Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-25 / 145. szám, csütörtök
14 UTAZAS ■ 2015. JUNIUS 25. www.ujszo.com Szlovénia - mediterrán és alpesi egyben Szlovéniáról általában keveset tudunk.- iatal állam, amely tagja . az Európai Uniónak és az eurózónának. Kis gondolkodás után ÜL. aztán beugrik, hogy szerencsés kis ország, hiszen van mediterrán tengerpartja és az Alpokból is jutott neki. De ha valami tipikusan szlovén dolgot kéne megneveznünk, már bajban vagyunk. Akiket megkérdeztem, a raftingot ' említették, amire remek helyszínek vannak az országban. Nekem egy sílécmárka, az alpesisí-Vk-sorozat versenyeinek helyt adó Kranjska Gora és a méneséről híres Lipica jutott eszembe. Ami viszont biztosan sokunkkal megesett már, hogy a világban gyakran tévesztik össze Szlovákiát Szlovéniával. így a Szlovéniában töltött hétvége folyamán akaradanul is összevetettem, mi a közös a két országban. 'Autópályán öt óra alatt elérhető az alig 280 ezer lakosú szlovén főváros. Érdemes egyébként előre megvásárolni a 15 eurós, egyhetes matricát, hogy ne kelljen a kapuknál bíbelődni a fizetéssel. Bevallom, Ljubljanától nem sokat vártam, egy unalmas kisvárosra számítottam, így annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a turistákkal zsúfolt Prešernov térre értünk. Távol-keleti turisták hada fotózkodott a híres szlovén költő —bronzszobránál, családok pikni- keztek a padokon, kutyasétáltatók és kerékpárosok keresztezték egymás útját. Ez a belváros legnyüzsgőbb pontja, melynek meghatározó eleme a rózsaszínben pompázó Angyali üdvözlet templom, pár szecessziós épület, és a Ljubljanica folyón átívelő Hármas híd. A város jelképe a középkori várost köti össze az új városrészekkel. Középső íve egy régi fahíd helyén épült a 19. század első felében, a másik két ága pedig csaknem száz évvel később. A találkozások helye is ez, ahonnan gyalogszerrel bebarangolható az óváros, amely valóban olyan, mintha a Mihály-kapu alatt elsétálva a pozsonyi óvárosban találnánk magunkat. A romantikus, szűk utcákon mindenütt utcai árusok, hangulatos kávézók és éttermek csalogatják a turistákat, akikből május végén már volt szép számmal. Az erődítményszerű ' ljubljanai várból gyönyörű a kilátás a centrumra, aki pedig elfárad, sétahajózhat a városképet nagyban meghatározó, mindössze 41 kilométer hosszú folyócskán. Ljubljanában csak pár órát töltöttünk, távolról sem néztünk meg mindent, amit kínál, ezért mindenképp érdemes útba ejteni az- emberléptékű várost akár a tengerpart, akár a hegyvidék a végcél. Mi észak, vagyis a hegyek felé vettük az irányt. Ugyancsak a sztrádán haladva a horizontot egyre inkább a Júliai-Alpok ormai uralták. Ez a hegység sokban hasonlatos a Magas- vagy Alacsony-Tátrához, hófedte, toronyszerű mészkőcsúcsai- viszont hegyesebbnek tűnnek. Legmagasabb pontja a Triglav 2864 m, több mint 200 méterrel magasabb a Lomnici-csúcs gránittömbjénél. Szlovénia ezen vidéke paradicsom Ljubljana a természetkedvelők és az aktív ki- kapcsolódás szerelmesei számára. Bled az ország egyik legkedveltebb üdülőhelye. A Bledi-tó, akárcsak a Tátra csúcsai között megbúvó tavak, egy kristálytiszta alpesi tengerszem, melyet a melegvizű források nyáron kellemes 23 fokra melegítenek fel. Mélysége meghaladja a 30 métert és állítólag búvárok is szoktak itt merülni. Kár, hogy ez csak utólag derült ki, különben ki tudja... Maradtunk hát a nagy népszerűségnek örvendő csónakázásnál. Tíz euróért egy órára kölcsönözhetünk csónakot és kóstolhatunk bele az evezésbe. Ami, valljuk be, komoly kihívás, ha nincs tapasztalata az embernek Kénytelenek voltunk azonban igénybe venni ezt a közlekedési eszközt, mivel a tó közepéből egy festői sziget emelkedik ki, amely kihagyhatadan. Miután sikeresen kikötöttünk, 99 lépcsőfokot kellett leküzdeni, hogy a gótikus, Mária mennybemenetele-temp- lomnál találjuk magunkat. Fél óra elég a sziget bejárására, aztán vissza a csónakba. Mókás jelenteknek voltunk tanúi, amikor egy-egy turista, hadakozva az evezőkkel, próbálta megzabolázni a búgócsigaként forgó csónakot. Azoknak sem kell lemondania a szigettúráról, akik nem vállalják be az evezést. Nekik ott a 20 személyes hagyományos biedi kishajó, a plema. Egy lapos fenekű, vászontetejű vízi jármű, melyet állva, két evezővel mozgatnak. A plema kapitányi posztja igen komoly tekintélynek örvendő szakma, hasonlóan a velencei gondolásokhoz. Aki nemcsak a csónaktól, hanem a víztől is ódzkodik, egy hat kilométeres ösvényen körbesétálhatja a tavat, esetleg kerékpárt is kölcsönözhet. A gyalogút felvezet a magaslatokon álló kilátókhoz és a várhegyre, ahonnan látványos fotókat lehet készíteni á tóról és a szigetről. Kempingek, szállodák, családi panziók, hangulatos éttermek szegélyezik a tavat, tehát aki útközben megéhezik, nem marad éhes. Egy hagyományos szlovén ebéd után pedig jól esik a biedi krémeš. Bledből továbbindulva egy kőhají- tásnyira egy másik vadregényes tó, a Bohinji gleccsertó került a látómezőnkbe, amely Szlovénia legnagyobb természetes tava. Bohinj szimbóluma a tó mellett a középkori Száva-híd és a Szent János- templom. Ha lett volna még időnk, megnéztük volna a Savica-vízesést, amely a Száva egyik forrása, és lanovkával felvitettük volna magunkat a Vogelre, a Triglav Nemzeti Park turistaközpontjába, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a Júliai- Alpokra. Nem láttam, de aki arra jár, feltédenül nézze meg. Bohinji szállásunk minden igényt kielégített, pénztárcánkat pedig egyáltalán nem terhelte. Tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a fárasztó napot kipihenjük. Másnap a Vintgar-szurdok volt terítéken, amelyet a Hernád-áttö- réshez tudnék hasonlítani, bár kevésbé embert próbáló. Kétségtelen, hogy Szlovénia egyik legjárhatóbb szurdoka, melyet a Radovna folyó vájt ki. Mindössze 4 euróért számos fahídon és a sziklák oldalához rögzített fafolyosókon kényelmesen végig lehet sétálni a sebes folyású folyó 1,6 km hosszú medrén. Az egyik leglátványosabb építmény a folyó felett 33 méter magasságban átívelő bohinji vasútvonal egyíves.kőhídja, a 20. század elejéről. A tanösvény a 13 méter magas Sum-vízeséssel illetve egy kisebb gáttal és vízerőművel ér véget. Noha Szlovénia abban az irigylésre méltó helyzetben van, hogy rendelkezik egy rövid, kb. 45 kilométernyi tengerparttal, mi a szlovén üdülőhely, Koper helyett mégis az olaszországi Triesztben szippantottunk a sós tengeri levegőből. Ám mielőtt ezt megtettük, útba ejtettük a háromnapos út legcsodálatosabb helyszínét, a postojnai cseppkőbarlangot. Elsőre hajmeresztőnek tűnt a 23 eurós belépőjegy, de amit cserébe az ember kap, azt nem felejti el egyhamar. Szlovákia legtöbb barlangját megjártam, de ehhez fogható élményben nem volt részem. Teljes hosszával, ami 21 km, nem tartozik a leghosz- szabb járatok közé, hiszen a Ba- radla-Domica-barlangrendszer a maga 25 kilométerével túltesz rajta. Ami a postojnai cseppkőbarlangot rendkívülivé teszi, hogy a túraútvonal 5 km hosszú, mintha az összes szlovákiai barlang látogatható szakaszát összekötötték volna. Ebből két kilométert a több mint 140 éves barlangvasúttal tettünk meg. Atszáguldottunk egy csillárokkal kivilágított báltermen, különös formájú cseppkőoszlopok suhantak el mellettünk. Sajnos a könnyebb lá- togathatóság oltárán sok cseppkőképződményt áldoztak fel a építők, míg elkészült a két sínpáron, körkörösen futó vasút, visszafordíthatatlan károkat okozva. Monumentális barlang, melyet egyszerre több száz látogató árasztott el, különféle nyelveken hallgatták az információkat, mégsem tűnt zsúfoltnak. Gyalog kb. egy kilométeren vezettek minket hatalmas tereken, hidakon keresztül a 40 méter magas, 10 ezer ember befogadására alkalmas koncertteremig, ahol a rendkívüli akusztika miatt ma is gyakran tartanak előadásokat. Néha teljes sötétségbe borult a barlang, nem kis riadalmat okozva a turisták körében. A postojnai cseppkőbarlang egyik jelképe a barlangi vakgőte vagy emberhal, amelyet egy akváriumban mi is megnézhettünk. Aki ennél is többre vágyik, az részt vehet egy kalandtúrán, ám ahhoz már komoly barlangászfelszerelésre van szükség. Igaz, az egyszerű barlanglátogatáshoz is ajánlott rendesen felöltözni, hiszen télen, nyáron 10 fok körüli hőmérséklettel és másfél órás látogatási idővel kell számolni. Posztojnától alig 10 kilométernyire áll a predjamai barlangvár egy kiterjedt barlangrendszer bejáratánál. Mivel mi már alig vártuk, hogy megpillantsuk a tengert, kihagytuk ezt az élményt, viszont akinek ideje engedi, szánjon egy teljes napot Postojnára, a várra és a környékre. Szlovénia számomra a meglepetések országa és egyáltalán nem csodálkozom, hogy összekeverik Szlovákiával. Az idegenforgalmi szakemberek három találó szlogennel hirdetik: Európa kicsiben, az Alpok napos oldala és Európa zöld kincsestára. Találó mottók, hiszen tengerpartot és magashegységet, barlangokat, vadvizeket és glecs- csertavakat, várakat, monarchia korabeli, hangulatos városokat, rengeteg kalandot, aktív kikapcsolódást kínál egyben. Sokoldalú ország, elérhető távolságban, melyet érdemes felvenni a bakancslistára. Szabó Mónika A mellékletet szerkeszti: Szabó László, Laci.Szabo@ujszo.com. Levélcím: Új Szó - Utazás, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1.
