Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-15 / 162. szám, szerda
www.ujszo.com I 2015. július 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 A grexit veszélyei A kis tagállamoknak létérdeke, hogy egyben maradjon az unió MARIÁN LEŠKO A eurózóna államainak csúcstalálko- / > W zója előtt is vilá- JL wk m J gos volt, hogy a szlovákiai pártok rémálma a harmadik görög mentőcsomag. Attól tartanak, a választóik képtelenek elfogadni, hogy az úgymond szegényebb Szlovákia segítsen a gazdagabb Görögországon. Ezért inkább a görögök „önkéntes” távozását támogatnák az eurózónából, egyszerűen ignorálva ezzel azokat a veszélyeket és óriási problémákat, amelyeket akilépés jelentene. Az első komoly probléma, hogy mi lenne Görögországgal a grexit után. A fejlett világban példa nélküli visszaesés következne be. Thomas Piketty francia közgazdász nyílt levélben figyelmeztette Angela Merkel német kancellárt, hogy a visszaesés és a depresszió csak az 1929-1933-as nagy gazdasági világválsághoz lenne mérhető. Más szakértők is erre figyelmeztetnek: Görögországra oly mértékű nyomor és káosz várna, hogy a zavargásoktól kezdve a katonai puccson át a görög fasiszta erők hatalomra kerüléséig bármi elképzelhető. Mindennek súlyos geopolitikai következményei lennének, ezért is apellál az Egyesült Államok az Európai Unióra, hogy tartsa benn a görögöket. Az az érvelés, hogy a grexit nem váltana ki dominóhatást, mert az eurózóna már felkészült a görög távozásra, figyelmen kívül hagyja, hogy az agresszív pénzpiacok a leggyengébb láncszem kiesése után rászállnának a következő országra. Még válogathatnak is Portugália, Spanyolország és Olaszország közt. Az eurózóna a létében lenne fenyegetve a görög kilépés után. Jacques Rupnik politológus attól tart, hogy a grexit Európa észak-déli szakadását eredményezné, és kiélezné a németfrancia viszonyt. Néhány hazai elemző is arra figyelmeztet, hogy a görög kilépés időzített bomba lenne. Fero Múčka rámutat, hatvan év után ez lenne az első eset a kontinensen, hogy integráció helyett dezintegráció megy végbe. Ezzel egy olyan kapu nyílna meg, amelyet örökre be akartunk falazni. A felsoroltak akkora veszélyt és kockázatokat rejtenek, hogy felelős politikus nem ignorál- hatja azokat, ám a szlovákiai pártok mégsem beszélnek róluk. Csakúgy, mint a menekültkérdésben, a szlovákiai politikai elit a grexit esetében is azt szajkózza, amit a választók többsége vall és hallani akar. A pártok egy aprócska próbálkozást sem kockáztatnak meg, hogy legalább a társadalom érzékenyebb és fogékonyabb részének elmagyarázzák, valójában mi is a szlovákiai államérdek ebben a kérdésben. Az országnak elemi érdeke, hogy az Európai Unió egyben maradjon és szolidáris államközösséget alkosson. Az unió összes kisebb tagállama, így Szlovákia számára is létkérdés, hogy fennmaradjanak ajelenlegi erőviszonyok és az unió túlélje a görög válságot. Lehet, hogy pusztán gazdasági szempontból jobb megoldás lenne a görögök kilépése az eurózónából, de minden más szempont alapján az unió jövőjét tekintve a maradásuk ajó megoldás. Szlovákia számára is. A szerző a Trend kommentátora Ciprasz keze Brüsszelig elér (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A falu menekültj e VERES ISTVÁN K apkodjuk a fejünket. Ismét jön a kánikula, a Híd, az MKP és a Smer bejelentette, hogy nem kampányol a nyáron, Orbán kerítése a szerb határon már épül, Van Persie- t leigazolta a Fenerbachce. Az ember már nyaralni sem mehet nyugodtan, annyi mindenen lehet idegeskedni. A menekülteket meg Bősre hozzák, ha tetszik, ha nem. Igaz, voltak ott menekültek már korábban is, de ugye az korábban volt. Csak margóra jegyezzük meg, hogy volna itt egy környezetbarát, fenntartható fejlődésü elképzelés a menekültek elhelyezésének problematikáját rendezendő. Nézzük először a dolog lélektani oldalát. Miért tartjuk ellenszenvesnek a menekülteket? Főleg, mert sokan vannak, és mert jönnek, pont felénk. Igaz, hogy nem ide, csak rajtunk keresztül, de ez most mindegy. Ha kevesen jönnének, más lenne a helyzet. Eddig is jöttek, és nem volt semmi pánik. Ha azt mondjuk egy falunak, kaptok kétszáz menekültet, persze hogy furcsán fognak nézni a helyiek. Más lenne a helyzet, ha a falu kapna egy menekült személyt, esetleg kettőt. Egy családot, mert hát ugye a gyerekeket a szüleiktől azért mégsem illene elválasztani, miféle európai hozzáállás lenne az már. Az országba ugye most 500 menekültet hoznának hivatalosan. Az országban ugyanakkor van 2933 falu és 138 város. Minden faluban és városban vannak kihasználatlan középületek, vagyis nem hazudunk nagyot, ha azt újuk, hogy az önkormányzatok zöme technikailag meg tudná oldali egy-egy menekültcsalád elhelyezését. Arról nem is beszélve, hogy pénzbe ez nem kerülne, hiszen ezért támogatás jár. Nem is félnénk tőlük, mert hát két-három ember ugye az nem sok. Képzeljük tehát el, hogy X faluban elszállásolnak egy menekültcsaládot. Anyuka, apuka, gyerekek. Vagy anyuka és gyerekek. O lenne a falu menekültje. Vagy ők. Először furcsán néznének rájuk a helyiek, mert hát furcsán néznek arra is, aki máshonnan költözik oda. Aztán egy idő után már senkit nem érdekelnének. Aztán egy idő után talán elköltöznének, mert ugye nem ide akarnak jönni, hanem Nyugatra. Jó emberek voltak, kár, hogy elmentek - meséljük maj d unokáinknak ötven év múlva. Végeláthatatlan görög válság GÁLZSOLT mQi N incs áttörés, nincs végső katarzis, sem tragikus vég, csak a kínszenvedés folytatódik. Az eurózóna és Görögország egymásba gabalyodott és a tehetetlenségi erővel vonszolják egymást tovább. A harmadik görög mentőcsomagról szóló megállapodás nem hogy nem old meg semmit, hanem egyenesen tovább mélyíti az eurózóna adósságválságát, Görögország gazdasági és politikai válságát, a tagállamok közötti ellentéteteket, erősít mindenfajta po- pulizmust és szélsőséget és további veszélyes precedenst teremt. A kommentárok többségéből úgy tűnhet, hogy a németek vezette héják nyertek és a görög kormány kapitulált, sarokba szorították a helléneket, és olyan megszorító csomagot nyomtak le a torkukon, kemény reformokkal, hogy most már bánhatják eddigi elutasító magatartásukat. Én inkább azokhoz sorolom magam, akik szerint a németek vezette „kemény mag” kapitulált, sokadszor. Belement az immár harmadik görög mentőcsomagba, 85 milliárd euró értékben. Ez több mint a duplája a szlovák államadósságnak és 10 milliárddal több a teljes nemzeti össztermékünknél is - csak, hogy érzékeltessük, milyen óriási összegről van szó. Akkora összegről, hogy még egy hete se röpködtek az éterben még csak megközelítőleg hasonló számok sem. Adjuk ezt úgy, hogy reálisan nézve tudjuk, a nagy részét sosem látjuk viszont - ennek sem. Adjuk ezt cserébe a görög kormány ígéretéért. Azért, mert vállalta, hogy betart egy olyan megállapodást, amelynek egyetlen elemével sem ért egyet, amelyet sosem támogatott. De nemcsak az athéni kormány, hanem a görög lakosság többsége sem. A görögök most is úgy érezhetik, megint a gonosz hitelezők erőltettek rájuk valamit, ami árt nekik. A megállapodás feltételei sose lehetnek olyan pontosak és sose lehet olyan jól ellenőrizni betartásukat, hogy a görög kormány(ok) ne tudnák megint elszabotálni gyakorlatba ültetésüket, mihelyt lélegzetvételnyi időhöz (kölcsönhöz) jutnak. Nem lehet egy reformcsomagot úgy véghezvinni, hogy a kormány meg a lakosság többsége is az ellenkezőjét akarja csinálni. Számtalan variáció van, jöhetnek sztrájkok, tüntetések, kormányválság, újabb előrehozott választás, formailag elfogadott, de nem végrehajtott törvények, átmenetileg elfogadják, majd módosítják, majd az alkotmánybíróság felfüggeszti, egy másik párt megígéri, mihelyt hatalomra jut, visszacsinál mindent... Mondjuk a Sziriza is így jutott hatalomra. Tényleg elhiszi valaki, hogy a privatizációból a görögök 50 milliárdot lesznek képesek előteremteni egy külföldiek által is felügyelt alapba? Öt év alatt ennek a tizede sem jött össze, de majd most a Sziriza (amely utálja a privatizációt) megteszi, mert vállalta? Pár év múlva ott leszünk ahol most, valószínűleg még rosszabb gazdasági, társadalmi helyzettel. Mikor esik már le végleg, hogy a grexit már régen a kisebbik rossz megoldás lenne? És a demokratikusabb, mert a görögök végre azt kapnák, amire gyakorlatilag a többségük szavazott (még ha nagyon hamar rájönnének is, hogy nem így képzelték). A szerző a Comeniu's Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója Cigarettacsempészet - hova vezetnek a szálak? A Kárpátalján folyó cigaretta- csempészéshez, amely miatt a munkácsi fegyveres konfliktus kirobbant, köze van az Ukrán Állami Határőrszolgálat (DPSZU) parancsnoka fiának - jelentette ki Musztafa Najem ukrán parlamenti képviselő, ismert tényfeltáró újságíró. Najem, aki a lövöldözés után Kárpátalján vizsgálódott, az ICTV kijevi tévécsatorna vitamüsorában kifejtette: a Jobboldali Szektor (PSZ) egyes emberei négy dollárt kaptak a határon átcsempészett minden egyes láda cigaretta után, de egyszer csak valamelyik csempész bejelentette, hogy megegyeztek Kijewel és a PSZ már nem kap pénzt. Hogy kivel egyeztek meg, arról van elképzelésem - mondta, hozzátéve: a DPSZU parancsnoka Viktor Nazarenko vezérezredes, és a fia különböző ügyletekkel foglalkozott Kárpátalján. A honatya felvetette, ki kell vizsgálni, miért érkezik jóval kevesebb vámszabálysértési feljelentés az ukrán szervhez, mint Magyarország és Szlovákia határőrizeti és vámszerveihez. Háromszoros a különbség az ukrán és a magyar határőrizeti szervekhez befutó feljelentések között. „Erről tud az ukrán biztonsági szolgálat, a vámhatóság és a rendőrség. Miért nem rúgják ki azokat, akiknek erről tudomásuk van?” - kérdezte a parlamenti képviselő. Musztafa Najem megjegyezte, a fegyveres konfliktus a védelmi pénz fizetésének a megtagadását követően robbant ki a helyi csempészek között, de szerinte azoknak semmi közük nincs a politikához. A cseh média három cseh rendszámú személygépkocsival foglalkozik, amelyek ott mozogtak a munkácsi összetűzések színhelyén. Az egyik bizonyíthatóan lopott volt. A Právo című lap úgy véli, a cseh titkosszolgálatnak alaposan ki kellene vizsgálniuk a történteket, mert nem lehet kizárni, hogy az események hátterében lévő befolyásos személyek valamelyike Csehországban él. Egyelőre azonban az sem világos, hogy az összetűzések helyszínén mozgó cseh rendszámú kocsik melyik félhez tartoztak. Ugyanakkor Csehországban mintegy 140 ezer ukrán állampolgár tartózkodik engedéllyel, és gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni, hogy közülük ki miből él. (MTI)
