Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-14 / 188. szám, péntek

SPORT 16 2015. augusztus 14.1 www.ujszo.com Nincs Forma-1 kockázat nélkül Exkluzív interjú lan Robertsszel, a Száguldó Cirkusz főorvosával, aki a versenyeket az orvosi autóban ülve nézi BERTA KITTI Minden versenyen a rajtrácson van, izgatottan várja a lámpák kialvását a Mercedesben ülve, ám soha nem jut előrébb a mezőny végéről - ő lan Roberts, a Forma-1 főorvosa. Az elsők között ért oda Jules Bian- chihoz a francia versenyző tragikus balesetekor a 2014-es Japán Nagy­díjon - elmondása szerint az orvosi csapat tagjai rögtön tudták, hogy nagy a baj, orvosi szempontból azonban minden a helyén volt, így ők többet sajnos nem tehettek a fiatal tehetség életének megmentése érdekében. lan Roberts a versenyhétvégéken és azon kívül is orvosként dolgozik, a Medical Carban ülve nézi végig a rajtot, majd a teljes futamot. Munkájához rátermettség, folya­matos készenlét, kitartás és elszánt­ság szükséges - interjúnk során minden kérdésünkre kellő részletes­séggel, szakmai alázattal válaszolt, amikor pedig a Forma-1-es autók és futamok kerültek szóba, gyermeki lelkesedés sugárzott róla. Ki ül az orvosi autóban a futa­mok során? A Medical Car személyzete 3 fő­ből áll. Alán van der Menve, a sofőr, mellette én ülök, hátul pedig a nem­zeti orvos, a Hungaroringen Dr. Hetzman László, aki a légi mentés­ben is nagy tapasztalattal rendelke­zik, ő kísér minket a Magyar Nagy­díj hétvégéje során. Alánnál állandó a kommunikáció lehetősége, sajnos a nemzeti orvossal nem tudunk fo­lyamatosan beszélni, mert nincs közvetlen rádiókapcsolatunk. Ter­mészetesen hozzá tudunk szólni, csak mindezt hangosan kell... Neki azonban szintén van rádiókapcsola­ta a versenyirányítással, így Dr. Go- rovéval (Dr. Gorove László, a Ma­gyar Nagydíj versenyfőorvosa - a szerk.) is. A nemzeti orvosnak saját nyelvű rádióvonalra van szüksége, nekünk pedig már túl sok lenne a kommunikációs csatorna. Szóval számos útja van a kommunikáció­nak, nemcsak szóban, hanem vizu­álisan is, a monitorokon. Hogyan készül egy versenyhét­végére, mi a programja a sza­badedzéseken, időmérőn és a ver­senyen kívül? Általában csütörtökön érkezem a pályára, ellenőrzőm az orvosi felsze­reléseket, összerakom a szükséges dokumentációt. Ellenőrizzük az ak­kumulátorok töltöttségét, a gyógy­szereket, valamint az eszközöket, amelyeket használunk. A GP2 és GP3 szériák dokumentációit is átnézzük ilyenkor. Ha történt valamilyen vál­tozás a pályán, arról is tudnunk kell, valamint általános ellenőrzést vég­zünk az autón is. Megnézem, minden felszerelésem megvan-e - nemcsak az orvosi, hanem a biztonsági eszkö­zökre is gondolok, hogy a ruhám, a si­sakom renden van-e. Csütörtökön visszük először pályára az autót, tesz­teljük a rádiókat, megnézzük, hol vannak rövidítések, előfordulhat, hogy akadályok vannak ott. Délután a kimentő gyakorlatok következnek, amelyek során a kimentő csapatok a helyettes versenyzőket emelik ki egy- egy GP2-es, GP3-as, valamint Forma-1-es autóból. Általában csü­törtökön kerül sor az orvosi gyakor­latra, amely során egy balesetet szi­mulálunk. Az orvosi csapat odamegy az incidenshez, a versenyzőnek el­képzelt sérülései lesznek, ezt a hely­zetet kell megoldaniuk. Ez nem iga­zán vizsga, nem a képességeket tesz­teljük, hanem azt, hogy tudnak-e csa­patként együttműködni. Néhol a doktorok, a mentősök így együtt ta­lán akkor találkoznak először, szóval ez egy olyan szituáció, ahol megért­hetik egymást, összeszokhatnak. Nem az a cél, hogy kellemetlen hely­zetbe hozzuk az embereket, hanem az, hogy a csapatmunkát megnézzük. A pályával kapcsolatban milyen információra van szükségük a versenyhétvégét megelőzően? Ismernünk kell a mentők elhe­lyezkedését a pályán, de ezt már elő­re tudjuk néhány héttel, mert min­den információt elküldenek Piette doktornak (Jean Charles Piette, az FIA orvosi delegáltja - a szerk.): a mentők pozícióját a pálya körül, a különböző csapatok információit, a szolgálatban lévők neveit, az orvosi központ adatait. A kanyarok válto­zásairól, a pálya belépési pontjairól is tudnunk kell, valamint arról, ha esetleg egy korábbi rövidítési he­lyen már nem tudunk átmenni. A ke­rítések eltérése is fontos lehet, illet­ve vannak területek, ahol problémás lehet a kiszállás az autóból, a hoz­záférés, ezekről is tudnunk kell. A legtöbb pályával kapcsolatos válto­zás igazából a versenyzőket érinti, ezek számunkra nem relevánsak. Am néhányat nekünk is ismernünk kell, például a kerítéssel kapcsolatos változásokat, illetve azt is, ha egy olyan helyre kerül kapu, ahol eddig még nem volt. Hogyan tudja követni a pályán történő eseményeket a futam alatt? Számos adatot kapunk a verseny- irányítástól, illetve látjuk a pálya térképét, amely egy olyan GPS-szel van egybekötve, amely megmutatja, melyik autó hol van éppen. Azt is rögtön látjuk, ha valaki elhagyja a pályát vagy balesetet szenvedett. Az autót érő erőhatással kapcsolatos adatok is rendelkezésünkre állnak: ha valakit 15 G-nél nagyobb hatás ér, akkor arról visszajelzést kapunk. így tudjuk, ha valakit túl nagy erőhatás ért egy másik autóval vagy a gumi­fallal történt ütközést követően. Ugyanezek az adatok elérhetőek a versenyirányítás számára is. Mi történik baleset esetén a Me­dical Carban? Ha valami történik a pályán, akkor rádión értesítenek bennünket, hogy oda kell mennünk az incidenshez. Megkapjuk a pályakamerák képeit is. Van egy digitális, illetve analóg rá­diónk a kommunikációhoz, folya­matosan kapcsolatban vagyunk a versenyirányítással. Baleset esetén én Herbie Blash-sel és Charlie Whitinggal vagyok kapcsolatban. Ok azok, akik pályára küldenek minket, ha szükséges, ők adnak engedélyt ar­ra, hogy indulhassunk. Mással nem igazán beszélünk, hiszen ők azok, akik az instrukciókat adják szá­munkra, saját digitális rendszerünk van erre. Ha egy edzésen vagy az idő­mérőn történik valami, akkor piros zászló lesz érvényben és pályára me­gyünk. Ha versenyen, akkor a Safety Cárt kiküldik, ő megy előttünk, kö­vetjük a pályára, majd ezt követően vagy mögötte maradunk, vagy szól­nak, hogy előzzük meg - ez termé­szetesen a balesettől, a körülmé­nyektől függ. Amikor kimegyünk, akkor a versenyzők és a magunk biz­tonsága a legfontosabb. Ha valami velünk történne, akkor senki nem tudna reagálni a balesetre. Mi történt Bianchi tragikus bal­esetekor orvosi szempontból? Amikor a helyszínre küldtek min­ket, már tudtuk, hogy nagy a baj. Nem láttuk, hogy pontosan mekkora erőhatás érte a becsapódáskor, mert az ezt mérő eszköz tönkrement. Az idő szoros volt, de az egész folyamat rendben zajlott, mindent Juíes-ért tettünk, és minden a helyén volt az ellátás tekintetében. Ha súlyos eset történik, a televí­zió nem mutatja az ellátás képeit. Mi zajlik az incidens helyszínén? Elképzelhető, hogy egy hazai or­vos közelebb van az esethez, mint mi, mivel mi a boxutcából indulunk - te­hát fontos, hogy nem mi vagyunk az egyetlen orvosi csapat itt. Odame­gyünk az esethez, majd csapatként dolgozunk együtt tovább. Kapunk néhány információt, azonban akkor válik világossá számunkra a helyzet, ha a helyszínre érünk. Ott nagyon gyorsan kell mérlegelnünk, mi fog történni, mit kell tennünk, mire van szükségünk: a kimentő csapatra, mentőre, vagy bármi másra... Le­het, hogy a versenyzőnek csak kis sérülése van, és akkor az orvosi köz­pontba szállítjuk, és ez bőven elég, de az is elképzelhető, hogy mentőau­tóra van szükség. Mi az ön feladata, és mi a hazai orvosok munkája ilyenkor? Én vagyok a mentést koordináló orvos, vagyis látnom kell, hogy minden a helyén van, mindenki együtt dolgozik a megfelelő időben, valamint azt is, hogy a versenyzőre megfelelően vigyáznak. Én a ver­senyirányítással beszélek, a helyi orvosnak pedig az a feladata, hogy a versenyzőre vigyázzon. Mit gondol, elérhető-e valaha a biztonság maximális szintje? Úgy kell kezelnünk mindent, hogy a versenyzőknek, a pályabíróknak, mindenkinek egy biztonságos, él­vezhető hétvégéje legyen. De a biz­tonság sosem lehet százszázalékos - ezt nem lehet elérni. Ha százszázalé­kos biztonságot akarnánk, akkor mindenki otthon maradna és a Play- Stationön versenyeznének. Nekünk annyira kell biztonságossá tenni a versenyeket, hogy izgalmas marad­hasson, és jó futamokat láthassunk. Százszázalékos biztonságot elérni és a kockázatokat kizárni lehetetlen fel­adat lenne. Mindig lesz kockázat, de ez része az izgalomnak. Mostanában sokat beszélnek a zárt pilótafülke lehetőségéről, amellyel elkerülnék azt, hogy akár törmelékek, leszakadó alkatré­szek, abroncsok eltalálják a ver­senyző fejét. Mi a véleménye erről? Le tudjuk zárni a pilótafülkét, de akkor az már nem lenne ugyanaz. Különböző módon lehet ezt a kér­dést megközelíteni, hiszen a pilóta­fülke felé érkező tárgyakat eltéríte­né... Én a kettő között vacillálok: úgy gondolom, hogy a zárt cockpit le­rombolná az együléses versenyzés atmoszféráját, de teljesen elfoga­dom azt, hogy a versenyzőt meg kell védeni. Itt jön képbe a biztonság egyensúlya újra: ha ki akarjuk zárni azt, hogy a tárgyak berepüljenek a pilótafülkébe, akkor záijuk le a cockpitet - ám akkor teljesen meg­változtatjuk az autót. Ez alapján úgy tűnik, hogy az orvos és a rajongó csap össze az ön gondolkodásában. Igen, nagy rajongója vagyok a Forma-1-nek, már azelőtt is az vol­tam, hogy belecsöppentem volna a versenyek világába. Nagyon régóta néztem a tévében, és végül úgy ke­rültem be, hogy Silverstone-ban pá­lyaorvosként dolgoztam. Úgy vol­tam vele, hogy nemcsak nézni sze­retném, hanem dolgozni is akartam benne. A vezető pályaorvos meg­kért, hogy csatlakozzak a Forma-l­es orvosi csapathoz. Ez körülbelül 20 éve volt, majd számos eseményen részt vettem mint pályaorvos és Me­dical Car-doktor. Aztán az orvosi központba kerültem, majd a pálya­főorvos helyettese lettem a Brit Nagydíjon, ezt követően pedig az FIA felkért erre a munkára. Az orvosi tudáson kívül mi a legfontosabb képesség, tulajdon­ság a munkájában? Azt gondolom, csapatjátékosnak kell lenni - nagyon jó csapatjátékos­nak. Összeszedettnek kell lenni, il­letve fontos, hogy az idővel jól tud­junk bánni, hiszen nagyon szoros a hétvége időbeosztása. A megfelelő időben a megfelelő helyen kell len­nünk folyamatosan. Megkeresik a versenyzők futa­mokon kívül? Felvehetik velem a kapcsolatot, amikor csak szeretnék, de sosem te­szik, mert annál sokkal fontosabb dolgaik vannak, minthogy velem be­szélgessenek! Ha a versennyel kap­csolatban van valami fontos dolog, akkor azt az orvosi delegálttal beszé­lik meg, ha pedig más jellegű gond­juk van, akkor a saját orvosukhoz mennek. Én a pályán vigyázok rájuk. Nem igazán hallani a Forma-1- ben doppingvétségről. Ön szerint mi ennek az oka? Soha nem tudjuk, mikor kerül sor a doppingvizsgálatra, teljesen füg­getlenül zajlik az FIA-tól, a verseny­zőket pedig véletlenszerűen választ­ják ki. Nem tudok olyan esetről, hogy valaki doppingolt volna a Forma-1- ben. Technikai sport lévén nem len­ne igazán nagy előnye, ráadásul dop­ping esetén olyan mértékű büntetést kapna az illető, hogy tényleg őrült dolog lenne megtenni. Mit nevezne munkájában a leg­jobb és a legnehezebb dolognak? A legjobb dolog az, amikor az au­tók mögött vagyunk a rajtnál. Ez iga­zán különleges, mert mi mindig a rajtrács végén vagyunk. A legnehe­zebb dolog... nem vagyok benne biztos, hogy van ilyen. Ez egy na­gyon jó csapat, nem igazán vannak negatív dolgok. Talán a hosszú uta­zások, de ez része a munkánknak. lan Roberts minden apróságra precízen odafigyel (FiA-feivétei)

Next

/
Thumbnails
Contents