Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-23 / 169. szám, csütörtök
UTAZAS 2015. JULIUS 23. www.ujszo.com Caracol-dekoráció (fent), hasonló házakban élhettek a maják (lent) Caracol egyik plázája Utazás a maják világába A közép-amerikai maja civilizáció létezéséről és történetéről bizonyára mindenki hallott. Az írásuk, számtanuk, építészetük és csillagászati ismereteik híresek és a legjelentősebb ősi amerikai civilizációvá emelték fel őket. A birodalmuk a mai Mexikó délkeleti részétől Guatemalán és Belize-en át Hon- durasig és El Salvadorig húzódott. Az időbeni kezdetük az ún. klasszikus előtti korba tehető vissza csaknem i. e. 2000 körül, azaz jó 4000 évvel előttünk. M ára a sűrű dzsungelbe beágyazott plázák, templomok, piramisok és a gazdagok lakosztályai maradtak fenn, ill. az eltakarított erdőtalaj alól kilátókkal körbeölelt labdaudvarok és lépcsőzetes utak bukkantak elő. Caracol A Tikal-piramis, a legnagyobb a környéken Nézzük a Tikal Nemzeti Park állatvilágát San Ignaciótól alig 50 km-re fekszik az egyik legnagyobb és legszebb maja város, ősi nevén Oxwitza, azaz a három domb vize. Nem egyszerű elérni, de nemcsak az út, hanem az esetleges guatemalai gerillák miatt is. A kanyargós dombos és rendkívülien poros kavicsos út a dzsungel sűrűjén és néhány kisebb falun halad végig és csaknem 3 óráig tart. Ez vált az első úti célunkká, ahová forró kora reggel indultunk el. Santa Elena kis falucska közelében egy kitisztított domboldal tárult elénk maja szobrokkal és kisebb épületekkel. Az itt élő maja sámán műve volt mindez, aki így próbálta a világ elé tárni az ősi kultúrájuk szépségeit és hagyományait. Innentől kezdve az út egyre rázósabbá vált, a veszélyes mivoltát két ellenőrző pont bizonyította a legjobban. Az első egy egyszerű sorompó volt egy őrrel, a másiknál állig felfegyverkezett katonák tanyáztak, akik újra feljegyezték az adatainkat. A dzsungel egyre párásabbá vált, az út hol fehéren, hol vörösen porzott mögöttünk. A nemzeti park kapuját kora délelőtt értük el. Itt is felfegyverkezett katonákat láttunk járkálni, mintha egy laktanyába csöppentünk volna. Innen már gyalog indultunk neki a dzsungelnek, ahol az egykoron mozgalmas maja város egyes részei látszottak. Az óriási területen kitisztított dzsungel közepén piramisok, templomok, plázák avagy terek, labdaudvarok, az elit lakóházai és egyéb romok látszottak. A tetejükről fantasztikus kilátás nyílott a zöldellő környékre. Mindenhol embercsoportokat láttunk, akiket helyi vezetők kísértek körbe. Mihozzánk is hozzánk csapódott egy machetét lengető fiatal parkőr, majd mesélt a hely történetéről. A Caracol környéke már i. e. 1200-ban is lakott volt, a központi városrész viszont i. e. 650-ben vált igazán forgalmassá. Az egyik legnagyobb maja várossá nőtte ki magát csaknem 200 négyzetkilométer területtel és a becslések szerint 120 000 lakossal. A város valamikor i. sz. 1050 körül csendesedett el, majd lassan el is tűnt a dzsungel növényzete alatt. Ősi tereken vágtunk át, hogy két szembenálló piramis, ill. templom között találjuk magunkat, két oldalukon síkfelületű magaslatokkal. A tetejükre kőlépcsők vezettek, ahol valaha faházak álltak. Az egyik magas piramis tetejéről beláthattuk az egész környéket, halhattuk és láthattuk a zajongó majmokat. A dzsungel mozgalmas volt, a magas fákról hosszú fészkek lógtak és zajos madarak repkedtek körülöttük. Utunkat visszafele a Rio folyónál szakítottuk meg. Az egyik szakaszánál sziklákba vájt természetes medencék alakultak ki, ahol egy kellemeset fürödtünk többedma- gunkkal. A guatemalai Tikal Mivel a híres Tikal park Guatemalában található, egy utazási irodával intéztük az utunkat. A kora reggeli határátkelés egyszerű volt és itt csatlakozott hozzánk egy fiatal kísérő is, aki végigvezetett bennünket az archeológiái parkon. Jó négy óra alatt jártuk körbe az amerikai kontinens legnagyobb feltárt maja városát, ahol az egyik legszebb, és legnagyobb épületek találhatók. Itt is minden a sűrű dzsungelbe volt beágyazva. Az egyik épületegyüttestől a másikig új és ősi csapásokon jutottunk el. Az egykori város területe a fénykorában csaknem 600 négyzetkilométer volt, ebből alig 20 négyzetkilométert tártak fel a Pennsylvania Egyetem kutatói 13 évi munkájuk során. Egy- egy tisztáson nagyobbnál nagyobb piramisok, templomok, terek és egyéb épületek kerültek elénk. A kísérőnk a hosszabb utat választotta, hogy minél többet láthassunk. Nehéz szavakba foglalni mindazt, amit láttunk. Piramisokat másztunk meg, hogy onnan továbbiak csúcsai bukkanjanak elő a sűrű párás erdőség felett. A dzsungel madaraktól volt zajos, majd előkerültek a vörös ormányos medvék is, amelyek az emberek után koslatva próbáltak élelemhez jutni. Az egyik piramis tetejéről rikácsoló majmokat figyeltünk meg az egyik fa koronájában. Visszhangos tereken vágtunk át, az egyik ilyen óriási tér végében magasodott neki az égnek az ún. Tikal-templom, amely 47 méter magas és i. sz. 732-ben épült. Ez egy temetkezési templom, amely belsejében fekszik a Jasaw Chan K’awiil uralkodó sírja. Erre nem volt szabad felmászni. A Tikal területén már i. e. 1000 körül is éltek emberek, a város építése valamikor i. e. 400 körül kezdődött el. 1848-ban lett felfedezve AmbrosioTut gumikereskedő által, aki a fák koronái felett vízszintes platformokat és templomcsúcsokat vélt látni. A közeli Flores nevű város gubernátora segítségével aztán el is jutottak a templomokhoz és a felfedezés bejárta az egész világot. Az Itza maják közt keringő legenda egy elveszett városról így vált való- sággá. Xunantunich Alig 1 km-re a guatemalai határtól fekszik egy dombháton a Mopan folyó felett. Megközelíteni csak egy kézi komp segítségével lehet, amely ingyenesen üzemel, de a komposok szívesen fogadnak el borravalót. Ezt súgva adták tudtunkra. A néhány perces átkelés után egy rövid, de meredek és poros út következett, a végén volt a park bejárata. Alig hogy leparkoltunk, egy pókmajom jelent meg a parkolót övező magas fák koronái közt. A helyiek Frednek nevezték el, mivel nap mint nap megjelenik a kocsik felett. A hely ősi neve egyenlőre ismeretlen, az újkori Xunantunich elnevezés a maja nyelvben „szikla nőt” jelent. Már a klasszikus előtti időszakban is lakott volt, de jelentős növekedésen csak valamikor i. sz. 600 körül ment át, majd hirtelen elhagyatottá vált 750 körül, hogy ismét fontos központtá váljon. A város központját 26 templom, palota és más épület alkotja, de körülötte több száz domb vár még feltárásra, amelyek alatt további épületek és terek bújnak a dzsungel homályában. A maja város legjobban ismert piramisa az Fel a Tikal egyik kisebb piramisára
