Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-30 / 149. szám, kedd
NB I: A létszám csökken, a színvonal emelkedik? pörögjön csak az óra. Ilyen cinikus célfutballt az argentinoktól láttunk már, és Uruguaytól sem áll messze, de hogy a brazilok is ide süllyedjenek saját trónjukról, az új eleme a labdarúgásnak. Mára csak a szenvedés maradt Az 1994-es világbajnokságon győztes csapat játéka sem volt épp lehengerlő, de legalább győztes volt, mint ahogy nyert a 2002- es csapat is. Abból a gárdából mindannyian a nagy hármasra, Ronaldinhóra, Rivaldóra és Rónáidéra emlékszünk, ez a válogatott azonban távolról sem volt olyan támadó szellemiségű, mint amit ez a hármas mutat. Scolari elsősorban a stabil védekezésre helyezte a hangsúlyt, az egyenes kieséses szakaszban mindössze egy gólt kapott a 3-4-1-2-es rendszerben futballozó csapat, amelyben három belső védő mellett két védekező középpályás, és két legendás szárnyvédő, Cafú és Roberto Carlos kapott helyet. Scolari tehát Ötből két brazil válogatott játékos a kaput sem találta el tizenegy méterről, Paraguay tizenegyesekkel legyőzte Dunga csapatát, így Brazília nemhogy nem fogja megnyerni a 2015-ös Copa Américát, de még csak addig sem jutott el, hogy megmérkőzzön a nagy rivális Argentínával. legalább olyan pragmatikus felfogásban, olykor szenvedve nyert vb-t, mint nyolc évvel korábban Carlos Alberto Parreira. Mára azonban csak a szenvedés maradt. Perut az utolsó pillanatokban sikerült legyűrnie a csapatnak Neymar egészen zseniális egyéni villanása után. Ezt követte a Kolumbia elleni vereség. A harmatos Venezuela ellen is szégyenteljes bekkeléssé silányult a meccs vége, majd jött a középszerű Paraguay elleni vereség, ahol még mindig a csapat két harminc feletti „öregje”, Robinho és Dani Alves hozta össze a vezetést. Tegyük azt is hozzá rögtön: a brazilok egyeden alkalommal értek labdába az első félidőben az ellenfél tizenhatosán belül - Robinho góljánál. Fekvő ember sosem gyors Eddig csak úgy gondoltunk Brazíliára, mint egy, a saját mércéjével nézve egyre gyengülő, de még mindig bombaerős futballkultúrá- ra. A Copa América azt bizonyította, Dunga válogatottjának szintje nemhogy az elődökhöz képest, de a jelenkor Dél-Amerikájához képest is gyenge - ne felejtsük, saját rendezésű világbajnokságukon is azt kellett végignézniük, ahogy a legnagyobb rivális, Argentína harcol a világbajnoki címért. Egy dolog akadt pusztán - kétes dicsőség -, amelyben Brazília ki tudott emelkedni az utolsó két nagy tornán: a klasszikus rugdo- sódás. Hol van már az 1994-es fair play díjas csapat? Vagy Lúcio, aki a 2006-os vb első négy mécsesén középső védőként egyszer sem szabálytalankodott?- A Copa Américán csak rosszabbodott a helyzet: a negyeddöntők előtti statisztikák szerint Brazüia követte el az 5. legtöbb szabálytalanságot. Ez elsőre nem hangzik szörnyen, de ha azt is hozzávesszük, hogy az övék volt a 3. legmagasabb labdabirtoklás, már más a helyzet. Jó, ha tudjuk: labdabirtoklási mutatóban csak Argentína és Chile járt a brazilok előtt - viszont ez a két csapat követte el a legkevesebb szabálytalanságot a tornán. Nem csoda, hiszen az örökös taktikai szabálytalanságoknak általában a labda hiánya az oka. Akinél a labda, az nem rugdosódik. A brazilok viszont a labdabirtoklás ellenére megtették mindezt. Nem kényszerből, csak szimpla dühből, ahogy azt Neymar is tette, és ami ennek az önmagából teljesen kifordult brazil válogatottnak végül a vesztét is okozta. Hegedűs Henrik Találó karikatúra: a válogatott középcsatáraira egyre nagyobb a mez Egy! kutató a brazil • lapok elemzésére vállalkozott 2002-ben, a sima vb-győ- zelem idején, és arra jött rá, hogy ezekben a foci - annak ellenére, hogy a válogatott éppen felért a csúcsra - már csak elvétve meto- nímiája a nemzetnek, vagyis a brazilok egyre ritkábban gondoltak magukra futballnemzetként. Az elmúlt évek Konföderációs Kupa- és vb-ellenes, de úgy is mondhatjuk: futballellenes tüntetései még egyértelműbben üzentek. A megmozdulások jelképe lett Paulo Ito utcaművész graffitije, amelyen egy vézna, kiéhezett fekete gyerek késsel-villával a kezében csalódottan állapítja meg, hogy a tányérján csak egy labda van. „Sejtésem szerint a brazil labdarúgásnak nincs jövője” „Ha erről a képről a lehető legszorosabb olvasatot adjuk, akkor azt jelenti, hogy a foci nem ér semmit, ha valaki szegény és éhes. Tudható, hogy a tüntetéseken részt vett a favellák népe, még ha kisebbségben volt is. Az ő szempontjukból a graffiti arról árulkodik: nem teljesedett be a futballnacionalizmus- ban rejlő ígéret, ami a társadalmi felemelkedésüket is elhozta volna magával” - állította a 2014-es világbajnokság előtt a Népszabadságnak adott interjújában Bolgár Dániel társadalomtörténész. A jóléti egyenlőtlenségek ma is megdöbbentő mértékűek Brazíliában - az utóbbi évek brazil gazdasági csodája ellenére. Ez a változás azonban úgy ment végbe, hogy a nélkü- Q) lözők közül több tízmillió ' ^ ember igenis felemel- J**\, kedett. Ha nem lett is a középosztály tagja, mindenesetre nem éhezik, hozzáfér az alapvető szolgáltatásokhoz. Ezek a rétegek is aktívak voltak a tüntetéseken. „Ok az emelkedésüket közvedenül nem a futballnak, hanem a kormány szociálpolitikájának, az iskoNem segített az ima sem: a vb-n csak elbukott Brazília, a Copán lejáratta magát (Fotók: SrTA/AP) A letéteményesei tagadták meg a brazil futballt ja elviselni ezt a terhet. Ezt jelzi az ellenféllel és a játékvezetővel szemben mutatott heveskedése is, amely után négymeccses eltiltást kapott. Akad azonban még ennél is intőbb jel: 2009 óta Neymar nem kevesebb, mint 101 sárga-, és 6 piros lapot szedett össze - hogy ez milyen sok, azt jól érzékelteti, hogy a nemzetközi klubfutball egyik legdurvább játékosának tartott portugál Pepe (Real Madrid) ugyanezen időszak alatt „csak” 78 sárgáig és 5 pirosig jutott. A zsenik nem maguktól válnak azzá Szép lassan mindenkinek - elsősorban persze a braziloknak - be kell látnia: hiába gondolják sokan, hogy a brazil fútballsiker magától értetődő, egyáltalán nem az. A Copacabana futballjának a világ minden pontján - némiképp rasz- szista módon - az az értelmezése, hogy ott a zsenik csak úgy teremnek, a brazilok virtuóz játékstílusa kvázi biológiai adottság. Ám ez a felfogás történetileg könnyen cáfolható: nem volt mindig így, ezért nem szükségszerű, hogy mindig így legyen. Most például egyáltalán nincs így. A Venezuela elleni mérkőzés végén például Brazília már négy középhátvédet tartott a pályán az eredmény őrzése érdekében, miközben Dani Alves, egy védő játszotta a jobbszélsőt, és Elias - aki pedig korántsem góljairól híres - töltötte be a támadó középpályás szerepét. Eljött az a pont is, mikor éppen Elias kapott egy labdát a pálya közepén, de tanácstalanságában, és mert az eredmény megfelelt, a szögletzászló közelébe rúgta a labdát, hadd Iáknak, kórházaknak köszönhetik. Márpedig a vb-rendezés, a stadion- építés és az egészet átszövő korrupció az ő jólétükhöz nem hozzáad, hanem éppen elvonja a szociálpolitikától a forrásokat, azaz a futball veszélyezteti felemelkedésüket, biztonságukat. A tüntetéssorozat arról tanúskodik tehát, hogy a brazil fútballkultúrát, a futebol mulatót épp a letéteményesei tagadták meg. Sejtésem szerint ezért nincs jövője” - adta meg prognózisát a vb előtt Bolgár. Nem tévedett nagyot. Azóta a brazil válogatott történelme legsúlyosabb vereségét szenvedte el a vb-n, amelyen teljesen összezuhant, mikor a csapat vezére, Neymar megsérült a Kolumbia elleni Itau negyeddöntőn — igaz, már a Chile elleni nyolcaddöntőt is csak jó adag mázlival élte túl a csapat. A Copa América - amelyre a hazai vb után kirúgott Luiz Felipe Scolari helyett már Dunga készítette fel a csapatot - sem sikerült jobban, sőt. Szép játék már rég nincs, most már eredmény sincs, a korrupt vezetők pedig nem törődnek a problémák gyökerével. Akkor is szomorú helyzetben lenne a világszerte még mindig áhítattal emlegetett brazil futball, ha nem kellene a focitörténelem egyik leg- megalázóbb vereségéből felépülnie. Ugyanaz a vereség, mégis más Négy évvel ezelőtt Brazília pont így esett ki a Copa Américáról: Paraguay ellen, tizenegyesekkel. A helyzet mégis merőben más volt, mert akkor a közvéleményt nem igazán a kudarc érdekelte, hafOSS ÍCT/A Neymar fejében nincs rend nem az uj generáció ígérete, Neymar vagy Ganso csodavárása. A 2015-ös Copára aztán már az újak is meg- rostálódtak, Ganso semmire sem vitte — Neymarhoz képest egészen biztosan nem -, ugyanakkor a brazil futball első számú játékosa sem mindenható. A vb-hez hasonlóan a torna ismét bebizonyította, hogy a válogatott fájó függőségi viszonyban van Ney- marral, aki viszont fejben egyre kevésbé tud
