Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-21 / 167. szám, kedd
12 SZ1NF0LK ■ 2015. JULIUS 21. www.ujszo.com Házalók, házalókönyvek nyomában A mikor az Ipolysági Fegyvernek Ferenc Nyolcosztályos Egyházi Gimnázium indult, igazgatóként fontosnak tartottam, hogy olyan diszciplínák tanítását is előtérbe helyezzük, melyekre addig nem volt lehetőség. Például a néprajzoktatásét. Igaz, már ipolybalogi pedagógus koromban is megpróbálkoztam ezzel, ám akkor csak a magyarirodalom-órákon foglalkoztunk részletesebben a népköltészettel: az ünnepi szokások folklórszövegeivel, a helyi mondákkal, a régióban gyűjtött mesékkel stb. Ipolyságon aztán a néprajztanítás tanmenetét is kidolgoztam, amit a Szlovák Pedagógiai Kutatóintézet ideiglenesen jóvá is hagyott, illetve javasolta e tárgy bevezetését iskolánkban. így vált a tanítás részévé néhány évig heti két órában, nem kötelező tantárgyként a néprajz. Közben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen etnográfusi diplomámmal egy időben megszereztem a néprajztanári képesítést is. Amikor aztán Palástra kerültem, ott is folytattam kísérletezéseimet a néprajztanítással. A fentieket csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert tudom, hogy több lelkes diákom is megtanulta, illetve elsajátította kezdő szinten a néprajzi gyűjtés alapjait; érdeklődéssel fordult később e tudományág felé. Sokan az egyetemeken, főiskolákon a tanári vagy más szakokon néprajzból írtak kiváló szakdolgozatokat, így araszolva a diploma felé. De volt, amikor még a szülők érdeklődését is sikerült felkelteni. Paláston például jól együttműködtem volt diáklányom édesapjával, Kiss Gyulával, aki mellesleg az iskola gondnoka is volt. Érdeklődést tanúsított a helytörténet és a néprajz iránt, sokat tett a falumúzeum gyűjteményének gyarapításáért. Ö hozott nekem egyszer két házalókönyvet, melyeket a történelmi Nyitra vármegyében állítottak ki. A könyvecskéket akkor fénymásoltam, s csak most jutotta oda, hogy azokról részletesebben szóljak. Az árucserének és a migrációnak, illetve a házaló kereskedésnek a néprajztudományban gazdag irodalma van. Többek közt Dankó Imre és Viga Gyula publikált sokat e témakörből. Volt tanárom, Dankó Imreprofesz- szor írta például a Magyar Néprajzi Lexikon házaló kereskedő címszavát is (Budapest, 1979:498). Itt olvasható sok mással együtt, hogy a házaló kereskedő „gyalog vagy szekéren faluról falura járó ember; aki különféle mezőgazda- sági vagy ipari termékeket árusít”. Ilyenek voltak a felvidéki szlovák vándorárusok is, akik szinte az egész Monarchiát bejárták, kapcsolatokat is teremtve a különböző vidékek, néprajzi tájak közt. Viga Gyula miskolci kutató barátom Árucsere és migráció Eszak- Magyarországon címmel jelentetett meg színvonalas tanulmánykötetet e témakörből (Debrecen-Miskolc, 48 A Házalókönywel kiállított igazolási jegy Kiadatott: JliiSgeteriigt fon: által. Kait d'éfyrfr&’ff /(fje? Zd , 7 . íiHázalőköiiyv Baninecz Pál Házalókönyve Jüan ft rímet) jár ...., c eréVér K ereszt- es vezetéknév . SEaub inti 'junatue: v Hazája és sziüetéshelye: ' SJntolcnir mit ©chittéert: ^ / ■ F«* v r tak- és illetőség községé: j íf ®of)Hovt irat 3m*ántig= ; fritédScmcintc: ’ Születési év: | p // ' (SScinirt-iinflt: (& ftr i ,. J ítcliflén':) J éajátkezil aláírása:/ ff Sigciie llntcr’dmít: í J& yfé-týy,'*. tprSŽezý *) Ezen híízíilókönyv atlevól t neiň pó^Ü51, . *) t'iefer. $4mtyfotd> fowu alg HÍirf irtmis. Bélyegző a Házalókönyvből á ff? r ttp rj Germ //>. /fff , if. ff ^ — ff A felvidéki szlovák vándorárusok az egész Monarchiát bejárták, kapcsolatokat is teremtve a különböző tájak közt. 1990). Ebben írja, hogy a vándorkereskedelem „az országhatárokon belül is fellelhető árucsereforma volt évszázadokon át”, s néprajzi Termete: ®tat»r: Arcza: Személyleirás. fltrfonßbtfdittiliung. j /édXyőy /taJSX‘nvfrta \ .«VsS'j \ Érvényes egész ©altig fctó: Szeme: 1 Äugen: j Orra: ) «a»>: \ Swíja: ) $iunb: ] H*ja: 1 £aare: : Különös ismertető jelei: ©raufem Stnr^aéftíT. ' rJ&..r .y** Ország: Saufe • Hatórkeröletben: \ ®rcnj5e)ivt«: ) És pedig kerületekbon: *) \ x-ý"' Unfe jioar in fccii : )J Jesytíke no. városoknak ós holylísekavk. malyekban hé»lm nem engedtetik: S8 t r 511 cf> n i S ter ®tjíte «"b Ont^aU«". » >" lé»'"“1'geíiftttct ifi: Pv»t, n.ija. (Díft. oá'n.) Ó-Bndn. (Hlt=Otat.) •t KIS nem twMŕ ..rttra kltórültaik•) 3* te*«.««, m M í«s «■*• irodalmunk ezt a tevékenységet elsősorban a felföldi szlovákság hagyományaival kapcsolja össze. Főleg a 18-19. században virágzott, mígnem a szervezett kereskedelem ki nem szorította. De nézzük most a szóban forgó házalókönyveket! Az egyiket Nyitra vármegye alispáni hivatala állította ki 1883. augusztus 5-én. A házaló Babinecz Pál bukóéi lakos, 32 éves, nős, evangélikus. Azt is megtudjuk az adataiból, hogy középtermetű, hosszúkás arcú, szőke hajú, barna szemű ember volt, aki rendes orral, szájjal rendelkezett. Kiállított igazolványa egész Magyarország területére érvényes volt; téli papuccsal és pokróccal kereskedhetett. A másik házaló a vágyód Praczlik Katalin evangélikus vallású özvegy. Házalókönyve 1899. január 13-iki keltezésű. Asszonyunk a bejegyzések alapján középtermetű, tojásdad arcú, barna szemű, fekete hajú. O szövött, fonott gyapjúkelmével, fa- és vasáruval kereskedhetett. A Házalókönyvet minden helységben fel kellett mutatnia a kereskedőnek. Abban az arra jogosult hivatal belenyomta saját pecsétjét, s bejegyezte, mikortól meddig űzheti az ipart a házaló az adott helyen. A megannyi pecsét alapján arra következtethetünk, hogy házalóink az ország messzi vidékeit is bejárták. Érdemes itt két dologra felfigyelnünk. Az egyik, hogy a házalás módja már századokkal ezelőtt is rendezve volt. Pontosan tudták, ki mikor járta a településeket házról házra. A könyvet mindenütt be kellett mutatniuk, nem történhetett meg, mint manapság, hogy szélhámos és rossz szándékú személyek lépnek be a portákra, csapnak be, fosztanak ki szerencsétlen embereket. A másik tanulság: minden település bélyegzőjén az ott használt nyelven volt olvasható a szöveg, ahogyan az egyéb dolgokat is az illető lakók nyelvén írták be. A házalókönyvek nyomtatott szövegei egyébként két- nyelvűek - német és magyar voltak. A Kivonatok című részben az 1852. szeptember 4-én elfogadott, ide vonatkozó legfeböbb törvén)bő\ olvashatunk egyet s mást. Például azt, hogy a házaló „minden helységben, melybe ő belép, ha ott politikai hatóság létezik, házalási okmányát ezen hatóság által láttamoztassa”. Az árunak pedig, mellyel a kereskedő foglalkozott, a birodalomból származottnak és a bélyeggel, továbbá a kitől vételi kimutatásokkal ellátva kellett lennie”. Nem kereskedhettek a házalók itallal cukorral, kenőccsel, méreggel higannyal, drágakövekkel, arannyal és ezüsttel egyházi ékszerekkel katonai ruhadarabokkal fegyverekkel. A házalási okmányt a kereskedőnek mindig magával kellett hordania, s másokra nem ruházhatta át. A kihágásokért járó büntetés elriasztotta őket, hiszen azért 25-100 forintnyi pénzbírság járt, a házalástól pedig örökre letiltották őket. Csáky Károly Szerkeszti: Grendel Ágota. Levélcím: Színtolk, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/59 233 442, e-mall: agota.grendel@ujszo.com
