Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-11 / 185. szám, kedd
www.ujszo.com | 2015. augusztus 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Az MKP és a koalíciók A közös listának van néhány veszélye, de előnyöket is biztosít Akadályok helyett TOKÁR GÉZA N em újdonság, hogy a választások közeledtével mindenféle koalíciós elméletek kerülnek elő, de az igen, hogy az MKP is részévé vált a találgatásoknak. Ugyan valószínűleg nem fog megtörténni, hogy az SaS és az MKP koalícióban vág neki a választásnak, de a felvetésre érkező reakciók tanulságosak, miközben az esetleges együttműködés szokatlan előnyökkel és rizikókkal járna. „A politikusnak semmi se drága, ha a parlamentbe akar kerülni” - ez a leggyakoribb ellenzői álláspont. Nos, egy politikai párt legfőbb célkitűzése a parlamenti politizálás, hiszen országos érdekképviselet a törvényhozáson kívül nem lehetséges. Ha egy párt nem bízik abban, hogy biztosan képes egyedül megugrani az ötszázalékos bejutási küszöböt, akkor szövetségest keres. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy egyáltalán ki lehet jelenleg az MKP természetes szövetségese. Az már korábban, még tavasszal kiderült, hogy a Híd egy asztalhoz sem hajlandó ülni a párttal, így az etnikai együttműködés kérdése tárgytalan lett. Maradt a szlovák vonal, márpedig az MKP neve itt nem szokott felmerülni (ha eltekintünk minden felvilágosult szlovák szavazó második kedvenc minipártjától, az OKS-től). A körülmények viszont megváltoztak. A szlovák ellenzék széttöredezett, több párt a választhatóság határán billeg. Egyes formációkon, mint az SDKU, csak a csoda segíthet, mások, mint az SaS, még nem épültek le, de kellőképp összevesztek lehetséges partnereikkel. így kerülhet képbe az MKP, mint olyan párt, amely kedvező csillagállásnál képes átlökni bárkit (és saját magát is) a választási küszöbön. A közös listának van néhány veszélye, de komoly előnyöket is biztosít. Senkinek nem kell lemondania a programjáról és hangsúlyos célkitűzéseiről, és a listán belül szabad a verseny ajelöltek között. Az SaS számára lenne nagyobb rizikó a preferenciaszavazatok intézménye: vélhetően sem a szlovák szavazók nem karikáznák a magyarokat, sem a magyarok a szlovák jelölteket, de az SaS alig indít ismert politikust: Richard Sulik Brüsszelbe, Juraj Miškov meg egy törpepártba katapultált. Az MKP a szlovák pártoknál hitelt és elismertséget, valamint parlamenti jelenlétet nyerhetne, az SaS pedig újabb négy évet a politikai túlélésre egy olyan közegben, ahol egyelőre nincs helye. Járulékos haszon, hogy minél kevesebb parlamenten kívül maradó kispártra leadott szavazat veszik el, annál inkább csökken a Smer mozgástere. A koalíció ellen szól, hogy fogalmunk sincs, mennyire gondolta komolyan az egészet az MKP és az SaS, nem ismeijük a belső használatra készíttetett közvélemény-kutatás adatait a választói reakciókról, és nincs alátámasztva, hozná-e a hét százalékot ez az elsőre valószerűtlen szövetség. Ha igen, akkor az MKP sikere hirtelen szlovákiai ellenzéki érdekké válik és a választási kampány kap egy újabb csavart, miközben még el sem kezdődött. Kim, az idő ura (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Az MKP önállóan kószül a választásra A tikkasztó hőség és a politikai uborkaszezon hírszegény időszakában az Új Szó hasábjain szenzációként jelent meg a hír: az MKP tárgyal az SaS-szel az esetleges választási koalícióról. Ha a hőmérséklet ettől nem is száll alább, le kell hűtenem a toliforgatók túlzott várakozásait, a realitás ugyanis az általuk leírtaknál sokkal egyszerűbb. Tény, az MKP-t az utóbbi időben több szlovák párt is megkereste, hogy az esetleges együttműködésről tárgyaljunk. Ilyen volt többek közt az SaS is, de más pártokkal is folytak egyeztetések. Nincs ebben semmi szokatlan, a (kisebbségi) politika nagyrészt a tárgyalás, a konszenzus és közös fellépés keresésének a műfaja. Úgy gondolom, pártelnökként kötelességem minden olyan tárgyalási felkérésnek eleget tenni, ami a felvidéki magyarság és Dél-Szlovákia helyzetét rövid vagy hosszú távon erősítheti. Tárgyalásaink minden esetben politikai programokról szóltak, megvizsgáltuk, melyek azok a pontok, amelyek parlamentbe kerülésünk esetén közösen vállalhatóak. Érthető, hogy politikai ellenfeleink nem nézik jó szemmel, hogy szlovák parlamenti pártok partnerként tekintenek ránk, hiszen ezzel igazolást nyert: ténykedésük, hogy az MKP-t szélsőséges, elszigetelt pártként tüntessék fel, nem járt sikerrel. Míg a Most-Híd nem tartotta érdemesnek a választások előtti tárgyalásokat az MKP-val, addig a felelősen gondolkodó jobboldali erők közül több, amelyek komolyan gondolják a Smer nélküli kormányzást, tisztán látják: az MKP nélkül nincs kormányváltás. Parlamenti pártként az MKP mindenkor stabilizáló tényező volt akár kormányon, akár ellenzékben politizált. Meggyőződésem, ha a Radičová- kormány idején ott lettünk volna, nem végződött volna csúfos bukással a történet. Az MKP önállóan készül a 2016-os parlamenti választásokra. Választási programunk garanciákat fogalmaz meg a szlovákiai magyar közösség megmaradásához és további fejlődéséhez. Gazdasági tervezetünk a magyarlakta régiók felemelkedésének programja. A problémák adottak, mi pedig konkrét és valós megoldásokkal szolgálunk. Az MKP listáján előkelő helyet kapnak a Martosi Szabadegyetemmel már bizonyító és egyre erősödő Via Nova Ifjúsági Csoport tagjai, ahogy párton kívüli, a közéletben aktív személyek is befutó helyre számíthatnak. Rajtuk kívül szeretnénk, hogy az OKS jelöltjei is szerepeljenek a listán, akik többször igazolták, kiállnak a kisebbségi jogok szavatolása és betartása mellett. Ezek a tények, a többi a hőség és az új ság- írói eposzi túlzás rovására írandó. Berényi József, az MKP elnöke NAGYANDRÁS M agyarország tranzitország, Szlovákia egyelőre még az sem, nem hogy célállomása lenne a menekülteknek. Ennek ellenére mindkét országban óriási a politikai hiszti ebben a témában, a politikusok egymásra tromfolnak, hogy ki tudja jobban megvédeni a hazát a sötét hordával szemben. Szlovákia óriási előnye, hogy a menekültek általában más útvonalakon tartanak nyugat felé, így legfeljebb az jut ide, aki eltéved, vagy akit az osztrákok itt helyeznek el ideiglenesen. A társadalmi, politikai vita nem arról folyik, hogy milyen véleményt kellene képviselnie az országnak. A Smer és a Fico-kormány óriási előnye, hogy bármilyen konzultáció nélkül hozhat döntéseket, szinte senkinek nem kell a véleményét meghallgatnia, mérlegelnie. Ezért aztán egy olyan kérdésben is, hogy hol legyen befogadótábor, úgy döntenek, hogy egyáltalán nem érdekli őket még az sem, hogy a helyiek mit gondolnak. Tartja magát az a hibás elképzelés, hogy ha nem folytatunk valódi társadalmi vitát a menekültek befogadásáról, hanem a homokba dugjuk a fejünket, a probléma majd csak megoldódik, hiszen senki nem jön ide. Lehet, hogy pár évig ez még így lesz, de hosszú távon mi is célországgá válhatunk, és addigra jó volna, ha az emberek gondolkodása egy kicsit árnyaltabb lenne annál, minthogy a menekült elveszi a munkát, meg szociális támogatást kap, betegségeket teijeszt, ezért látni se akarjuk. Azok az emberek, akik saját fejükkel is gondolkodnak, nem csak a politikusok által kitalált olcsó és populista megoldásokat ismételgetik, komoly dilemmával állnak szemben: Mennyire legyen az ember szolidáris? Meddig tarthat ez a menekülthullám? Mennyi embert kellene befogadni? Mely országból érkezőket fogadjuk, és kit küldjünk tovább? Kössük korhoz, nemhez, szakmához az engedélyeket? Erről szinte semmilyen vita nincs, a miniszterelnök beszélt valamit 300 szír keresztény menekültről, de talán már ő sem emlékszik, hogy miért éppen ennyiről, és miért éppen szírekről. Az ellenszél nagy, elég néhány jól eladott hír, néhány hamis fénykép, és alig akar valaki arról hallani, hogy nekünk is illene valamiféle segítséget nyújtani. A legegyszerűbb és legkönnyebb magyarázata a visszautasításnak az, hogy ezek az emberek nem keresztények, és nem képesek integrálódni a társadalmunkba. Aki így gondolja, talál magának elég példát nyugati szomszédainknál arra, hogyan nem működik a multikulturalizmus. Am hiába ismételgetjük ezt körbe-körbe, pont az ellenkezője igaz. Tessék elutazni bárhova, azt látjuk, hogy a népek rég keverednek. A bevándorlók többsége igenis képes volt integrálódni, a társadalom szerves részévé válni. Valószínű, hogy az elkövetkező évtizedekben megváltozik Európa összetétele. Hiába emelünk falakat, kerítéseket, a menekültek meg fogják találni az utat, hogy bejussanak. A védelemre és a bezárkózásra költött milliárdok helyett inkább azon kell dolgozni, hogy ezeknek az embereknek otthon, helyben legyen könnyebb az életük. Ha meg egyszer már eljutnak ide, a lehető leggyorsabban sikerüljön integrálódniuk. A plakátok meg a kerítések legfeljebb a fejekben emelnek akadályokat. FIGYELŐ Kim Dzsong Un időzónája Kim Dzsong Un észak-koreai diktátor saját időzónát vezet be, az órákat 30 perccel visszaállíttatja. Ezzel eltörli az „imperialista és gonosz” japánok által közel egy évszázada bevezetett időzónát. Fél órával kevesebb lesz, mint Dél- Koreában, a változás szombaton lép életbe, a félsziget japán uralom alóli felszabadulásának 70. évfordulóján. , A gonosz japán imperialisták megbocsáthatatlan bűnöket követtek el, amikor megfosztották Koreát saját időhasználatától” - írja az észak-koreai hivatalos hír- ügynökség, a KCNA. A propaganda szerint a változás „a szakemberek és az emberek rendíthetetlen hitét és akaratát bizonyítja”. Dél-Korea ma is a japán hivatalos időt használja, vagyis Szöulban és Tokióban is ugyanaz az időzóna érvényes. Korábban Dél-Koreában 1954-ben visszaálltak már egyszer a korábbi időre, hogy ezzel is jelezzék ajapán uralom megszűnését, de 1961 -ben Park Chung-hee, aki katonai puccsal jutott hatalomra, visszaállította azt. Néhány éve az immár elhunyt venezuelai vezér, Hugo Chavez is saját időzónát vezetett be, hogy eltérjen az Egyesült Államokétól, szintén fél órával tolta hátra a mutatókat. Bár ritka, de más országokban is van példa ilyen „időeltolódásra”. Pakisztán és India szomszédos tartományiban félórás eltérés van, Nepál 15 perccel jár előbbre, mint India. (BBC, NOL) Elóg betenni a lábukat A bevándorlók millió fenyegetést jelentenek az európai életszínvonalra és a társadalmi struktúrákra, és Európa nem lesz képes megőrizni a mostani életszínvonalat, ha menekültek millióit kell befogadnia - mondta a brit külügyminiszter. Szerinte az uniós szabályok miatt a migránsok „meglehetősen biztosak” abban, hogy soha nem küldik őket vissza hazájukba. Ám Európa számára hosszú távon fenntarthatatlan, hogy menekültek millióiról gondoskodjon. Az európai és az afrikai életszínvonal közötti különbség miatt mindig lesz gazdasági alapja, hogy megpróbáljanak illegálisan az unióba jutni. „Muszáj megoldanunk, hogy vissza tudjuk küldeni a hazájukba azokat, akik nem jogosultak menekültstátusra. Amíg ilyenek az uniós szabályok, a menekültnek elég betennie a lábát Európába, és soha nem fogják hazaküldeni” - fogalmazott Hammond. (MTI)
