Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-13 / 187. szám, csütörtök

XII | Fotósuli 2015. augusztus • www.ujszo.com Új szó HOBBI | Ezt a felvétett vízszintesen három részre tagoltam, a legér­dekesebb képelem, a viharfelhők kapták a legtöbb teret A fák narancssárgája és a felhők kékje komplementer színek, ezért is ilyen drámai hatású a fotó. A szántóföld, a fű és a repce színei mozgalmassá teszik a képet az elválasztó vonalak pedig elvezetik a tekintetet a horizontra. Itt a fő téma a földön „hevert", ezért kapta a képmező kétharmadát Egy madár, egy hullám és egy fekete felhő segített elvisel­hetőbbé tenni az agyonfotózott témát Ráadásul a madarat a képzeletbeli harmadoló vonalak egyik metszéspontjához közel sikerült elcsípnem. 6. RÉSZ A mecseki erdő hóvirágjai közé feküdtem, hogy „kiemel­jem" őket az avarból. Ma már ezt a témát kisebb rekesszel és nagyobb mélységélességgel fotóznám, hogy a virágok és a fák is élesek legyenek. Nem kell égnek szerepelnie minden tájképen. Napsütésben a fák árnyéka elrontotta volna a fa házról készült felvételt A képet a középről balra és lefelé „kimozdított" fő téma teszi dinamikusabbá. Tájképek tájképek készítése az egyik legköny- nyebb fotós műfajnak tűnhet, hiszen a téma .nem mozdul el, több időnk van fényt mérni, komponálni, kiválasz­tani a legmegfelelőbb nézőpontot. A tájképfotó­zásnak is vannak azon­ban törvényszerűségei, szabályai, melyeket be kell tartanunk, illetve olyan fortélyai, amelyeket aránylag könnyen elsajá­títhatunk. Kezdjük azzal, hogy fény­képeinken csak a legrit­kább esetben néz ki jól a tiszta, kék égbolt. A tűző napsütés, ezen belül pedig a déli órákban merőlegesen sütő nap - kis túlzással - a legfőbb ellensége a tájképeknek. Borult időben, sötét fellegek vagy hófehér bárányfelhők alatt sokkal érdekesebb fotók készül­nek (5. kép). Ilyenkor nin­csenek zavaró árnyékok, szebbek a színek, sőt, ha eléggé drámai felhőket sikerül elcsípnünk, ezek képünk fő témájává is előléphetnek (1. kép). Mielőtt kattintanánk, min­denképpen döntsük el, mi lesz felvételünk fő témája. A Fotósuliban korábban már említett harmado­lással hangsúlyozhatjuk, hogy a táj hozzánk közelebbi (vagyis a kép alsó) része-e az érdeke­sebb, vagy a távolabbi, a horizonton felüli harmad. Ennek megfelelően állít­suk a horizontot fotónk alsó vagy felső harmadá­ba (2. kép). Nem árt, ha fotónknak van egy központi eleme, vagyis nyugvópontja, ahol a szem elidőzhet. Ez érdekesebbé tehet egy amúgy unalmas fotót is. Csak egy példa. A nyári hónapokban rengeteg tengerparti kép készül. Ha nem akarjuk . elkészíteni a „Naplemen­te a tengerparton" című felvételt, amit rajtunk kívül már sok millióan ugyanígy lefényképeztek, igyekezzünk egyedivé tenni fotónkat. Néha ■ ÍMjTnTSuTy Használjuk a lehető legnagyobb látószögű objektívet vagy ne zoomoljunk. így a tájból sokkal több kerül a képmezőre. Ha tehetjük, nagy mélységélességgel, vagyis szűk rekesszel fotózzunk, hogy tájképünk előte­re és háttere is éles legyen. Mivel a szűk rekesz használata megköveteli az alacsony zársebességet, vigyázzunk, nehogy bemozduljon a fotónk. Inkább használjunk állványt. Ügyeljünk, hogy a horizont vízszintes ma­radjon. Ebben segíthet gépünk keresőjében a segédrács, vagy a „digitális sötétkamrában" a kép kiegyenesítése. ismét csak a felhők sietnek segítségünkre, de nyugvó­pontként egy madár vagy hajó sziluettje is feldobhat­ja ezt az elkoptatott témát (3. kép). Ha egy mód van rá, kerüljük a felhőtlen ég - narancssárga napko­rong - sima víztükör sivár kombinációját. Azzal is érdekesebbé tehetjük fotónkat, ha a szo­kásosnál alacsonyabb vagy magasabb nézőpontot választunk. A békaperspek­tíva (4. kép) segít kiemelni az előtér érdekesebb képelemeit, ezáltal mély­séget ad felvételünknek. Ha lehetőségünk van rá, kapaszkodjunk fel egy fára, vagy caplassunkfel egy dombra, sokkal érdeke­sebb képek készíthetők így, mint szemmagasságból. A fekvős-guggolós test­helyzetet a tengerparton is érdemes kipróbálni. A tájképek esetében is ajánlatos kerülni a közpon­ti kompozíciót, mozdítsuk ki fő témánkat a középső tengelyről. Dinamikusabbá tehetjük felvételeinket, ha a kép nyugvópontját a középponttól jobbra vagy balra helyezzük (5. kép). A keretezés mint kompozí- ciós elem a tájképeknél is használható: falombokkal „vehetünk körbe" egy hegycsúcsot, vagy a szállo­dai szobából elénk táruló kilátását fényképezve az ablakkeretet is belekompo­nálhatjuk a fotóba. Juhász László (A szerző felvételei) MIÉRT NEM SIKERÜLT? Egy jó tájkép egyszerű. Itt viszont a túlzsúfoltság csapdájába estem. Központi témámról, a domb tetején álló magányos fáról eltereli a figyelmet az előtérben a fekete lombkorona. Belógó képelemek zavarják a fotót, és az alacsony perspektíva is csak rontott a fényképen, hiszen a világos fűszálak túl hangsúlyosak. HOBBI Az Uj Szó havi melléklete. Szerkesztőség: Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. E-mail: hobbi@ujszo.com. Szerkesztő: Veres István Grafika: Duranský Tamás. Reklámmenedzser: Turza Katalin, katarina.turzova@petitpress.sk, telefon: 0918 631 884 . A hirdetések és a fizetett cikkek tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Nyomja: Petit Press, a. s., Kopčianska 22, Bratislava. A nem jelölt fotók: www.fotolia.com.

Next

/
Thumbnails
Contents