Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-16 / 163. szám, csütörtök
I HOBBI új szó 2015. július • www.ujszo.com Horgász - hirdetés 1211 KAPÁS INDULÁSKOR Miközben már a merítőt csukom össze és tuszkolom be a hátizsákba, egyszer csak megmoccan a zsinór, majd szép komótosan, szaggatott mozgással elindul. Nosza, lökök félre mindent, és gyorsan kézbe kapom a botot. A zsinór tovább ballag, én meg dobogó szívvel várok. Nem szabad elkapkodni a dolgot. Ha csak a csokor lelógó szárát veszi szájába a hal, hatalmas luftot ütnék. Meg kell várni, míg behörpöli az egész gubancot, a horoggal együtt. Ezt néha azonnal megteszi, néha menet közben. A meg-megálló zsinór engem igazol. Aztán, mikor úgy gondolom, elég volt a parádéból, és a hal is megindul, alaposan odatörlök. Akkora erő válaszol, hogy kibillenek az egyensúlyomból. A nemjóját! Csak kivártalak, ujjongok magamban, és rátartok a húzásra. A bokrok szélső ágait így is eléri a ponty, de nem engedem, hogy mélyebbre furakodjon a sűrűbe. Ki is fordul hamarosan, majd a közelebbi száraz gallyakat célozza meg, ahová be is tör, szerencsére, bár a harmincas zsinór surrog a korhadt gallyak közt, de bírja a strapát. Onnan is kinavigálom. Amikor elhúz a lábam előtt, csak egy sárga villanást látok a felszín alatt. Azonnal lazítok a csontig húzott féken, most már roboghat egy kicsit befelé, ott nincs hová menekülnie. Persze, nem adja könnyen a bőrét, csak elindul ismét a gazba, de oda már nem engedem. ÖT PERCCEL NYOLC ELŐTT Ismét előttem forgolódik, az erős surfbot kávába görbülve ráng, érzem, jókora hallal viaskodom. Aztán jön az akrobatikus mutatvány: jobbomban a pecabottal tartom a halat, bal kézzel a szákot cibálom ki a hátizsákból, és állítom csatarendbe. Hála istennek, sikerül, vízbe nyomom a merítőt, és hamarosan magam elé terelgetem a pontyot. Bal kézzel alányomom, és a fejétől a farka felé irányított mozdulattal megemelin- tem a szák nyelét. Megvan. Nézem az órám, nyolc lesz öt perc múlva. Felviszem a partra, és lefektetem a fűbe. A horog szépen akadt szájszélbe, az egész gilisztacsokor a hal szájában. A mérőszalag pontosan 70 centit mutat, a digitális mérleg néhány deka híján hat kilót. Csinálok róla néhány felvételt. Sajnos, csak a mobiltelefonnal, mert otthon felejtettem a fényképezőgépet. A fény is elfogyott közben, elég gyatra fotók készültek. A mobil kijelzőjén még szépen mutat a tükörponty a különös, szinte narancssárga faroktövével, de otthon, feltöltve a számítógépre, elég silányak a fotók. Sebaj, nem ez a lényeg. Hanem, hogy a türelem ezúttal is meghozta a gyümölcsét. Még nagyobb közhellyel szólva: a remény hal meg utoljára. Elég ritkán adatik meg, hogy utolsó dobásra fogjon az ember megtermett, harcos pontyot. Pláne, ha az egész horgászat alatt az volt az egyetlen kapás. Ha nem dobom be „pottyantósan", egyetlen kapás nélkül telt volna a délután, és lehangolva mentem volna haza, így azonban a hosszú várakozás feszültségét feloldotta és bearanyozta az a bizonyos sárga farok. Kövesdi Károly K<0map:mo 0 s IlMJP. 5 S P. < ■ i ■ os 'ji Tiep ■ Dunaszaurusz előtti években.A gyökerek közül úgy kapkodták a termetes halakat, mint veréb a cseresznyét. Akkoriban még rákot is lehetett kézzel fogni, amely azóta védett. Persze, minden egyszerűbb volt régen, amikor a halászat-horgászat minden módszere dívott. A szigonytól a vejszéig, a táplitól a kasig. De régen hal is volt a vizekben, meg ívóhely is volt, meg kormorán sem volt. Tény, hogy ma már csak pecabottal lehet horgászni. Meg csalihalat fogni 1 x 1 méteres, kisszemű hálóval. De azért nem ítélem el a srácokat, pláne, hogy egy darab halat sem vittek haza. Csak úgy passzióztak. Miért is ne? Nyár van, kánikula van, adrenalin is akad jócskán ilyen korban. Még mindig jobb, mint az egész szünidőt chateléssel vagy csavargással tölteni. Az ilyen kézügyesség pedig egyenesen bámulatos. (Somogyi Tibor felvételei) Jó móka, kár, hogy tilos molykókat kapkodtak ki a vízből. Szemmel láthatóan borzasztóan élvezték a mókát. A halak ugyanis képesek bebújni a zsilip alá, ahol simogató mozgással, szelíden meg lehet őket fogni. Aztán persze, rá kell markolni, mert kicsusszan az ember kezéből. Persze, nincs új a nap alatt. Kollégám - aki szintén horgász - meséli, hogyan fogták kölyökkorukban a szebbnél szebb halakat a Duna-ágakban. Természetesen még a Érdekes kérdés jött szembe a minap: szabad- e kézzel halat fogni? A horgászok ugyebár horoggal fogják a halat (hogy a többi készséget és hozzávalót ne részletezzük). Ehhez meg engedélyekre van szükség. Vagy országosra, vagy helyire, nem beszélve a horgászszövetségi tagságról és a helyi, községi hivatal által kiadott engedélyről. De mi van akkor, ha nyári rekkenőben az emberfiának az a képtelen ötlete támad, hogy hűsölés közben puszta kézzel akar halat fogni - mondjuk egy csallóközi csatornában? Nosza, elő a horgászrendet! Nem reméltem, hogy választ kapok. Nem is kaptam. Ott csak azt sorolják fel, hogyan nem szabad, mit nem szabad, mikor nem szabad. Egy szó sem esik arról, hogy lehet-e kézzel halat fogni. Szlovák nyelvű honlapokon sem találtam egy betűt sem a témáról, egy magyar honlapon pedig mindössze annyit, hogy horgászengedély kell a halfogáshoz. De a magyar horgászrend leírja, hogy a horgász milyen szerelékkel pecázhat. A puszta kéz pedig nem minősül horgászkészségnek. Eszembe sem jutott volna ilyen hiábavalóságnak tűnő kérdésen rágódni, ha nem látunk a minap néhány suhancot, akik az egyik csatorna gátjánál szépséges doAlkalmas horgászással egybekötött égés akciókra, családi piknikekr egyaránt! Bős - Gabčíkovo, Dékány-tó Tel.: +421 905 554 830, www.jazerodekany.sk * s#2 Termeink alkalmasak rendezvények megszervezésére, üzleti megbeszélésekre, összejövetelekre. Megújult étlappal várjuk! Térjen be hozzánk, keressen bennünket! e-mail: info0restauracianimrod.sk, www.restauracianimrod.sk innal I nSLttetem Szálláslehetőség különálló faházakban. Gyermekbarát környezet, minijátszótérrel. MP150052 MP150052
