Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-20 / 166. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2015. július 20. KULTÚRA I 7 Mel Gibson pizsamája Bel Airben forgatta klipjét Martin Krejéí, az Amerikában is ismert cseh reklámfilmes Mel Gibson és Martin Krejčí a klip amerikai forgatásán (Képarchívum) SZABÓ G. LÁSZLÓ Harmadik fesztiválklipjót forgatta idén Martin Krejčí, a Karlovy Vary-i mustra házi rendezője. Négy évvel ezelőtt Jirí Menzellel dolgozott, két éve Helen Mirrennel, idén pedig Mel Gibsonnal. Mindhárman Oscar-díjasok. Jirí Menzelt a dolgozószobájában leste meg, ahol íróasztala mögött ül­ve addig hintázik a székével fiatal bejárónője formás idomaiban gyö­nyörködve, míg hanyatt nem esik bámészkodásai közepette. Bájos és érzéki a kisfilm, bele is illik Menzel játékfilmjeinek sorába. Helen Mirren, a díjakkal „koro­názott” királynő boldogan tenné ki nappali szobájának jól látható pont­jára az életművéért Karlovy Vary- ban kapott üveglányt. Ha nem lenne e kecses teremtés kezében kristály­gömb, talán be is férne a polcra a be­cses szobor. De nem fér be! A gömb nem engedi. Helen Mirren vissza is rakja szépen a dobozába. Nem sok­kal később az üveglány mégis ott áll a polcon. Ferdén, de ott áll. Vajon ki tette oda? Olga, az orosz házveze­tőnője? Nem, ő nem, állítja a gye- vuska. Másnap a konyhaszekrény­ben áll az üveglány. Oda vajon ki rakta? Olga a fejét rázza. Helen Mir­ren aludni készül. Már az ágyban fekszik, amikor furcsa neszeket hall. Kattan a doboz záija, éjszakai életre kel az üveglány. Mel Gibson villájában két betörő nézelődik a földszinten. Múmiák, koponyák, évszázadok óta fennma­radt relikviák. A betörők egyike meglátja a színész Karlovy Vary-i életműdíját. Kezébe veszi a szobrot. „Ez vajon mi?” — kérdezi. - Vigyük vagy itt hagyjuk? - töpreng. A ne- szezésre felébred Mel Gibson. Hangtalan léptekkel jön lefelé a lép­csőn. Kezében füvócső. Az amazo- nasi indiánok is használnak ilyet. Előbb az egyik, aztán a másik betö­rőt is leteríti a selyempizsamában „lövöldöző” sztár. Pedig a fiatalabb rimánkodva kéri, hagyja őt futni, hi­szen nagy rajongója, nem tudta, ki­nek az otthonába törtek be. „Persze, rajongó, naná!” - dohog Gibson. És nincs kegyelem. Három kisfilm, három szellemes kétperces. „Jirí Menzellel könnyű dolgunk volt - meséli Martin Krejčí. - Él­vezte, amit kitaláltunk neki. Nem kérdezte, mennyi időbe telik, míg felvesszük, végtelen alázattal állt a rendelkezésünkre. Helen Mirren más eset volt. Kilencven percet adott a klipre, mi pedig rettegtünk, hogy beleférjünk az időbe. Egy három- szintes londoni házban forgattunk, ahol a fénydublőrrel mindent pon­tosan lepróbáltunk. Jeleket raktunk a padlóra, hogy Helen Mirren lássa, mikor hova kell állnia. Szerencsére pontosan végeztünk. Mel Gibson ügynöke megértőén viszonyult hoz­zánk. Ahhoz viszont, hogy helybeli, Los Angeles-i stábot hozzunk össze, rengeteg kapcsolatra, ismeretségre volt szükségünk. Egyetlen forgatási nap Hollywoodban 150 ezer dollár, nekünk mindössze 30 ezer dollá­runk volt a klipre. Nem hibázhat­tunk. Nem csúszhattunk ki az idő­ből. A klip szereplője ingyen vállal­kozik a munkára, így az ő türelmé­vel sem élhetünk vissza. Amikor el­jön Karlovy Varyba, szerződésben ígéri meg, hogy a következő évben vele készítjük el az új fesztiválkli­pet. Ez persze nem mindig sikerül. Robert de Niróval, Antonio Bande- rasszal és John Éravoltával sem tud­tuk még leforgatni a filmet. Talán majdjövőre.” Mel Gibson Bel Air luxusnegye­dében állt kamera elé. Oda sem egyszerű bejutni. Szigorúan őrzött kapukon engedik át az embert - ha átengedik. Forgatni reggel tíztől este tízig lehet, az ebédszünetet - vagy inkább a sziesztát - percnyi pontos­sággal betartva. „Operatőrt szerezni volt a legne­hezebb - mondja a reklámfilmesként már Amerikában is híres cseh ren­dező. — Aki igent mond a felkérésre, az a világsztár miatt teszi, nem pedig azért, mert egy kis csapat lelkes cseh fickóval dolgozhat. Ehhez is komoly összeköttetések kellenek. Megnyer­ni valakit a munkához, piti össze­gért. Eredetileg Alwin H. Kuchler- rel, a Steve Jobs című film operatő­rével számoltunk, aki az utolsó pil­lanatban lemondta a munkát. Egy­szerűen halál fáradtnak érezte ma­gát. Már bele is éltem magam, hogy nemcsak a rendezője, hanem az ope­ratőre is én leszek a klipnek, amikor két nappal a forgatás előtt találtunk valakit. Jól dolgoztunk együtt, lehet, hogy jövőre is őt kérjük fel, ha Ri­chard Gere nem lép vissza valami­lyen más munkára hivatkozva.” Ami pedig Mel Gibson Karlovy Varyban kapott selyempizsamáját illeti (gallérján a város jelképével, a hímzett zergével), azt elárverezték. De már itthon, Prágában. Hatvan­ezer cseh koronáért vette meg vala­ki, aki aligha fog abban aludni. An­nál nagyobb becsben fogja tartani. Az összeg egyébként a mellrákbe­tegek gyógyítását támogató alapít­vány számlájára folyt. Művészet és humánum így találkozott Mel Gib­son bevonásával. És mondjuk csak ki újra: ingyenes közreműködésével. Elhunyt Koltai Tamás színikritikus Budapest. Életének 73. évé­ben váratlanul elhunyt szomba­ton Koltai Tamás színikritikus, dramaturg, egyetemi tanár. A legismertebb magyar színikriti­kus volt. Ahogy egyik könyve előszavában írta: legalább min­den harmadik estéjét magyar nyelvű színházakban töltötte, a magyarországi színházi bemu­tatók egyötödét látta, és a látot­tak durván harmadáról ír. Tette mindezt több mint öt évtizeden át, nem véletlen, hogy vélemé­nye, értékítélete nagyban befo­lyásolta, mi vált eseménnyé a magyar színházi életben. Koltai Tamás 1960-1965 kö­zött szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Hosszú pályafutása során dolgo­zott dramaturgként a Madách Színházban, később a Pannónia Filmstúdióban; a Színház című folyóirat munkatársa, majd fő­szerkesztője volt; vezette a Ma­gyar Televízió színházi és film- szerkesztőségét; tanított a Szín­ház- és Filmművészeti Egyete­men. Az utóbbi években az Élet és Irodalom, valamint a 168 óra című magazin kolumnistája volt. Csaknem harminc kötete je­lent meg: írt monográfiát Peter Brookról és Major Tamásról, Az ember tragédiája színpadi válto­zatairól és a Nemzeti Színház rendszerváltás utáni történeté­ről. Rendszeresen kézbe foghat­tuk gyűjteményes köteteit is, a 2013-as Zsöllyerablét című könyvben például válogatott írásait fogta össze ötvenéves pá­lyája meghatározó színházi él­ményeiről. (MTI, as) Koltai Tamás (1942-2015) A Vizsolyi Biblia 425. évfordulójára emlékeztek Jeles egyháztörténeti eseményre emlékeztek a hétvégén Vizsolyban, amely egyúttal a magyarság száméra is meghatározó: 425 évvel ezelőtt, 1590. július 20-én fejezték be az első teljes, magyar nyelvre fordított biblia nyomtatásét. Károli Gáspár a biblia magyar nyelvre fordítását 1586-ban kezdte meg Rákóczi Zsigmond erdélyi fe­jedelem és Dobó István erdélyi vaj­da támogatásával, több református lelkésztársa segítségével. A Károli- biblia nyomtatását 1589. február 18- án kezdte el és 1590. július 20-án fe­jezte be Mantskovits Bálint, a 16. század egyik legjelentősebb magyar nyomdásza. Ez alatt az időszak alatt 700-800 példány készült. Mára 54 példány maradt fenn, ebből 24 van A 16. századi kiadás alapján rekonstruált, az eredeti helyszínen, korhű eszközökkel és papírra kinyomtatott Vizsolyi Biblia első példánya a Vizsolyi Biblianyomtató Műhelyben (MTi-feivétei) Magyarországon, az egyik a vizso­lyi templomban látható. A hungarikumok sorába ez év ja­nuárjába került a Vizsolyi Biblia, amely nemcsak a magyar reformáció megerősödését és a könyvnyomtatás meghonosodását, hanem az irodalmi magyar nyelv tökéletesedését is je­lentette, hatása a magyar nyelv ala­kulására szinte felmérhetetlen. A jeles évforduló alkalmából a Rákóczi Zsigmond fejedelem egy­kori kúriájában kialakított Vizsolyi Biblianyomtató Műhelyben, egy 16. századi technikával működő, vízi­malom-meghajtású, rongypapírt gyártó manufaktúrában, korhű nyomdagépen elkészül a Vizsolyi Biblia fakszimile kiadásának első példánya. A tervek szerint 2017-re, a reformáció 500. évfordulójára két­száz darabot állítanak elő a 21. szá­zadi „ősnyomtatványból”. (MTI, as)

Next

/
Thumbnails
Contents