Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-03 / 152. szám, péntek
NAGYÍTÁS Klímaváltozás: mit hoz a jövő? Laudato - ez a címe Ferenc pápa új enciklíkájának, amelyben a környezet óvását sürgeti (Somogyi Tibor felvétele) MIKLÓSI PÉTER A pápa június derekán mutatta be új, 192 oldalas encikli- káját, s abban kiáll a vízhez, az élhető világhoz való jog, a biodiverzitás és a környezetóvás fontosságáért. A Vatikánban a klímaváltozás veszélyeiről már áprilisban konferenciát rendezett, amelyet az ENSZ főtitkára nyitott meg. Tavaly John Kerry amerikai külügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a felgyorsult klímaváltozás a legszömyübb tömegpusztító fegyver. Franciaország arra törekszik, hogy a környezetszennyezésért leginkább felelős államok a decemberben Párizsban esedékes klímavilágkonferenciáig korrigálják álláspontjukat a globális felmelegedéssel kapcsolatban. Számos tudós óva int, hogy a felmelegedés jelenlegi tempója a világóceánok szintjének megemelkedését, a kontinenseken akár éhhalált hozó aszályokat okozhat; hogy a víz globális körforgását szabályozó Golf-áramlat betegeskedik; hogy a klímaváltozás és a súlyos időjárási szélsőségek révén a földi élőlények jelentős hányada kipusztulhat; hogy csak Szlovákiában a szennyezett levegő okozta betegségele gyógyítása a 21. század harmadik évtizedében 300 millió euróba fog kerülni! Természetesen e tényeket és adatokat az újságíró sem riogatásnak szánja, hanem hogy rákérdezhessen: vajon fenntartható-e a fenntartható fejlődés? Ezt a dilemmát Miklós Lászlóval, a Zólyomi Műszaki Egyetem Selmecbányái székhellyel működő Fenntartható Fejlődés és Ökológiai Tudat UNESCO Tanszékének professzorával, a két Dzu- rinda-kormány környezetvédelmi miniszterével boncolgattuk. Professzor úr, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének működésében az ökológia -úgymond -a kakukktojás? Ellenkezőleg! Az UNESCO hagyományosan komoly erővel kapcsolódik be a környezetvédelmi tudat megszilárdításába. Jelentős konferenciákat rendez, különböző programokat indít. így például a 2005-2014 közötti időszakot, az ENSZ nevében, az UNESCO nyilvánította a fenntartható fejlődés oktatásának évtizedévé. Ami pedig a katedránkat illeti: Szlovákiában négy, más-más témával foglalkozó UNESCO tanszék működik, ezek egyike már 1994 őszén a Zólyomi Műszaki Egyetem Ökológiai és Környezetvédelmi Karán létesült. És azért Selmecbányán, mert ez a város ott szerepel az UNESCO Kulturális és Természeti Világörökség listáján, illetve itt alapította Mária Terézia 1762-ben a Bányászati Akadémiát, a világ első műszaki felsőoktatási intézményét. Valószínűleg akkoriban még nem sok szó esett a globális fel- melegedésről, egy klímakatasztrófa veszélyeiről. Napjainkban viszont az élet fenntarthatóságának kilenc alapfeltétele közül négyben már visszafordíthatatlanul túlléptük a limitet, a többi ötben pedig közelítünk az egyensúlyban tartás határához! A NASA 2015 júniusában közzétett 21 számítógépes forgatókönyve szerint a globális felmelegedés révén a világ sűrűn lakott térségeiben a század végén akár 35-40 fokos lehet a nyári átlaghőmérséklet. Némi sarkítással szólva, olvasztókemencévé válik a Föld? Lakhatatlanná tehetjük a bolygónkat? A felmelegedés jelenlegi tempójában ez is megtörténhet, különösen a Ráktérítőtől délre, illetve észak felé körülbelül az 50. szélességi fok közötti sávban. Ugyanakkor lehetséges, hogy az Egyenlítő körül ismét élhetőbb lesz a Föld; vagy pedig lakhatóvá válhatnának például Szibéria óriási területei. Bár ha a permafroszt, tehát az örök jég világa felolvadna, az hatalmas mennyiségű metánt és széndioxidot szabadítana föl, aminek ma még nem ismeijük pontosabban a következményeit. A sarki jégtömegek olvadása pedig egyrészt megemeli az óceánok szintjét, másrészt átmelegíti és nagyobb térfogatúvá teszi az óriási víztömegeket, s egyúttal megváltoztatja a tengeri áramlatok irányát. Minderről többféle feltételezés és tudományos forgatókönyv létezik, a legkézenfekvőbb kérdés azonban, hogy mennyire tud majd mindehhez az ember alkalmazkodni. Nyilván nem riogatni kell, hanem kiutakat keresni. Noha tudvalévő, hogy az ember ritkán áll ki kellő meggyőződéssel a saját kényelmét csökkentő célokért, nincs más megoldás, mint a globális felmelegedés határozott lassítása, illetve az emberiség adaptálódása a változó éghajlati viszonyokhoz. Persze, alapvető kérdés, hogy a Föld 7-8 milliárd, sőt a jövőben ennél is több lakója mennyiben lesz képes erre. Ferenc pápa enciklikába foglalt vélekedése szerint a környezeti válság egyik felelőse a jelenlegi politikai, gazdasági, hatalmi ha- mariság. így hát a növekedés nem mindig jelent egyben fenntartható fejlődést is? A politika lényegében hatalom is. Ez utóbbi pedig a gazdasági hatalmat szintén kézben tartja. Manapság a világgazdaság gyakorlati törekvéseinek alaptétele a profit növelése. Minden vállalat és vállalkozó a nyereségre hajt, egyszerűen ebben a társadalmi-gazdasági felfogásban élünk. Ezért kevesen hajlandók tudatosítani, hogy a fenntartott növekedés egyáltalán nem azonos a fenntartható fejlődéssel. Sőt, a fosszilis energiahordozók kitermelésének üteme ellentétes irányú és konfliktusokat geijeszt. Eszerint a globális felmelegedést okozó modern világban a fenntartható fejlődés szorgalmazása szélmalomharc? Miklós László Nem. Csak nem szabad gépiesen egyenlőségjelet tenni a növekedés és a-fejlődés fogalma közé. Például a testi fejlődés növekedést is jelent, az agy pedig felnőttként is fejlődik. Vagy a gazdasági életben gondoljunk a megújuló energiák, esetleg akár a kerékpáripar gyarapodására, hiszen ezek a dolgok éppen a fenntartható fejlődést segítik. Egyáltalán elképzelhető a parttalan energiafogyasztás, az áruhalmozás és a komfortnövelő szolgáltatások korlátozása a 21. században? Úgy tűnik, egypólusúvá lett világunkban még nem tudatosítjuk kellőképpen az esetleges klímakatasztrófa veszélyét. És amíg az Egyesült Államok, tehát a világ legerősebb hatalma a szén-dioxid-kibocsátás látványos csökkentésével nem száll be hatékonyabban a globális felmelegedés elleni harcba, addig Ázsia föltörekvő országai, de akár Európa sem fog a környezet óvására többet áldozni az elkerülhetetlenül szükségesnél. Igazi szemléletváltás úgy 60- 80 év múlva várható, amikorra tényleg a minimumra csökkennek a fosszilis energiahordozók tartalékai. Több forrásból azt hallani, hogy ha 2100-ig négy vagy több fokkal melegszik a Föld, az szinte drasztikus hatással lenne a világra. Állítólag „csak” 3 Celsiusszal megfékezni a globális felmelegedés mostani ütemét drágább lesz, mint az egész Apollo űrprogram volt... Bizonyosan így van. Ezért sem megnyugtató, hogy egyes prognózisok - az 1972 óta készülő előrejelzések adataiból kiindulva - századunk végére az átlaghőmérséklet hatfokos emelkedését sem tartják kizártnak. Az ökológusok viszont arra figyelmeztetnek, hogy az átlag- hőmérséklet 2,2 Celsiust meghaladó emelkedése bolygónk ökoszisztémájában visszafordíthatatlan változásokat okozhat. Ezért minden ésszerű érv amellett szól, hogy itt az ideje mielőbb mindent megtenni a fenyegető klímakatasztrófa ellen. Ebben a fosszilis energiahordozók kontra megújuló zöldenergiák közti vitákban milyen helye van az atomnak? Az atomenergia-gyártás a legtisztább folyamat, ám hogy a fenntartható fejlődés feltételeinek szemszögéből nyugodt szívvel optimista lehessek, ahhoz az előállítás utolsó, úgynevezett hátsó ciklusának problémáit kellene megoldani. Mert nem megfelelő megoldás, hogy az atomhulladékot hermetikusan elzárva mélyen elássuk, a tenger fenekére süllyesztjük, Szibériába szállítjuk. Az igazi kiutat az jelenti majd, ha az atomhulladék bomlásából nyert sugárzást is képesek leszünk felhasználni az újabb energiatermelésre. De ez egyelőre csak laboratóriumi körülmények között lehetséges. Reális célkitűzés 2050-ig világ- viszonylatban hetven százalékkal csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást? Nem. Ha a népesség a következő másfél-két évtizedben a jelenlegi tempóban fejlődik és a gazdasági rendszerek is a mai formáikban maradnak fenn, akkor ez a cél irreális. Egy radikális csökkenés valóban csak a hagyományos energiahordozók kimerülésével várható. Talán cinikus a kérdés, de túl lassú a klímaváltozás ahhoz, hogy az emberiség tényleg komolyan vegye? Meglehet. Noha a váratlan és gyors meteorológiai jelenségek, az árvizek és tornádók néha katasztrofális következményekkel járnak, az ember egy kis idő elteltével mégis félvállról veszi a történteket, és nem tesz semmi érdemlegeset a klímahelyzet javításáért. Pedig a fenntartható fejlődés, illetve az élet megőrzésének egyik alapkövetelménye mind a geodiverzitás, mind a biodiverzitás, tehát az életfeltételek sokrétűségének és a biológiai sokféleségnek a megőrzése. Ebben bizakodva viszont, félig optimista lélekkel, azt szoktam mondogatni: az ember valahogy mindig föltalálja magát! Ebből a nézőpontból vizsgálódva milyennek ítéli a 2015 decemberére tervezett párizsi klímacsúcs sikerének esélyeit? Ha arra gondolok, hogy 2011 óta a hasonló világtalálkozók nem jártak eredménnyel, nem vagyok derűlátó. De jó jelnek tartom, hogy mind az Egyesült Államok, mind Kína most hajlandóságot mutat konkrét célokkal is hozzájárulni a globális felmelegedés megfékezéséhez. Professzor úr, napjainkban merő utópia visszaállítani a bensőséges kapcsolatot az ember és bolygónk között? Mitől bensőséges két ember kapcsolata? Hogy kettejük zárt világáról beszélünk. A Föld és az ember között ez addig állt fenn, amíg az emberfia abból élt, amit a föld adott neki. Úgy vetett, hogy biztosítsa a megélhetéséhez szükséges termést. Gondolkodott, mert szerette, óvta és vigyázta a földet. De jelenleg fogalma sincs senkinek, hogy a kenyeret brazíliai vagy patagóniai búzából sütötték-e, az alma ausztráliai, a hal ázsiai, az üzleti rózsa dél-amerikai. Fogalmam sincs, ki és hogyan érez- hetné az intimitást, ha a paraszt sem tudhatja, hogy a két keze munkája végül hová kerül. Manapság a mezőgazdász, az erdész sem érzi az intimitást, mert őket sem az ember és természet harmóniája köti le, hanem szükségszerűen a profit mutatói hajtják. így kár, hogy a pápának nincs földi hatalma - szemben a politikusokkal? Igen. Mert ha ő azon az állásponton volna, hogy mindezt meg kell oldani, és meglenne ehhez a földi hatalma, akkor bizony kár. TÉNYEK ÉS ADATOK ^ i Ennyivel gyorsabban csökkennek a föld alatti vízkészletek, mint X# W újratermelődve pótlódnak. A tudósok elvárásai szerint a múlt században ennyi gerincesnek kellett volna kihalnia, ehelyett 468 faj tűnt el. /§ ^ 2 _ A környezet romlása, az erdőirtás és az üvegház41 ©5 fcW gázok hatására a kétéltűek 41 és az emlősök 26 százaléka pusztulhat ki. Becslések szerint legutóbb a dinoszauruszok pusztultak ilyen ütemben.
