karcsapásait pedig megmutatja a Eurosport is. Hogy közvetlenül a határ mellett egyszerű antennával fogható az adás? Manapság már szinte mindenki kábeltévére van kapcsolva, de amúgy nem is a közvetlenül a határ mentén élőkről beszélek. Hogy van egy szatellites szolgáltató, amelyik besorolta kínálatába az M4-et? De minek rohanjon mindenki ezt megrendelni, ha bármikor jöhet az M5 vagy az M6, vagy megszüntetik az M4-et, mert rájönnek, hogy hibás döntés volt? Hogy folynak a tárgyalások a kábel- szolgáltatókkal az M4 besorolásáról a kínálatba? De ezt korábban kellett volna megtenni, gondolom nem július 15-én jöttek rá az illetékesek, hogy új csatornát indítanak. És mi a stratégia? Mert az M1 nevű kereskedelmi adót simán beáldozhatnák az identitásőrzés oltárán. Igen ám, de közben egy új generációban elveszik valami nagyon fontos. Valamiféle kötődés a magyar sporthoz és a magyarsághoz, a példaképek egyszer csak nem a magyarok lesznek, az idolok szlovák vagy német vagy svéd mezben szerepelnek jól, s esetleg közéjük becsúszik egy magyar. Nem fogja a szlovák tévé vagy a Eurosport százszor megismételni Risztov Éva célba érését, nem fogja egyszer sem lejátszani a magyar himnuszt, nem fog könnyeket csalogatni a néző szemébe a riporter üvöltése vagy elcsukló hangja a magyar olimpiai győzelem láttán, mert másként éli meg a győzelmet. És így szépen lassan az új generáció, de nem feltétlenül csak az, a többi generáció is elveszíti identitásának egy fontos elemét. A gyerekek majd Hamšík-mezbe öltöznek a Dzsudzsák-mez helyett, és falukon Sagan-poszter lesz Hosszú Katinka helyett. A magyar válogatott eredményeit pedig ha megnézik is a Livescore-oldalakon, egy győzelemnek vagy vereségnek már nem lesz érzelmi töltete. Nem kell ide asszimilációs politika a szlovák állam részéről, Magyarország erőfeszítések nélkül végzi el ezt a feladatot. Mindenféle szinten, most éppen átgondolatlan állami tévépolitikájával. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Globális migrációs válság MTI-HÁTTÉR Közös írásban elemzi a menekülthelyzetet a brit és a francia belügyminiszter. Franciaország, Nagy-Britannia és egész Európa globális migrációs válsággal áll szemben, amelyet hosszú távon csak az Afrikából Éu- rópába érkezők számának csökkentésével lehet megoldani - írta vasárnapi közös cikkében Theresa May brit és Bemard Cazeneuve francia belügyminiszter. A brit The Telegraph és a francia Journal du Di- manche lapokban megjelent cikkben a két belügyminiszter közölte: országaik prioritásként kezelik a francia Calais kikötővárosában kialakult migránshelyzetet, és elkötelezettek a kérdés közös megoldása iránt. Egyúttal azonban leszögezték, hogy a calais-i helyzet egy tágabb, globális válság eredménye, ez utóbbit pedig nem tudja két ország megoldani. May és Cazeneuve azt írták: Európa országai mindig is védelmet fognak nyújtani azoknak, akik valóban konfliktusok és üldöztetés elöl menekülnek, ugyanakkor „meg kell bontani a kapcsot a Földközi-tenger átlépése és az Európában gazdasági okokból való letelepedés között”. Arra is emlékeztettek: országaik havonta 200 olyan embert toloncolnak haza, akik nem jogosultak menekültstátusra. A két belügyminiszter kiemelte: kézre kell keríteni azokat a bűnözőket, akik arra ösztökélnek amúgy is kiszolgáltatott embereket, hogy megtegyék az Európába tartó veszélyes utazást, a migránsok számára pedig egyértelművé kell tenni az út kockázatait, illetve a visszato- loncolás eshetőségét. Azonban végső, hosszú távú megoldást csak az Afrikából Európába tartók számának csökkenése jelenthet. „Sokan úgy tekintenek Európára, és különösen Nagy- Britanniára, mint ahol pénzügyi haszon várja őket. Nem ez a helyzet - nem arannyal vannak kikövezve az utcáink” - fogalmazott a közös cikkben a két belügyminiszter.
