Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-07 / 182. szám, péntek

www.ujszo.com I 2015. augusztus 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Mesterséges szárnyak Amikor megrökönyödve pislog az egész készültség iatalokkal ültem. Be akarnak nevezni egy ver­senybe, s megkértek, ta­láljak ki valami igaznak tűnő sztorit az italról, amely a rek­lám szerint szárnyakat ad (a gyártót állítólag be is perelte egy fogyasztó, mert neki nem nőttek szárnyai, s meg is nyerte a pert). íme! Volt egyszer egy család. Az apa focizás közben lesántult. Ugyanab­ban az időben az anyának korona­pótlás miatt lecsiszolták a két felső metszőfogát, a nagyobb fiún pedig valami altesti műtétet végeztek. A fiatalabb fiú éjjel dolgozott, s hogy bírja szusszal, vedelte a szárnyas italt. Az idősebb fiú hazament a kórházból, s mivel érzékeny volt a műtét helye, nadrág helyett magára kapta az anyja egyik virágos szok­nyáját. Egyszer csak hallja, hogy az öccse a másik szobában veszekedik valakivel. Benézett, s elképedve látta, hogy az öccse egyedül van. Az viszont odarohant hozzá és könyör- gött, űzze ki az embereket a szobá­ból, mert meg akarják ölni. Egyre jobban sikoltozott. Ekkor érkezett haza az apa. Besántikált, s mikor kiderült, mi van, bevitte a fiút a ké­szültségre. Ott először kissé félre­értették, azt hitték, a fiú drogos, s rátámadt az apjára. Több kivizsgá­lás után persze kiderült, hogy a tü­neteket nem „klasszikus” drog okozta, hanem valami ajzószer, amit állítólag katonáknak adnak bevetés előtt - így mondta az orvos -, de az apa nem tudta, hogy mit fo­gyaszthatott a fia. Addigra megjött az anya és a másik fiú is. Az anya ért be elsőnek. O persze tudta, mivel serkenti magát a fia, hiszen többször is veszekedett vele emiatt, s kinyi­totta a száját, hogy elmondja. Az orvos szinte hártahőkölt, amikor meglátta a szép, mézszőkehajú, ápolt nő szájában a fogcsonkokat. De azt jóváhagyta, hogy a fiú tüne­teit valószínűleg a mértéktelen számyasital-fogyasztás okozta. Miközben a lesántult apával és a fogatlan anyával beszélgetett (utóbbi addigra tudatosította a szépséghibáját, s már alig szólalt meg), aggódva berobogott a másik fiú. Hosszú lábai körül hullámzott a virágos női szoknya. Az orvosnak meg az apának leesett az álla, per­cekig földbegyökerezett lábakkal álltak. Aztán csak annyit mondott, hogy a páciensnek éj szakára bent kell maradnia megfigyelésre, majd szinte elmenekült. Távozófélben a szülők és az idősebb fiuk valami sutyorgást hallottak, s visszanézve látták, hogy az egész készültség kinn van a folyosón és őkét bámulja. Ez ám a furcsa család! A fiatalok végignevették a törté­netet, de azt mondták, nem hihető a sztori. Pedig ez egy igaz történet, mondtam. S még tanulsága is van. Jól gondold meg, milyen szárnya­kon repülsz a magasba. Ha nem akarsz lezuhanni. Utánam! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Torz beidegződések HANGÁCSI ISTVÁN it kezdjünk a ben­nünket érő társadal­mi, gazdasági, poli­tikai és kulturális hatásokkal? Tudjuk-e ezeket szlo­vákiai magyarként értelmezni vagy csak sodródunk? Torz beidegződé­seinkkel szemben Martos és Gom­baszög egészséges versenye! Sok impulzus évtizedek óta rezo- nál a szlovákiai magyar közbeszéd­ben, a legrégibb és leginkább élő hatások közé tartozik az együttműködés és a versengés. Mindkettő megtalálható minden kö­zösségben, hiszen az innovatív kez­deményezések versenyszerű kiala­kulását és az együttműködést igény­lő társadalmi felelősségvállalások alapjait is adják. Az USA-ban már a legkisebbek is tapasztalják! Gon­doljunk csak a süteményeket áruló , Jdscserkészekre” - a csoportoknak felváltva kell együttműködniük és versenyezniük. Emiatt is oly színe­sek és öntudatosak az US A-beli civil szervezetek vagy akár a helyi kö­zösségek, amelyekben e gyermek­kortól fejlődő készségek ki tudnak teljesedni, felismerve a versengést vagy az együttműködést igénylő helyzeteket: végtére is hasznára vannak a társadalomnak. Mindennek van szlovákiai ma­gyarokat érintő vetülete is. Idehaza aíig találkozhatunk az US A-beli ne­velési sajátosságokkal (helyette a szintén fontos magyarságtudat erő­sítés zajlik - de sajnos generációkból hiányoznak a fentebb leírt képessé­gek). Ráadásul rosszul értelmezzük az együttműködést és a versengést - ehelyett az összefogás és a széthúzás szavakat használjuk. „Egységben az erő, tartsunk össze”, és „Jaj annak, aki nem áll be közénk” - hangzanak már Trianon óta a szlogenek. E fen­tebbi viszonyítás torz jellege a két világháború közötti periódusból ered, és átöröklődött a jelenbe: min­dent a pártpolitikából vezetünk le. Elég csak a legutóbbi „igaz” ma­gyarok és „áruló” magyarok jelzőkre gondolni, amelyeket nem csak a két párt tagsága, de a tőlük eltérően gondolkodók is megkaptak. A nagy „összefogás-együttmű­ködés” görcsösségében elfelejtettük, milyen innovatív gondolatokkal és kezdeményezésekkel jár a ver­sengés, amelyek előremozdítanák közösségünket. A Martosi Szabadegyetem és a Gombaszögi Ny ári Tábor kapcsán fellépő „egységesülési igény” (de alkalmazható az „igaz” és az „áruló” vagy a „konzervatív” és „liberális” jelző is) egyértelműen e fentebb ki­fejtett torz berögződés eredménye. Azonban nagyon is példaértékű a két rendezvény versenye a szlovákiai magyarokért: számos hazai siker- történetet mutattak be, és a közössé­gi vitakultúra felélesztésével is hoz­zájárulnak. Az, hogy mindez „ba- juszhúzogatással” is jár a honi mé­diában, természetes velejárója az egészséges versenyszellemnek. Lenne mit tanulniuk pártjainknak és más szervezeteinknek a régi beideg­ződések továbbörökítése helyett. Az atomfelhő felettünk maradt FELEDYBOTOND H etven éve vetették be az első atombombát, Hirosimát és Na- gaszakit a földdel tették egyenlővé. A nukleáris fenyegetett­ség azóta is kísért minket, mert több állam a saját atombom­bában látja túlélése garanciáját. Az 1945. augusztus 6-án és 9-én ledobott két atombabomba durva feje­zetet nyitott az emberiség történelmében. Hirosima akkor körülbelül 350 ezer fos lakosságából 300 ezren haltak meg az évek során, a radioaktív su­gárzás miatt a rák még sokáig szedte az áldozatait. Ma a város lakossága meghaladja az egymilliót. Nem sokkal később a Szovjetuniónak is sikerült atombombát készítenie, majd Európában két atomhatalom nőtt ki: Nagy-Britannia és Franciaor­szág. Németország még ennek gondolatával sem játszhatott. Pakisztán, India, Kína és Izrael szintén rendelkezik robbanótöltetekkel, adott esetben ezek száma száz fölött is lehet országonként. Eszak-Korea néhány robba­nófejet tudott eddig összerakni. Oroszország és az Egyesült Államok készletei sokezres nagyságrendet jelentenek. A mindenkor ki lövésre kész fegyverek száma is több száz lehet, miközben számtalan töltet pihen kü­lönböző biztonságos helyeken. Nem lehet tudni, hogy vajon Oroszország­ban a több mint 3000 megsemmisítésre váró töltettel mikor mi történik... Az atomháború veszélye nem múlt el. A csecsenföldi és a grúz háború után az ukrajnai konfliktus végre ráébresztett mindenkit, hogy Oroszor­szág olyan regionális atomhatalom, amellyel a hidegháború végeztével is komolyan számolni kell. Az orosz katonai aktivitás sem csak a totalitárius kommunista rendszerhez kötődött, a cári seregekkel is volt bőven elég konfliktus, mivel ezek eredője a geopolitika, és nem kizárólag az ideoló­gia. Az ukrajnai konfliktusban és minden további orosz provokációra adott transzatlanti válaszban éppen azt kell figyelembe venni, hogy ott az atom­koffer Puty in ágya alatt. Az új orosz katonai védelmi doktrína már nyíltan fenyeget azzal, hogy taktikai (tehát kisebb) atomfegyvereket bevernek ak­kor is, ha csak hagyományos katonai formában éri az országot súlyos fe­nyegetés. Dániában tavaly nyáron jelezte az orosz nagykövet, hogy az or­szág nukleáris célponttá válhat, ahogy Varsó is kapott hasonló fenyegetést. Az 1964-ben készült Dr. Strange love című film éppen arról szólt a hi­degháborús atomhangulat tetőfokán, hogy egy őrült is elég lehet ahhoz, hogy egy bomba működésbe lépjen. A nemzetközi atomfenyegetettséget mérő Doomsday Clock - vagyis a Végzet Órája - szerint nem vagyunk túl messze a régi kockázattól: miközben 1991 -ben 17 perccel voltunk éj fél előtt, most megint csak 3 percre állunk attól, hogy a civilizáció esetleg megsemmisítse önmagát. Csak bízni lehet benne, hogy Putyin még kikép­zése részeként látta az említett filmet; s abban, hogy a nemzetközi rendszer többi szereplője is megőrzi a józanságát. FIGYELŐ Nyaraljon az Iszlám Államban! Jelentős arculatváltást mutat az Iszlám Állam legutóbbi kam­pányfilmje. A leginkább kivégzé­sek felvételeinek közzétételéről hírhedt terrorszervezet turisztikai prospektust jelentetett meg, amely vakációs célpontként mutatja be az általa leigázott területeket. A szikláról vízbe ugráló, meden­cében pancsoló vagy épp békésen méhészkedő emberek képei pró­bálják elfeledtetni a vallási rend­őrséget, a nyilvános korbácsolá­sokat, a szexrabszolgaságot és a fegyveres harcot. Idilli fürdőzés képek-a terroristák turista brosúrájában. Arra persze nem térnek ki, hogy a tengerparti sziklákról „egyébként” a melege­ket szoktak lelökni. Az észak- szíriai Rákká városát, amely gya­korlatilag terrorista erődítmény, az Euffátesz mögött lenyugvó nappal próbálják romantikusabbá tenni. Az iraki Falludzsában férfi­ak horgásznak az alkonyaiban, míg társaik a Tigris folyóba ugra­nak a part menti sziklákról. A terrorszervezet médiaszekciója még egy mobil alkalmazást is fej­lesztett, amelynek segítségével letölthetőek a prospektus képei. Azt már valahogy kihagyták a terrorista bédekkerből, hogy egyébként hogy néznek ki az ut­cák az Iszlám Állam terroristáinak pusztítása nyomán. Néhány fotón viszont felfedezhe­tő, hogy nem egészen a nyugati világ számára megszokott szabá­lyok uralkodnak. A medencében például kizárólag férfiak tartóz­kodnak - ők is csak térdig érő rö­vidnadrágban és pólóban. A víz­ben a hiányos öltözéket szigorúan büntetik épp úgy, mint a károm­kodást. A képeket más kontextus­ba helyezi, hogy június végén a terrorszervezet kivégzésekről szóló egyik videóján egy fog­lyokkal teli ketrecet engedett egy úszómedencébe, majd a halálukat víz alatti kamerákkal filmezték. A vízi tevékenységek mellett a gazdálkodás, juhok gondozása és méhészkedés is szerepel a vá­lasztható programok között. A filmes formától sem szakadtak el teljesen. Egy hangulatos zenével kísért kisfilmben 4—5 éves gyere­keket faggatnak arról, mennyire szeretnek itt lenni, és egy moszuli vidámparkból mutatnak életké­peket. (Nol.hu) Vérfürdő után (Facebook)

Next

/
Thumbnails
Contents