Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-08 / 183. szám, szombat

Karlovy Vary, délután négykor

V

olt a Monarchia része, németeknek, osztrákoknak Karlsbad, volt Csehszlovákia legszebb fürdőhelye, a szovjetek előretolt bázisa, most Csehország egyik legszebb ékszerdoboza, az orosz újgazdagok legpompásabb kelet-európai fészke, de mindenekelőtt a világ egyik legvarázsosabb városa.

Karlovy Vary.

Hajnalban sétáljon halkan és szerényen kanyargó folyócskája mellett, aki egymagában szeretné élvezni azt a festői látványt, amit e méltán nevezetes nyugat-csehországi város kínál. Kora reggel már nem lesz egyedül a Kolonnádon, álmukból hirtelen ébredt, idős fürdővendégek iszogatják majd előtte s mögötte lapos-nyakas poharukból a sokféle nyavalyát enyhítő gyógyvizet. Fess öregurak tipegő párjukkal, sportosan vagy lezserül cikázó ötvenesek, padlósárga vagy lángoló vörös fejjel közlekedő bárisnyák Urálon innen és Urálon túlról. Másfajta ízlés, másfajta kultúra, de ettől színes (és még mennyire!) a paletta! Fülben, nyakban, csuklón, olykor még a

bokán is csörög az arany, de villog a ridikül, sőt még a könnyű kis nyári szandál is, hadd lássa a világ, hogy „nekünk erre is telik”, da, da, da! A legtöbb orosz „fürdővendég” már jó pár éve helybeli lakos. Letelepedett. Gyökeret eresztett. Van, aki dolgozik is. Zongoraleckéket ad vagy recepciós. Nem sokkal nyolcvankilenc után, a szovjetek kivonulását követően vették birtokba a várost, felvásárolva egész üzletsorokat, szállodákat, panziókat, golfpályákat. Volt pénz, lett tragédia. A városlakók ugyanis döbbenten és főleg tehetedenül nézték, hogyan kerül idegen kezekbe mindaz, ami addig „társadalmi tulajdon” volt. Hetek-hónapok alatt cseréltek gazdát boltok, épületek, telkek, egész városrészek. Szinte lavinaszerűen indult meg az újkori adok-veszek. Karlovy Vary orosz „fennhatóság” alá került, zokogták a helybeliek. De mivel minden hivatalos úton történt, sok pénzért, súlyos milliókért, ellenérzéseiket nem mutatták ki, ám nagyon is fájó szívvel viselték, ami velük és körülöttük történt.

Pár év elteltével a Kolonnád szinte kis Oroszországgá változott, többen beszéltek ott oroszul, mint csehül. Üjabb pár év elteltével azonban kezdett elcsitulni az oroszellenes hullám. Karlovy Vary lakosainak észre kellett venniük: városuk arculata fokozatosan megváltozott. Színesebbek lettek az épületek, pompás külsőt öltöttek és fényes berendezést kaptak a szállodák, kizöldültek az elhanyagolt golfpályák, és már az sem zavart senkit, hogy a fő sétány mentén eltűntek a parányi tej- és kenyérboltok, zöldség és gyümölcs csak a távoli piacon, nincs a közelben gyógyszertár, ugyanakkor több lett a kávézó, a vendéglő, és lépten-nyomon virágzik a bizsu, a szuvenír, a csecsebecse. Na jó, ne legyek igazságtalan, értéket és luxuscikkeket kínáló üveg-,

porcelán- és ékszerüzlet is nyílt szép számmal. A turistaforgalom pedig évről évre nő, és jönnek nyugatról, sőt a tengerentúlról is rengetegen, nemcsak keletről, Moszkvából és a Kaukázus lábaitól.

Karlovy Vary a reneszánszát éli, bár sosem volt a reneszánsz városa, inkább a szecesszióé és az art decóé. Csodás színházépületében Gustav Klimt is otthagyta kézjegyét, megfestette, amit a város rendelt tőle, és ment szépen tovább. Hírességek előtte is, utána is szép számmal jártak a városban. A helyi múzeum kiadványa oldalakon át sorolja, kik pihentek vagy kezeltették magukat a forrón feltörő gyógyvizekben, amelyekben állítólag negyvenféle ásványi anyag található. Arany János először 1867-ben vett ki szobát a városban, aztán még kilenc alkalommal. „Ha a vizek a doktoroknál jobbak nem lennének, az emberek bizony mind elvesznének” - írta. Goethe, Schiller, Gogol, Tolsztoj,

Turgenyev és Miczkiewicz is vendége volt valamelyik itteni gyógyszállónak, a zeneszerzők közül Liszt, Chopin, Beethoven, Brahms, Grieg, Dvorák. Emlékiratai szerint élvezte az itt-tartózkodást Isadora Duncan és Vaclav Nizsinszkij is.

A város legpatinásabb szállodája, a Fellmer és Helmer tervezte Pupp (szocialista éveiben: Moszkva) előtt réztáblák hirdetik az itteni filmfesztivál egykori vendégeit. Robert De Nirótól Leonardo DiCaprióig, Michael Douglastől Robert Red- fordig, Claudia Cardinalétól Helen Mirrenig, Lollobrigidától Judy Denchig, John Travoltától Richard Gere-ig a filmvilág legjelesebb sztárjai laktak a szállodában, s ha nem is hajnalban vagy éjfél után, de kora este, még mielőtt a nap lebukott volna, egyszer biztosan végigsétáltak a százhuszonnégy oszlopos Malomkő- vagy a vászonra illő, „fehér csipkés” Parkkolonnádon. Karlovy Vary egyébként nemcsak a

fürdő- és fesztiválvendégek paradicsoma - páradan szépsége a filmeseket is régóta vonzza. Szabó István itt forgatta a Hanussen két jelenetét, de a 2006-os James Bond-film, a Casino Royal egy része is itt készült, bár a város Montenegrót alakította a vásznon.

Eleganciájával, fedett sétányaival, parkjaival és egyedi szépségű házaival Karlovy Vary ma is a Monarchia hangulatát idézi. Pihentető életstílusa, nyugalma, a promenádok képeslapra illő látványa valahogy azt az érzést kelti az emberben: itt még valóban örömteli foglalatosság a séta, a nézelődés, a rácsodálkozás, egy ráérősen elfogyasztott ebéd vagy vacsora, egy hosszasan elkortyolgatott gyógylikőr, vagy a bűneinktől ugyan meg nem szabadító, ízlelőbimbóinknak azonban annál nagyobb élvezettel szolgáló mogyorós-vaníliás ostya elropogtatása. Bármelyiket választjuk is az említett lehetőségek közül, egy pillanatra el fogjuk hinni: megállt az idő felettünk. Karlovy Vary ezt a csodát nyújtja, s ez nem kevés.

Szabó G. László