Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-07 / 155. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2015. JULIUS 7. OSZTRÁK LANDESLIGA Ausztria, a magyar futballista álma Nem hivatalos adatok szerint 5-600 magyar labdarúgó játszik az osztrák amatőr bajnokságokban. A játékosok sok esetben a magyar NB II vagy NB III helyett választják az osztrák negyed-, ötöd-, hatodosztályt, mivel ott korrekt viszonyok, jobb körülmények és több pénz várja őket. Kikerülni nem nehéz feladat, viszont a légiósoknak hétről hétre a hátukon kell vinniük csapatukat, különben hamar véget érhet számukra az ausztriai kaland. nyolcról. Kint ez elképzelhetetlen, egy-egy mérkőzés óriási eseménynek számít a falvakban, ahol az ökörsütés és a sör alapvető kelléke a meccseknek, de egy bajnokaspiráns csapamái a tűzijáték, a görögtűz és a hanggránát bevetése sem okoz meglepetést, egy-egy szomszédvári csata pedig akár ezer nézőt is vonz a környékből. Azt pedig a laikus is láthatja, hogy a legkisebb osztrák faluban is egy kis ékszerdoboz a helyi futballpálya, a fedett lelátó és a magas színvonalú létesítmény alapkövetelmény a legutolsó osztályban is. Az osztrákok tudják, hogy rengeteg tehetség M ár a rendszerváltás előtt is volt rá példa, hogy egy-egy kiemelkedő magyar labdarúgó Ausztriában vezessen le. Az olimpiai bajnok Dunai Antal például 1981-ben, 38 évesen szerződött a Simmering csapatához, a rendszerváltás után pedig már tömegével választották a hazai játékosok úti célként az osztrák alsóbb osztályokat. Utolsó világválogatottunk, Détári Lajos 1996-ban igazolt a VSE St. Pölten csapatához, ahol csak két évet játszott, de „nevét máig emlegetik a környéken” - mondja Orbán Ferenc, aki öt éve él Ausztriában. Először mint játékos szerzett hírnevet magának, majd edzőként kezdett el dolgozni, és így dolgozik ma is az utánpódásban a már említett csapat jogutódjánál, a másodosztályú SKN St. Pöltennél. Tízszer jobbnak kell lenned, mint egy helyinek Orbán Ferenc szerint a magyar játékosoknak könnyű kikerülni, viszont tízszer jobbnak kell lenniük, mint egy helyi játékosnak, különben 3-4 meccs után megköszönik a vezetők az addigi munkát. Éppen ezért szerinte azok a játékosok tudnak hosszú távon megélni Ausztriában, akik nemcsak tehetségesek, de kitartóak is. A futball két, talán leglátványosabb posztja a csatár és a klasszikus irányító pozíciója, így nem csoda, ha leginkább erre a két szerepkörre van kereslet az osztrák csapatok részéről. Orbán itthon sportmenedzseri képesítést is szerzett a Testnevelési Egyetemen, így adta magát a helyzet, hogy kapcsolati tőkéjét kihasználva, játékosokat is közvetítsen Ausztriába. Általa került ki a most 38 éves Potemkin Károly is, aki a hatodosztályban 4 év alatt 88 meccsen 114 gólt rúgott az SVg Purgstall csapatában. Potemkin már tizenhét évesen bemutatkozott az NB I-ben, olimpiai válogatott volt, játszott a magyar másod- és harmadosztályban is, így van összehasonlítási alapja a két ország futballját illetően. Szerinte az osztrák hatodosztály iramát tekintve eléri a magyar NB III szintjét, viszont játékban jóval gyengébbek, mint az itthoni harmadik vonal. Egyetért vele Varga István is, aki szintén végigjárta a magyar bajnokság első három osztályát, tizenhat évesen a Parma akarta leigazolni, de Székesfehérváron 30 millió forintot kértek érte az 1990-es évek közepén. ,Az osztrák negyedik vonal futásban felveszi a versenyt a magyar másodosztállyal, játéktudásban viszont elmarad tőle, hiányzik belőlük a fantázia, a váradan megoldások” - véli Varga, aki 30 évesen igazolt ki az ötödik ligába 2009- ben, ahol az első évben bajnoki címet ünnepelhetett, majd pár évet lehúzott még a negyedik ligában is. Alulról építkeznek Orbán, Potemkin és Varga is úgy látja, hogy az osztrák amatőr labdarúgás környezete sokkal vonzóbb, mint a magyar megyei bajnokság légköre, ahol heti szinten hallani bíróverésekről és tömegbuA szurkolók görögtűzzel köszöntik a Purgstall bajnokcsapatát (Fotó: Günter Mühlbacher) Hatgólos győzelmüket ünnepük a Purgstall magyarjai: Nagy Tamás (bl) és a mesterhármast szerző Potemkin (b2) (Fotó: Günter Mühlbacher) A legtöbb légiós ingázik, így Bur- genlandban a magyarok, Bécstől északra pedig a csehek és a szlovákok vannak túlsúlyban, de van olyan román légiós is, aki több mint kétezer kilométert utazik egy-egy hétvégén. A légiósok a harmadik vonalban még nincsenek jelen olyan nagy számban, mint a negyedik osztályban és attól lefelé. A Landesligában egy- egy légiós akár 1000-1500 eurót is megkereshet, két-három osztály- lyal lejjebb az ádagfizetés 500-700 euró környékén mozog havonta, ami még mindig magasabb, mint amit a magyar harmadosztályban lehet megkeresni. Az egy bajnokságban játszó légiósok összetartanak, négyen-öten együtt utaznak ugyanarra a környékre vagy akár az egymás elleni meccsekre. A helyiek ugyanakkor jobban szeretik, ha egy légiós munkát is vállal az adott település környékén és nem ingázik, ugyanis a csapattársak hamarabb elfogadják azt, akikkel nemcsak a mérkőzéseken találkoznak, hanem a hétközi edzéseken is velük készül. így tett Varga István is, aki ma már csak David Alaba, a Bayern sztárja is az amatőrök között kezdte dolgozik, ugyanis egy autó-motor gyárban targoncázik három műszakban, amit a negyedik liga heti négy edzésével nem tudott összeegyeztetni, de kijelenthető, hogy a futball által olyan egzisztenciát teremtett magának, amit itthon nem tudott volna elérni, és a helyi meccsekre kilátogatva még mindig „ungarischer Bomberként”, vagyis magyar bombázóként köszöntik szurkolók. A tiszteletet ki kell vívni Potemkin Károlynak nem volt szerencséje a munkát illetően, neki nem segített a klubvezetés a civil életben, így idén nyáron inkább új csapat után néz, ahol a futball mellett munkát is tud vállalni, ugyanis az ezer euró fölötti minimálbér és a 13. és 14. havi fizetés, ami törvényileg előírt Ausztriában, komoly bevételt jelent minden magyar számára. A futballisták hivatásos és önjelölt menedzserek útján kerülnek ki a csapatokhoz, ahol legtöbbször egy próbajáték után döntenek egy játékos sorsáról. Persze, ha egy labdarúgó komoly múlttal rendelkezik egy másik országban, vagy akár Ausztriában már letett valamit az asztalra, akkor a klubok eltekintenek a teszteléstől és munkával kombinált ajánlattal igyekeznek magukhoz csábítani a jelöltet. Abban egyetértenek a légiósok, hogy kezdetben hűvösen fogadták őket a kluboknál, de ha valaki tartósan jól teljesít, akkor barátokat is tud szerezni. Am a folyamatos jó játék sem jelent garanciát semmire, hiszen Potemkin Károlyt annak ellenére sem marasztalják most Purgstallban, hogy gólkirály lett, a szezon legjobb játékosának választották, és egy osztállyal feljebb juttatta csapatát, ugyanis túl drága a következő év költségvetéséhez. Villányi Gergely » Az osztrák labdarúgó-bajnokság felépítése Az első (Bundesliga) és a második (Erste Liga) liga profi és országos kiterjedésű, a harmadik osztály (Regionalliga) félprofi státuszú és már három tartományi ligára oszlik (Kelet, Közép, Nyugat). Minden Regionalligá további három ligára oszlik (Landesliga), ők alkotják a negyedik, már inkább amatőr vonalat. A Landesligák alatti osztályok tartománytól függően változhatnak, elnevezésben és alá- és fölérendeltségi viszonyokban is eltérőek. van a falvakban, ahol ha kitűnik egy-egy fiatal a felnőttek között, akár 3-4 meccs után a tartomány első ligás csapatának akadémiáján találja magát. Ezt az utat járta be David Alaba, a Bayern München sztárja is, de magyar fiatalként sem leheteden kint érvényesülni. Példaként Orosz Pétert említhetnénk, aki 20 évesen igazolt majdnem a legalsó ligába, és ahonnan pár év alatt a Red Bull Salzburgnál találta magát, és bemutatkozott a magyar válogatottban is. Ehhez viszont kellenek a példaképek, azok a képzett, profi múlttal rendelkező, idősebb játékostársak, akiktől folyamatosan tanulhatnak a tehetségek. Az amatőr csapatok meghatározó játékosai sok esetben kiöregedő osztrák profik, esedeg valamelyik Bundesliga-csapat akadémiájáról kirostálódott labdarúgók, esedeg magyar, szlovák, cseh légiósok. Ugyanakkor minden amatőr csapatban nyolc saját nevelésű játékosnak kell szerepelnie, így biztosítva a helyet és a fejlődést az osztrák fiatalok számára. Ingázás és munka
