Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-31 / 176. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. július 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A nagy török fordulat BOTOND ....,A.................... A török miniszterelnök hátraarcot csinált az egyik legfontosabb politikáját illetően. Az elmúlt hetekben a törökországi kur- dokkal való kiegyezés eddig évek óta folytatott kísérletét végleg eldobta. A héten az Észak-atlanti Tanács ülésén az Iszlám Államot (IÁ) és a kurd szeparatista PKK-t egy kalapba tette, amelyek ellen egységes harcot hirdetett. Ez a közel-keleti hadszíntéren jelentős változásokat hozhat. Egyfelől Erdogan török miniszterelnök hosszú várakozás után engedélyezte az US A-nak, hogy egyik légi bázisukról harci gépen menjenek bevetésre. Megegyezés alakul abban is Washingtonnal, hogy a szír-török határ szír oldalán egy közel 100 kilométeres biztonsági sávot alakítanak, amelyből kiszorítják az IÁ harcosait - és alighanem a kurdokat is. Ezek a fejlemények egy része még jót is hozhat a szenvedő szír lakosság számára. Ugyanakkor a választásokat megnyerő, de a mai napig kormányt alakítani képtelen török miniszterelnök számára ezek a döntések az utolsó esélyt jelentik, hogy esetleg újra megszilárdíthassa hatalmát. A török területeken kurdok - hivatalosan szélsőbaloldali terrorszervezetek - által elkövetett merényletek ürügyet adtak arra, hogy a békefolyamatot felfüggesszék. A kormánypárt eddig is sok kritikát kapott a radikális oldalról azért, hogy tárgyak a szeparatista kurdokkal. Másik oldalról a szíriai és északiraki kurdok egyre határozottabban jelentek meg az IÁ elleni harcban, támogatást kaptak a nyugati szövetségesektől. Ankara azt kockáztatta, hogy a döntő ütközetet esetleg épp a kurdokkal nyeri meg a győztes koalíció. Ezt mindenképpen elkerülné a török kormány, hiszen ezzel Kur- disztán gyakorlati életre hívásának esélyei erősödhetnének. A kurdok helyét akarja átvenni az IÁ elleni harcban, előlük elszívni a levegőt. Közben milliós nagyságrendű menekült él már a dél-török területeken, illetve nagyvárosokban, jelentős részük az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának táboraiban. A szíriai biztonsági zóna ugyanakkor erre is megoldás Erdogan szemében, hiszen nem kellene Törökországba engednie a menekülteket, hanem a védett szír területeken tarthatnák a táborokat. Erdogan lépése megint bizonyította, hogy a közvetlen belpolitikai igények messze felülírják a külpolitikai tervezést. A több országba szétsodort kurd kisebbség sorsát Erdogan székének stabilitása határozhatja meg. Ahogy ez Közép- Európában is lenni szokott, a rövid távú népszerűség, a választások megnyerése és a hatalom megtartása minden külpolitikai prioritás előtt áll. KoTfim 1 1 HK T Nk* 1 mk- Megszavaztuk a lakógyűlésen, hogy az ablakokat Windows 10-re cseréljük. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Mi aggaszt bennünket? LAMPL ZSUZSANNA lovákiában a legnagyobb gondnak a munkanélküliséget (43%), a bevándorlókat (39,7%), az egészségügyet (28,8%), az alacsony nyugdíjakat (27,5%) és az alacsony béreket (25,8%) tartják. Személy szerint a válaszadók leginkább az egészségügyet (43,2%), a magas árakat (32,5%) és a munkanélküliséget (30,8%) élik meg problémaként - derül ki egy friss szlovák felmérésből. De mitől tartanak a legjobban a magyarok? A Fórum Intézet márciusban lefolytatott dél-szlovákiai reprezentatív felméréséből, melyben 1000 magyart kérdeztünk meg, a válaszadók 32 problémakörből választották ki azt az ötöt, amelyek a legjobban aggasztják őket. Bár a kiinduló problémakörök nem teljesen azonosak azokkal, amelyekből a szlovák felmérés résztvevői választhattak, az eredmények azt mutatják, hogy a magyarok nagyrészt ugyanazt érzékelik problémaként, mint a szlovákok. Vagyis: a magyarokat elsősorban az egészségügy és a szociális gondoskodás helyzete (32%), a munkanélküliség (26%), a szegénység (10%), a fiatalok helyzete (5,5%) és a magyarok számának csökkenése (4,7%) aggasztja. Ez már évek óta így van, mégis sokan meglepődnek rajta. Legutóbb például egy szlovák kolléga. O ugyanis - több szlovákkal és magyarral együtt - azt hiszi, hogy a magyarokat Szlovákiában semmi más nem érdekli és aggasztja, csakis a speciálisan magyar problémák, vagy ahogyan ő mondja, ami a magyarokat érinti (az autonómiát érti rajta). Mintha az egészségügy helyzete, a munkanélküliség és a szegénység vagy akár az alacsony nyugdíjak és bérek csakis a szlovákokat érintenék. S mi a helyzet a tényleg csak magyarokat érintő problémákkal? Az említett 32 problémakörből 9 volt ilyen, ezek a magyaroknak elsődlegesen, meg bizony egyébként is csak töredékét aggasztják. A létszám- csökkenést már említettem. Az, hogy magyar szülők szlovák iskolába íratják a gyereküket, 1,4% szerint probléma. A továbbiak: a szlovákiai magyarok helyzete (1,4%), áz el- szlovákosodás (0,8%). A szlovákok betelepedése a magyar falvakba, a szlovák-magyar együttélés, a vegyes házasságok csak negyedik problémaként jelennek meg (1,6% - 1,8% - 0,8%). Az asszimiláció elsődleges problémaként a magyarok fél százalékának, utolsó választásként 2,2%-ának gond. A magyarok egészségi állapotát senki sem tartja annak, pedig az általuk lakott járások egészségügyi statisztikái hosszú távon minimum elgondolkodtatóak (viszont a probléma jelen van, hiszen az egészségügy aggasztja őket a legjobban). A 32 probléma között nem szerepelt a bevándorlás. A terrorizmus viszont igen. Ez márciusban a magyarok 0,7 százalékát aggasztotta. Irracionális viták MÓZES SZABOLCS E gyet se! Mindenkit! A családvédelmi népszavazást megelőző kampány után újabb irracionálisán vezetett vitába futott bele a hazai társadalom. Kellenek a menekültek? És a bevándorlók? Mennyit helyezzünk el Szlovákiában? Az egyik oldalon sorakoznak azok, akiknek szent meggyőződésük, hogy a menekültek valójában mind gazdasági bevándorlók, jobb esetben azért érkeznek, hogy elvegyék a munkánkat, rosszabb esetben trópusi betegségeket terjesztenek, a legrosszabb esetben pedig azért jönnek, hogy pár hét múlva felrobbantsanak bennünket. Vagy nem is minket, hanem egyenesen a bősi erőművet, esetleg a pozsonyi kőolaj-finomítót. Hogy mindez miért balgaság, ezeken a hasábokon már sokszor olvashattuk, ne öntsünk a Dunába még több vizet! Van ugyanis itt egy másik csoport is, számszerűleg sokkal kisebb, ám annál hangosabb, amelyik a ló másik oldalára esett át. Nem tesz különbséget menekült és bevándorló között, holott ősidők óta evidens, hogy a két csoport nem ugyanaz. Akit odahaza üldöz a rendszer, terroristák gyújtják fel faluját és gyilkolják halomra családját, a helyi kormányzat pedig nem tud vagy nem akar rajta segíteni, okkal nevezhető menekültnek, s a nyugati civilizáció alapszabályai szerint illik megsegíteni. Befogadni addig, amíg haza nem tud térni. Pont. Ez emberbaráti kötelességünk, és ez így van jól. Másrészt kár tagadni, hogy az Európába érkező migránsok egy nem elhanyagolható része a jobb élet reményében jön, nem azért, mert üldözik. Otthon nagyon szűkös körülmények között él, s tudja, hogy Nyugaton még gyorséttermi takarítóként is sokkal jobban menne a sora. Ok azok, akiknek befogadására mindig, mindenhol belső kvótákat szoktak szabni, azt vizsgálva, a hazai munkapiac mennyi új munkaerőt bír el, s legfőképpen, milyen embertömeg integrálható még hatékonyan a befogadó társadalomba. így volt ez a sokat ragozott, olvasztótégelyként elhíresült Egyesült Államokban is a múlt században: a századelőn még évente százezreket fogadtak be az öreg kontinensről, a húszas évektől viszont ennek csak a töredékét. Ez nem bűn, ez a normális hozzáállás. A mai viszonyokra lefordítva: a szegény afrikai országokon nem úgy segítünk, ha százmilliókat fogadunk onnan be, hanem úgy, ha segítünk nekik abban, hogy senkinek se kelljen a jobb élet reményében elhagynia otthonát. A menekültvita sajnos megint szkanderezéssé vált, amely tökéletesen alkalmas egymás megbélyegzésére („hazátlan libsik” kontra „szívtelen xenofóbok”), ám a megoldáshoz nem visz közel. Elfogadhatatlan, hogy válogatás nélkül minden menedékkérőt hazaküldjünk - egyszerűen sokuk most nem tud hová hazamenni. Lehet, hogy három, öt év múlva igen, de most nem. Hasonlóan elfogadhatatlan viszont az a balos tévhit is, amely szerint mindenkit be kellene fogadnunk és integrálnunk (vigyázat, úgysem megy!), mert akkor lesz itt multikulti Kánaán. Persze, 500 menedékkérővel elbír Szlovákia, akár 5 ezerrel is. De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy nincs felső határ. Lehet, hogy az elöregedés miatt az országnak valamikor majd pluszmunkaerőre lesz szüksége, ám ez még meglehetősen messze van. Azok pedig, akik több tízezer afrikai vagy közel-keleti muszlim bevándorló sikeres szlovákiai integrálásáról fantáziáinak (tőlünk nyugatabbra sem sikerült), jobban tennék, ha a nagyon is létező romakérdés megoldásán töprengenénk. Hiszen van itt egy „bevándorolt népcsoport”, amely több mint 500 éve jött a térségbe - vagyis régóta a hazai társadalom elidegeníthetetlen tagja -, ám jelentős részét a mai napig nem sikerült integrálni. Feladat (és pluszmunkaerő) tehát lenne bőven, házon belül is. FIGYELŐ Legtöbb a roma menedókkórö Németországban a kormány adatai szerint a szerb állampolgárságú menedékkérők 91 százalékaroma volt az idei első negyedévben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) című lap online kiadásában ismertetett kormányzati kimutatás szerint a nyugat-balkáni térségből az első negyedévben érkezett 42 ezer menedékkérő 34 százaléka volt roma. Arányuk a szerb állampolgárok között volt a legnagyobb. Szerbia után Macedónia következik 72 százalékos aránnyal, majd Bosznia-Hercegovina 60 százalékkal, Montenegró 42 százalékkal, Koszovó és Albánia 9-9 százalékkal. Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök a napokban egy német lapinteijúban azt mondta, hogy a Németországban menedékjogot kérő szerb állampolgárok nem politikai okokból távoznak hazájukból. „Ezek nem is menedékkérők. Csak a németek pénzét akarják”— mondta Vucic a Süddeutsche Zeitung című lapban megjelent interjúban arra a kérdésre, mi válthatja ki a szerb menedékkérők számának nagymértékű emelkedését Németországban. A Szerbiát elhagyó emberek többsége roma, pedig Szerbiában „a romáknak nincsenek politikai ellenfelei”, és a kormány „aggódik” az életkörülményeik miatt - tette hozzá a szerb kormányfő. Arra a kérdésre, miért nehezebb a romák sorsa, mint másoké, azt mondta, hogy ez „történelmi okokból” alakult így, és „a romák hagyományosan szegények”. A roma közösség nehéz helyzetének „nincsen semmi más oka”, hiszen „nem vagyunk mi rasszisták és nacionalisták, és minden polgárunknak ugyanolyan esélyeket adunk” - mondta Aleksandar Vucic. A Német Szintik és Romák Központi Tanácsa kutatóintézetének vezetője a kormányzati adatokkal kapcsolatban óvott az általánosítástól. (MTI)
