Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-14 / 161. szám, kedd
Videoton: bajnoki cím után korszakváltás 2015. július 14., kedd, XI. évfolyam, 28. szám Arcpirító kutyakomédia után távozik Iker Casillas Femaiulo Hierro és Raul Conzález után _j klublegendát ebrudah kfa Real Madrid ■ A kapusok - mondhatjuk - 1912-ben vívták ki függetlenségük és szabadságuk, amikor először kaptak a mezőnyjátékosoktól eltérő színű kapusmezt. Azóta 103 év telt el, de talán nem túlzás azt állítani, hogy még egy átigazolási időszak sem volt azóta, amely ennyire a kapusok körül forgott volna, mint 2015 nyara. Petr Cech már csatlakozott az Arsenalhoz, Bogdán a Liverpoolban folytatja, David de Gea és Hugo Lloris a klubváltás szélén táncol - és ha így lesz, az ismét megmozgatja majd a kapuspiacot miközben az átigazolási időszak eddigi legfajsúlyosabb eseménye egyértelműen Iker Casillas távozása a Real Madridtól. A mór megtette kötelességét A legnagyobb meglepetés az eseményben mégis leginkább az, hogy korábban nem volt példa hasonló kapusmigrációra. Igaz, nagyon kevés klub kerül olyan helyzetbe, mint a tavalyi szezon elején a Chelsea, amikor két extraklasszis: Čech és Thibaut Courtois közül kellett a menedzsernek kiválasztani az első számú jelöltet. Utoljára talán 1967-ben volt példa hasonlóra, mikor a Leicester City úgy döntött, eladja Gordon Bankst, hogy megszerezze a 18 éves Peter Shiltont. A mór megtette kötelességét, a mór mehet, ahogy Casillas is. A kapusposzt egy másik furcsa különlegessége, hogy ha már egyéni díjak egész sorát osztogatják a labdarúgásban - mely pedig jellemzően csapatsport -, akkor azon a poszton, amely leginkább az egyénről, az egyéniségről szól, vagy súlytalanok a díjak, vagy a kapusok sosem kapják meg őket. Az 1FFHS rangsorában 2008 és 2012 között zsinórban ötször Iker Casillas bizonyult a legjobbnak - korábban ez senkinek nem sikerült. „A legnagyszerűbb dolog talán az Ikerben, amilyen nyugodtsággal néz szembe a dolgokkal, de ettől függedenül nem fél a konfrontációtól sem a pályán, sem azon kívül - mesélte róla a korábbi spanyol válogatott kapus, Paco Buyo, aki egyben Casillas egyik nevelőedzője is. - Érett, megfontolt és higgadt ember, aki derűs nyugalommal éli a mindennapjait, és ez nagyban segíti a karrierjét is.” Az egyszer használatos hősökről A derűre és a nyugalomra aztán mindössze hónapokkal később nagy szüksége is lett. Mely más poszton fordulhatna elő, hogy valaki, aki zsinórban öt éven keresztül a világ legjobbja a maga posztján, fél évvel később már a kispadot koptatja? Nagyjából ennyit ér hát a kapusok „legrangosabb” egyéni elismerése. Amelyet pedig valóban értékelne a világ - az Aranylabdát azt egyeden alkalommal vehette át kapus, 1963-ban Lev Jasin. De például szintén mindössze egyszer fordult elő az angol bajnokság 127 éves történelmében, hogy Casillas már az ötödik bajnoki címét ünnepelhette. Egy olyan országban tudott a legendák közé emelkedni, amely futószalagon termelte a kiváló kapusokat Santiago Canizarestől vagy Jósé Molinától Pepe Reinán át Victor Valdésig. Minden tehetséges generáció esetében felmerül a kérdés, hogy vajon minek köszönhető a tündöklésük: a szerencsének vagy valamely környezeti tényezőnek? Egy 2010-es UEFA- szeminárium tanulsága szerint a spanyol kapusok azért kiemelkedően jók, mert rengeteg kemény pálya van az országban, ami arra ösztönzi őket, hogy inkább tanulják meg megelőzni a bajt vagy precízen zárni a szöget, ahelyett, hogy össze-vissza dobálnák magukat. Ráadásul a spanyoloknak hagyományosan nagyon jó a kéz-szem koordinációjuk - a 2008-as és a 2012-es olimpián is az Egyesült Államok mögött szereztek ezüstérmet kosárlabdában, míg 2000- ben és 2008-ban bronzérmesként zártak kézilabdában. Mindennek a tetejében ott van a közkedvelt baszk nemzeti sport, a pelota, ami kiváló reflexeket és szem-kéz koordinációt igényel a résztvevőktől. Nem csoda, hogy Spanyolországban nagyon mélyen gyökerezik a kapusok kultusza. történelmét bemutató, A kívülállók című könyvében. Berobbanásakor Casillas tehát egy korszak előfutára volt, távozásával viszont egy másik korszakot, a klubhűség korszakát zárja le: Ales- sandro Del Piero, Steven Gerrard, Xavi, Bastian Schweinsteiger és Iker Casillas után alig néhányan maradtak, akik gyerekkoruk óta képviselik a klubjukat, ráadásul a legmagasabb szinten: John Terry, Francesco Totti, Daniele De Rossi, Vjacseszlav Malafejev, valamint a barcelonai páros, Andrés Iniesta és Lionel Messi. Nem véletlen a spanyol kapusok kultusza Gyermekkorában Casillas képességeire úgy derült fény, hogy az apjával rendszeresen lejártak focizni a parkba, ahol az öreg kapura rugdosott neki. Mivel úgy találta, hogy tehetséges a kölyök, elvitte a Real Madrid rendszeresen megrendezésre kerülő, éves válogatójára. Tízéves korában Casillas átjutott az első körön, ám a másodikra egy szeles napon került sor, csípős hidegben, Iker pedig csak dider- gett a kapuban, és öt gólt kapott, miközben csapata 7-1-es vereséget szenvedett. Össze volt törve, úgy érezte, ezzel minden esélye elszállt. Tévedett: Antonio Mezquito, az utánpótlás vezetője úgy döntött, hogy megadja neki a lehetőséget a bizonyításra. Nyolc évvel később, Bodo Illgner sérülésekor pedig eljött a nap, hogy tizennyolc évesen, 1999-ben bemutatkozzon a Real Madridban. A szezon végén pedig már megdöntött egy rekordot is: ő lett a valaha volt legfiatalabb BL-győztes kapus. Két évvel később már maga is pályára lépett a Bajnokok Ligája döntőjében, amikor César Sánchez megsérült, Casillasnak a pádról kellett beszállnia a játékba, és nem kis része volt abban, hogy csapata megnyerte a finálét. Amikor tíz évvel később, 2012-ben a Real ismét megnyerte a spanyol bajnokságot, Egy félig beteljesült prófécia A családi legendárium szerint egyébként Casillas sorsa eleve elrendeltetett volt: édesanyja - még várandós kismamaként - egy napon az utcán sétált, amikor odalépett hozzá egy koldus, és azt mondta neki, hogy születendő gyermekéből óriási tehetségű kapus lesz majd, aki számos diadalt arat majd az Athletic Bilbaóval és bevonul a baszk kapusok panteonjába. Iker születése előtt néhány nappal viszont a Bilbaóban élő család visz- szaköltözött Madridba, mert a családfőt, aki a Nemzeti Gárdában szolgált, ismét áthelyezték, így az újszülött már a fővárosban váltotta valóra a próféciát. Pályafutása mégsem lehetett teljes, mert egy pökhendi, ostoba és megalomán elnök előbb asszisztált a félreállításához, majd megalázó módon elüldözte a klubtól - ahogy a Real Madrid tizedik BL-címét megszerző Carlo Ancelottit is. Hegedűs Henrik A nyári átigazolási szezon egyelőre a kapusokról szól (Fotók: SITA/AP, képarchívum) Könnyekkel, de sárdobálás nélkül köszönt el a klubtól a kapuslegenda egy kapus vehesse át az év játékosának járó díjat: Peter Shilton az 1977/1978-as szezon után. Pedig Iker Casillas nemcsak egy csodálatos kapus, de egy új korszak előfutára is volt. Azt ugyan nem mondhatjuk róla, hogy nyeszlett figura, de az is biztos, hogy nem keverjük össze az óriások, Peter Schmeichel vagy Oliver Kahn robosztusságával. „Casillas legfőbb erénye a rugalmasság, a fürgeség és a játék olvasásának a képessége, és ezek az adottságok összességében talán világszinten is kezdik háttérbe szorítani az óriásokat. Még Németországban, az óriások szülőhazájában is tetten érhető a változás szele, mert bár a jelenkor kapusai sem éppen kerti törpék, de Manuel Neuer, Ron-Robert / Zieler vagy Marc-Andre tér Stegen jóval vékonyabbak, mint mondjuk Kahn vagy a testépítővé avanzsált Tim Wiese volt. De ugyanez mondható el Buflbn utódjáról, Salvatore Siriguról, a francia Hugo Llorisról, vagy éppen az angolok legjobbjairól, Joe Hartról és Jack Budandről - ők mindannyian at- letikusak, jó a testfelépítésük, de inkább fürgék és ügyesek, mintsem behemótok. Úgy tűnik, az óriások felett eljárt az idő, és mindez Iker Casillas színre lépésével kezdődött” - írja Jonathan Wilson a kapusok
