Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-25 / 145. szám, csütörtök
8 Kultúra-hirdetés PENGE A mágia gyökere Lev Grossman trilógiájának első darabja, A varázslók hat évvel ezelőtt jelent meg, és élesen megosztotta a fan- tasyrajongókat. A felnőtté válás komor regényét a legtöbb helyen a felnőttek Harry Potterének nevezik, ami nem teljesen alaptalan, azonban erősen leegyszerűsíti az összetett, rafinált világalkotás megragadható- ságát. Grossman első magyarul megjelent könyvének főszereplője, Quentin Coldwater a varázslók titkos egyetemére, a Varázskapuba nyer fölvételt, ahol megismerkedik a mágia különféle típusaival. Számos párhuzamot találunk a roxforti varázslóképzővel, az eltérések azonban kivezetnek ebből az ismert világból. Avarázsiók a Harry Potter-sorozat és a Narnia- krónikák világára is épít, fölhasználja azok elemeit, ugyanakkor távolságot tart tőlük, helyenként pedig ki is figurázza azok naiv ábrázolását, túlságosan egyszerű, sima megoldásait. A Namia-sorozatra emlékeztető Fillory és még azon is túl című fiktív ötkötetes regényciklusnak kulcsszerepe van a Grossman-regény- ben. Az öt Chatwin testvér három nyarat tölt vidéken, ahol mindig átjutnak Fillory mágikus birodalmába. Quentin még az általánosban falta a Fillory-könyve- ket, és gyakran szolgáltak menedékül, vagy épp vigaszt nyújtottak, ha a „való világ” túl kegyetlennek és igazságtalannak bizonyult. Martin Chatwin Filloryba jutását az olvasáshoz hasonlítja: „(...) az éppen olyan volt, mintamikor ő kinyitott egy könyvet. Egy olyat, ami tényleg el tudta varázsolni, amivel a könyvek hallgatólagosan mindig kecsegtetnek, ám valójában szinte sosem teljesítenek be, méghozzá, hogy kiragadják az olvasójukat, igazán kiragadják abból a valóságból, amiben él, és elröpítik egy másik helyre, egy jobb világba. ” Az egyetem utáni útkeresés, valamint a gyerekkori mágikus birodalomban szerzett keserű tapasztalat azt közvetíti, hogy a varázslás nem nyújt menedéket, az eszképista magatartás sem jelent hosszú távú megoldást, önmagunk elől nem bújhatunk el. Grossman folyamatosan reflektál az eszképista fantasyhagyomány- ra, kíméletlenül szétzúzza a gyerekkori fantáziavilágok védőhálóját és - egyebek mellett - a metafikciós játékkal kiforgatja azok kliséit. Lev Grossman: A varázslók. Fordította: Dr. Sámi László. Agave Könyvek, 2015.446 oldal. Értékelés: HNNMOO VARÁZSLÓK x — Június 27-én *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 25. www.ujszo.com Tavaly és idén is Fonogram-díjas lett Sárik Péter, Magyarország egyik legsokoldalúbb zenésze Nem kell félni a dzsessztől (Arany Tóth László felvétele) Sárik Péter dzsessz- zongoraművész a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott 1997-ben, azóta szinte minden zenei irányzatban kipróbálta magát. Játszott klasszikus, könnyű-, pop-, latin és világzenét, számtalan formáció alapítója, illetve tagja volt. Tavaly és idén is Fonogram-díjat kapott: a saját triójával készített Jazzkívánság- műsor után a Berki Tamással közösen jegyzett Minden délibáb is az év dzsesszalbuma lett. JUHÁSZ KATALIN Meglepte, hogy ismét ön kapta ezt az elismerést? Berki Tamás miatt titkon reménykedtem benne, mert lassan hetvenéves, és rég megérdemelt volna már egy komolyabb elismerést. Ugyanakkor féltem is, hogy a tavalyi Fonogram-díj miatt pont én rontom az esélyeit, mert egymás után kétszer megkapni a díjat nem szokás. Ketten csináltuk a lemezt, de én ezt elsősorban az ő elismerésének tekintem. A Minden délibáb koncertlemez, és szinte teljes egészében improvizáció. Kettőnkről szól, meg a közönségről. Szerintem Tomi az a fajta énekes, aki a színpadon van igazán elemében, nem a stúdióban, steril körülmények között. Neki fontos az emberekkel való kommunikáció. Ezért felvettünk hat koncertet, és a legjobban sikerült dalok kerültek a lemezre. AJazzkívánságműsor olyan sikeres lett, hogy nemrég a második rész is elkészült. Itt is fontos szerepe volt a közönségnek, csak épp másképpen, mint a koncertlemeznél. A rajongók választották ki azokat a dalokat, műveket, amelyeket hallani szerettek volna a mi átdolgozásunkban. Ezzel is próbáltunk közelíteni a közönséghez, anélkül, hogy hajhásztuk volna a népszerűséget. Az átdolgozások során sosem kötünk kompromusszu- mokat, csak épp a hallgatók felé Sárik Péter fordulunk. A dzsessz, a klasszikus zene és egy csomó modern művészeti ág elszakadt a közöségtől. És szerintem nem jó egy szűk elithez tartozni, az elefántcsonttoronyból nézegetni, hogy ki ért meg és ki nem. Én sokkal jobban szeretem, ha jó buli van, amelyen mi történetesen dzsesszt játszunk. Féltem, hogy a szakma túl populárisnak fogja tartani a Jazzkívánság- műsort, de szerencsére zeneileg is értékelték. A második rész már nemcsak trióban, hanem Micheller Myrtill énekesnővel készült. És maradt még körülbelül háromszáz teljesítetlen kívánság... Ön kísérő zenészként is rendkívül keresett, sokan szeretnek önnel dolgozni. Ennyire jól tud alkalmazkodni? Másképp fogalmaznék, mert már nagyon rég nem vállalok „kísérést”, illetve session zené- szi feladatokat. Viszont sok duó formációban játszom. Ebben az a jó, hogy ötven-ötven százalékban vagyunk részesei a produkciónak, és nagyon gyorsan tudunk egymásra reagálni. A duókban szinte semmit nem beszélünk meg előre, hanem bedobjuk magunkat a mélyvízbe. Sőt, majdhogynem azt mondom, ebben a felállásban tilos próbálni. Tudatosan figyelünk arra, hogy ha egy-egy dal már kezdene picit „beállni”, inkább kihagyjuk, és valami mást játszunk helyette. Természetesen nagyobb formációkban is zenélek. A trió sokkal kötöttebb, de még ott is nagy a szabadság. Négy emberrel még több a fix pont, viszont sokkal gazdagabb a hangzás. Mindegyik másért szép. Gyakran kérnek fel szóló zongorakoncertekre is, de ezeket nem szoktam elvállalni, mivel sokkal inkább élvezem az együtt zenélést. A legkisebbeket sem hagyta ki a „buliból”, néhány kollégájával gyerekeknek készített dzsesszlemezt. Mi az, amit másképpen kell nekik prezentálni ebben a műfajban? A gyerekek rendkívül nyitottak, nekik teljesen mindegy, ki van-e írva a plakátra, hogy ez dzsessz. Az volt a terv, hogy őszinte zenét kínálunk nekik, és ez nagyon bejött. Volt egy tesztperiódus, amikor odaadtam az anyagot néhány kisgyerekes barátomnak. Azt mondták, hogy gyakorlatilag nem lehet kivenni a lejátszóból, hároméves kortól remekül működik. A másik ok, amiért megcsináltuk, az volt, hogy rengeteg gagyi, értéktelen gyerekprodukció árasztja el a piacot. És a kicsik olyanok, mint a szivacs: azt szívják magukba, amit kapnak. Ha rosszat kapnak, az ivódik beléjük a legfogékonyabb életkorban. A világ összes kincse című lemezből készült egy színpadi mesejáték is, ahol élő zenével találkoznak a kicsik, sőt ők is feljöhetnek a színpadra. Ezek után nagyon bízom benne, hogy 10-15 év múlva aktív dzsesszkoncertre járók lesznek. Mekkora a presztízse a dzsessznek Magyarországon? Szerintem mindig is ez volt az egyik legnagyobb presztízsű műfaj, de nyilván nem annyira népszerű, mint a popzene. Nem lehet hallani a kereskedelmi rádiókban, tehát nem jut el a szélesebb közönséghez. De például a Jazzkívánságműsor is egy átmenetet kínál: ismert dalok hallhatóak dzsesszhangszere- lésben. A dzsesszzenészek ugyanolyan képzettek, mint a klasszikus zenészek, csak mi nem kottából élünk, ezért sokkal több lehetőségünk van betársulni például a popzenébe vagy a színházi zenébe. Az utóbbi tíz évben, amióta a tévés tehetségkutatók megjelentek Magyarországon, az ott felfedezett előadók zenekaraiban szinte csak dzsesszzenészek játszanak. És ha egy országnak állami szinten meg kell mutatnia a kultúráját, akkor klasszikus zenét, népzenét és dzsesszt vesz elő. Például 2004-ben az akkori zenekarunkkal, a Jazzpressi- onnel ott voltunk Londonban, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Mivel foglalkozik mostanában? Nemrég állt össze a Sárik Péter Trió Beethoven-estje, szimfóniákat, zongoraszonátákat dolgoztunk fel. írok egy szerzői lemezt is, amely nem dzsessz lesz, inkább popzenének mondanám, de persze úgysem tudok popzenét írni. Nyolc énekes szerepel rajta a legkülönbözőbb műfajokból, Falusi Marianntól Senán át egészen Saidig, aki a slam poetry egyik vezető magyar képviselője. És mindannyian duóban is énekelni fognak, különleges párosításokban. A dalok felét már megírtam, gyorsan be kell fejeznem, mert a lemezbemutató koncert októberben lesz a MÜPA-ban. A kassai Thália vendégjátéka nyitja a Komáromi Jókai Színház 2015/2016-os évadát Két bohózat között Az ügynök halála ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Ismertette a 2015/2016-os évad tervét a Jókai Színház. Az első bérletes bemutató vendégprodukció lesz: a kassai Thália Színház Márai Sándor Kassai polgárok című drámáját viszi el Komáromba, Beke Sándor rendezésében. Második - már saját - bemutatóként bohózatot kínál a színház: Michael Frayn Veszett fejsze című darabját. Az előadást Béres Attila rendezi. Nagy Ignác művét, a Tisztújítást Parti Nagy Lajos átiratában és Keszég László rendezésében láthatja a közönség. Ezt követően Arthur Miller világhírű alkotását, Az ügynök halálát állítja színpadra Forgács Péter. Szezonzáró előadásként Méhes László rendezésében kerül színre Marc Camoletti bohózata Hamvai Kornél fordításában, Boeing, Boeing - Leszállás Párizsban címmel. Meseelőadásként Tersánszky Józsi Jenő-Pille Tamás Misi Mókus vándorúton című játékát ajánlja a gyerekeknek a színház Pille Tamás rendezésében, valamint látható lesz a Soproni Petőfi Színház Szép Cerceruska című mesebalettje. Tovább folytatódik a stúdióbérletes program, melynek keretében először a Szókratész védőbeszédét nézhetik meg az érdeklődők Haumann Péter előadásában. Cervantes Don Quijotéjának Parti Nagy Lajos- féle átirata - a Nézőművészeti Kft. produkciója - Mucsi Zoltánnal és Scherer Péterrel érkezik a Jókai Színházba. A Kultki- kötő és az Orlai Produkciós Iroda közös előadásában lesz látható Gerlóczy Mártontól A csemegepultos naplója, továbbá helyet kapott a stúdióbérletben a Soproni Petőfi Színház előadása, Ingmar Bergman Őszi szonáta című drámája is. Hogy mely előadások maradnak műsoron a Jókai Színház eddigi repertoárjából, az az évadnyitó társulati ülés egyik témája lesz. (mb, ú)
