Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)

2015-07-08 / 156. szám, szerda

www.ujszo.com I 2015. július 8. KULTÚRA i 7 Bűnök, titkok, csalódások Az ukrán Éva Neymann díjesélyes Karlovy Vary súlyos drámákat felvonultató mustráján RÖVIDEN Csontváry-kiállítás a budai Várban SZABÓ G. LÁSZLÓ Karlovy Vary. Beláthatóan, a maga ritmusában, nagyobb kilengések nélkül rajzolódik ki a versenyfilmek minőségi görbéje Karlovy Vary idei fesztiválján. Egyetlen kivételtől eltekintve az első három nap műsorán nem szerepeltek sem igazán kiemelkedő, sem a szokásos nívótól messze elmaradó alkotások. A kivétel: Éva Neymann negy­venegy éves, Berlinben diplomázott ukrán rendezőnő harmadik játék­filmje, a Solom Alejchem novellái alapján forgatott Énekek éneke. A 20. század elején, egy főleg zsidók által lakott kisvárosban egymásba szeret két gyerek, s amikor a fiú már orvosnak tanul a távoli nagyváros­ban, a csendben várakozó lány szí­vét elrabolja valaki. Ennyi a történet, egyetlen dekával sem több, de amit hetvenöt percben látunk a vásznon, az színtiszta poézis egy rég letűnt vi­lág csodálatos képeivel, szokásaival, tárgyaival, lassan feledésbe merülő arcaival. Kevés szöveggel sokat el­mondani, sokat mutatni, a néző szí­vét erősen belakni csak nagyfokú ér­zékenységgel, finom tehetséggel és remek operatőri munkával (a litván Rimvydas Leipus) lehet. Éva Ney­mann filmjében minden adott ahhoz, hogy e megejtő történet s annak lenyűgöző képi világa mélyre ássa magát a néző emlékezetében. Dietrich Brüggemann, aki Ke- resztút című filmjének forgatóköny­véért tavaly Ezüstmedvét kapott a berlini seregszemlén, Karlovy Vary- ban most a náci hipszterek és bőrfejü radikálisok világába vezeti el nézőit. Maró szatírával átitatott kommentár­jával napjaink német társadalmáról igyekszik árnyalt képet festeni, ám a végén ő maga is beleveszik a sűrűbe. Heil című filmje így aztán csak egy óriási felkiáltójel marad, a tények Alena Mihulová és Bólék Polívka Slávek Horák elsőfilmes cseh rendező Házi gondozó című drámájában (Fotó: KViŕF) konstatálásánál tovább azonban nem jut vele. Egy másokért élő, önfeláldozó, be­tegeit saját környezetükben ápoló, gyógyító nővér hétköznapjaiba kala­uzolja nézőit Slávek Horák elsőfil­mes cseh rendező Házi gondozó című munkájával. A negyvenöt év körüli, lányát férjhez adni készülő asszony majdnem kiegyensúlyozott házas­ságban él kicsit magának való és ma­gára is maradt férjével, aki minden napját egy stampedli pálinkával kez­di, majd estig für-farag, ezermester­kedik, míg felesége a környék falvait járva ellátja betegeit. Egy nap azon­ban kiderül: az asszonyka sem egész­séges. Orvosa röpke fél évet jósol ne­ki az életből. Sem a férjének, sem a lá­nyának nem vallja be a kegyetlen di­agnózist, de megtesz mindent, hogy kilábaljon a kórból. Az elmondottak ellenére tele a film humorral és iró­niával, valósággal süt az életöröm be­lőle, még a legdrámaibb helyzetekbe is beszökik a derű, sőt az egykor le­gendás cseh filmiskola diszkrét bája is. Nem sok hiányzott hozzá, hogy a remek színészi alakításokat (Alena Mihulová, Bólék Polívka, Tatiana Vilhelmová, Zuzana Kronerová) fel­vonultató film hibátlan legyen, pár elnagyolt vígjátéki elem azonban megakadályozza ebben. Lluís Minarro spanyol filmes a Hat közeli találkozás szekcióban egy le­gendás alkotást hozott vissza a múlt­ból. Orsón Welles 1958-as fekete­fehér opusát, A gonosz érintését. Mestermű a javából: a film noir egyik legjelentősebb darabja, amely a bűn természetrajzát világítja meg egy tisztességtelen rendőrfőnök alakjá­ban. A Mexikó és az Egyesült Álla­mok határán játszódó film a korrup­ció és az erkölcsi megalkuvás drá­mája Charlton Heston és Janet Leigh főszereplésével. „Száz éve született Orsón Welles, de nem pusztán ezért ajánlottam a filmet a fesztivál prog­ramjába - mondta a vetítés előtt Mi­narro, aki először dokumentarista- ként, majd első játékfilmjével, tavaly pedig zsűrielnökként vendégeskedett Karlovy Varyban. - Tizenhét évesen láttam először A gonosz érintését, s azóta úgy érzem: ez a film az egész pályafutásomra kihatott. Welles utolsó hollywoodi alkotása ez, s a ha­gyatékában nemrég megtalált, 58 ol­dalas leírás szerint hatalmas harcot kellett vívnia azért, hogy a vágás az ő elképzelései alapján valósuljon meg. Az első változatba nem volt beleszó­lása. Jóval később tudta csak elérni, hogy a filmje olyan verzióban kerül­jön a nézők elé, ahogy ő azt a forga­tókönyv megírásakor elképzelte. Mivel diktatúrában nőttem fel, soká­ig azt hittem, minden úgy van, ahogy azt fentről adagolják. Welles filmje mutatta meg, hogy az igazság máshol van, ilyen értelemben tehát az ártat­lanságom elveszítését is ennek a mesterműnek köszönhetem.” Budapest. Csontváry Kosztka Tivadar életművének nagy ré­szét bemutató kiállítás látható a budai Várban A magányos céd­rus - Csontváry géniusza cím­mel. A december 31-ig tartó, nagyszabású kiállítás a festő születésének évfordulóján, va­sárnap nyílt meg, Áder János magyar köztársasági elnök fő­védnökségével. A felújított Honvéd Főparancsnokság két szintjén, 17 teremben, egy be­járható útvonal mentén állítják ki Csontváry csaknem 100 festmé­nyét és grafikáját. A művek kb. 40 százaléka érkezett Pécsről, emellett kölcsönöztek képeket a Magyar Nemzeti Galériából és magángyűjtőktől is. A kiállítás­hoz számos kisfilm készült, a festő életművét interaktív felü­letek, Csontváry-szótár ismerte­ti, egy külön teremben pedig kortárs művészek Csontváry- reflexiói kaptak helyet. A tárlat­hoz reprezentatív katalógus is készült, decemberben pedig Csontváry-konferenciát is tarta­nak, melynek anyagából szintén kötet jelenik meg. (MTI, ú) A festő önarcképe (Képarchívum) Lux díjra jelölték a Saul fiát FÜLVIDÉK Szomjas nők Végérvényesen bebizonyosodott, a lehető legjobb döntés volt a Kiste- hén Tánczenekar kettéválása. Az együttes négyötöde által alapított Intim Torna Illegál a popos slá­gerzenéjével napjaink vezető kon­certzenekara, a magára hagyott Kollár-Klemencz László fémje­lezte KiSTeHéN pedig jobban ér­vényesíteni tudja a frontember egyedi zenei és szövegvilágát. Úgy hírlik, nehéz vele dolgozni, nyil­ván ezzel magyarázható, hogy nagy ajövés-menés mellette. Je­lenleg Bujdosó János gitáros, Vaj- dovich Árpád basszusgitáros és Jancsovics Máté dobos szerepel az együttesében. A KiSTeHéN előző stúdiólemeze, a 2012-es Elviszlek magammal ak­tuális társadalmi témákat is bon­colgat, elsősorban a slágerré vált Ezt is elviszem magammal című dal révén, amelyet Kollár- Klemencz Erdős Virág költővel írt. A Szomjas nők című album kevés­bé közéleti, a személyesebb mon­danivalóra épül, középpontban a férfi-nő kapcsolatokkal, nyersebb megközelítésben, néhol irritáló ki­vitelezésben. Öntörvényű, pofátlan pop-rock lemez. Szórakoztató, de távol áll attól, hogy mindenáron szórakoztatatni akarjon. (Nem vé­letlen, hogy a „legslágeresebb” Csak kiabálj című szerzeményt is szinte csak a Petőfi rádió meri ját­szani, és az sem sűrűn.) A szerelmi történetekről szóló szövegekben szereplő nőknek olykor nevük is van, Áginak és Adélnak hívják őket - az Adél című zeneszámot Bujdo­só János énekli. A Szomjas nők ze­nefolyam, nincsenek vagy csak né­hány pillanatig tartanak a felvételek közti szünetek. A zenészek átkötő- ket, egyfajta örömzenét illesztettek hozzájuk, amiket a stúdiózás utolsó két napján rögzített jammelésekből emeltek át az albumra. A kilenc dal zeneileg és szövegileg is sokszínű utazás a zeneszerző, a szövegek többségét jegyző, éneklő, gitározó és billentyűs hangszere­ken játszó Kollár-Klemencz László világába. Az első nyolc egységet képez, a záró Felemel pedig amo­lyan bonusz. Az utóbbi szerze­ményben az énekes galambnak képzeli magát, amely ugyan szo­morú, de belül szárnyal - ezt a ze­nészek a többivel ellentétben nem külön-külön, hanem közösen ját­szották fel. A Milyen kár című ze­neszám szövegét Erdős Virág írta a frontember által felvázolt témára (az Ezt is elviszem magammal is így készült), a zenész tavalyi, Erdős tíz megzenésített versét tartalmazó Legesleges című nagylemezén is helyet kapott, lassúbb változatban. Az alig harminchét perces Szomjas nők főleg magyar témák hiteles és elgondolkodtató korlenyomata. (Drum & Monkey, 2014) Értékelés: 10/7 Puha József MTI-HÍR Két magyar vonatkozású filmet, Nemes Jeles László Saul fia című alkotását ás Alexander Nanau román-magyar-német koprodukcióban készült Totó ás nővérei című filmjét is jelölték a 2015-ös Lux díj tíz elődöntős filmje közé. A Lux díjjal az Európai Parlament minden évben az általa legjobbnak ítélt európai filmet tünteti ki, amely fontos társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet és az európai érté­kekkel foglalkozik. A díj célja, hogy népszerűsítse az európai filmeket és nagyobb közönség számára is elér­hetővé tegye azokat, illetve a mozik segítségével ösztönözze a kulturális párbeszédet a nemzetek között. A 10 filmből álló jelöltlistát a Karlovy Vary-i filmfesztiválon jelentették be. Á tízes listát július végén három­ra szűkíti az Európai Parlament, a győztesről később döntenek. A 2015-ös Lux díj jelöltjei között van továbbá brit, spanyol, francia, valamint izlandi-dán, olasz-amerikai- német-francia-katari, bolgár-görög, horvát-szlovén-szerb koprodukció­ban készült film is. A Lux díj az idén különös hang­súlyt fektet a fiatal rendezők mun­kájának kiemelésére. Öt első nagy- játékfilmes fiatal rendező - Jonas Carpignano, Deniz Gamze Ergüven, Nemes Jeles László, Kristína Grozeva és Petar Valchanov - filmje került a tíz közé. Szintén fiatal ren­dező munkája a Toto és nővérei (Alexander Nanau) és a Kosok (Grí- mur Hákonarson), A 2014-es Lux díj filmjeinek kö­zönségdíjasát is bejelentették a fesz­tiválon. A legtöbb közönségszava­zatot a tavalyi jelöltek közül a szlo­vén Rok Bicék Osztályellenség című filmje kapta, mely egy középiskolai osztály és új tanáruk konfliktusát ábrázolja.

Next

/
Thumbnails
Contents