Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-16 / 163. szám, csütörtök

dén tavasszal vágtunk bele a levendulapro- jektbe. Az udvarunkban levő, eddig kihaszná­latlan területre mértük ki a tövek helyét. Mivel a levendulaültetés elég költséges befektetés, ha a helyi kertészeti boltokra gondolunk, úgy döntöttünk megpróbáljuk levadász­ni áz anyagilag lehető legbarátságosabb beszer­zési variációt. Igazából az sem volt mellékes, hogy tudjuk, kitől és milyen tájról érkeznek majd hozzánk a növények. így akadtam rá egy tihanyi őstermelőre, Bartus Sándorra. Hosszas egyeztetés után végül több ismerőssel együtt megren­deltük a francia, sötétlila levendulatöveket Buda­pestre egy ismerősünk­höz, akinek köszönhetően eljutott a csomag hozzánk. Idén áprilisban tehát 30 ti­hanyi levendulát ültettünk el a kertünkben, ame­lyekre rendkívül büszkék vagyunk, hiszen a tihanyi levendula minőségének egyébként is nagy híre van. Minden év júniusá­ban megrendezésre kerül a Tihanyi Levendulafesz­tivál is, ahova idén végre sikerült ellátogatnunk. MÉCSESTARTÓ Kellékek: Üres, letisztított befőttes üveg, kétoldalú szalagragasztó, olló, néhány szál szárított levendula, 1 darab csipkeszalag, amely körbeéri a befőttes üveget A befőttes üveg talpától kb. 3 cm ma­gasságban ragasszunk vékony, kb. 1 cm széles ragasztó csíkokat. Vonjuk le róla a papírt és helyezzük rá a levendulaszálakat. Haladjunk részenként: miután egy 3 cm- es szakaszt kiraktuk levendulával, vágjunk egy darabot a kétoldalú ragasztóból és rögzítsük őket a helyükre. A ragasztót tehát ragasszuk az alul elhelyezkedő ragasztó­ra, így a levendula szárak a két ragasztó között fognak elhelyezkedni. Nem fognak elcsúszni és a felső felület mégis ragasztós marad, amelyre azért lesz szükség, hogy a szalag is könnyedén megtapadjon az üvegen. Ezután vágjuk le a talp alatt kilógó szárakat, és folytassuk a ragasztást. Miután körberaktuk az üveget levendulával, azokat rögzítettük a kétoldalú szalagragasztó­val, helyezzük a ragasztóra a csipkeszalagot és vágjuk le a megfelelő hosszúságban. Már csak egy teamécses kell bele és kész is az illatozó hangulatvilágítás. LEVENDULASZÍV Kellékek: 1 mm-1,5 mm- es drót, csípőfogó, lila cérna, tű, olló, szalag, gomb, kis csokor frissen szedett levendula A friss levendula ennél a műveletnél kedvünk szerint formára igazítható. Pár nap múlva erre a szív alakra fog megszáradni. A drótból egy tenyér méretű szív alakot formázunk ki. A két vége a szív közepén helyezkedjen el, tekerjük őket erősen össze, majd csípjük le a felesleget. A cérnát csomózzuk a szív sarkába. Ne vágjunk le belőle, az egész tekerccsel dolgozzunk! Fogjunk egy szál levendulát és virág részét te­gyük a drótra. Cérna segítségével szontsuk őket egymáshoz, tehát tekerjük körbe néhányszor, majd vágjuk le a levendula kilógó, hosszú szárát. Fokozatosan kapcsoljuk rá a következő levendula szálakat, amelyeket ugyanúgy erősítünk a drót­hoz, ahogy az előbb. Miután készen vagyunk, még egyszer haladjunk végig a cérnával a szív alakon, hogy egyes helyeken, ahol nem sikerült elég szorosan megfogatnunk a levendulát, ott is tökéletes legyen. Egy darab szalagból formázzunk ki egy mas­nit, közepére varrjunk egy szép gombot, vagy gyöngyöt és cérna segítségével rögzítsük a szív közepére. Végül pedig kössünk rá egy fonalat, amely segítségével felakaszthatjuk a szívet. Először készítsük el a koszorúalapot: a drótból formázzunk ki egy kör alakot úgy, hogy a drót végét még egyszer körbe tudjuk tekerni a formán - hogy tartósabb legyen. Vágjunk le két búzakalászt és egy rozskalászt, hagyjunk nekik kb. 5 cm hosszú szárat. A kenderzsinórból kb. 1 méternyire lesz most szükségünk. Az egyik végével kössük kis csokorba a három kalászt. Ezt a csokrot a zsinór másik, hosszabb végének segítségével rögzítsük a drótból készített koszorú­alaphoz. Miután ezzel elkészültünk vágjunk le 2-3 búzakalászt 5 cm hosszú szárral és ugyanazon zsinór segítségével rögzítsük a drótra. Ezután megint egy rozs és két búza következik. Ezt a folyamatot végezzük el a koszorú felén, majd az ellenkező irányba haladva folytassuk ugyanezzel a művelettel, míg találkozik a két ellentétes oldal. Ezután tekerjünk kenderzsinórt a drótos koszorúalap azon részeire, amelyek esetleg itt-ott kilátszanak. Fogjuk meg a levendulacsokrokat és néhány részen húzzuk kijjebb, beljebb a szálakat. Ren­dezzük el meglátásunk szerint, majd rögzítsük őket a koszorú alsó részének közepébe, ellenté­tes irányba. Most a száraik x alakot formáznak. Kenderzsinórral kötözzük rá őket és vágjuk le a feleslegesen kilógó szárakat. Egy csipkeszalagból készítsünk masnit, kös­sünk rá kenderzsinórt, és varrjunk rá egy gombot vagy gyöngyöt. A zsinór segítségével erősítsük rá a szalagot a koszorúra. Végül pedig nem marad más dolgunk, minthogy felakasszuk az új koszorúnkat az ajtóra. 1161 Alkotóműhely Lakberendezési kiegészítők levendulából Már az első saját levendulatermésünk rendkívül gazdag volt, de ebből még nem akartunk különle­ges dolgokat készíteni, így legtöbbjét csokrokban osztottuk szét a barátaink közt. A maradékból pe­dig kisebb lakáskiegészítők születtek. Ezeket bárki elkészítheti, hiszen nem igényelnek nagy költséget és bőven elég hozzá egy kis csokor levendula is. NYÁRI AJTÓKOSZORÚ Kellékek: Egy-egy csokor száraz búza és rozskalász, két kisebb csokor szárított levendula, 1,5-2 mm- es drót, kenderzsinór, csipkeszalag, olló, fagomb vagy gyöngy, cérna, tű Új szó HOBBI | VIDA NIKOLETTA (A SZERZŐ FELVÉTELEI)

Next

/
Thumbnails
Contents