Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-09 / 157. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2015. július 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Függőország Nomofób, aki retteg attól, hogy nem tudják mobillal elérni őt KOCUR LÁSZLÓ I tt a nyár, a hőségriadók, zsúfolt strandok, telt házas szállodák időszaka. Délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok - ahogy Zorán mondja. Korábban a turistáknál a tenger közelsége, a kilátás, az ellátás, a szobák tisztasága és kényelme volt a fő szempont a szállodaválasztásnál (leszámítva persze az árérzékeny közép-európaiakat, akik egy géppuskafészekben is elnyaralnának, ha kellően olcsó lenne). Ma már ezeket megelőzte, hogy a szállodában van-e wifi. Ezt keressük rögtön a megérkezés után, az IVÓ társadalomkutató intézet felmérése szerint. A lakosság 36 százaléka el se tudja képzelni, hogy az okostelefonja nélkül töltsön akár csak egy napot. További 21 százalékuk nem tudna meglenni 24 óráig sem internet, számítógép, notebook, vagy legalább egy tablet nélkül. Szegény Abraham Maslow, ha ma alkotná meg legendás piramisát, annak talapzatába az internet-hozzáférést is fel kellene vennie. Levegő nélkül néhány percig, folyadék nélkül néhány napig, élelem nélkül néhány hétig bírjuk. De mi történne, ha mindennapi internetünket nem kapnánk meg? A komoly függőknél akár fizikai tünetek is felléphetnének, mint a játékfuggőknél. A felmérés szerint a telefon- és in- temetfüggők ilyen magas száma már komoly ok lehet arra, hogy a függőségkutatók elkezdjenek foglalkozni a témával, illetve a közbeszédben is nagyobb teret kapjon a probléma, hiszen a megkérdezettek 35 százaléka észlelt a saját környezetében olyan embert, akin a netfüggőség tünetei mutatkoznak. Mindez a mi régiónkban bő húsz év alatt alakult ki. Emlékszem, pontosan húsz éve, mikor megkezdtem felsőfokú tanulmányaimat, a beiratkozásnál elmondták, hol lehet egyetemi e-mail címet igényelni, de tanulmányaim első évében nem is éltem a lehetőséggel, hisz nem tudtam volna kinek írni. Csak másodévben álltam sorba a nehezen megjegyezhető h532708@stud.u- szeged.hu mail címért, amit kb. hetente néztem meg az egyetemi számítógépközpontban. Ja, és mobilom is csak tanulmányaim vége felé lett. A kollégiumban volt egy telefonfülke. Ha ezt elmondom egy mai tizenévesnek, és megkérdezem, szerinte ez mikor lehetett, azt válaszolja, a pattintott kőkorszakban, de legalábbis Horthy Miklós komáromi bevonulásánál nem később. Kialakult egy új szó is, a nomofó- bia. így nevezik azokat, akik rettegnek attól, hogy nem tudják mobillal elérni őket. Ha tehát a strandon azt látjuk, hogy egy medencéből kijövő pasas egy tízpontos nő mellé telepszik és a telefonját kezdi bügyürget- ni, ne azt mondjuk, bunkó, hisz beteg szegény: nomofóbiás, pszichológust neki! Az emberiséget szerencsére azért még korai temetni. Az alkohol élvezete csaknem egyidős az emberiséggel, az alkoholizmus miatt mégsem néptelenedett el a bolygó. Ha a mobileszközöktől való függőség miatt fogunk kiveszni, akkor azt meg is érdemeljük! HOLLANDÉ ČIPRASZ MERKEL Görög táncház Brüsszelben. Szirtaki, buzuki zorba-szájba (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Mert jöhet még új Srebrenica FELEDY BOTOND H úsz éve történt a srebre- nicai mészárlás. Az akkori Európai Közösség, az ENSZ és a Kontaktcsoport kudarca. Utóbbi azt az öt nagyhatalmat jelentette, amelyek igyekeztek a volt jugoszláv területeken jelen lenni és tárgyalni Mladi- csékkal: Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, az USA és a frissen egyesült Németország. Minden évben felbukkannak új a- datok, jegyzőkönyvek, feljegyzések. Az új amerikai hírszerzési forrásokból úgy tűnik, kémrepülőkkel figyelték a területet, és már a hajnali kivégzéseket is láthatták egy bécsi hírszerző állomáson. Sokkoló a holland védelmi minisztériumban dolgozó Onno van der Wind tábornok vallomása is, mely szerint az ENSZ adott a szerbeknek 30 ezer liter üzemanyagok amelyet aztán a népirtásnál használtak. Hivatalosan arra kapták, hogy biztonságos helyre bu- szoztassák a srebrenicai menekülteket, ehelyett a halottakat betemető buldózerek pöfögtek belőle. A napvilágra került friss feljegyzések arra utalnak, hogy az amerikai és a brit hírszerzés egy hónappal a népirtás előtt tudhatott a szerb tervekről. Ez azzal áll éles ellentétben, hogy a Kontaktcsoport diplomáciája akkor informálisan már közel egy éve az ENSZ-erők védelme alatt álló három boszniai enklávé szerbeknek való átadását szorgalmazta... Mla- dics egy évvel korábban megígérte, ha bejut Srebrenicába, „térdig fog gázolni a vérben”. Nem viccelt. Az EU ma tízmillió göröggel, menekültek százezreivel, munkanélküliek tízmillióival zsonglőrködik. Szélsőséges pártokkal, orosz propagandával, fundamentalista terroristákkal kell szembenézni Brüsszelben és a nemzeti fővárosokban. Nem hagyja nyugodni az embert az az érzés, hogy most sem sokkal felkészültebb az európai közösség e kérdések kezelésében. A jugoszláviai polgárháború elején ráadásul még csak 12 országnak kellett Brüsszelben közös hangot találnia, most 28- nak. A prioritásokban is alig tudunk megegyezni. A kockázat nyilvánvaló. Bármely fenti feszültség, konfliktus zavargásba, vérontásba fordulhat. Nem Charlie Hebdo-szinten, hanem sokkal nagyobb méretekben. Ugyanolyan kegyetlen, ha nem látványos, hanem csendes módon döntünk nyomorba milliókat. Minél több kiszolgáltatott csoportot teremtünk, annál több a mindenre elszánt egyén. Ebből nemcsak 1995-ben jöttünk ki nagyon csúnyán, hanem az elmúlt kétezer évben szinte mindig. Emlékezzünk, hogy tanulhassunk a hibánkból. Ne üssük már a görögöket! MÓZES SZABOLCS telién állam. Nem- , sokan mintha saját L usta görögök. Korrupt görögök. Pénzszóró 1 zeti és uniós sporttá vált a görögökbe rúgni, s frusztrációjukat vezetnék le. Kis túlzással Szlovákia is az ötmillió görögszakértő országa lett, közben nem vesszük észre, hogy sztereotípiákat és városi legendákat reprodukálunk. Mint sok más, a társadalmat megosztó kérdésben, itt is feketén-fehéren látjuk a helyzetet. Igen, a görög állam éveken keresztül tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Emellett nem működött hatékonyan, sok szerkezeti reform elmaradt, az eurózónához való csatlakozáskor csaltak, az adósságokat meg illik visszafizetni. Ez mind igaz, ám a történet nem ennyire egyszerű. Most azt tegyük zárójelbe, hogy az összes európai ország többet költött, mint amennyi bevétele volt (most is ez a helyzet), sok uniós tagállamról elmondható, hogy nem működik hatékonyan, arról pedig, hogy a görögök csaltak, Brüsszel is nagyon jól tudott (sőt, nyugati pénzintézet adták a know how-t a .kreatív könyveléshez”), mégis nagyon be akarta fogadni Athént. Szóval a helyzet nem annyira egyszerű, nem kis mértékben okolhatók az euróövezet szerkezeti hiányosságai is. Ahelyett, hogy a görögökbe rúgnánk - megteszik ezt elegen, kéjes élvezettel -, nézzük inkább azt, amiről kevesebbet hallani. Amikor a 90-es években létrehozták az eurót, sokkal inkább politikai, mintsem gazdasági projektről volt szó. Az előrelátóbb szakértők már akkor figyelmeztettek, hogy nincs megteremtve a közös pénz bevezetésének több lényeges előfeltétele. Ám akkor sokkal fontosabb volt az integráció elmélyítése, a „majd menet közben megoldódik” hozzáállás mindent felülírt. A görögök pedig a korai integrációval - mint 2008 után kiderült - másodszor jártak pórul. Először akkor, amikor 1981 -ben felkészületlenül csatlakoztak az EU jogelődjéhez, a korábbi magas GDP-növekedéseket már sose tudták megismételni. Az euró 2000-es bevezetése pedig olyan volt, mintha Brüsszel drogot adott volna Athénnak. Az államnak nyújtott hitelek kamatai minimálisra estek, dőlt az olcsó kölcsön, az erős euró miatt ugyanakkor a görög termékek versenyképtelenné váltak, túl drágák lettek. Normális esetben ilyenkor egy alacsonyabb versenyképességű országban leértékelik a nemzeti valutát (vagyis az veszít a dollárral, euróval szembeni értékéből), ám mivel a hellének már nem drachmával fizettek, ezt nem tehették meg. A frankfurti kamatpolitika szintén nem az ő igényeik szerint alakult. A kevésbé hatékony, nem versenyképes, az euró csapdájában lévő országot pedig magával rántotta a 2008-as világválság. 2009-2010 táján nem volt kérdéses, hogy Athénnak komoly reformokat ' kell végrehajtania, amelyek részben meghozták eredményüket. Ma inkább az a kérdés, meddig lehet a megszorításokat folytatni. Mert nem igaz, hogy a „lusta görögök” még mindig nagyon jól élnek, csak nem akaródzik nekik spórolni - a „csak a görögök tehetnek róla” mantra után ez a másik tipikus félremagyarázás. Az elmúlt öt-hat évben a görög társadalom valósággal összeomlott. Ma közel 30 százalékos a munkanélküliség, ilyen Szlovákiában a 90-es évek végi meéiari pusztítás után sem volt. Minden második görög fiatalnak nincs munkája, jóval többen élnek a szegénységi küszöb alatt, mint nálunk. Teljes a kilátástalanság. Közben pedig a fő pénzügyi cél már 2014-ben teljesült, a görög költségvetés - ha nem számítjuk a hitel- törlesztéseket - pluszban van, vagyis ha csak a normális kiadásokat kellene finanszírozniuk, egy cent hitelre sem lenne szükségük. Nem úgy, mint például Szlovákiának. Csodálkozunk, hogy majdnem kétharmadot kaptak az „oxi”-k? A görögök azt látták, hogy míg a gazdaságuk és a társadalmuk az utóbbi öt évben gyakorlatilag szétesett, az adóssághegy nem lett kisebb. A nyugati hitelezők pedig további nadrágszíj-összehúzást követelnek, és azt bizonygatják, hogy már sok mentőövet dobtak - miközben a mentőcsomagokkal valójában a helléneknek felelőtlenül hitelező saját bankjaikat mentették. A név- leg a görögöknek adott uniós hitelek 90%-át Athén sose látta, abból a nagy nyugati pénzintézetek kinnlevőségei lettek „államosítva”, vagyis ezeknek köszönhetően a görög számlát mi mindannyian fizetjük majd, nem a bankok részvényesei, ahogy egy normális, működő piacgazdaságban kellene. A görögök nem szentek, ám nem is ördögök. Problémáikról jórészt maguk tehetnek, ám azok nem lennének ennyire nagyok a nekik nem, ám például a németeknek nagyon is kedvező uniós rendszerhibák nélkül. Az utóbbi években pedig példátlan megszorítási intézkedéssorozaton estek át. Balos bókok Ciprasznak Fidel Castro, a kubai forradalom atyja levélben gratulált Alek- szisz Ciprasz görög miniszterelnöknek „briliáns politikai győzelméhez”. Azt írta, a latin-amerikai és a karibi lakosság csodálattal nézte, ahogy Görögország „identitását és kultúráját” megvédte a külső fenyegetésektől. A kubai elnök, Raúl Castro gratulált Ciprasznak „bátor politikájához” a Kubai Kommunista Párt hivatalos lapjában. Lelkesen üdvözölte Cipraszt Nicolás Maduro, venezuelai szocialista elnök, aki szerint a görögök nemet mondtak az Athénnak hitelező „vérszívóknak”. „Elég volt a kapitalista kizsákmányolásból” - hangoztatta Maduro egy hazai katonai parádén. Evő Morales bolíviai elnök szerint az európai nép „kapitalista politika alóli felszabadulása” vette kezdetét, a görögök „vereséget mértek az európai imperializmusra”. A görög pénzügyminisztérium cáfolta azt a sajtóértesülést, hogy pénz híján fizetési ígérvények kibocsátására készül, hogy ki tudja fizetni a béreket és nyugdíjakat. A Katimerini című görög napilap írta, hogy a költségvetési hivatal készpénzt helyettesítő fizetési ígérvények kibocsátását készíti elő, (MTI)
