Új Szó, 2015. augusztus (68. évfolyam, 177-201. szám)

2015-08-06 / 181. szám, csütörtök

8 KULTÚRA 2015. augusztus 6.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Hamlet szigorú szabályokkal A cseresznyefa mint tanú Éva Neymann költői filmje, az Énekek éneke megindító üzenet egy rég letűnt világból London. A brit színházi világban szokatlanul szigorú jegykezelési intézkedéseket hozott a vissza­élések elkerülésére a londoni Barbican művészeti központ a tegnap esti Hamlet-premier előtt, amelyben Benedict Cumber- batch játssza a főszerepet. A né­zőket felszólították, hogy a jegy­átvételhez legyen náluk a sze­mélyigazolványuk, a bankkártya, amellyel a jegyet vették, vala­mint a tranzakcióról szóló visszaigazolás is. A színház kö­zölte azt is, hogy ezeket az elő­adás végéig bármikor elkérhetik tőlük. Az előadást tavaly nyáron jelentették be, és az elmúlt egy évben ez lett a brit sajtó szerint az egyik legtöbbször tárgyalt pro­dukció. A 65 fontért árult je­gyekből percek alatt százezer kelt el, minden idők legsikeresebb produkciójává téve a darabot. Az interneten a bemutató előtt 1500 fontért árultak jegyet másodkéz­ből. A Barbican minden elő­adásra félretesz 30 olcsó jegyet, amelyekhez 10 fontért lehet hoz­zájutni. A szerdai első előadás előtt 20 órát álltak sorban Cum- berbatch rajongói. Külföldön is nagy az érdeklődés, vannak olyanok, aki kifejezetten a szí­nész kedvéért utaznak Londonba az USA-ból, Japánból és a Fülöp- szigetekről. A Hamletet Lyndsey Tumer rendezésében október 31 - .ig játssza a Barbican. (MTI) Woody Allen választása New York. Következő filmjét Bruce Willisszel és Kristen Ste- warttal forgatja Woody Allen. Az egyelőre cím nélküli film forgatása még augusztusban el­kezdődik, a jeleneteket New Yorkban és Los Angelesben veszik fel. A rendező szokásá­hoz híven ábécé sorrendben ol­vasta fel a szereposztást, a for­gatókönyvről pedig semmit nem árult el. A filmben Blake Lively, Jesse Eisenberg, Jeannie Berlin, Corey Stoll, Ken Stott és Parker Posey is szerepet kap. Posey egyébként Woody Allen leg­utóbbi, Abszurd alak című munkájában is dolgozott. (MTI) Vagyonos férfifilmsztárok Los Angeles. Ismét Robert Downey Jr. vezeti a legjobban kereső ferfifilmsztárok listáját; a színész már harmadik éve áll a toplista élén. Downey Jr. a For- bes magazin összeállítása szerint tavaly 80 millió dollárral lett gazdagabb, köszönhetően pél­dául az idei Bosszúállók 2-nek. A toplista második helyezettje a 61 éves Jackie Chan lett 50 mil­lió dolláros bevétellel. A Halálos iramban sorozat szereplője, Vin Diesel pedig a harmadik helyen végzett 47 millió dolláros kere­setével. Bradley Cooper 41,5 milliót, Adam Sandler 41 milli­ót, Tom Cruise 40 millió dollárt keresett. A hetedik, nyolcadik, kilencedik helyet három indiai sztár foglalja el, a tizedik pedig 32 millió dollár gázsival Mark Wahlberg. (MTI) Az első érintés még a paradicsomi tájban (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Éva Neymann költői filmje, az Énekek éneke megindító üzenet egy rég letűnt és visszahozhatatlan világból. Bár egy Ogyessza melletti kis te­lepülés zsidó közösségében, a 20. század elején játszódik Éva Ney­mann Énekek éneke című, megin- dítóan varázsos filmje, holokauszt történet nincs benne. A gyerekkor, a siheder évek, a fel­nőtté válás nehéz időszaka elevene­dik meg a negyvenéves ukrán ren­dezőnő költői szépségű alkotásá­ban. Az első szerelem, a soha be nem teljesülő, mégis sírig tartó szerelem egy szegényes, elöregedett, mégis megindító, súlyos emlékeket hor­dozó világban. A múlt méltósága, a nemzedékeket összetartó erő, a por­rá égett, füstté vált és elszállt élet, ami áthatja a képeket, a jeleneteket, az egész filmet. Két tízéves gyer­mek, S imek és Buzja a történet hő­sei, az ő nyomukban járunk nyolc­van percig, valahogy mégis úgy érezzük: az egész életútjukat belát­juk. Rokonaik, családtagjaik révén még azokat az éveiket is, amelyek­ről ők maguk egy szót sem ejtenek. Simek, akárcsak a tőszomszédsá­gukban élő Buzja, egyszerre kezdik el az iskolát, együtt barangolják be a falujukat ölelő festői tájat, amely paradicsomi hátteret nyújt bimbózó szerelmüknek. Tízévesen termé­szetesen máshogy éli meg az ember mindezt. Jóval később döbben csak rá, hogy bár szegényes, olykor nyo­morúságos körülmények között nőtt fel, mégis valami olyat kapott a sorstól, ami későbbi életét jelentős mértékben befolyásolta. Simek is, Buzja is erős családi kötelékek kö­zött válik felnőtté. Megrengető dol­gok tulajdonképpen nem is történ­nek velük, csupán az élet apró vál­tozásait, rezzenéseit élik meg. Ok maguk mégis úgy érzik, küzdelmes úton haladnak közös életük, közös vágyaik felé. Elsőként a fiú szakad ki a csodás édenkertből. Orvosnak tanul a távoli nagyvárosban. Olykor-olykor ugyan hazalátogat, de azt, hogy Buzja szí­véből kiszorította valaki, akkor tud­ja meg, amikor már késő. A felnőtt­kor első nagy csalódása ez Simek életében. Buzja váratlan bejelentése féltve őrzött boldogságuktól fosztja meg. Ennyi a történet, de nem a film. Abban sokkal, de sokkal több van. Szépségből és elmúlásból ugyan­úgy, mint lebegésből és valóságból, a nosztalgia csónakján megmentett múltból és a vészterhesen közeledő halálvonatok távoli zakatolásából. Jogi tanulmányai után Berlinben szerzett filmrendezői diplomát az ukrajnai Zaporozsjében született Éva Neymann. Első játékfilmje, A folyónál - felkavaró történet egy anya és lánya egyetlen napjáról -, a rotterdami fesztiválról indult el a vi­lágba. Öt évvel később készítette el a Ház, toronnyal című második filmjét, amelyet Karlovy Vary kö­zönsége láthatott először. Az Éne­kek énekét Solem Aleichem novel­lái alapján forgatta az Ogyessza melletti Vilkovóban, amelyet a helybéliek Ukrajna Velencéjének neveznek. „Mindent a nagyapámnak kö­szönhetek - nyilatkozta filmje pár héttel ezelőtti, Karlovy Vary-i be­mutatója után a kivételes tehetségű rendezőnő. — Ő adta a kezembe Aleichem írásait, az ő házi könyv­tárában sorakoztak a barna színű kö­tetek, amelyeket egytől egyig meg­szerettem. Hatra emlékszem, és bár olvasni akkor még nem tudtam, éreztem, hogy ezek a könyvek erős Kéttízéves gyermek, Simek és Buzja a történet hősei, az ő nyomukban já­runk nyolcvan percig, vala­hogy mégis úgy érezzük: az egész életútjukat belátjuk. nyomot hagynak bennem. Két évvel ezelőtt történt: Ogyesszában beté­vedtem egy antikváriumba, ahol az egyik polcon felfedeztem ezt a hat barna kötésű könyvet, és tudtam, hogy nem hagyhatom ott őket. Meg is vettem mindegyiket, és addig ol­vastam őket, hogy egyszer csak azon kaptam magam, átléptem velük a valóság és az álom határát, s elértem a teljes szellemi és érzelmi szabad­ság szintjét.” A filmbeli paradicsomot - Rim- vidasz Leipusz litván operatőr közreműködésével - Ogyessza pe­remén találták meg. Ott az iskola, ahol a nagypocakú rabbi neveli, ta­nítja, formálja az osztályába került gyerkőcöket, ott a piac, ahonnan ka­nyargós út vezet haza, a meghitt hangulatú faluba, és ott az erdei tisz­tás, ahol virágba borul a magára ma­radt cseresznyefa, Buzja és Simek szerelmének egyetlen tanúja. Rimvidasz Leipusz kamerája bal- ladisztikus verseket ír a tájról, s az ott élő emberekről. Neymann Berlin­ben találkozott későbbi alkotótársá­val, és egymásra is hangolódtak azonnal. Nem véletlenül mondja a rendkívül érzékeny, finom humorú és nagy tudású rendezőnő, hogy ad­dig szeretne vele dolgozni, amíg a nyugdíjkor el nem választja őket egymástól. Leipusz és Neymann tisztán és pontosan látják az utat. Vakon is követhetnénk őket. PENGE írj arról, amit ismersz! A sorozatok félelmetesen erős me­zőnyében nagy tarolást bemutató True Detective (A törvény nevében) írója 2010-ben jelentkezett egy re­génnyel, mely számos vonatkozás­ban a sikeres FIBO-produkció előz­ményének is tekinthető. A Galveston kétségkívül a kortárs amerikai noir markáns vonulatához sorolható, az érezhető hatások ellenére is saját hangon szólal meg, és ismerős, de mégis egyedi világot épít fel. A főhős - tulajdonképpen egy ’diszfünkcionális maszkulin antihős’ —, Roy Cady végrehajtó, korosodó nehézfiú, akivel a dokija közli, hogy tüdőrákja van, majd nem sokkal ké­sőbb a főnöke bérgyilkosokkal meg­próbálja eltenni láb alól - óriási mázlival megússza a támadást. Ezzel az elcseszett nappal indul a regény, mely Roy meneküléséről, a túlélésért folytatott küzdelméről szól. Meg­magyarázhatatlan módon, legalábbis korábbi elveivel összeegyeztethetet­lenül, a halál árnyékában a szárnyai alá vesz egy tini prostit és egy há­roméves kislányt. A faék egyszerűségű texasi mélák maga is SÁNTA SZILÁRD KRITIKAI ROVATA döbbenten figyeli ésszerűtlen dönté­seit, reakcióit: a bűn, az erkölcste­lenség, a mocsok tövében nem várt megértésre, empátiára lel az olvasó. A True Detective rajongóinak fi­lológiai csemege a regény: megjele­nik a Lone Star sörösdobozból haj­togatott figurától a lepukkant mote­lekig rengeteg ismerős elem, csakúgy mint atexasi-louisianai déli gótika, a vallási fanatizmussal, droggal és al­kohollal átitatott erőszakos világ. Az enyészet vesz birtokába mindent: só marta vakolatok, korrodáló fémek és fülledt levegő jelölik a territóriumot. A narrátor így jellemzi a helyet: „Itt vagyunk, mert a semminél ez is több. Kutyák lihegnek az utcán. A sör nem marad hideg. A legutóbbi új dal, ami tetszett, rég lejárt, a rádió már nem is játssza.” A feszes magyar mondato­kat és párbeszédeket Roboz Gábor­nak köszönhetjük, fontos teljesít­mény, mert a sivár világot pontos nyelvi minimalizmus jeleníti meg. Az utolsó jelenetben a hurrikán elő­szele legyinti meg a tájat: ez a hely megérett a pusztulásra. Nie Pizzolatto: Galveston. Fordí­totta: Roboz Gábor. Gabo Könyvkiadó Kft., 2014.284 oldal. Értékelés: 8/10

Next

/
Thumbnails
Contents