Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-02 / 151. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. július 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Tengernyi gond Az EU-n kívül Közép-Európának csak veszteségei lehetnek • • nmagukban is súlyos, törO ténelmi jelentőségű problémák szorítják minden oldalról az Európai Uniót. A Spanyolországban brutális méreteket öltő munkanélküliség, menekültáradat délről és keletről, a görög adósságválság, a brit kilépési szándék, az orosz agresszió a keleti határokon és az amerikaiakkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás. Hogy csak a nagyobb dolgokat említsük. Ennél jobb időkben sem tudott megbirkózni a 28 tagúra bővült uhió számos problémával. A demokratikus politikai kultúra egyik nagy kihívása, hogy időigényes. De most végképp nincs idő, és lassan egységes politikai akarat sem arra, hogy a megoldásokat közösen találjuk meg. Egy kérdést az elején érdemes tisztázni: az unió csupán egyik bástyája a bürokratikus Európai Bizottság, 30 ezer tisztviselővel (ami kevesebb, mint a nagyobb nyugat-európai fővárosok közalkalmazottai- nak száma), s már rég nem náluk van a bölcsek köve. Hanem az Európai Tanácsnál, amelyben a diplomatáink ülnek, a 28 tagállam közvetlen képviselői, állam- és kormányfői. Nemzetállamok tárgyalnak tehát egyre többet, egyre kevesebb sikerrel. Az európai válságsorozat egyetlen eredményt hozhat. Az unió megerősödve jön ki belőle - legfeljebb a térképen nem ugyanott lesznek a határai, mert néhányan lemorzsolódnak, kilépnek, lemaradnak. Esetleg két sebességre váltva létrejön egy belső és külső kör. Ebbe az irányba mutatnak a dolgok. Egyébként nem túl jó belegondolni, hogy tényleg széteshet akár az egész konstrukció, mert azzal végképp nem járna jól senki. Valószínűbb, hogy összeállnak azok, akik képesek és szeretnék is mélyíteni a projektet, ezáltal a (maradék) közös valuta is tartható lesz. Másképp nincs esély a globális versenyben, ezt látják Párizsban és Berlinben is. London pedig hamarosan eldönti, hogy milyen mezben akar játszani... A külső veszélyek, fenyegetések belső identitáshoz, bátorsághoz segíthetnek hozzá. Kikényszeríthetnek régóta halogatott döntéseket, létrehozhatnak eddig hiányzó, legalább minimális konszenzusokat a közös stratégiáról. Ha ez nem jön össze, akkor folytatódik a lassú feloldódás; nő a lemaradás a világ más részeivel szemben a globalizációban, széteshet pár társadalom és több ország félig- meddig perifériára kerülhet. Ezzel szemben az az alternatíva, hogy bár senki sem érzi magát egyértelmű győztesnek az unión belüli kompromisszumokkal - és ezt a legnehezebb a nemzetállami szavazóknak elfogadni -, de biztosítani lehet, hogy a globalizációnak nevezett negatív összegű játszmában mi - nemzetállamok - veszítsük a legkevesebbet. Máshogy fogalmazva, hogy megőrizze a Nyugat relatíve vezető pozícióját. Ez a közös, hosszú távú érdek, amelyet nem veszíthetünk szem elől a válságban és a sűrű brüsszeli adok- kapokban sem. Ráadásul ez a relatív jólét a végek közti nagy különbséggel az unión belül is velünk marad még jó ideig. Ugyanakkor az unión kívül Közép-Európának csak nagyobb veszteségei keletkezhetnek.- Az euróérmét elhajító legatyásodott görög szobra, korai 21. század. A miniatűr gipsz másolat 1,8 millió új drachmáért megvásárolható a múzeum szuvenírboltjában. (Peter Gossányi karikatúrája) A Baltikumot piszkálják az oroszok MTI-HÁTTÉR Az orosz főügyészség egy beadvány alapján megvizsgálja, hogy jogszerű volt-e az egykori szovjet hatóságoknak az az 1991-es döntése, amellyel elismerték a három balti állam, Lettország, Litvánia és Észtország kiválását a Szovjetunióból. Az Egységes Oroszország orosz kormánypárt két parlamenti képviselője levelet intézett Jurij Csajka főügyészhez. Azt kérték, tanulmányozza a Szovjetunió Államtanácsának 1991 szeptemberében, három hónappal a Szovjetunió felbomlása előtt történt létrehozását. Ez a szerv a beadvány szerzői szerint számos olyan döntést hozott, amelyek „rendkívüli mértékű kárt okoztak az ország szuverenitásának, védelmi képességeinek és a nemzetbiztonságnak”. A beadványt arra alapozták, hogy 1991. szeptember 6-án az Államtanács elismerte Litvánia, Lettország és Észtország mintegy egy évvel korábban kinyilvánított függetlenP ségét, anélkül, hogy kezdeményezte volna a Szovjetunió alkotmányának megfelelő módosítását. Az orosz ügyészségi eljárás hírét felháborodással fogadták a ma már uniós balti államokban, Linas Lin- kevicius litván külügyminiszter provokációnak nevezte. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter viszont azt mondta, hogy nem tud a beadványról. „Nem hallottam a beadványról. Egy dolgot tudok: Oroszország diplomáciai kapcsolatot tart fenn a balti államokkal” - mondta Lavrov. Hogyan tovább, kisiskolák? MÓZES SZABOLCS E gy év haladék, semmi több. De mi lesz 2016-ban? A parlament kedden megszavazta, hogy az új minimális osztálylétszámok csak jövőre lesznek érvényesek, így körülbelül száz magyar intézmény oktatóinak és a tanulók szüleinek nem kell attól rettegniük, hogy mi lesz szeptembertől. Esetleg jövő januártól. Ugyanis a kormányzati káoszra jellemzően az sem volt biztos, hogy mi következik a törvény hatályosságából: már szeptemberben be kellett volna-e zárni a kis létszámú iskolákat vagy csak a jövő év elejétől, ugyanis a költségvetés nem a tanévhez, hanem a naptári évhez kötött. Annyi, mint halottnak a csók? Hogy a keddi módosítás ne legyen az, most tennie kellene valamit a hazai magyar szakmának és a politikának, ám ismerve az előző két év történéseit, inkább szkeptikusak vagyunk. Dušan Čaplovič elterpeszkedett a miniszteri bársonyszékben, és kisvártatva kitalálta, hogy racionalizálja az iskolahálózatot. 2013-ban elképzeléseit törvényjavaslatba öntötte, s azt az év végén el is fogadta a parlament. Abban az évben magyar részről egyetlen szakmai-politikai egyeztetésre és állásfoglalásra futotta és egy koporsós tüntetésre. Temettük a kisiskolákat. Ennyi. Másfél éve ketyeg az időzített bomba, ennyi idő alatt pedig csupán két dologra futotta a szlovákiai magyar érdekvédelmi szervezetek részéről: nem túl hangosan elmondani, hogy ez így nem jó - a szlovák társadalom ezt nem igazán hallotta - és halasztást kérni. Utóbbi most összejött, ám ez is csak jórészt a csillagok kedvező állásának köszönhető. A Smeren belül ugyanis felismerték, nekik sem lenne jó, ha a szlovák kistelepüléseken a kormánypárti jelölteknek az iskolabezárás miatt kiselejtezett, „DKP-s” iskolapadokon állva kellene kampányol- niuk, és magyarázniuk, miért jó az, ha egy fontos intézmény szűnik meg az egyébként is leépülőfélben lévő községben. A halasztáson kívül - ami kivételesen egybeesett a kormánypárt érdekeivel - nem sok mindent sikerült összehozni az elmúlt két évben. Azt sem tudjuk, egyáltalán hány iskolát érintene a probléma, pedig az osztálylétszámok alapján ez megállapítható lenne. Nem ötperces munka összegezni az adatokat, tudjuk, ám volt rá két év. Nincs B terv, sem C terv. Nem hallani arról, hogy valakik egyeztettek volna az érintett polgármesterekkel arról, hogy végső esetben melyik iskolákat zárják be és hol legyen a központi intézmény. Hogyan utaztassák a gyerekeket? Talán lehetséges egyéb források bevonása, esetleg az önkormányzati (kvázi állami) intézmények helyett alapítványi (magán, egyházi) iskolákat létrehozni. Nem tudunk róla, hogy ezeket a lehetőségeket bárki komolyan végiggondolta volna, figyelembe véve a nü- ánsznyi jogi és egyéb részleteket is. Most ezt kellene megtenni szűk háromnegyed év alatt, úgy, hogy közben indul a választási kampány, vagyis a pártoknak - és a hozzájuk kötődő civileknek - is kevesebb idejük lesz. Ha az elmúlt két évben egy jottányit sem léptünk előbbre, a következő 7-8 hónapban sikerül? Ha ugyanis a hazai magyar politikum és szakma meg akarja előzni az iskolabezárásokat, akkor jövő tavasszal készen kell lenniük a konkrét terveknek, indoklásoknak. S itt jön a képbe még egy bizonytalansági tényező, ugyanis nem tudni, mely pártok fogják alkotni a következő kormányt, s milyen prioritásaik lesznek. Viszont egy biztos: nemcsak a Smeren belül merült fel az alacsony létszámú iskolák bezárása, ez az ötlet a szlovák jobboldalon is népszerű. Hogyan tovább? Fejet fejéit - kivégzik az Iszlám Állam harcosait A szíriai Iszlám Hadsereg a vetélytárs Iszlám Állam több harcosát is kivégezte, és erről pontosan olyan propagandavideót készített, amilyet az Iszlám Állam szokott. Az Iszlám Állam ellen Szíriában harcoló Dzsais Al-Iszlám (Iszlám Hadsereg) húszperces videót tett közzé, amelynek a végén kivégzik az Iszlám Állam tizenhárom katonáját. A hátborzongató videón ugyanolyan filmes vágásokkal, ugyanolyan részletekbe menően, és nagy felbontásban mutatják a foglyok kivégzését, ahogyan az Iszlám Állam a saját propagandavideóin. A halálra ítéltek ugyanúgy fekete ruhában és csuklyában vonulnak a vesztőhelyre, ahogyan az Iszlám Állam hóhérai öltöznek, a kivégzőosztag pedig narancsszínű kezeslábasban feszít, amilyenbe az Iszlám Állam bújtatja a foglyait. A videóban a fejbelövés előtt a katonákról lerántják a csuklyát, és a kamera hosszan elidőz a durva arcokon, majd a nevüket is beolvassák. A kivégzést több kameraállásból, HD-felbontásban, lassítva mutatják, ahogyan a rivális terrorszervezet ezt videóiban szokássá tette. Az Iszlám Hadseregnek 25 ezer katonája van Szíriában - írj a a videóról beszámoló Daily Mail. Az egyik hóhér beszédet is mond a kivégzés elején: a dzsihádunkra ma a legnagyobb csapást azok jelentik, akik megosztják a muszlimokat, akik másokat hitetlennek bélyegezve vérüket veszik, megfosztják őket vagyonuktól és méltóságuktól. Az Iszlám Hadsereg Damasz- kuszban működik, és a Bassár el- Aszad elnök elleni háború hívta életre, a hírek szerint a szaúdi királyság pénzeli. (hvg.hu)
