Új Szó, 2015. július (68. évfolyam, 150-176. szám)
2015-07-07 / 155. szám, kedd
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2015. július 7. I 5 Indulatok, menekültek Ne bűnöző hordaként tekintsünk a migránsokra TOKÁR F rzékeny témákról nehéz felE indultság nélkül beszélni, de így is meglepő, mekkora gyűlölethullám szabadult el a menekültkérdés kapcsát». És nemcsak Magyarországon, a szlovákiai magyarok körében is. Kósza hírek kaptak szárnyra, hogy egy nagyobb hullám érkezése esetén Gadócon helyeznék el a menedékkérők egy részét. A reakciók ijesztően primitívre sikeredtek, mind a politikusok, mind a közvélemény részéről. Nem arról van szó, hogy a bevándorlók feltétlen befogadása mellett kell állást foglalni. Nem kötelező egyetérteni, és tiltakozni is lehet. Az egészséges párbeszédhez azonban az kellene, hogy ne bűnöző hordaként tekintsünk az országba érkezőkre, miközben a sorsukról döntünk. Még akkor se, ha a minapi debreceni zavargás, vagy éppen YouTube-on megosztott francia és olasz videók azt az érzetet keltik, hogy egy átlagos bevándorló első dolga minden esetben a zavargás, a második pedig a környezetének terrorizálása. Szlovákia alapjában véve zárt társadalom, sokan még színes bőrű embert se láttak. Ehhez képest számít „szenzációnak”, hogy ilyen emberek érkeznek a régióba. Sokuknak még telefonja is van, nem rongyokban járnak, ahogy egy harmadik világbeli páriától elvárnánk. Szabadon mozognak vagy megpróbálnak valahogy túlélni a túlzsúfolt táborokban, a többségük pedig az első adandó alkalommal megpróbál olyan messzire távozni nyugati irányba, amennyire csak tud. A cél továbbra sem Közép- Európa, már csak azért sem, mert európai viszonylatban nem számítunk jó helynek. Ebben tulajdonképpen egyetértünk velük, sokan közülünk is nyugatabbra vágynak. Ettől függetlenül a migránsok itt vannak a szomszédban, látjuk őket a tévében. A probléma házhoz jött. Magyarország tényleges tranzitországgá vált, rázúdult egy komoly menekülthullám, amivel kezdenie kell valamit - minket ennek csak a szele csapott meg. Zárójeles megjegyzés, de világviszonylatban elhanyagolhatóan kicsi számokról beszélünk - a 740 milliós kontinensnek évi 600 ezer menedékkérővel kell dűlőre jutnia, miközben a háború sújtotta közel-keleti országokban egyenesen apokaliptikus a helyzet. (Ezért félrevezető az a gyakran hangoztatott mondat, hogy a menekültek miért nem mennek közel-keleti országokba. Mennek.) Csak Törökországban a becslések szerint 1,5 millió menekült él, Libanonban pedig egyenesen minden ötödik lakos tartozik ebbe a kategóriába, több mint egymillióan. Ok azok a szerencsétlenek, akiknek egyáltalán nincs pénzük, hogy fizessenek az embercsempészeknek. Mindezek az adatok csak arra jók, hogy jobban megvilágítsák a menekültkérdést, választ nem adnak a problémára. Az általános gyűlölködés azonban nem segit abban, hogy legalább átmeneti segítséget kapjanak azok, akik idáig eljutottak - amíg átfogó megoldások születnek egy olyan kérdésben, amely túlnőtt Szlovákián és Magyarországon, de nem nőhet túl az emberségünkön. INDUL A GÖRÖG ALKUDNI Varufakisz, a távozó görög pénzügyminiszter (Ľubomír Kotrha karikatúrája) LÖVÉSZÁROK Jövőkóp A Híd az elmúlt két évben szakemberek bevonásával alkotta meg azt a valós jövőképet, mellyel az emberek életét kívánja jobbá tenni - nem üres szavakkal, hanem tettekkel. Azért fontos egy ilyen szakmai anyag, mert a pártok számára a hitelesség lett az egyik legnagyobb kihívás. Mi ezzel a jövőképpel próbáljuk a polgároknak bizonyítani, hogy érdemes részt venniük a választásokon, majdani politikai partnereink számára pedig együttműködésünk alappilléreként egy jól olvasható, áttekinthető anyaggal szeretnénk szolgálni - egyértelmű célunk ugyanis, hogy kormányváltó erőként szerepeljünk. A szakemberek által készített politikamentes anyag jó alapul szolgált a konzultációk megkezdéséhez a régiókban, ahol értékes tapasztalatokat szereztünk a jövőkép teljessé tételéhez. Az anyag mai állapotában már konkrét intézkedéseket is tartalmaz és a Híd választási programjának gerincét alkotja. Mi nemcsak szólamokat hangozgatunk, nemcsak a célokat nevesítjük, hanem az utakat is felvázoljuk, melyek a célok eléréséhez vezetnek. Ha ugyanis azt ígérjük a választóinknak, hogy szeretnénk emelni a nyugdíjakat, akkor azt is el kell mondanunk, hogyan szeretnénk ezt elérni: elsősorban adócsökkentéssel, a kis- és középvállalkozók támogatásával (konkrét programokkal). Ezzel a két lépéssel érhetjük el, hogy új munkahelyek létesüljenek, s így a munkavállalók adóiból emelkedjenek az államháztartás bevételei - ezáltal több pénz jüt a nyugdíjakra is. A felsoroltak és a szakmai anyagunk további, több mint 300 megoldása jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy az emberek újra bízhassanak egy szakmailag erős, majd 10%-os eredményt elérő párt által biztosított képviseletben. Reményeink szerint az új kormánykoalíció tagjaként tettekkel tudunk bizonyítani, és az embereknek jobb életfeltételeket biztosítani. Természetesen a kisebbségi lét problémái is fontos szerepet kapnak programunkban, de véleményünk szerint már dimenzióváltásra van szükség, így elsősorban a gazdasági kérdésekre, az emberek életkörülményeire koncentrálunk. Számunkra a kisebbségi lét megélése nem merül ki melldöngetésben, valódi tettekkel valódi eredményeket szeretnénk elérni. Ezért készítette el a Híd Sólymos László vezetésével a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvénytervezetét, mert ez már nem üres ígéretet, hanem kézzelfogható eredményt jelent. Remélem, a polgárok is azonosulnak azzal, hogy a politikusok ne csak célokat fogalmazzanak meg, hanem a célok eléréséhez vezető utat is mutassák. Csak ez eredményezhet jobb életet, gazdasági felemelkedést, csak ez lehet a megújhodás záloga. Bastrnák Tibor, a Híd parlamenti képviselője Görög dráma itt a vége? NAGYANDRÁS A görög paradoxon a következő: a görögök nem szeretnék elhagyni az eurózónát, de elhitték saját populista balos kormányuknak, hogy a jelenlegi helyzetben nem kell elfogadniuk az EU és a hitelezők javaslatát, ennél sokkal jobb feltételeket is ki lehet alkudni. Pedig velük szemben mindenki ennek az ellenkezőjét állítja. Mégis, vajon mi vitte rá a görögök több mint hatvan százalékát arra, hogy támogassák a görög kormány politikáját, mely egyértelműen az eurózónából való kilépés és a pénzügyi csőd felé sodotja Görögországot? Minden valószínűség szerint a nemzeti büszkeség. Az emberek gazdasági ismereteinek megvannak a határai, míg a nemzeti büszkeség határtalan. A görög kormánynak arról sikerült meggyőznie a lakosságot, hogy gazdasági szabadságharcot vívnak. Ha mindenki minket üt, akkor védekezni kell, nincs mese. A kampány szempontjából szerencsétlen volt, hogy míg az egyezséget elutasítók táborát és a szabadságharcot azonosítani lehetett két görög politikussal, a miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel, addig az EU-val és a hitelezőkkel való egyezségnek nem volt arca. Vagy ha volt is, akkor az a főgonosz Angela Merkel lehetett. A görögök kaptak egy éjszakát, amíg örülhettek a „győzelmüknek”, de a megoldást nem látni. A hitelezőknek és az-eurózóna többi tagállamának most úgy kellene segítenie, hogy a görögök jelezték, nem kémek a segítségből a jelenlegi feltételek mellett. Mivel minden hitelező uniós tagállamban folyamatosan növekszik az ellenállás, kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán valamilyen egyezség. Ha nem, ami egyre valószínűbb, akkor jön a görög csőd, megy a görög euró jöhet vissza a drachma. Hogy ennek mekkora lesz a gazdasági és pénzügyi hatása, azt a piac már nagyjából beárazta. Állítólag túl nagy sokkra már nem kell számítani. Ami ennél fontosabb, azok a politikai következmények. Ha Görögország elhagyja az eurózónát, az európai integráció óriási pofont kap. Az fog kiderülni, hogy a leggazdagabb és legszegényebb tagországok között mégsem olyan nagy az összetartás, és hogy a tagállamok egyéni érdekei jóval megelőzik a közös érdekeket. Nagyjából ezért nem lesz még nagyon sokáig Európai Egyesült Államok, vagy nem ennyi tagországgal. Ez persze nemcsak a donorok szigorúságán múlt, hanem azon is, hogy a görögök egyszerűen nem voltak hajlandóak tovább hátrálni. Az EU mára nagyjából úgy működik, hogy a legnagyobb felelősség már nem a nemzeti kormányoké, hanem az Európai Bizottságé, esetleg az Európai Tanácsé, így a rossz döntésekért nem a saját kormányunkat, hanem már kizárólag Brüsszelt hibáztatjuk. Ez történik Athénban is. Ám a történet itt nem ér véget, az is lehetséges, hogy az elkövetkező napokban mégis csoda történik, de ennek nincs nagy valószínűsége. Főleg úgy, hogy a minap nyilvánosságra került a Nemzetközi Valutalap belső jelentése, mely szerint Görögország még a jelenlegi pénzügyi feltételekkel sem képes finanszírozni az adósságát, magyarul valaki a végén mindenképpen elbukja a pénzt, Görögország meg így vagy úgy, de csődbe megy. Ákkor viszont felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miről is tárgyalnak itt hónapok óta? Lemondott a görög politika fenegyereke Pénzügyminiszterek rendszerint hivatalos levélben vagy komor hangulatú sajtótájékoztatón szoktak lemondani. A mindig különcködő görög pénzügyminiszter a Twitteren jelentette be a lemondását. Janisz Varufakisz januártól töltötte be a tisztséget, az 54 éves közgazdászprofesszor rövid regnálása alatt és előtte is számos kiszólással csempészett színt a gazdasági tárgyú megszólalások szürke sorába. 2011 májusában, Görögország esetleges euróövezeti távozásával kapcsolatban az Eagles amerikai rockzenekar híres számának, a Hotel Califomiának utolsó sorát idézve (Bármikor kijelentkezhetsz, de soha nem hagyhatod el) Eagles-doktrínának nevezte az eurózónát. Közvetlenül a miniszteri kinevezése előtt azt mondta a La Tribüné francia lapnak: Bármit is mond vagy teszNé- metország, végül úgyis fizet. Még abban a hónapban „egy rothadt alapokra épített bizottságként” írta le Görögország hitelezőit egy euróövezeti sajtótájékoztatón. A brüsszeli tárgyalásokat közelről figyelők szerint, ha a többi pénzügyminiszter konkrét számokat kért tőle, általában így reagált: „Ne legyünk már ennyire technokraták!”. Ezzel az őrületbe kergette kollégáit, különösen Wolfgang Schäuble német pénzügyminisztert. Márciusban még arra is szakított időt, hogy szerepeljen a Paris Match életmódmagazinban. A fotókért, amelyeken a feleségével pózolt Athén egyik legdrágább negyedében, az Akropolisz alatt lévő penthouse lakásában, sokan gúnyolták, mert azt hangoztatja magáról, hogy Marxtól tanult mindent, és hivatalba lépése után kijelentette: Görögországban vége a vég nélküli költekezésnek. „A jólét nem azt jelenti, hogy sok luxusautó jár az utcán” - mondta. Odahaza Varufakisz „a közgazdaságtan popsztárja”. Már 2010- ben „a takarékossági diktátumok ellenzőjeként” emlegették. Az Athénban született, matematikus végzettségű kutató akár egyik szakterületét is hasznosíthatta az európai partnerekkel folytatott tárgyalásokon: tudományos írása jelent meg a játék- elmélet témakörében. T anult az ausztráliai Sydney-ben, a skóciai Glasgow-ban és az Egyesült Államokban, a texasi Austin egyetemén. . (MTI)
