Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)
2015-08-07 / 182. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. augusztus 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mesterséges szárnyak Amikor megrökönyödve pislog az egész készültség iatalokkal ültem. Be akarnak nevezni egy versenybe, s megkértek, találjak ki valami igaznak tűnő sztorit az italról, amely a reklám szerint szárnyakat ad (a gyártót állítólag be is perelte egy fogyasztó, mert neki nem nőttek szárnyai, s meg is nyerte a pert). íme! Volt egyszer egy család. Az apa focizás közben lesántult. Ugyanabban az időben az anyának koronapótlás miatt lecsiszolták a két felső metszőfogát, a nagyobb fiún pedig valami altesti műtétet végeztek. A fiatalabb fiú éjjel dolgozott, s hogy bírja szusszal, vedelte a szárnyas italt. Az idősebb fiú hazament a kórházból, s mivel érzékeny volt a műtét helye, nadrág helyett magára kapta az anyja egyik virágos szoknyáját. Egyszer csak hallja, hogy az öccse a másik szobában veszekedik valakivel. Benézett, s elképedve látta, hogy az öccse egyedül van. Az viszont odarohant hozzá és könyör- gött, űzze ki az embereket a szobából, mert meg akarják ölni. Egyre jobban sikoltozott. Ekkor érkezett haza az apa. Besántikált, s mikor kiderült, mi van, bevitte a fiút a készültségre. Ott először kissé félreértették, azt hitték, a fiú drogos, s rátámadt az apjára. Több kivizsgálás után persze kiderült, hogy a tüneteket nem „klasszikus” drog okozta, hanem valami ajzószer, amit állítólag katonáknak adnak bevetés előtt - így mondta az orvos -, de az apa nem tudta, hogy mit fogyaszthatott a fia. Addigra megjött az anya és a másik fiú is. Az anya ért be elsőnek. O persze tudta, mivel serkenti magát a fia, hiszen többször is veszekedett vele emiatt, s kinyitotta a száját, hogy elmondja. Az orvos szinte hártahőkölt, amikor meglátta a szép, mézszőkehajú, ápolt nő szájában a fogcsonkokat. De azt jóváhagyta, hogy a fiú tüneteit valószínűleg a mértéktelen számyasital-fogyasztás okozta. Miközben a lesántult apával és a fogatlan anyával beszélgetett (utóbbi addigra tudatosította a szépséghibáját, s már alig szólalt meg), aggódva berobogott a másik fiú. Hosszú lábai körül hullámzott a virágos női szoknya. Az orvosnak meg az apának leesett az álla, percekig földbegyökerezett lábakkal álltak. Aztán csak annyit mondott, hogy a páciensnek éj szakára bent kell maradnia megfigyelésre, majd szinte elmenekült. Távozófélben a szülők és az idősebb fiuk valami sutyorgást hallottak, s visszanézve látták, hogy az egész készültség kinn van a folyosón és őkét bámulja. Ez ám a furcsa család! A fiatalok végignevették a történetet, de azt mondták, nem hihető a sztori. Pedig ez egy igaz történet, mondtam. S még tanulsága is van. Jól gondold meg, milyen szárnyakon repülsz a magasba. Ha nem akarsz lezuhanni. Utánam! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Torz beidegződések HANGÁCSI ISTVÁN it kezdjünk a bennünket érő társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális hatásokkal? Tudjuk-e ezeket szlovákiai magyarként értelmezni vagy csak sodródunk? Torz beidegződéseinkkel szemben Martos és Gombaszög egészséges versenye! Sok impulzus évtizedek óta rezo- nál a szlovákiai magyar közbeszédben, a legrégibb és leginkább élő hatások közé tartozik az együttműködés és a versengés. Mindkettő megtalálható minden közösségben, hiszen az innovatív kezdeményezések versenyszerű kialakulását és az együttműködést igénylő társadalmi felelősségvállalások alapjait is adják. Az USA-ban már a legkisebbek is tapasztalják! Gondoljunk csak a süteményeket áruló , Jdscserkészekre” - a csoportoknak felváltva kell együttműködniük és versenyezniük. Emiatt is oly színesek és öntudatosak az US A-beli civil szervezetek vagy akár a helyi közösségek, amelyekben e gyermekkortól fejlődő készségek ki tudnak teljesedni, felismerve a versengést vagy az együttműködést igénylő helyzeteket: végtére is hasznára vannak a társadalomnak. Mindennek van szlovákiai magyarokat érintő vetülete is. Idehaza aíig találkozhatunk az US A-beli nevelési sajátosságokkal (helyette a szintén fontos magyarságtudat erősítés zajlik - de sajnos generációkból hiányoznak a fentebb leírt képességek). Ráadásul rosszul értelmezzük az együttműködést és a versengést - ehelyett az összefogás és a széthúzás szavakat használjuk. „Egységben az erő, tartsunk össze”, és „Jaj annak, aki nem áll be közénk” - hangzanak már Trianon óta a szlogenek. E fentebbi viszonyítás torz jellege a két világháború közötti periódusból ered, és átöröklődött a jelenbe: mindent a pártpolitikából vezetünk le. Elég csak a legutóbbi „igaz” magyarok és „áruló” magyarok jelzőkre gondolni, amelyeket nem csak a két párt tagsága, de a tőlük eltérően gondolkodók is megkaptak. A nagy „összefogás-együttműködés” görcsösségében elfelejtettük, milyen innovatív gondolatokkal és kezdeményezésekkel jár a versengés, amelyek előremozdítanák közösségünket. A Martosi Szabadegyetem és a Gombaszögi Ny ári Tábor kapcsán fellépő „egységesülési igény” (de alkalmazható az „igaz” és az „áruló” vagy a „konzervatív” és „liberális” jelző is) egyértelműen e fentebb kifejtett torz berögződés eredménye. Azonban nagyon is példaértékű a két rendezvény versenye a szlovákiai magyarokért: számos hazai siker- történetet mutattak be, és a közösségi vitakultúra felélesztésével is hozzájárulnak. Az, hogy mindez „ba- juszhúzogatással” is jár a honi médiában, természetes velejárója az egészséges versenyszellemnek. Lenne mit tanulniuk pártjainknak és más szervezeteinknek a régi beidegződések továbbörökítése helyett. Az atomfelhő felettünk maradt FELEDYBOTOND H etven éve vetették be az első atombombát, Hirosimát és Na- gaszakit a földdel tették egyenlővé. A nukleáris fenyegetettség azóta is kísért minket, mert több állam a saját atombombában látja túlélése garanciáját. Az 1945. augusztus 6-án és 9-én ledobott két atombabomba durva fejezetet nyitott az emberiség történelmében. Hirosima akkor körülbelül 350 ezer fos lakosságából 300 ezren haltak meg az évek során, a radioaktív sugárzás miatt a rák még sokáig szedte az áldozatait. Ma a város lakossága meghaladja az egymilliót. Nem sokkal később a Szovjetuniónak is sikerült atombombát készítenie, majd Európában két atomhatalom nőtt ki: Nagy-Britannia és Franciaország. Németország még ennek gondolatával sem játszhatott. Pakisztán, India, Kína és Izrael szintén rendelkezik robbanótöltetekkel, adott esetben ezek száma száz fölött is lehet országonként. Eszak-Korea néhány robbanófejet tudott eddig összerakni. Oroszország és az Egyesült Államok készletei sokezres nagyságrendet jelentenek. A mindenkor ki lövésre kész fegyverek száma is több száz lehet, miközben számtalan töltet pihen különböző biztonságos helyeken. Nem lehet tudni, hogy vajon Oroszországban a több mint 3000 megsemmisítésre váró töltettel mikor mi történik... Az atomháború veszélye nem múlt el. A csecsenföldi és a grúz háború után az ukrajnai konfliktus végre ráébresztett mindenkit, hogy Oroszország olyan regionális atomhatalom, amellyel a hidegháború végeztével is komolyan számolni kell. Az orosz katonai aktivitás sem csak a totalitárius kommunista rendszerhez kötődött, a cári seregekkel is volt bőven elég konfliktus, mivel ezek eredője a geopolitika, és nem kizárólag az ideológia. Az ukrajnai konfliktusban és minden további orosz provokációra adott transzatlanti válaszban éppen azt kell figyelembe venni, hogy ott az atomkoffer Puty in ágya alatt. Az új orosz katonai védelmi doktrína már nyíltan fenyeget azzal, hogy taktikai (tehát kisebb) atomfegyvereket bevernek akkor is, ha csak hagyományos katonai formában éri az országot súlyos fenyegetés. Dániában tavaly nyáron jelezte az orosz nagykövet, hogy az ország nukleáris célponttá válhat, ahogy Varsó is kapott hasonló fenyegetést. Az 1964-ben készült Dr. Strange love című film éppen arról szólt a hidegháborús atomhangulat tetőfokán, hogy egy őrült is elég lehet ahhoz, hogy egy bomba működésbe lépjen. A nemzetközi atomfenyegetettséget mérő Doomsday Clock - vagyis a Végzet Órája - szerint nem vagyunk túl messze a régi kockázattól: miközben 1991 -ben 17 perccel voltunk éj fél előtt, most megint csak 3 percre állunk attól, hogy a civilizáció esetleg megsemmisítse önmagát. Csak bízni lehet benne, hogy Putyin még kiképzése részeként látta az említett filmet; s abban, hogy a nemzetközi rendszer többi szereplője is megőrzi a józanságát. FIGYELŐ Nyaraljon az Iszlám Államban! Jelentős arculatváltást mutat az Iszlám Állam legutóbbi kampányfilmje. A leginkább kivégzések felvételeinek közzétételéről hírhedt terrorszervezet turisztikai prospektust jelentetett meg, amely vakációs célpontként mutatja be az általa leigázott területeket. A szikláról vízbe ugráló, medencében pancsoló vagy épp békésen méhészkedő emberek képei próbálják elfeledtetni a vallási rendőrséget, a nyilvános korbácsolásokat, a szexrabszolgaságot és a fegyveres harcot. Idilli fürdőzés képek-a terroristák turista brosúrájában. Arra persze nem térnek ki, hogy a tengerparti sziklákról „egyébként” a melegeket szoktak lelökni. Az észak- szíriai Rákká városát, amely gyakorlatilag terrorista erődítmény, az Euffátesz mögött lenyugvó nappal próbálják romantikusabbá tenni. Az iraki Falludzsában férfiak horgásznak az alkonyaiban, míg társaik a Tigris folyóba ugranak a part menti sziklákról. A terrorszervezet médiaszekciója még egy mobil alkalmazást is fejlesztett, amelynek segítségével letölthetőek a prospektus képei. Azt már valahogy kihagyták a terrorista bédekkerből, hogy egyébként hogy néznek ki az utcák az Iszlám Állam terroristáinak pusztítása nyomán. Néhány fotón viszont felfedezhető, hogy nem egészen a nyugati világ számára megszokott szabályok uralkodnak. A medencében például kizárólag férfiak tartózkodnak - ők is csak térdig érő rövidnadrágban és pólóban. A vízben a hiányos öltözéket szigorúan büntetik épp úgy, mint a káromkodást. A képeket más kontextusba helyezi, hogy június végén a terrorszervezet kivégzésekről szóló egyik videóján egy foglyokkal teli ketrecet engedett egy úszómedencébe, majd a halálukat víz alatti kamerákkal filmezték. A vízi tevékenységek mellett a gazdálkodás, juhok gondozása és méhészkedés is szerepel a választható programok között. A filmes formától sem szakadtak el teljesen. Egy hangulatos zenével kísért kisfilmben 4—5 éves gyerekeket faggatnak arról, mennyire szeretnek itt lenni, és egy moszuli vidámparkból mutatnak életképeket. (Nol.hu) Vérfürdő után (Facebook)
