Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-10 / 158. szám, péntek
www.ujszo.com I 2015. július 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Szemszög Minden hibája ellenére az Európai Unió a legjobb projekt létezik valami tanulság, amit a görög krízis JL B nyomán biztosan levonhatunk, az az, hogy a válság s annak kezelése irgalmatlanul felfedte az eurózóna gyengeségeit. Olyannyira, hogy sokan már magának a pénzuniónak a létjogosultságát kérdőjelezik meg. S a kételyek egyre nőnek. Jogos a kérdés, hogy minek nekünk Brüsszel a sok értelmetlen szabványával és hivatalnokseregével, ha ilyen alapvető dolgot, az egyik tagállam mélyrepülését az államcsőd felé nem képes időben regisztrálni. Sejthető, hogy Athén sosem tett eleget az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti feltételeknek, amiket rajtunk kőkeményen számon kértek. Ahogy az is egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy az EU vezetőinek azért lehetett némi fogalma a görög pénzügyi statisztikák rugalmasságáról és a valós helyzetről, s mégis megtörtént, ami megtörtént. Es igen, bosszantó, hogy míg a volt keleti blokk számos országában az ún. gazdasági és pénzügyi reformok tényleg a nyomor szélére taszították emberek tízezreit, most mégis nekünk kell adakoznunk a tékozló fiú megmentésére. Mielőtt azonban engednénk az egyre divatosabb eurószkepticizmus csábításának, vegyük elő a földrajz- és történelemtankönyveket, és nézzük meg, mekkora pont Európa, s azon belül az egyes országok a világtérképen, s mi is vezetett az öreg kontinens integrálódásához. Nem kevesebb, mint a történelem két legpusztítóbb háborúja, s az elhatározás, hogy ennek már soha nem szabad megismétlődnie. Hogy mindez már olyan régen volt, hogy nem is érdemes beszélni róla? Egy generáció szempontjából talán igen, de a történelmi távlatokban hetven év szinte semmi. Főleg, ha tőlünk kicsit keletebbre aNagy Testvér ismét csak arra vár, hogy újra a kebelére öleljen. Mert afelől sem lehet kétségünk, hogy a Görögország körül keletkezett káosz egyvalakinek kedvez - a világhatalmi pozícióját visszakövetelő putyini Oroszországnak. Görögország megmentése sok pénzébe került már Európának, s talán még többe fog kerülni. Összehasonlíthatatlanul drágább lenne azonban, ha Athént bukni hagynánk, mert annak olyan következményei lehetnének az európai egyesülés szempontjából, amelyeket ma talán nem is vagyunk képesek belátni. Minden hibája ellenére az Európai Unió a legjobb projekt, ami az öreg kontinensen az utóbbi pár száz évben megvalósult, s ahhoz, hogy létrejöhessen, sok millió embernek kellett meghalnia. Az a pár milliárd euró ebből a szemszögből nem is olyan sok. Ez már alighanem Görögország (Peter Qossányi rajza) Menekültek, pont itt LAJOS P. JÁNOS F vente sok millió ember indul útnak úgy, hogy nem tudják, vagy É nem pontosan tudják, hová is indulnak. A cél általában Európa fejlettebb, nyugati része. Csak annyit tudnak, hogy ott, ahol eddig éltek, már nem maradhatnak, mert az életük forog veszélyben. Senki sem marad szívesen abban az országban, ahol szüleit, esetleg gyermekeit, közeli hozzátartozóit ölték meg különös brutalitással, és tudja, hogy csak idő kérdése, és rá is ez vár. Az ENSZ jelentése szerint csak Szíriát 4 millió ember hagyta el a polgárháború kitörése és az Iszlám Állam felbukkanása óta. Ezeknek az embereknek a többsége a Sziriával szomszédos országokban létesített menekülttáborokban él, de sokan közülük megpróbálnak eljutni Európába. Ugyanez a helyzet több más ázsiai vagy afrikai országban is. Ők azok, akiket mi menekülteknek hívunk. Ők azok, akiktől félnek, akiket elutasítanak az emberek, ha arról van szó, hogy menekülttábort akarnak létesíteni a településük környékén, a „szomszédjukban”, legyen , az Nagyszarva, Bős, Vámosszabadi, Debrecen vagy Szeged. Olvasom a bősi önkormányzat határozatát, amivel a menekülttábor esetleges újranyi- tása ellen tiltakozik. „Sem községünk polgármestere, sem választott képviselő-testülete nem közönyös a hazátlanná vált, életükért menekülők nyomorúságával szemben. Ugyanakkor, felelősséggel elsősorban Bős lakosságáért tartozik, melynek nyugalmát és lelki békéjét már a felmerülő gondolat is jelentős mértékben feldúlta.” T ehát a lakosság lelki nyugalmát már az is feldúlta, hogy esetleg „életükért menekülők” kerülhetnek a falujukba... A tegnapi hírek szerint Szlovákia mintegy 500 szíriai menekültet fogad be ideiglenesen Ausztriából, addig lesznek nálunk, amíg az osztrák szervek le nem zárják a menekültügyi eljárást. A belügy egyelőre nem árulta el, hol helyezi el őket, annyi azonban biztos, hogy az első 50 menekült már júliusban megérkezik. Valóban nem ártana tájékoztatni az adott települést, ahol el akarják őket helyezni, ha nem akarják, hogy tiltakozó transzparensekkel fogadják az első menekülteket a helyi lakosok. A belügy illetékes emberei vagy akár a miniszter leülhetne beszélgetni a helyiekkel. Akkor talán nem merülnének fel olyan kérdések, amilyeneket ugyancsak Fenes Iván bősi polgármester tett fel a parameter.sk szerint a bősi lakossági fórumon:,,Meddig lesznek itt, hogyan látják majd el őket, és milyen betegségekre kell számítani?”. Mert a menekültek betegek? Vagy terroristák, ahogyan azt a már idézett bősi nyilatkozat sejtetni engedi, akiktől védeni kell a vízerőművet? Ezek azok a csúsztatások, amelyekkel a lakosságot a menekültek ellen lehet hangolni, érkezzenek bárhonnan. A menekültek nem betegek, már csak azért sem, mert a megérkezésük után orvosi kivizsgáláson esnek át, és harminc napig karanténban vannak. Igen, fennáll a veszélye annak, hogy a menekültekkel terroristák is bejuthatnak Szlovákiába. De az ő kiszűrésükre megvannak az eszközei a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak, 500 ember nem olyan nagy tömeg, hogy ne lehessen őket alaposan átvizsgálni. A bősi lakossági fórum sem kivétel, ugyanaz tapasztalható, mint történt ez az utóbbi években minden alkalommal egy menekülttábor létesítése alkalmával. A reakciókból itt is az derül ki, hogy igen, a menekülteket szeretjük, segítenénk is nekik, de csak akkor, hajó messze vannak, és legalább négyméteres szögesdrótkerítés, aknazár választ el tőlük. Csak ne „pont itt” helyezzék el őket. Meghalt egy kisfiú S panyolországban torokgyíkban meghalt egy hatéves kisfiú. A világon naponta gyerekek milliói halnak meg, ez mégis egy különösen értelmetlen haláleset. Graham Scambler egészségszociológus szerint a társadalom fejlődésének egyes szakaszaira különböző betegségtipusokjellemzők. Az agrártársadalom kialakulása előtti gyűjtögető-vadászó társadalmakban, vagyis i. e. 10 000 évvel, a zord környezet okozta betegségek és a balesetek voltak túlsúlyban. Az agrártársadalmak tipikus betegségmintái a járványok, amelyek levegővel, élelmiszerrel, vízzel és kórokozókkal teijedtek. A modem ipari társadalmakban a civilizációs betegségek uralkodnak. A civilizációs betegségekről napi tapasztalataink vannak, lassan már nincs ember, akinek ne lenne magas vérnyomása, gerincferdülése, cukorbaja, meg a többi. Az ősemberek egészségkárosodásairól a dínófil- meknek köszönhetően szerintem a gyerekeknek is van fogalmuk, hiszen egy pofáját szélesre tátó tiran- noszaurusz nagyon meg tudj a mozgami a fantáziát. Úgy tűnik azonban, hogy a járványokról megfeledkeztünk. Mégpedig azért, mert a fejlett világban nincsenek. A második világháború után született nemzedékek már nagyrészt nem tapasztalták meg őket, de nem azért, mert a baktériumok meguntak bennünket, hanem a kisgyermekkori oltásoknak köszönhetően. Igen, az oltásoknak s az őket kifejlesztő tudósoknak köszönhető, hogy például a tuberkulózis, a gyermekbénulás és a magyarul torokgyíkként ismert diftéria eltűnt a betegségek palettájáról. Mi, mai szülők esetleg csak Móra Ferenc kis regényhőseinek halálával szembesülve tudhatunk ezekről, vagy emlékezzünk vissza Móricz Zsigmond megrázó Hét krajcárjára, amikor a tüdőbajos anya nevetése köhögéssé fajul, s ömlik a „vér, az ő drága, szentvére”... S akkor jön ami korunk, a posztmodem, s ennek szerintem tipikus betegsége a hitetlenség és az okoskodás. Folyamatosan kételkedünk, ami önmagában éppenséggel nem mindig baj, de ha ez odáig fajul, hogy a tudomány nyilvánvaló gyakorlati eredményeit - ez esetben például az oltás hasznosságát - is megkérdőjelezzük, s felvértezve magunkat az internet adta tudással (tudás?), minden szakembernél okosabbnak hisszük magunkat, akkor nagyot eshetünk. A spanyol kisfiú azért halt meg, mert a szülei nem engedték beoltani. Most becsapva érzik magukat. De ki csapta be őket? Vannak tények, és vannak téveszmék. Hogy a gyógyszergyártók az összes többi ágazathoz hasonlóan profitorientáltak, az tény. De az, hogy az oltásokra valójában nincs is szükség, sőt, ártalmasak, csupán a gyógyszeripar és a neki dolgozó korrupt orvosok kényszerítik rá őket az emberekre, mégpedig a nagyobb haszon reményében - ez téveszme. Méghozzá veszélyes. Visszarepíthet a középkorba. FIGYELŐ Ki kellett satírozni Orbán képót Nemes Gyula Karlovy Varyban bemutatkozó Zero című filmjében van egy jelenet, amelyben diny- nyékre erősített politikusportrékra lövöldöz a főhős. Ám a magyar Filmalap kisatíroztatta az egyik fotót. A cseh filmfesztiválon a film bemutatása előtt a rendező olyasmit árult el, „amit nem lenne szabad” - írta a vs.hu. A Filmalap megfenyítette, hogy ha nem vágja ki azt a részt, amiben rálőnek egy bizonyos politikus portréjára, akkor vissza kell fizetnie a támogatást (180 millió forintot). A rendező ezután elővett egy golyóstollat, és megmutatta, hogy azzal satírozta ki a politikus arcát, akire, reméli, ennek ellenére mindenki ráismer. Nemes ugyanakkor nem mondta ki Orbán Viktor nevét. A sztorit a lapnak egy „filmszakmában dolgozó forrás” is megerősítette, aki hónapokkal ezelőtt, még nem végleges állapotában látta a filmet. Abban a verzióban a magyar kor- máNyfő feje virított a képen, (vs.hu) Molotov-koktólt szántak Markelnek Gyújtogatásos merényletet kíséreltek meg Berlinben a kancellári hivatal ellen. Egy 48 éves férfi tegnap hajnalban átmászott a kancellária kertje körüli kerítésen, Molo- tov-koktélt hajított az épületre és röplapokat szórt szét, majd megpróbált kerékpárral elmenekülni. A helyszín közelében őrizetbe vették. A Spiegel szerint a férfi a Német ellenállási mozgalom (DWB) nevű szélsőjobboldali csoport röplapjait hagyta a kormányfői hivatal kertjében, a lakásában további röplapokat foglaltak le. A hatóságok most felderíthetik a kormányzati negyedben egy éve kezdődött merényletsorozatot. Tavaly augusztus óta például a Reichstag és a CDU pártszékháza ellen hajtottak végre támadást Molotov-koktéllal. A DWB a támadásokat magyarázó szövegben kiemelte, hogy Németország szétesésével és balkanizá- lódásával fenyeget „a multikulturális, soknemzetiségű, sokvallású lakossági összetétel”. (MTI)
