Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-27 / 147. szám, szombat

2015. június 27., szombat, 9. évfolyam, 26. szám Levendulaszín kerékpár Levendula a skanzen udvarán A ki először megy Ti­hanyba északnyu­gat felől, a hosszas autózás után álta­lában megörül az első irányjelző táblának. Jutalma: a fél félszigetet meg kell kerülni, hogy egy kacskaringós, városnéző kisvonatokkal teli, turistákkal sze­gélyezett úton közeb'thesse meg a történelmi emlékhelyet, egyenesen a méregdrága, este nyolcig fizetős parkolóövezet felől. A rutinos Tihany-járók a hátsó úton támadnak, amely rövidebb, és az elején még vannak ingyenes parkolók. Az út mellett, a nyár első harmadában emberek egy cso­portja hangyaszorgalommal gyűjti Tihany aranyát, a levendulát. Bár a tihanyi alapítólevél is ilyen fo­gyasztható lenne marketingszem­pontból... Aki már megfordult a holland fő­városban, az láthatta, Amszterdam szuvenírárusai tömegével kínálják azzal a bizonyos zöld levéllel díszí­tett pólókat, kendőket, sapkákat, pulóvereket, kalapokat, kulcstar­tókat, söralátéteket, hamutartókat, tollakat, zoknikat, alsóneműket, pipákat, esernyőket, brosúrákat, helyenként még könyveket is, bár azokat ritkábban. Az erre speci­alizálódott műintézményekben pedig - amelyekből a sztereotípi­ákkal ellentétben nincs minden sarkon - a megszokott spangli mellett süti és üdítőital formájá­ban is fogyasztható a mariska. Aki tehát nem azért érkezik ide, hogy a Rijksmuseumban a németalföldi festészetet tanulmányozza, annak könnyen támadhat olyan érzése, itt minden a fűről szól. Tihany füve a levendula. A községben tanös­vényen tájékozódhatunk róla, ott Levendula, levendula mindenütt virít a házak előtt; ilyen színűre mázolt, kint felejtett kerékpárok csalogatják a járókelőket ide-oda. Alsóneműt még egyik évben sem láttam, szerencsére, de van ilyen manufaktúra, bolt, illatpárna, arckrém, hűtőmágnes, szappan, sütemény, pálinka, habzóbor és természetesen limonádé is, amely a magyar vendéglátóipar legnagyobb haszonkulcsú terméke. Tihanyban, a falu legmagasabb pontján levő vendéglőben egy pohár - értelem­szerűen levendulás - limonádéhoz drágábban juthatunk hozzá, mint egy sörhöz. Levendula, levendula mindenütt... Mindezt Bittera Gyula gyógynö­vényszakértőnek köszönhetjük, aki a múlt század húszas éveinek dere­kán Franciaországból hozott növé­nyekkel kezdte meg a levendulater­mesztést, a tihanyi apátságtól bérelt területen. Az egyébként igénytelen növény jól termett a vulkanikus ta­lajon, ahol a területet a napsütéses órák nagy száma jellemzi, ellen­ben a csapadékmennyiség csekély. Bittera újabb és újabb területekre terjesztette ki a termesztést, végül már száz hektáron gazdálkodott. A sikersztorit a II. világháború, majd a kommunizmus vágta ketté. A pártállamban még a levendula sem termett, a terület egy részét barbár módon beszántották, éš szőlőt tele­pítettek rá, ami pedig megmaradt, az művelés hiányában elvadult. A tihanyi levendula nagyban csak a rendszerváltás után fordult újra termőre, 1995-ben új területeket felépítettek be, ezek közül a leg­nagyobb a már említett bekötőút melletti ültetvény, amely héthek­táros, és szinte minden Tihany­ba érkező lefotózza, közlekedési dugókat okozva a keskeny úton. Amikor pedig csúcsra van járatva a levendulaszüret, kettesnél ma­gasabb fokozatba kapcsolva talán nem is lehet közlekedni az úton, akik ugyanis nem fértek be az ül­tetvény parkolójába, az út mellett hagyják gépkocsijukat, egysávosra szűkítve az utat. Persze, a levendulát nem lehet ész nélkül tépni, illendő metszőollót vinni magunkkal, ugyanis a szü­retet szervező Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak nem biztos, hogy lesz elég kölcsönözhető vá­gószerszáma. Az értékes növényt eufemisztikusan aratózsáknak ne­vezett papírzacskóba gyűjthetjük. Ennek darabja kétezer forint, ha ezt beszorozzuk a parkolóban lát­ható gépjárművek számával, köny- nyen beláthatjuk, hogy levendulát termeszteni nemcsak a regionális kulturális örökség ápolása, hanem jövedelmező biznisz is. A levendu­laszüret minden korosztályt képes megszólítani, sokan kiskerekű ba­bakocsival küzdik le a göröngyös talajt. Amelyik család már önálló helyzetváltoztatásra képes gyer­mekkel érkezik, abból jellemzően csak az egyik szülő tud szüretel­ni... De családok, fiatal párok és nyugdíjasok is csattogtatják a met­szőollót, igaz, ez utóbbiak többsége német. Aki siet, talán még talál levendulát, a szedd magad akció július 5-éig tart. Utána a turisták isznak egy tera­szon egy levendulás limonádét, megesznek egy levendulás sütit, kezet mosnak levendulás szap­pannal, vesznek pár levendulás hűtőmágnest, és talán még a tiha­nyi apátságot is megnézik. Tihany idegenforgalmi szempontból a szlovák fővárossal jár kéz a kézben: a látnivalókat ügyes idegenvezető­vel egy nap alatt abszolválhatjuk, hogy aztán az este - az autóban már száradásnak indult levendu­lánkkal egyetemben - valamelyik felkapottabb balatoni üdülőköz­pontban vagy netán már itthon érjen bennünket. Kocur László

Next

/
Thumbnails
Contents