Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-25 / 171. szám, szombat

www.ujszo.com | 2015. július 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az előválasztás haszna Csak egy gondolatkísérlet: így lehetne meg a jobboldal vezére RAVASZ ÁBEL B ár az amerikai demokrá­cia intézményrendszeré­vel sok probléma van - nem utolsósorban az, hogy hagyományosan kétpárti ko­operációra építő rendszer, amely az utóbbi évek polarizációja miatt egyre kevésbé működik úgy, ahogy azt az alapító atyák elképzelték. De van egy alrendszer, amely viszonylag jól el tudja látni a feladatát: ez pedig az előválasztás. Az előválasztási rendszer lényege, hogy a potenciális elnökjelöltek a választások előtt párton belül, egy­mással szemben is lemérik az erejü­ket, és az indul el, aki a legesélye­sebbnek látszik. Néha ez a folyamat viszonylag sima, az idén például a demokratáknál elég jó eséllyel Hil­lary Clinton futhat be. Máskor azon­ban rengeteg jelölt gyűlik össze, és a végeredmény kiszámíthatatlan - ez zajlik most a republikánusoknál, ahol a média által kedvelt jelöltek mellett - mint amilyen Jeb Bush flo­ridai kormányzó - egy rakás további jelölt is harcba száll a győzelemért, és egyikük végső győzelme sem ki­zárható. Előválasztási rendszerre azonban nem csak többségi rendszerekben lehet szükség, bár minél kevésbé arányos egy választási rendszer, an­nál inkább indokolt az előválasztás (ezért is beszélnek a lehetőségről mostanában annyit a magyarországi baloldalon). Arányos választási rendszerekben - mint amilyen a je­lenlegi szlovákiai - is kialakulhat az igény valami hasonlóra. Itt van pél­dául az SDKU zuhanórepülése utáni jobboldal. 2012-ben a jobboldal nem csak azért szenvedett hatalmas vere­séget, mert bukott kormánypártokról volt szó, és még csak nem is elsősor­ban a Gorilla-ügy miatt, hanem mert nem tudott alternatívát kínálni. A jelek szerint ezzel - mármint az alternatíva felkínálásával - most is gondok lehetnek. Még ha a matek ki is adná egy jobboldali koalíció szi­luettjét, akkor sem egyértelmű, hogy a jobbos szavazók kit szeretnének annak tagjaként, pláne vezetőjeként látni. Procházkának már most múltja és hitelességi deficitje van, Figel’ színtelen és nem vezéralkat, Bugár magyar, Matovié bohóc, Lipšicnek nincs ereje, Suliknak szintén múltja van és nem túl integratív a hozzáállása... Ráadásul a pártok közötti viszony nem valami jó, és ezek a vezetők nem ismerik el egy­mást ajobboldal vezérének. Nem gyakorlati alternatívaként, pusztán gondolatkísérletként aján­lom az előválasztás lehetőségét. Ha lenne ilyen, a jobboldali szavazók megmondhatnák, a fentiek közül— vagy akár a fentieken kívül - kinek kellene vezetnie az esetleges össze­fogást. (Nem, az nem elég, hogy „majd aki a legerősebb lesz”, mert a fenti urak pártjai ezt nem fogják csont nélkül elfogadni.) És utána a kijelölt személy elmondaná, ideális esetben kit látna a kormányban. Majd a szavazók eldönthetnék, hogy szavaznak-e ennek az alternatívának a pártjaira vagy nem. Ilyen előválasztás persze nem lesz, ezért aki a fenti pártokra szavaz majd, némileg zsákbamacskát vá­laszt; csak a választások után derül ki, hogy ki kivel akar igazán, és hogy ki kinek a vezetésével nem hajlandó. Ennek a helyzetnek a nyertese pedig elsősorban Robert Fico lehet. Pavlov csengetése SZOMBATHY PÁL M enekültek és kerítés: eddig sikeres politikai kampány a magyarországi kormányzat határozott fellépése, a cse­lekvő hatalom képét erősíti, így pedig a figyelem már nem a korábbi fényűzési botrányokra, oligarchaügyekre, testreszabott törvényekre irányul. Forró és fideszes a magyar nyár. Belső viták azért akadnak, bár inkább csak akadoznak, a rendre vissza­térő Tarlós-Lázár purparlék például. Sajtóharcok úgyszintén, miután erősen diverzifikálódik a kormányközeli médiahátország; aki ott számít, most alapít: rádiót, netes portált, tévét. A fősodorban viszont a menekül­tek: a legperverzebb eset a radikális idegenrühellő gárdista hangember, aki közben súlyos pénzekért szállítja a határról a szilfaiakat. És persze megint a magyar belpolitika pavlovi reflexei: a színes bőrű barátja miatt megvert szegedi lány kapcsán rögvest Orbán Viktor személyes felelős­ségét zúgják a kormányfőt utálok. Ellenpéldaként itt van a tusványosi meghívót is kapott Bojár Gábor nagyvállalkozó esete, aki publicisztiká­ban jelezte: bár nem tetszik neki az idegenellenes plakátkampány, de Orbánt nem tartja rasszistának, mert nem az, miként a magyar társada­lom többsége sem. Ez a józan hang, az egyrészt vitatkozni kész, másfelől párbeszédre tö­rekvő attitűd üdítő a kánikulai nyárban. Túl sok címkét osztunk ugyanis túl könnyedén hosszú ideje. így pedig leértékelődnek a fogalmak, a mi­nősítések, a jelzők, mert agyonhasználják azokat a parázs és személyes­kedő, gyűlölettel, gúnnyal, lenézéssel teli viták motorjai és követőik. Ez lett a minta, innentől pedig gyorsan kopnak, vagyis egyszersmind fogy­nak a kifejezések; néha közelítünk az artikulálatlan ordítozáshoz. Ha ugyanis a másik lényének egészét jóhiszeműségét, képességeit, bo­nyolultságát, az enyémtől eltérő világképét nem vagyok képes előfelte­vésként tisztelettel fogadni, akkor ide jutunk: fekete-fehérek, gonoszok és hősök. Gyermekded infantilizmus vagy kényelmes közéleti cinizmus, kinél éppen melyik a dühöngőben. Értelmes beszélgetések helyett kiter­melődik és az első sorba furakodik egy hisztérikus embertípus; onnantól pedig nyomd a csöngőt, mondd a nevet: induljon az üvöltözés, sértege­tés, ad hominem. Kisebb-nagyobb vezérmókusok és követőik élvezik ezzel a figyelmet, melyet a hétköznapokban, másutt aligha kapnak meg. A frusztrált emberek fontossá válhatnak saját romos egojuk szempont­jából ebben a káoszban. Mégis, Bojár Gábor mostani higgadtságáról példát vehetne sok ellenzéki közéleti szereplő: a valóságot érdemes megérteni, nem kell gyökerestől elutasítani vagy szivárványosra/éjfe­ketére színezni indulatból. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Az ár: 173 forint négyzetméterenként A magyar kormány rendelete sze­rint négyzetméterenként 173 forint egyszeri, plusz a jövedelemkiesés miatt éves kártalanítás illeti meg azokat a gazdákat, akiknek a föld­jét érinti a szerb-magyar határra tervezett műszaki zár megvalósí­tása - tartalmazza a Magyar Köz­löny legfrissebb száma. A kártala­nítási eljárást az illetékes kor­mányhivatal folytatja le soron kí­vül, és a meghatározott összeget bírói letéti számlára helyezik, vagy átutalják a tulajdonos bankszám­lájára. Ugyanakkor a kisajátítás által érintett gazdákat évenkénti kártalanítás is megilleti, amelynek összegét évről évre szeptember 15. és október 15. között határozzák meg. Ennek során figyelembe kell venni a mezőgazdasági művelés alatt álló területek esetében a nö­vénytermesztésben és a gyepgaz­dálkodásban keletkezett károkat. A 175 kilométernyi ideiglenes ha­tárzár építéséhez 980 ezer négye­zetméter magántulajdonban lévő területet sajátítanak ki. (MTI) Orbánék óriásplakátjait is elfedi az élénklila körömlakk JUHÁSZ KATALIN ombatonként vagyok soros j egy zetíró, úgyhogy általában már csütörtöktől fi­gyelem az eseményeket, vadászom a témát. E héten is találtam egyet: az Orbán-kormány tévéreklámokban és óriásplakátokon dicséri önmagát. A magyar adófizetők a saját pénzükért értesülhetnek arról, hogy „A magyar reformok működnek”. Az illetékes el is mondta a tévében, hogy nincs okuk szégyenkezésre, és teljesen termé­szetes, hogy ily módon adnak hangot örömüknek. Rezsicsökkentés, mini­málbér-emelés, otthonteremtés-tá­mogatás, családi adókedvezmény, gazdasági növekedés. A kampány állítólag 600 millió forintba került. Ilyesmit még a Fico-kormány sem enged meg magának, fut át az agya­mon, mialatt felszállók a buszra, és érzem, hogy megvan a jegyzettéma. A busz légkondis, rögtön találok ülőhelyet az egymással szembe for­dított négyes ülések egyikén. Elége­detten dőlök hátra. A karok nélküli lány négy megál­lóval később száll fel, és velem szembe ül le. Maximum huszonöt éves. Divatos póló, rövidnadrág, cif­ra lófarok, ízléses, enyhe smink. És nincsenek kaijai. Illetve lóg valami válltól lefelé: két rövid csonk, tizenöt-húsz centis karkezdemé­nyek, amelyek aztán hirtelen elfogy­nak. Bal oldalon kettő jobb oldalon egyetlen ujj nő a csonka karokból. Kifejezetten szép arc, arányos termet, a karokon kívül minden rendben van Ha a magyar nép eltűri azt, ami jelenleg zajlik, akkor nyilván jól van ez így. Viszont itt ül valaki velem szemben, akinek nincs karja. vele. Igyekszem óvatosan, lopva szemlélni őt, mert nyilván sokan megbámulják... Egykedvűen néz ki az alakon. Arra gondolok, hogy úris­ten, nem tudja megvakami az orrát. Se túrni. Se legyezni magát ebben a tikkasztó hőségben. Se enni, inni út­közben. Se kifesteni a szemét, a szá­ját, lófarokba gyűjteni a szép, hosszú haját. Valaki segít neki mindebben, mert hiszen kifogástalanul néz ki. Soha életében nem fog tudni megsi­mogatni senkit. Az a két, illetve egy ujj nem hasz­nálható semmire, úgy lógnak lefelé, mint valami katonai vállbojt a kom­csi érából. De mindhárom köröm festve van, méghozzá élénklilára, az idei nyár divatszínére. Ez a lány kö­veti a divatot. Vagy ő, vagy azok, akik gondját viselik. Gyorsan elfelejtem Orbán Viktort, ezt a zsebdiktátort. Már egyáltalán nem foglalkoztat a (íz perccel ezelőtt még gyomorforgatónak tűnő magyar kormányhirdetés. Ha a magyar nép eltűri azt, ami jelenleg zajlik, akkor nyilván jól van ez így. Viszont itt ül valaki velem szemben, akinek nincs kaija. Jön az ellenőr, végigjárja a buszt, jegyeket, bérleteket kér. Int a lány felé, és azt morogja: .pakujem!” Még szép, hogy ingyen utazhat, fut át az agyamon, aztán pedig, hogy amúgy sem tudna jegyet lyukasztani. Nincs neki mivel. Aztán valakit le­fülel az ellenőr, nem érdeklik a kifo­gások, mindenkinek van elég ideje lyukasztani, nincs olyan, hogy el- bambul az ember, vagy ha van, akkor fizessen büntetést. A lány is az ese­ményeket figyeli. Sajnálat tükröző­dik az arcán. Ézt a szegény embert meg fogják büntetni, mert nem nyo­mottjegyet a lyukasztóba...- Ebben a kánikulában úgy rogynak össze szemberek, minta görög pénzügyi rendszer. (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents