Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-04 / 153. szám, szombat

www.ujszo.com | 2015. július 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Egyszerű Többség Lipšic két százalékáért a KDH és Matovié harcolt RAVASZ ÁBEL L ehet, hogy lassan fordu­latjön a szlovák jobbol­dal széttöredezésének immár négyéves törté­netében. Jön a választási koalíciók tető alá hozásának és az életképtelen projektek megszűnésének ideje. Legalábbis erre utal az első válasz­tási koalíció létrejötte, méghozzá az Egyszerű Emberek és az Uj Többség (Nova) között. Matovié és Lipšic szövetsége viszonylag könnyen ér­telmezhető a taktikai szinten. A No­va stabilan három százalék körüli párt - emlékezetes, hogy a színre lépésekor néhány kiugró és gyanús, nem standard ügynökségek által közzétett mérési eredmény után vi­szonylag gyorsan beleszürkült a vo­nal alatti pártok világába. A párt sorsát - az új politika ígéretét egy fehér inges népvezérrel - igazából a Sieť megjelenése pecsételte meg. így Lipšicék számára ez a mostani lépés egyszerűen a túlélésről, a folytatás lehetőségéről szól. Matovié és az Egyszerű Emberek egészen más zónában, a 8-10 szá­zalékos bolyban tanyáznak, s a Nova felvétele a listára két okból éri meg nekik. Egyrészt egy kis szerencsével segíthet 10 százalék fölé ugrani és a jobboldal egyik domináns pártjává válni, ha nem is rögtön a Smer fő ki­hívójává. Másrészt a konzervatív Nova bevétele a buliba azt is jelenti, hogy tovább folytatódik az Egysze­rű Emberek konzervatív vonalának erősítése, a beépülés a keresztény, jobboldali pártok sorába. Nagyon érdekes, hogy Matoviéék, akik ko­rábban az SaS listáján indultak, az elmúlt hónapokban kifejezetten a KDH-val vívják csatáikat. A nép- szavazási kampányban az volt a tét, ki képviseli hitelesebben a konzer­vatív családpolitikát. Alojz Hlina KDH-val való együttműködésének bejelentése egyfajta hadüzenet volt a kereszténydemokraták részéről a jobbra mozgó Egyszerű Emberek­nek; a Nova kegyeiért pedig kifej e- zetten harcot vívtak. Végül Matovié győzött, és ennek komoly követ­kezményei lehetnek a jobboldali kormányzás jövőjét illetően. A Nova most mintegy két száza­lékkal megnövelte a vonal feletti jobboldali szavazatok számát, ami első hallásra jó hír ajobbra szava­zóknak. Másrészt ezek a szavazatok az Egyszerű Embereknél csapódnak le, Matoviécsal pedig nehezen tud­nak együttműködni a standard jobboldali pártok. Procházka a hangfelvétel ügy miatt, a KDH a ri­válist látja benne, a Híd pedig eltérő politikai profilja miatt. Ráadásul a legutóbbi négyes koalíció emléke még élénken él a politikusokban és a választókban is. Bonuszként a Nova minifrakcióként jelenhet meg a par­lamentben, megint csak a Radiéová- kormány idejét idézve. Kicsit tehát tisztult a kép, de nem sokkal von­zóbb a jobboldali kormányzás szempontjából. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Horgászlesen JUHÁSZ KATALIN Bár panelházban, de tó mellett la­kom, ahol most tetőzik a beach- hangulat. Délután már egy törölközőt se lehet leteríteni a parton. Lehet ví­zibiciklizni, lángost enni, fagyizni, szóval azt szoktam mondogatni az ismerősöknek, hogy felesleges nya­ralásra költenem, hiszen minden ott van az orrom alatt. (Jó szöveg, páran még irigyelnek is, fel sem merül bennük, hogy azért nem utazom se­hová, mert nem telik rá). Sokan le­hetünk így, mert a furdőzők május végétől szeptember közepéig ellepik a partot. És nemcsak egymással, ha­nem a horgászokkal is harcot vívnak a legjobb helyekért a fák alatt. Az győz, aki előbb érkezik. A horgászok különös teremtmények. Nem vonz­zák őket a hűs habok, és sokkal több cuccot cipelnek ki, mint a furdőzők. Sokáig úgy tudtam, egész nap csendben kell gubbasztaniuk. Nos, egy-egy forró napon akkora a zaj a parton, hogy telefonálni is nehéz, nem még horgászni. Ráadásul a víz tele van hangos pancsolókkal, gyak­ran fél méterre is megközelítik a da- milt. A horgászoknak azonban sze­mük se rebben, nem hisztiznek, ü- csörögnek tovább és szopogatják a dobozos sört. Arra is gondoltam szá­nakozva, hogy talán nincs mit enni­ük, vagy nem engedhetik meg ma­guknak a fagyasztott halat a hiper- marketből, ezért olyan kitartóak. De vannak, akik miután kellően kiör­vendezték magukat, visszadobják a halat és újra kezdik az egészet. Már amikor közelednek, látni az arcukon azt a különös csillogást, ami a fagyizó előtt sorakozók arcán szo­kott megjelenni. Ez egy sport, a megszállottak sportja. Olyan szakki­fejezéseket használnak, amiket egyszerű halandó nem érthet. Hüm- mögve méregetik egymás botját. Botokból akkora a választék a szak­üzletekben, mint sítalpakból, és ak­kor még nem beszéltünk a kiegészítő kellékekről. A horgásztörténetek pe­dig külön misét érdemelnek. Az em­ber nem is gondolná, mennyi ka­landban van részük, pedig látszatra ' csak ülnek a parton. (Ekkorát fogtam, ilyen és ilyen bottal, csalival, így és így fárasztottam stb.) A horgásztörténetek iránt érdek­lődőknek kötelező olvasmány Szily László Etetés című könyve, úgy húsz éve jelent meg Magyarországon, be­szerezni ma már nehezen lehet. Azért próbálják meg, fetrengni fognak a röhögéstől. A kedvenc sztorim, ami­kor a főhős Portugáliában próbálko­zott, sportos mozdulattal bedobta a horgot, melyet egy sirály kapott el a levegőben. Aztán hal helyett madarat kellett fárasztania, jó hosszúra és lát­ványosra sikeredett a performansz, a japán turisták nagy örömére... Mondjunk igent a Grexitre! SERES LÁSZLÓ V essünk véget a gonosz neoliberális megszorításoknak - ígérte a Sziriza a legutóbbi választásokon, és a népnek annyira ele­ge volt mindabból, amit addigi elitjük megszorítások cím­szóval a nyakukba akart varrni, hogy meg is választotta a leghatékonyabban megszorításellenesnek feltételezett szélsőbalos pártot. Azóta eltelt fél év, és az establishment-ellenes, nyakkendő nélküli rebellis charme-mal hanyag eleganciát demonstráló újbalos elit pont azt a formát hozta, amit néhány elvakult hívén kívül mindenki várt tőle: a gondolati és szervezeti káoszt. A gazdasági és szociális inkompetenciát. A hangzatos függetlenségi és antikapitalista lózungok mögötti kongó ürességet. A fe­lelősség, a perspektivikus gondolkodás dermesztő hiányát. A, khm, felelős görög kormánynak számtalan zseniális húzása volt az elmúlt hetekben (a nyugati feltételek napi szintű elfogadása/el nem foga­dása, attól függően, melyik napszakban melyik göröggel tárgyalt a trojka; de talán a Szemét-Nyugat ócsárlása volt a legszebb, miközben a pénzükre pályáztak), ám a legutolsó húzás mindennek a csimborasszója: tartsunk népszavazást a Nyugat elvárásairól! Merthogy az „döntő lépés lesz egy jobb megállapodás” felé. Úgy, hogy közben az Oxi-ra (Nem-re) bátorít­ják szavazóikat. Kevés elemzőnek tűnt fel, hogy a most éppen 1,6 milli- árddal, ősszel ennek sokszorosával tartozó athéni vezetés nem keveseb­bet, mint 110 millió eurót költ a hazug, demagóg nemzeti konzult..., el­nézést, népszavazásra, miközben állítólag papír is alig van a 20 millió szavazócédulára. Cipraszék minden igyekezete ellenére egyelőre többségben vannak a trojka feltételeit elfogadni kész görögök, s ha valami csoda folytán győz az igen, Cipraszék mennek, jön valaki más, és folytatódik a huzavona. Ráadásul, ha hinni lehet Whatthefúckis pénzügyminiszternek, ők a ma­guk részéről drachmát már nem is tudnak nyomtatni, azokat a gépeket már megsemmisítették, eurót viszont az eurózóna nélkül nem printelhet- nek csak úgy. így is épp elég gond, hogy az euróövezetből való távozás az EU-ból való távozással van árukapcsolva, valamiért (ez a nonszensz mondjuk az uniós „gondolkodók” műve, hálánk örök), ehhez még hoz­zájön az athéni kommunisták teljesen zavaros kommunikációja: „Minden áron bent szeretnénk maradni az eurózónában. A monetáris unió vissza­fordíthatatlan” - hallhattuk a pénzügyminisztertől. Ideje elfogadni, hogy a jövő Európai Uniójából hiányoznak majd a gö­rögök. Sőt, az EU szempontjából ez egyáltalán nem lenne hátrány, hiszen a görög ügy már régen nem csak gazdasági kérdést jelent. A fő kérdés az, hogy bátoríthat-e, eltarthat-e a Nyugat a továbbiakban bármely olyan kormányt, amely konkrétan hülyére veszi őt, és nagy ívben tesz az érté­keire? El kell-e fogadni a jövőben bármely populista kormány „nemzeti szuverenitásra” hivatkozó anyagi nyomásgyakorlását? Véletlenül se je­lentse ez azt, hogy az unió vétlen a görög drámában, hogy az arrogáns ki­oktatással egybekötött nyakló nélküli hitelezésnek lett volna bármi értel­me. Nem volt. El kell köszönnünk a görögöktől, azzal, hogy természetesen mindig Európa szerves részei maradnak. De egy választott demokráciák szövet­sége nem tűrheti el, hogy az ő saját demokráciájukra hivatkozva folya­matosan zsarolják, és a lenézett EU-tól várják saját populista választási ígéreteik megfinanszírozását. Ez kb. mindennek a legalja. Az uniónak végre a sarkára kell állnia, és közölnie: természetesen segítünk - ha majd készek vagytok a valódi, piaci reformokra, kedves görögök. Ha nem, nem. A szerző a HVG munkatársa, a Kapitalizmus blog szerkesztője. Kuba után Vietnam felé is nyit Amerika Barack Obama kedden a Fehér Házban fogadja Nguyen Phu Tron-got, a Vietnami Kommunista Párt vezetőjét, aki a két ország megbékélésének 20. évfordulóján, a vietnami pártfőtitkárok közül elsőként látogat Washingtonba. A Csendes-óceáni Partnerség (TPP) nevű szabadkereskedelmi kezde­ményezésről, az emberi jogokról és a kétoldalú védelmi együttmű­ködésről is tárgyalni fognak. Trong amerikai újságírókkal közölte, hogy az Egyesült Álla­mokat a kelet-ázsiai stabilitás egyik letéteményesének tartja, és üdvözölte, hogy Washington az utóbbi időben hozzájárult a dél­kínai -tengeri szigetviták békés rendezésének elősegítéséhez. A két ország hányattatott múlt­jával kapcsolatban úgy fogalma­zott: reméli, washingtoni látoga­tása is hozzájárul ahhoz, hogy „magunk mögött hagyjuk a múltat és továbbléphessünk” - számolt be a The Wall Street Journal ame­rikai lap. Vietnam és az USA kapcsolata az utóbbi években lát­ványosjavuláson ment keresztül, miután Hanoi a Kínával szembeni szigetvitáinak elmérgesedése mi­att Peking befolyásának ellensú­ly ozójaként és a status quo leg­főbb potenciális védelmezőjeként tekint az Egyesült Államokra, Washington pedig aktívan pró­bálja maga mellé állítani a kínai külpolitika utóbbi években ta­pasztalt erélyessége miatt aggódó térségbeli államokat. Ugyanakkor elemzők azt is megjegyzik: Vietnam alapvetően óvatos egyensúlyozást folytat Pe­king és Washington között, mivel a szigetviták által felkorbácsolt né­zeteltérések ellenére sem gazdasá­gi, sem politikai szempontból nem engedheti meg, hogy hátat fordít­son Kínának. Ezt jelzi, hogy Trong áprilisban Pekingbentett látogatá­sa során a két kommunista ország közti „testvéri, elvtársi, partneri” kapcsolatról beszélt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents