Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-26 / 146. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 26. Vélemény és háttér 7 Három éve várnak az egészségügyi nővérek a minimális juttatásaikat szabályozó bértörvényre Ezernyolcvan nap Érdekes nyilatkozatot adott ki a napokban az egészségügyi minisztérium. Acíme: törvényvala- mennyi egészségügyi dolgozó kollektívbérezéséről. LAJOS P. JÁNOS A minisztérium arról tájékoztatott, hogy az ágazati érdekegyeztető tanács megvitatta azt a jogszabályt, amely az egészségügyi nővérek, ápolók, szülészasszisztensek minimális juttatását szabályozza. A cím szerint valamennyi egészségügyi dolgozó bérét szabályozná a minisztérium, természetesen az egyes kategóriák esetében másmás minimálbért megszabva. Ha ez így lenne, akkor sem nagyon dicsekedhetne a jogszabállyal a tárca, ugyanis a nővérek minimálbérét szabályozó törvény hatályát, amelyet még 2012-ben, a Radičová-kormány idején, a Smer támogatásával fogadott el a parlament, már 2012. június 7-én felfüggesztette az Alkotmánybíróság. Az ítéletre még egy évet várni kellett, 2013. június 19-én a taláros testület kimondta az alkotmányellenességet is, vagyis megszüntette a nehezen kiharcolt szabályozást. Érdekesség, hogy az alkotmányossági vizsgálatot az orvosok, egészen pontosan a Szlovák Orvosi Kamara kérésére a főügyészség kezdeményezte. Vagyis azok az orvosok kérték, akik maguk is a bérminimum meghatározásáért küzdöttek - sikeresen és a rájuk vonatkozó jogszabály máig érvényben van. Csak mert senki sem merte azt megkérdőjelezni? A nővérek minimálbérét szabályozó törvényt tehát már három éve, pontosan 1080 napja - helyezték hatályon kívül, két éve pedig meg is szüntették a vonatkozó paragrafusokat. Azonban nem elég, hogy a nővéreknek három évet kellett várniuk, a most elkészült jogszabály a minisztériumi tájékoztató címe ellenére nem vonatkozik minden egészségügyi nővérre. A kormány csak az állami kórházakban dolgozó nővérek minimális fizetését hajlandó szabályozni, és ezt azzal magyarázza, hogy csak ezekre az intézményekre van olyan befolyása, ezeket tudja szabályozni. Minek ehhez törvény? A tulajdonosi jogok gyakorlójaként a miniszter most is le tud szólni a kórházigazgatónak, hogy emelje abéreket, különben... De az is érdekes, hogy a minisztérium maga bizonyítja, hogy hazudott a címben, a jogszabály nem vonatkozik minden nővérre. Arról nem is beszélve, hogy csak a jelenlegi éhbérüket rögzíti minimálbérként, ami évente az átlagkereset emelkedésének arányában nőne. Már csak azt kell megvárni, hogy az állami kórházak adják Alkotmánybíróságra a törvényt, azzal az indoklással, hogy a jogszabály hátrányosan megkülönböztető a számukra, mivel többet kell fizetniük a nővéreknek, mint például a megyei kórházaknak. Mi ez, ha nem diszkrimináció? És ha az Alkotmány- bíróság újabb három évre jegelné a témát, akkor már felesleges is lesz egy ilyen jogszabály, mert akkor már úgysem lesz nővér Szlovákiában. Ki maradna itt, amikor Pozsonytól néhány kilométerre a dupláját kapja, feleannyimunkáért. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Pertu vagy nem pertu JUHÁSZ KATALIN lr. Rettentő kínos helyzetekbe kerülhet az ember, ha történetesen nem emlékszik, tege- ződik,vagy magázódik-e a másikkal. Gondolom, önök is átéltek már olyat, hogy hosszú évekig nem láttak valakit, aztán váratlanul felbukkant a sarkon. Vagy csak egyszer találkoztak vele valamilyen rendezvényen, és fogalmuk sincs, lete- geződtek-e, vagy sem. (Ha a másik emlékszik rá, még kínosabb a dolog.) Nemrég egy társaságban ösz- szefutottam egy ritkán mutatkozó illetővel (közelebbit nem árulok el róla, mert a végén még magára ismer). Mihelyt megláttam a terem másik végében, tudtam, hogy nagy a baj. Mosolyogva biccentettem, amire nem úgy reagált, ahogy reméltem, vagyis nem biccentett vissza, hanem elindult felém. „Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim?! kezdte a társalgást, amiből persze nem lehetett megállapítani, hányadán állunk. Az egyenes, nyílt tegezés elkerülése bizonyos esetekben működik, ám fennáll a veszély, hogy egy idő után nevetségesekválunk, amint azt Karinthy oly zseniálisan megírta egyik szösszenetében. (Hogy szolgál az egészségünk? Hát a feleségünk mit csinál? Örülök, hogy az ember legalább néha láthatja egymást! Na, és merre lakunk?) Ilyenkor irigyli „az emberi’az angolokat és a spanyolokat, akiknél nincs tegeződés/ma- gázódás, illetve ez utóbbit úgy jelzik, hogy a vezetéknevén szólítják a másikat. A tegező- dés gyerekkorunk és ifjúságunk tünékeny éveiben természetes a hasonló korúak között. Felnőtteknél úgy kezdődik, hogy azegyikfél indítványozza a pertut. Hogy melyik fél, azt mindenki tudja az illemtankönyvből: az idősebb a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak. De a magyar nyelv szerencsére rendkívül gazdag a tegező fordulatokban, alkalmat ad árnyalati különbségek érzékeltetésére, a tisztelet megadására is: Jó napot, Feri bátyám. Légy szíves, elnök úr stb. Nos, ez az illető egy tőlem idősebb férfi volt, s valamikor nagyon régen alá- és fölérendeltségi viszony volt köztünk. Amióta ez megszűnt, csak egyszer, legfeljebb ha kétszer találkoztunk. Úgyhogy semmilyen támpontom nem volt, mert hiába szokás olyankor le- tegezódni (najó: a volt tanárunkkal), az igazi, szívbőljövő pertu nem ilyen egyszerű. Azt bizony ki kell érdemelni, hasonló korúak között sem lehet természetes. Szóval képzelhetik, mit éreztem... Persze rögtön eszembe jutott Karinthy mester, erre nevethetnékem támadt, amit a másiknak nem volt szabad észrevennie, mert hogyan magyaráztam volna el, min nevetek? A történet végét már tényleg nem árulom el. Az maradjon az én titkom. KOMMENTAR Nácik a spájzban CZAJL1K KATALIN A szombati menekültellenes felvonulás képsorait nézve kiveri az ember homlokát a verejték. Szinte tapintható az a hatalmas kollektív indulat, amely csak arra vár, hogy szabad utat kapjon, s akkor aztán nincs megállás. Kik lehetnek ezek a zömében fiatalok, akikben ennyi gyűlölet halmozódott fel? Vajon föld alatti bunkereikből bújnak elő a hasonló megmozdulásokra, vagy itt vannak köztünk a hétköznapokon is, szomszédok, munkatársak, családtagok? S főleg, hol van az a határ, ahol a „normális” ember elveszíti a józan ítélőképességét, és bedől a szélsőségnek? Csupa olyan kérdés, amelyekre évtizedek óta keresik a választ tudósok, és felelős kormányoknak is így kellene tenniük, csak nem teszik. Biztos, hogy az okok közt ott találjuk a társadalmi kirekesztettséget, ami a rossz szociális helyzet és az erős családi és baráti kapcsolatok hiányának a kombinációja. Ebből a szempontból a posztkommunista országok ingatag gazdasági és politikai rendszerükkel, töredezett társadalmi struktúráikkal ideális telephelyei a szélsőségek kibontakozásának. Felelős kormányoknak ezzel tisztában kellene lenniük, s határozott lépéseket tenniük a kirekesztett csoportok felemelésére - munkahelyteremtés, oktatás, szociális politika, társadalmi inklúzió. Nem teszik. Ehelyett gyakran meglovagolják az emberek frusztráltságát, olyat ígérve nekik, ami eleve teljesíthetetlen, s ezzel persze csak növelik a problémát. Jó példa erre a menekülttéma. Ahelyett, hogy élesen elítélték volna a neonácik őrjöngését, a kormánypárti politikusok jártak példával az élen, hiszen hetek óta a menekültekkel riogatnak. És meg is van a kívánt eredmény - ki emlékszik még a Váhostavra? A Smer kommunikációs tanácsadói elégedettek lehetnek. Csak egy baj van: egyszer csak hipp-hopp, itt vannak a nácik a spájzban. A szombati rendezvény egyik szervezője - aki, láss csodát, maga is gazdasági bevándorló Olaszországban - már arról elmélkedik, a különböző nemzeti radikális csoportok egyesülésével meg akarják rohamozni a parlament kapuit. Ezúttal nem fizikailag, hanem - ami még veszélyesebb - demokratikus választások útján. Mindez hirtelen, pár hét leforgása alatt történt. Csak ámu- lunk és bámulunk. S egyre azt kérdezzük, vajon vannak-e a társadalomnak olyan védekezési mechanizmusai, melyekkel akár a politikai elit ellenében gátat tud szabni a szélsőségek elharapódzásának? Bízzunk benne, hogy vannak. A társadalom ugyanis egyénekből áll össze. Bizonyos egyének társadalmijelentősége, s ezáltal hatásuk a többiekre, nagyobb. Értelemszerűen nagyobb a felelősségük is. Ide tartoznak az ismert személyiségek, a médiában dolgozók, a „celebek”, mindazok, akiknek a véleménye megjelenik a médiában. Alsóbb szinteken jelentős társadalmi hatása lehet a tanároknak, az orvosoknak, a helyi vezetőknek, az egyházak képviselőinek. Fontos, hogy mind élesen elítéljék a szélsőségeket, s persze, hogy beszéljenek a témáról az emberekkel. De a közember sem teljesen tehetetlen. Hangos nemtetszéssel kell kinyilvánítani, ha ismerősök, munkatársak, vagy akár a rendelőben várakozó ismeretlen elveti a sulykot. Sok ember, aki a radikálisok bizonyos nézeteit szimpatikusnak találja, nem fasiszta, csupán nem gondol bele következetesen a dolgokba. Ha egy ismerős, vagy akár egy idegen a rendelőben helyreigazítaná, talán elgondolkodna. És főleg tudatosítaná, hogy nem menő dolog szélsőséges nézeteket vallani, és ez sok ember számára meghatározó. A szombati manifesztáció során egy nagyon hangos kisebbség arról győzködte az országot, ők vannak többségben. Ez nyilvánvalóan nem igaz. A többség azonban nem maradhat némáimért ezzel a csőcseléket igazolja. Olyannyira, hogy végül megeshet, maga a többség is elhiszi, kisebbségben van. FIGYELŐ Kerítenének a csehek is A csehek többsége szerint elfogadható lenne, ha az ü- legális bevándorlók miatt a kormány felújítaná az államhatár őrzését, ületve ha a határ bizonyos részén szögesdrót kerítést emelne - derült ki a Týden című hetilap felméréséből. A válaszolók 73 százaléka igennel, 21 százaléka nemmel válaszolt, míg 6 százalékuknak mindegy, hogy mi lesz. Csehországban az év elejétől május végéig összesen 2418 illegális migránst vettek őrizetbe a hatóságok, ami 42 százalékkal több, mint a tavalyi év azonos időszakában. Az egész tavalyi évben a menedéket kérő külföldiek száma 1156 volt. Menedéket a cseh hatóságoktól 760 kérelmező kapott. A tavalyi menedékké- rók mintegy fele ukrán állampolgárvolt. (MTI)
