Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-27 / 147. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 27. Vélemény És háttér 7 A varsói választás a közép-európai „puha" euroszkepticizmus teljes győzelmét hozhatja Lengyelország rólunk is dönt Közép-európai, sőt összeurópai fontosságú lesz az októberi lengyelországi parlamenti választás. RAVASZ ÁBEL Csupán néhány hónappal a májusi elnökválasztás után kerül sor a választásra, és eldőlhet, hogy Lengyelország megmarad-e a jelenlegi, számára nemcsak a régióban, hanem az egész kontinensen erőt és megbecsülést kölcsönző politikájánál, vagy váltás következhet. Az előjelek nem jók a kormányzó Polgári Platform (PO) számára. A párt 2007 óta kormányoz, első ránézésre inkább több, mint kevesebb sikerrel. Donald Tusk exminiszterelnök vezetésével egyedül a lengyelek tudták elkerülni a recessziót az európai országok közül - gazdaságuk még a legsötétebb, 2009 körüli időszakban is mozgásban maradt infrastrukturális beruházások sokaságát hajtották végre, sőt sikeresen megalapozták, újrateremtették Lengyelország Európában is domináns szerepét. Nem véletlen, hogy Tusk egy ilyen sikeres időszak végén, 2014-ben az Európai Tanács elnöke lett, a színtelen-szagtalan Herman van Rompuyt váltva. A lengyel lendület akkor érte el csúcspontját, amikor Radek Sikorski külügyminiszter kezdeményező szerepe mellett Varsó az ukrán konfliktus európai kezelésének egyik főszereplőjévé vált, markánsan kiállva az ukrán kormány mellett és újjászervezve a hagyományos balti-lengyel szövetségrendszert. A lendület azonban mostanra megtört. Ennek elsődleges oka, hogy miközben Lengyel- ország egészében fejlődik, a neoliberális, növekedéscentrikus gazdaságpolitika nem nyújtott elég és idejében történő „kifizetésť’ a választók tömegeinek. A minimálbér nagyon alacsony, az átlagbér ennél csak kevéssel több, és a felmérések szerint folyamatosan nő azok aránya, akik úgy gondolják, nem részesülnek eléggé a gazdasági növekedés gyümölcseiből. A PO fő ellenfele, a Jog és Igazságosság (PiS) a hagyományos civilizációs kérdésekről - éppen az orosz nyomás miatt - pontosan ezekre a gazdasági kérdésekre helyezte át a politikai vetélkedés súlypontját, nem kis sikerrel. A májusi elnökválasztást, amelyet a PO jelöltje, a regnáló Bronislaw Komorowski december tájékán még elsöprő, 30 százalékpontos előnnyel vezetve simán megnyert volna, végül a PiS jelöltje, Andrzej Duda nyerte, és ezzel hatalmas gyomrost vitt be a PO kormányzásának. A kormánypárt a felmérések mai állása szerint 10 százalék- pontos vereséget szenvedne a PiS-től az őszi választásokon, a helyzetet pedig tovább bonyolít- ja a „lengyel Matovič”, Pawel Kukiz rocksztár pártjának meg- jelenéseapiacon. Őma 19száza- lékotkapna. Atétnem kicsi. Haa PiS által vezetett kormány kerülne hatalomra, az a közép-európai „puha” euroszkepticizmus teljes győzelmét jelentené a régióban, a PiS-Zeman-Fico- Orbán vonalon. A PO-kormány (ma nem túl valószínű) túlélése viszont a mostani, erősen Európa-párti vonal folytatását jelentené, mintegy ellensúlyozva a délebbre zajló politikai eseményeket. így áttételesen az egész régió politikai irányáról szavaznak Lengyelországban; évtizedek óta talán először, de biztosan nem utoljára ismét Varsó határozhatja meg Közép-Európa politikai jövőjét. (PeterGossányi rajza) Na nézzük meg a kukákat. A kormány szerint javultak a kenyérkereseti lehetőségeki $ — mi u ± n JEGYZET Úti célok LAMPL ZSUZSANNA Elindultunk. Busszal, neki a nagyvilágnak, irány Itália. S bár első állomásunk nem Róma, Róma nélkül azonban nincs Itália, így magamban ezen a városon, egy korábbi világbirodalom székhelyén elmélkedem. Köztudott, hogy Rómát egy ikerpár, Romulus és Remus alapította, ugye, őkazok, akiket egy anyafarkas táplált. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy trójai ősökle- származottai. Már a történet kezdetén látszik, hogy minden mindennel összefügg. Trója Rómával, Róma a mával. Az egész úgy indult, mint egy szappanopera, de hát a valóság néha habosabb, mint a képzelet. Atrójai királyfi elrabolta a spártai király feleségét, szép Helénát. Heléna félje ezt nem nézhette tétlenül, hadat toborzott, s a görögök elindultak a trójai háborúba. Mai szemmel nézve eltúlzottnak tűnik a dolog, bár állítólag Slo- ta is azért utálta a magyarokat, mert a magyar származású elsőfelesége elhagyta. Mindenesetre a görögökvalamennyi- en személyes sértésnek vették a trójai ficsúr tettét, s otthagyva családjukat, hazájukat, pontosabban hazáikat, mert akkor még nem volt egyetlen egységes országuk, hanem a saját kis birodalmaik, mintha ma mondjuk Dunaszerdahely és Komárom két külön kis ország lenne, elhajóztakTrójá- ba. Tíz évig ostromolták, de csak a trójai falónak nevezett építménnyel, csellel tudták bevenni. Akkor elkezdődött a pusztítás. De volt egy Aeneas ne vű ember, akinek azt sugallták az istenek, hogy társaival meneküljön el a városból. S éppen ennek az Aeneasnak az utódai Romulus és Remus. Utunkat pisiszünetek tarkítják. Motoroscsárda, álmos emberek, borostás kamionsofőrök szürcsölgetik első kávéjukat, az egyik sarokasztalnál rokonszenves olasz család, ki- alvatlan szemű két kamasz fiukkal. Talán ikrek, de nem farkastejet szopnak, hanem tejeskávét iszogatnak kaláccsal. Nálunk nagymamák szoktak így táplálkozni. Úgy érzem, Olaszország üdvözöl ezzel a békés jelenettel. De nem tart soká. Egyik útitársunk méltatlankodva közli, hogy egy ötven a vécé. Ettől az ártól muszáj kifeküdni! Maga mit szól ehhez a túldrágított vécéhez? Hát mit szóljak, mondom, nem olcsó, de ez van, talán mégsem megyünk a bokorba. Azt mondja, ez nem is olyan rossz ötlet, és körbenéz, de szerencsére belátható a terület, sehol egy félreeső bokor. Rosszkedve növekszik, s elkezd azon elmélkedni, hogy nálunk bezzeg milyen olcsó a vécé. Ez igaz, válaszolom, csakhogy most nem otthon vagyunk, hanem Velencében, mellékesen a pozsonyi buszállomáson is hallottam már nem egy embert, aki méltatlankodott a húszcentes használati díj miatt. Aztán újra elindulunk. Az ember még mindig a vécé miatt méltatlankodik. Milyen rossz lehet annak, gondolom, aki másfél euró miatt nem látja ezt a csodás tájat. VENDEGKOMMENTAR Bácska a mi Lampedusánk SZOMBATHY PÁL Hosszabb kínlódás, népszerűségapály után a magyar kormány (pontosabban: a kormánypárt) rátalálni látszik újabb adujára, amely kihúzhatja a korrupció- és nepotizmusérzet miatt zuhanó tetszésindexét a gödörből: ez lehet a menekültügy véresen komoly és aktuális témája. Kerítés a déli gyepűn, a Bácskában, végig a szerb határ mentén; négy méter magas drótháló Schengen nyomatékosítására, mellbe vágva persze az EU-t: nem szabad a kormányzati terveket színtiszta cinikus demagógiának bélyegezni, hiszen a menekültáradat, Európa identitása, a multikulturális tolerancia modelljének válsága húsbavágó, alapvető kérdések. És a politikában az ütemérzék döntő fontosságú erény, márpedig Orbán Viktor ezúttal (is) jól érezte meg a pillanatot, amikor megint berobbanhat egy tabu döntögetésével az uniós porondra. A kontinensen tehát szokásosan a tőle már régóta elvárható extravagáns, merész, harcias, konfliktuskereső, a dolgokat kellemetlenül a nevén nevező politikust alakítja. Mindezt úgy ismerem el persze, hogy Bácsalmáson születettként nekem fáj a Vajdaság elé húzandó szögesdrót, exodusmorálban pedig Ferenc pápa iránymutatásait tartom emberségesnek, csak hát... a reálpolitika dolga az itt és most krízisek kezelése, ideákból nem lesz ma estére vacsora, se mentőöv. A menekülttémával a kormányzat a belpolitikában is visszafestheti a kezdeményező, cselekvő, problémamegoldó hatalom képét, amely helyére egy ideje bekúszott az oligarchaépítő, mamelukgyártó, önnön pöffeszkedéseibe bezáródó párt választói érzete. Ezt az arcéit most elrejtheti az intézkedő, háborúzó, határozottan döntő kemény kéz - kérdés, hogy a csatába hívó, emberi szorongásokra és rend iránti vágyra építő stratégia meddig érdekes, mekkora lesz a belpolitikai hatótávolsága a kirakatba állítva; vagyis, hogy a kínai klasszikus, Szun-Ce megállapítása érvényes-e a helyzetre: ,ft vesztes sereg először harcol, és csak utána keresi a győzelmet”. Ajózan közép számára az a szomorúság ebben a helyzetben, hogy a meglehetősen blőd és gonosz plakátkampány után egy fontos ügy értelmes, moderált, árnyalt megvitatásának esélye veszett oda, onnantól az indulatok két szélsőséges végpontja dominál, a felkorbácsolt hisztéria működteti a sablonválaszokat pro és kontra. Kár ezért, ám túl sok tétet rakott erre a játszmára maga számára a hatalom: itt most ugyanis a „néger”puszta látványának is tábor-újraszervező erőnek kéne lennie. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Erdélyi jogsérelmek A romániai magyar kisebbséget ért hátrányos megkülönböztetésekre is kitért az éves emberi jogi jelentésében a washingtoni külügyminisztérium - közölte a kolozsvári Maszol.ro hírportál. A lap a Romániáról szóló csaknem 40 oldalas országjelentésnek azt az egyoldalnyi részét ismertette, amely az országban élő 1,2 müliós magyar közösség képviselőinek emberi jogi panaszait lajstromozza. Az amerikai kormányzati dokumentum a közösség parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ és más magyar kisebbségi szervezetektől származó jelzésekre alapozva megállapítja: a romániai magyar közösség tagjai továbbra sem használhatják anyanyelvűket az igazságszolgáltatásban, több város önkormányzata megtagadja a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezését, sok esetben pedig megtiltják a székely zászló kitűzését a magyarlaktavidékeken. A jelentés emlékeztet: a legfelsőbb bíróság a román közösségre nézve diszkriminatívnak ítélte a magyar többségű települések ön- kormányzatainak azon igényét, hogy a helyhatóságok hivatalnokai beszéljék a magyar nyelvet. A dokumentum felidézi azt is, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elutasította az RMDSZ-nek az Oktatás Minőségét Ellenőrző Ügynökség (ARACIS) elleni panaszát. Az RMDSZ azt sérelmezte, hogy az ARACIS szerint a rezidens orvosok csak románul beszélhetnek a páciensekkel. A moldvai csángók helyzetéről a jelentés megállapítja: a régió egyes településein a hatóságok megakadályozták a budapesti finanszírozású magyar oktatási program lebonyolítását. (MTI)
