Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-11 / 159. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. JULIUS 11. ÚTI NAPLO 17 Mexikói, hondurasi, guatemalai, belizei és San Salvador-i kalandozás Az olmék, zapoték, maja és azték világ árnyékában Lehet, hogy nem szép dolog bevallani, de szerettem betegeskedni gyerekkoromban. P ontosabban ha nem volt túl komoly a betegség, és már jobban voltam, a szüleim egyedül hagytak otthon. Adtak egy vastag könyvet, betették maguk után az ajtót munkába menet, az öcsém elvonult az iskolába. Én pedig a szokadanu! nagy csendben elmerülhettem a titokzatos világban - a könyvek, álmok világában. Egyszer, amikor szintén az ágyat nyomtam, anyu elhozta a könyvtárból a Nagy indián könyvet. Jó nagy, vastag könyv volt, telis-tele kiolvashatatlan közép-amerikai indián istenek nevével, legendáival, mondáival. Teljesen elvarázsolt a sok misztikusan hangzó hely megnevezése. Akkor olvastam először Tlaloc istenről, Quetzalról, Kukulkánról, a Tollas Kígyóról, Moctezumáról, Tenochtidanról, Teotihuacanról, Chichén Itzáról, Copánról, Tikalról. Persze, akkor még nem tudtam, hogyan kell helyesen kiejteni ezeket a neveket. Aztán eltelt 32 év, és egy életre megtanultam, mi is a helyes kiejtésük, ugyanis felejtheteden 25 napos körút adta vissza a gyerekkori élményeket. Imádom a sejtelmes és titokzatos helyeket, így igazán boldogan róttam Teotihuacán misztikus és poros városát. Ez az a legendás hely, amelyről senki nem tudja, ki építette, mi volt az eredeti neve, és milyen célt szolgáltak piramisai. A 2,3 km hosszú és 40 méter széles Holtak útján ballagva aprónak és törékenynek, egy kis porszemnek éreztem magam. Meghatódva lestem a Nap-piramis szimmetrikus alakját és tiszteletet parancsoló méreteit, 365 lépcsőjén felfelé baktatva kíváncsian fürkésztem a kiszáradt, fák nélküli tájat körülöttem, és minél magasabbról nézelődhettem, annál jobban lihegve a nagy hőségtől. A Hold-piramis - a Nap-piramis két és félszer kisebb testvére - a maga 150x140 méteres alapterületével és 42 méteres magasságával Erich von Danikén teóriáit juttatta eszembe, és elbizonytalanodtam. Tényleg emberek építették ezt a helyet?! Emberi kéz alkotta ezeket a hatalmas piramisokat? Hogyan épülhetett ilyesmi egy olyan civilizációban, amely még nem ismerte a kereket? Minden teljesen pontos csillagászati ismeretek szerint épült. De mikor és kik által? Hogyan figyelték meg a csillagokat és égitesteket? Hogyan tudtak modern készülékek híján olyan nagy pontossággal térképeket rajzolni? Annak idején az aztékok már az elhagyott városba érkeztek, és azt hitték, az istenek lakták ezt a helyet. A filozofikus hangulatból csak az új ízek tudtak kirángatni a tipikus színes mexikói étteremben, ahol megkóstoltam életem első kaktuszsalátáját, megízlelhettük a kaktuszból készült tequila és mezcal pálinkát, melyekben kövéren úszkáltak az agavé virágából kigyűjtött kukacok. A pulque elnevezésű agávéból erjesztett sört is megkóstoltuk - ez régen szakrális italnak számított, bódító hatása, alkoholtartalma miatt. A mai Mexico City 25 milliós, hatalmas főváros — valamikori azték nevén Tenochtitlán. 1325- ben épült ki egy legenda alapján, amely azt mondta: ott kell várost alapítani, ahol a nagy sas, csőrében a kígyóval egy kaktuszon fog ülni. Az aztékok lecsapolták a texcocói mocsarat és megépítették városukat. Moctezuma uralkodása ideje alatt a város virágkorát élte, tele csodálatos nagy, élénk színekben pompázó piramisokkal. Amikor a spanyolok 1521-ben megérkeztek a városba, lenyűgözte őket a gondosan megtervezett kanálisok rendszere, a vízvezeték és a WC-k. Értetlenül nézték, ahogy az aztékok naponta többször mosakodnak. Európára nem ez volt a jellemző. Moctezuma zavarba jött a fehér ember láttán, azt hitte, Hernan Cortéz a legenda ígérte visszatérő isten, és hibát hibára halmozva, saját népe keze által halt meg. Isteneibe vetett hite gyöngévé, kiszolgáltatottá tette. Ezután szabadult el a pokol. A spanyolok rengeteg indiánt öltek meg az erőszakos hittérités ideje alatt. Legenda mesél arról is, hol kellett felépíteni az első templomot. Egy helyi indiánnak, Juan Diegónak 1531-ben megjelent a Guadelupéi Szűz Mária, és üzent a helyi papságnak. Diego poncsójára a saját képét adta bizonyítékul, hogy a spanyol papok komolyan vegyék az üzenetet. Ez a kép díszíti a csodálatos, de a mocsaras hely miatt süllyedő régi templom falát. Mivel a régi templom veszélyben van, mellette felépült az új, modern templom is - ez utóbbit II. János Pál pápa is meglátogatta, ennek emlékére szobrot is állítottak neki. A világ legnagyobbjának számított Cholulában a Tepanapa piramis. Cortez a piramis tetejét leromboltatta, ott épült fel a templom, de a nehéz bontási munkák miatt a piramis alapja megmenekült. így legalább van elképzelésünk a valahai dicsőségről. Utazásaink során becsületesen kóstolgattuk a helyi specialitásokat, mint például a sült tücsköt, mindenféle 'mogyorófélét, az igazi kakaót a helyi kakaóbabból - de vízben felfőzve, nem úgy, ahogyan mi fogyasztjuk. Kicsit fanyalogva kóstolgattuk a sós csokiszószt, amit a sült csirkéhez kínáltak. Megcsodálhattuk a tipikus gyarmatosított városokat, Meridát és Oaxacát, ahol végigettük a helyi piacokat. Egy hét után már nagyon hiányzott a mi kenyerünk íze, nagyon untuk a kukoricalepénykét, amit mindenhez kínálnak. Monte Albán zapoték város volt, orvosi egyetemmel, amit a súlyos kősztélék bizonyítanak. Az olmék fejek monumentális méretei A hondurasi Copan királya, 18 Nyúl Atitláni szövőnő munka közben (A szerző felvételei) Villahermosa parkjában varázsoltak el bennünket. Palenque a maja építészet gyöngyszemének számít. Sejtelmes a párába és őserdőbe burkolózó hely csodaszép épületeivel, szentélyeivel, csillagvizsgálójával. Legismertebb királya, Nagy Pakal hiheteden hosszú időn át - 68 évig - uralkodott és építette ki ezt a csodálatos helyet. A mai napig ásatásokat végeznek itt, újabb és újabb leleteket hozva napvilágra. Chichén Itzá maja vallási központ volt, melyet elfoglaltak a menekülő toltékok. 2007-ben megszavazták a világ hét új csodáját, és köztük volt a Kukulkán piramis is. Amikor a sokat fotózott piramis alatt megszeppenve és meghatódva álltam a szitáló esőben, boldogan konstatáltam, hogy elmondhatom magamról: a sors azon kegyeltje vagyok, akinek megadatott, hogy immár mind a hetet láttam. Fura érzésem volt a labdajátékpályán állva, eszembe jutottak ugyanis azok a kiválasztottak, akiket feláldoztak a játék után isteneiknek. Az áldozati kutak, a természetes víztározók, a cenoték is rengeteg áldozatot nyeltek el, hisz a maják véres rituálékat mutattak be, hogy isteneik kedvében járjanak. Sok gyermeket is dobtak kútjaikba, ha esőt kértek a nagy szárazságok idején. Hátborzongató történeteket olvastunk róluk, filmek is szólnak erről. Mexikót elhagyva meglátogattuk a guatemalai Tulum városát, amely az egyetlen tenger mellett kiépített maja kikötőváros volt. 1200-1521 között fontos kereskedelmi központnak számított. Számomra a legnagyobb élmény a guatemalai romváros, Tikal. Hat pimaszul karcsú piramisa 60-74 méter magas, és a tetején állva az őserdő felett elnézve a világ legboldogabb emberének éreztem magam, akinek sikerült megvalósítania gyerekkori álmát. A szó szoros értelmében beleszédül az ember a látványba, mert a merész 70 százalékos hajlásszög elbizony- talanít mindenkit a mélybe nézve. A hondurasi maja város, Copán labdajátékpályája, kisebb-na- gyobb piramisai és a mai napig tanulmányozott 800 hieroglifával díszített lépcsősora révén ismert a maja civilizáció szerelmesei számára. A belizei és El Salvador-i kitérőnek nem volt maja vagy azték vonatkozása. Engem nagyon megrázott az itteni szegénység. A kis kitérő után az általam any- nyira csodált indián világgal Guatemalába visszatérve Antique városában találkozhattunk ismét. A helyet és a lakosokat több, időről időre aktívvá váló tűzhányó riogatja, nagy pusztításaiknak látható nyoma van. Nagyon sok a beszakadt tetejű templom, összeomlott, lakhatatlanná vált épület. A tönkrement épületeket meghagyják, és mellette felépítik az újat. Nagy élmény volt az Atitlán tavon csónakázva megismerni három szigetet, és figyelni a helyi nőket szövés közben. A helyi viselet felöltésével búcsúztam el a csodált kultúrától. Szeles Pál Ildikó Palenque, a maja építészet ékszerdoboza Azték táncok bemutatója A földrengés áldozata Kukoricalepény-készítő
