Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-28 / 173. szám, kedd

www.ujszo.com | 2015. július 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Politika + showbiznisz ATrump-féle botránypolitikusok feltűnése nem amerikai jelenség D onald Trump az Egye­sült Államok egyik legszórakoztatóbb és legbutább üzletembere, aki utálja a bevándorlókat és a kí­naiakat, beszólogat a személyes el­lenségeinek, gúnyt űz több, köz- tiszteletben álló személyiségből, és emellett lejáratja magát - nem ért a szó klasszikus értelmében vett po­litikához. Ugyanakkor Donald Trump sikeres vállalkozó és jelen­leg a legnépszerűbb republikánus elnökjelölt, aki egy személyben képes tematizálni a közéletet és ad­ni egy kis lendületet a nagyon unalmasnak ható politikai közbe­szédnek. Az Egyesült Államokban 2016- ban tartják az elnökválasztást, ezen az eseményen a második mandátu­mát kitöltő Barack Obama már nem fog indulni. Demokrata részről minden bizonnyal Hillary Clinton lesz ajelölt (ő lehet az USA első női elnöke), a republikánusok között ugyanakkor nyíltabb a verseny, az előválasztásokon fog kiderülni, ki lehet Bili Clinton feleségének kihí­vója. Az előválasztások és jelölő­gyűlések zanzásítva arról szólnak, hogy az egyes tagállamokban meg­mérettetik magukat a pártjelöltek és döntés születik arról, kit támogat az adott állam a nagy, országos jelö­lőgyűlésen. Donald Trump a legláthatóbb re­publikánus elnökjelölt. Teljesen más réteget szólít meg, mint a vetélytár- sai, hiszen az extravagáns stílusáról és minősíthetetlen kijelentéseiről elhíresült vállalkozót és iparmágnást többen ismerik a valóságshow-kból és a bulvárműsorokból, mint a köz­életből. Trump már négy éve is el­játszogatott a jelölés gondolatával, de akkor nem indult - most viszont teljes gőzzel folyik a kampánya, melynek során egyebek mellett twitteres üzenetharcba keveredett egy szökésben levő mexikói drog­báróval, lustának és bűnözőnek bé­lyegzett minden mexikóit, vérig sértette a kínaiakat, valamint leg­újabban nekiesett John McCain sze­nátornak, aki éveket töltött vietnami hadifogságban. Trump szerint Mc­Cain nem háborús hős, mert elkap­ták, holott ő maga nem katonásko­dott, hanem végigbulizta a háborús éveket. Elég lesz ez a teljesítmény arra, hogy Trumpból legyen a republi­kánus elnökjelölt? Áligha, bár az első előválasztások előtt a felmé­rések alapján a milliárdos tűnik magasan a legnépszerűbbnek. Ennyit tesz a láthatóság. Ha jósolni kellene, akkor talán Jeb Bush flori­dai kormányzó lesz Hillary Clinton kihívója-egy olyan arc, aki Clin­tonhoz hasonlóan a régi politikai elit megtestesítője, George Bush exelnök testvére. Kérdéses, hogy a politikai dinasztiáknak van-e hosszú távú alternatívája az Egye­sült Államokban. A Trump-féle botránypolitiku­sok feltűnése nem amerikai jelen­ség, Szlovákiában pont ugyanerre a jelenségre, a régi és az új elit konf­liktusára alapozva kampányolt az alapvető politikai ismeretekkel sem rendelkező, de ebből erényt ková­csoló Nora Mojsejová, valamint hasonló vonalat képvisel Igor Matovič és Alojz Hlina is. A ce- lebségükre építenek, mondaniva­lójuk pedig vagy nincs, vagy na­gyon limitált. Az ötszázalékos parlamenti küszöb eléréséhez vi­szont néha ez is elég.- Hogy hol töltjük a szabadságunkat? Lehet, hogy az Adriára vezető autópályán... (Peter Gossányi karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Kutyák és macskák Egyesek szerint uborkaszezon van. Legalábbis így szokták nevezni a nyári, eseménytelen időszakot, ami­kor semmi érdemleges nem történik, ezért a sajtó képviselőinek nincs mi­ről írniuk. Ezzel szemben szinte na­ponta olvasható egy-két információ, amire az ember önkéntelenül is fel­kapja a fejét. Özönlenek a hírek a görög válságról, menekültkvótákról vitatkoznak felelős kormányfők és miniszterek, a nemzetközi válságke­zelés kapcsán pedig odahaza próbál mindenki egy kis politikai tőkét ko­vácsolni. Szerencsére azért itthon, felvidéki magyar viszonylatban is történt ez-az. Egyrészt volt az elmúlt időszakban két ifjúsági tábor, vagy ha jobban tetszik, akkor két szabad- egyetem, ahol izgalmas előadások, tartalmas beszélgetések, szórakozta­tó és tanulságos műsorok, valamit nagyszerű, élvezetes koncertek kö­vették egymást, vagy (mivel párhu­zamosan is zajlottak az események) éppen egymás elől csábították el a főképp fiatalokból álló nagyérdeműt. Több száz program közül választha­tott a több ezer résztvevő, amiért kö­szönetjár mindkét szervező csapat­nak, hiszen rengeteg erőfeszítést, sok-sok munkát, megszámlálhatatlan órányi előkészületet igényelt, hogy minden zökkenőmentesen menjen. Az embernek végül mégis apró hi­ányérzete támadt. Elmaradt ugyanis a hagyományos pártelnöki vita, ahol tisztázni lehetett volna egy csomó kérdést, és elmaradtak az érdemi szakmai viták is (állítólag) a parla­menti képviselők szabadságolása miatt, akik ráadásul úgy vélték, egy ifjúsági rendezvényen nem lenne helyes „kampányolni”. A vegyes párt elnöke időközben az ország egyik legismertebb idegenje lett. Mégsem ez a hír volt a különö­sen meglepő, sokkal inkább az a tény, hogy ő ezzel kapcsolatban nem tilta­kozott, nem kérte ki magának. Mint­ha elfogadta volna annak az ankétnak az eredményét, mely kissé sután ku­tatta, kit tart az istenadta nép jött- mentnek e hazában. Ugyanazt a stra­tégiát folytatta, mint pártja további tagjai: nem beszélnek, nem vállalják a konfrontációt, inkább távol marad­nak. Csupán azt teszik, amiből lát­szólag nem lehet baj. Az érintett közkedvelt politikus is megelégszik azzal, hogy kutyáját és macskáját posztolja kétnyelvűén a közösségi hálón, miközben a házi kedvencek­nek fogalmuk sincs a kettős identitá­sukról. Újabban mintha ez is a cso­magolás, a pártimázs része lenne. Ezzel azonban hosszú távon nagyon is vigyázni kell. Ha ugyanis szükség esetén nem emeljük fel szavunkat, ha a többség idegenként kezel bennün­ket, ha nem lesznek ránk tekintettel, akkor előbb-utóbb nem leszünk eb­ben az országban se kutyája, se macskája senkinek... A. Szabó László, az MKP oktatási és kulturális alelnöke AzSNS menetelése NAGYANDRÁS jobbra, se balra, egyenesen előre - szól a SNS új kam­pányszlogenje, amely nagyon hasonlít a MIEP 90-es években született hasonló kampánymottójára: Se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar. Mindkettő tel­jesen értelmetlen, de a szavazóknak ilyen bugyuta szlogen kell. Mégsem ennek köszönhető, hogy a nemzeti párt hónapok óta biztos befutónak számít a jövőre esedékes választásokon. De akkor honnan szedi az SNS a közel 8 százalékát? Miközben a jobboldali pártok élet-halál harcot vívnak egymással, hogy egy-két százalékot elorozzanak a másiktól, az SNS az elmúlt idő­szakban szépen csendben újra felépült. Az utolsó Fico-kormányban ez a párt volt a lopás szinonimája, az általuk vezetett környezetvédelmi tár­cánál volt a hírhedt meleg levegős, faliújságon meghirdetett tender. Ez volt az az ügy, amely miatt anno Fico három SNS-es minisztert is levál­tott, és a végén már saját pártjából nevezett ki komisszárt a minisztérium élére, annyira ciki volt neki is az ügy. Ján Slotát, a párt hírhedt volt elnö­két meg teljesen felesleges bárkinek is bemutatni. Ám mindez állítólag a múlt, a pártot megtisztították a kétes elemektől. Az új SNS azonban nem más, mint a Smer ötödik hadoszlopa. A Smerhez közeli gazdasági és po­litikai körök azért hizlalták fel, hogy a jövőre esedékes választások után lehessen a Smemek egy olyan partnere, amely alig fog valamit kérni, ha esetleg bekerülne a kormányba, illetve legyen kivel zsarolni a többi le­hetséges koalíciós partnert. Az SNS úgy erősödött meg, hogy közben a Smer nem gyengült túlságosan. Valószínűleg az történt, hogy már ma­gában a Smerben is úgy látták, képtelenek egybetartani a mérsékeltebb szocdem és a nacionalista szavazókat, így megismételhetetlen a 2012-es választási eredmény. Ezért azt tartották a legokosabbnak, ha úgy vá­lasztják le a pártról a nemzeti szavazókat, hogy meg is mutatják nekik, hova kellene távozniuk. Ez pedig nem más, mint az SNS. Ez a párt nagy­jából a Smerhez közeli oligarchák ellenőrzése alatt áll, így nagy galibát sosem fog okozni. A elmúlt hónapok számos felmérése azt mutatja, hogy egészen jól bejött a számítás. A Smer továbbra is 35 százalék körül mo­zog, az SNS meg feljött 8 körűire. Ez együtt nagyjából a Smer 2012-es választási eredményével azonos. Ahhoz, hogy a SNS újra megerősödjön, természetesen óriási médiatámogatásra volt szüksége az elmúlt időszak­ban, amit Anton Danko, az SNS elnöke meg is kapott. Senki nem szere­pelt annyit a TA3 hírtévében, mint ő, és a TASR hírügynökség híreiben is az SNS volt többszörösen túlprezentálva. Ehhez társul még némi óriásplakát-kampány meg néhány szerencsés téma. A menekültek ügye pont jól jött az SNS-nek, hiszen a releváns pártok közül övék a legradi­kálisabb, egyben az embereknek legjobban tetsző vélemény, így talán még ezzel is tudnak pár szavazatot hozni. Közben az a legszomorúbb, hogy a párt jelenlegi vezetői ott voltak az előző garnitúra idején is, bőven kivették a mocskos dolgokból a részüket, legfeljebb a második-harmadik sorban álltak. Anton Danko kétes ügyeit éppen párttársa, Anna Malíková foglalta össze, és a lista elég hosszú lett. Am a szavazók emlékezete ret­tenetesen rövid, így van, aki komolyan elhiszi a kampányszlogent, hogy majd pont az új SNS hoz új politikai kultúrát és tisztaságot. Gratulálunk! FIGYELŐ Két elképesztő hekkelős görög terv Egy meghiúsult, de így is elké­pesztő terv látott napvilágot a Ka- timerini című görög lapban. Egy feltört adóhatósági adatbázison alapuló párhuzamos bankrendszer felállítására kapott felhatalmazást decemberben Janisz Varufakisz, amelyre a drachma bevezetése pillanatában automatikusan állt volna át Görögország - állította a nemrég lemondott görög pénz­ügyminiszter egy július 16-ai, nemzetközi hedge fluidokkal folytatott telekonferencián a gö­rög lap szerint. A pénzügyminisz­ter tisztában volt azzal, hogy a be­szélgetést rögzítik. A baloldali Sziriza párt számára győztes ja­nuári választások előtt egy hó­nappal Alekszisz Ciprasz jelenlegi miniszterelnöktől kapott felhatal­mazást a július elején távozott pénzügyminiszter, aki kis csapat­tal el is kezdett dolgozni a terv megvalósításán, idővel közel ezer fő bevonásával folytatódott volna a munka. Ehhez azonban már nem kapta meg a végső lökést Cip- rasztól. A tervet a görög adóhatóság la­kossági és vállalati adatbázisának feltörésével hajtotta volna végre a volt pénzügyminiszter. Ezt a munkát nem akárkire, hanem gye­rekkori barátj ára, a Columbia Egyetem informatikus professzo­rára bízta, aki a hardvert sikeresen meg is szerezte, a szoftverrel azonban gondja akadt, ugyanis az szerinte a „trojkához tartozik”. Nem Varufakisz az egyetlen volt minisztere Ciprasz kormányának, aki elképesztő terveket szőtt a pénzügyi rendszer meghekkelé- séről. PanajotiszLafazanisz, szin­tén nemrég távozott energetikai és környezetvédelmi miniszter a gö­rög pénzverde széfjeinek kifosz­tását és a görög jegybankelnök el­fogását vette tervbe társaival július 14-én, a megbeszélésére még a sajtót is meghívták. A szerencsére szintén befuccsolt elképzelések alapján a pénzverde készpénzkészlete elégséges lett volna a költségvetési kiadások, egyebek mellett a nyugdíjak és bérek kifizetésére. Két nagy téve­désen is alapult azonban a terv: az elgondolt 22 milliárd helyett csak 10 milliárd eurót tartalmazott a pénznyomda tartaléka, ráadásul ennek ellenőrizetlen felhasználása nyomán egyből euróhamisítvány- nak számított volna az európai ha­tóságok szemében. (portfoiio.hu)

Next

/
Thumbnails
Contents