Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-18 / 165. szám, szombat
www.ujszo.com | 2015. július 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A szerb Trianon Srebrenica évfordulója és az emlékezetháború élesedése RAVASZ ÁBEL A húsz éve történt srebre- nicai vérengzés olyan fordulópont Szerbia és a szerbek újkori történetében, mint amilyen a magyar történelemben Trianon volt: ott pecsételődött meg végképp Nagy-Szerbia ezeréves álma. Talán nem csoda, ha a évfordulón sem a sebek fokozatos behegedéséről, hanem az emlékezetháború élesedéséről volt szó. A háború előtt Srebrenica egy 36 ezer lakosú kisváros volt a bosnyák- szerb határon, zömében muszlim bosnyák népességgel, de mellette számottevő szerb kisebbséggel. Bosznia területén az egyes etnikai csoportok települései ekkor - a szlovákiai mintától eltérően - viszonylag vegyesen, mozaikszerűen helyezkedtek el, így Srebrenica is kevert területen feküdt. A várost a háború kitörése után, 1993-ban az ENSZ biztonságos zónának nyilvánította, ahol így menedékre találtak a szerb milíciák elől menekülő bos- nyákok. A békefenntartók azonban 1995 júliusában csődöt mondtak, a boszniai szerb haderő elfoglalta a várost, és egy háromnapos véres hullámban mintegy 8 ezer bosnyák férfit és fiút végzett ki, tömegsírokba rejtve a holttesteket. Srebrenica a délszláv háborúk és az Európába visszatérő népirtás szimbóluma lett. Innentől már nem lehetett kérdés, hogy mi lesz a háború végeredménye, hogy ezt innen tovább hagyni nem lehet. Ma a város a boszniai szerb köztársaság, a Republika Srpska területén fekszik, jelenlegi 15 ezer lakosának többsége szerb nemzetiségű. A második világháború után önmagába forduló, válaszokat kereső és hipertoleranciára találó Németországgal szemben Szerbia máig sem tudott napirendre térni a fölött, ami 1995-ben történt. Srebrenica a domináns szerb értelmezésben két ponton vitatott. Egyrészt, és ez a radikálisabb álláspont, vitatják az áldozatok valós számát, hogy népirtás történt-e. Kicsit a holokauszt- diskurzushoz hasonlít a dolog, ahol a „holokamut” kiáltok számokkal, definíciókkal, részletkérdésekkel próbálják aláaknázni a véres valóság megismerhetőségét. A másik vitás pont pedig az áldozatok etnikuma - azt kevesen vitatják, hogy Srebre- nicában bosnyákok haltak meg, azonban a helyi szerbek velük „versenyeztetik” a környező szerb falvak áldozatait. Mintha a vért le lehetne mosni vérrel. Amíg Srebrenica nem nyeri el méltó helyét a szerb történelemben - igen, mi tettük, és a szégyenünkből erőt merítünk a jövőre -, addig kihasználható, gyenge pontja marad a szerb politikának. Oroszország épp a napokban szerzett újabb piros pontot Belgrádban és Banja Lukéban azzal, hogy megvétózott egy ENSZ-határozatot csak azért, mert az népirtásnak nevezte Srebrenicát. Ez a barátság nem is meglepő - egy hazugságokra, torzításokra, a bűnösség tagadására épülő, a bűntudatot és a szégyent száműző, helyettük bosszúvágyat és áldozati pozíciót kínáló történelemértelmezés nem vezethet máshova, mint a keleti despota ölelésébe, társadalmi torzulásokba és nyomorgásba. Szlovákiában angolul PUHAJÓZSEF A 2009. szeptember 1-jétől hatályos államnyelvtörvény állítólag nem ellenünk, szlovákiai magyarok ellen, hanem a szlovák nyelv védelméért született. Ha ez így van, akkor most, közel hat évvel az életbe lépése után kijelenthetjük, hogy a gyakorlatban megbukott. A szlovákoknak egy közismert (és valljuk be, frappáns) mondatuk is van „a nyelv védelmére”, a Szlovákiában szlovákul (na Slovensku po slovensky), amit előszeretettel használnak. Még a komáromi piacon áruló egyik kínai kofa is ismeri, a közelmúltban be is köpte („natylovenytyku potyloveny- ki”) az egymást közt magyarul beszélő ismerőseimnek. Egy friss statisztikai adat szerint a visegrádi csoport országai közül a szlovákiai közterületeken és középületeken van a legtöbb angol nyelvű felirat. Az újonnan épülő lakóparkok, irodaházak szinte mindegyike angol nevet kap, amin már meg sem lepődünk. Az is érhető valahol, hogy a köznyelvben egyre több az angol szó, hiszen az angol már negyed évszázada nálunk is az első számú idegen nyelv. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a szlovák kereskedelmi rádiókban is sok angol nyelvű kifejezés hangzik el. A munka dzsob (job) lett, az SMS-szám free (ingyenes). A minap az egyik szpíker olyat mondott, ami túlmegy minden határon, kellemes momingot (reggelt) kívánt. Felmerül a kérdés: ilyenkor hol vannak a hivatásos és az önkéntes nyelvrendőrök? Merthogy az utóbbiak is szép számban munkálkodnak. Sokan közülük egyébként a magyar adásra specializálódtak, így kamatoztatva, hogy magyar felmenőik vannak... Itt-ott a Pátria rádióba is betelefonálnak. Nemrég egyikük feljelentéssel fenyegetőzött, miután zenei műsoromban a Jobbikot „reklámoztam”. Az illető Cseh Tamás A jobbik részem című dalát vélte propagandának. A kereskedelmi rádiók műsorvezetői gárdája nagyon felhígult, a helyes szlovák beszéd kiveszőben van. Egy élő, a hetvenes éveiben járó rádiós legendával olvasható beszélgetés az egyik portálon. Szomorúan nyilatkozott, amikor a hivatásáról kérdezték. A szép, tiszta beszéd fontosságát hangsúlyozza, évtizedekig arra tanította az újonnan érkező kollégáit, de ez ma már nem követendő példa. Manapság bárkit mikrofonhoz ültetnek, a kellemetlen hangút, a beszédhibást, a képzavarosan fogalmazót, de őt legjobban mégis—szlovák szakos pedagógus lévén - az idegen szavakat használók zavarják. Pedig az ilyesmi könnyen kiküszöbölhető lenne, csak az államnyelvtörvényt kellene a helyén kezelni... Indulatok terelése LAKNER ZOLTÁN S okáig tartotta magát a vélekedés, hogy a magyar kormány csak elterelni akarja a figyelmet a menekültkérdéssel. Talán a sebtében elfogadott jövő évi költségvetésről vagy a népszerűségét romboló korrupciós ügyekről. Akármiről. Mindenről. A menekültügy azonban tényleg súlyos kérdés. Távolról sem mindegy, hogy a menekültek milyen okból, milyen céllal érkeznek, meddig kívánnak maradni, hol lépik át az Európai Unió határait. Az európai országok eltérő lelkesedéssel igyekeznek átvenni a terheket Olaszországtól és a bénult Görögországtól. Magyarországon a menekültkérdés fontosságára az Orbán-kormány januárban érzett rá. Egyetlen mozdulattal összemosta a legálisan és illegálisan érkezőket, valamint az életüket mentő menekülőket a terrorfenyegetéssel, a közbiztonsági kockázattal és az úgynevezett gazdasági bevándorlással. Utóbbi már csak azért is pikáns, mert Magyarország éppenséggel a gazdasági bevándorlók kibocsátója. Igaz, az unión belüli elvándorlást elfedi a szabad munkaerőáramlás, ám ennek iránya meglehetősen egyértelmű a magyar esetben. Orbán Viktor elérte, hogy Magyarországnak ne kelljen az uniós menekültügyi közteherviselésben részt vennie, már ami az olaszok és a görögök tehermentesítését illeti. Ám közben a magyar kormány mindent megtesz a hazai helyzet súlyosbodásáért. A máskor villámgyorsan cselekvő kabinet nemhogy nem növeli kellő ütemben a menekültügyi kapacitásokat - amit megtehetne a kerítésépítésre szánt pénz töredékéből -, de pont most akarja megszüntetni a városok közelében lévő menekülttáborokat, hogy azokat sátortáborokkal helyettesítse. A Magyarországra érkezők tájékoztatása, belföldi utaztatása enyhén szólva döcög. A káosz egyre látványosabb, visszaigazolva a kormány kommunikációját arról, milyen nagy a baj. A legnagyobb karitatív szervezetek tétlenek, mintha költségvetési forrásaikat féltenék. Önkéntes civilek ezrei próbálják az alapvető humanitárius és információs segítséget megadni a menekülteknek - a „keresztény” kormánypárt pedig otrombán gúnyolódik rajtuk. A „nemzeti ügyek kormánya” a határokat az ország rossz hírének keltésével védi. Kampányai révén felszabadítja a magyarok zsigeri félelmeit. Szinte biztat arra, hogy mindenki mondja ki a legdurvább előítéleteit, s eszébe sincs megnyugvást nyújtani. A kormány abban az értelemben mégiscsak „terel”, hogy a társadalom frusztrációját a menekültek felé irányítja. Lehet, hogy a menekülteknek végül el kell menniük Magyarországról, de a kormánypárt által felszított gyűlölet itt marad majd velünk. A szerző magyarországi politológus, publicista Megrázó felvételek az egy éve lelőtt repülőről Megrázó videofelvételek jelentek meg tegnap az ausztrál sajtóban arról a kelet-ukrajnai helyszínről, ahol a malajziai légitársaság MH17-es járata egy éve, 2014. július 17-én lezuhant. Ä repülőgép a Moszkva-barát szakadárok ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területen, feltehetően rakétatalálat következtében zuhant le. A szerencsétlenséget senki sem élte túl, 298-an haltak meg. Ukrajna és Oroszország kölcsönösen egymásra hárítja a felelősséget a tragédiáért. A videót közzétevő ausztrál napilap, a The Daily Telegraph azt állította, hogy az a szakadárok donyecki támaszpontjáról került ki, és csupán ezen a héten jutott az újság birtokába. A felvételeket a szeparatisták készítették nem sokkal a katasztrófa után. Az AFP francia hírügynökség szerint a felvételeken a repülőgép roncsainál fegyveresek láthatók katonai gyakorlóruhában, amint kinyitják az utasok csomagjait, és ami benne van, a földre szórják. A beszámoló szerint a katonák megdöbbentek azon, hogy nem egy katonai repülőgép, hanem egy polgári utasszállító füstölgő roncsait látják. A The Daily Telegraph szerint a felvételen az egyik férfi az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság (DNR) személyazonosító kártyáját viselte a nyakában. A felvételen holttestmaradványokat nem látni, helyüket csak homályos foltok érzékeltették. Julie Bishop ausztrál külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy émelyítő a látvány, amelyet a felvételeken örökítettek meg. Hozzátette: a felvétel arra utal, hogy nem baleset történt, hanem szándékos kegyetlenség. A repülőgép 298 halálos áldozata közül 38 volt ausztrál állampolgár. Róluk tegnap az ausztrál fővárosban, Canberrában gyász- szertartáson emlékeztek meg. Később Tony Abbott kormányfő az ausztrál parlament kertjében emléktáblát avatott fel az áldozatok nevével. Ukrajna és Oroszország kölcsönösen egymásra hárítja a felelősséget a tragédiáért. Bár hivatalosan Hollandia vezeti a nyomozást, az orosz hatóságok is vizsgálatot folytatnak a szerencsétlenség okainak feltárására. Malajzia egy héttel ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztett határozattervezetében külön nemzetközi büntetőbíróság megalakítását kérte a katasztrófa kivizsgálására és a felelősök megbüntetésére. A kezdeményezéssel egyetért Hollandia, Nagy- Britannia és több más ország is, de a BT-ben vétójoggal rendelkező Oroszország ellenzi. Vlagyimir Putyin orosz elnök e héten beszélt telefonon erről Mark Rutte holland miniszterelnökkel, és kifejtette, hogy Moszkva túl korainak és a kívánt hatással ellentétesnek tartja a kezdeményezést. (MTI)
