Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-03 / 126. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 3. Vélemény És háttér 7 Az adó- és járulékterhek növekedése, bonyolódó szabályozás, szelektív támogatások Fico vállalkozóbarát politikája „A kormány gazdaságról alkotott képe néhány rö­vid mondatban összefog­lalható: Ha mozog, adóz­tasd meg! Ha tovább mo­zog, szabályozd! Ha már nem mozog, támogasd.” (Ronald Reagan, 1986) GÁL ZSOLT A néhai amerikai elnök frap­páns megjegyzése nagyon jól il­lik a regnáló szlovák kormány­ra. Induljunk ki egy alaphely­zetből: valaki fel akar venni egy alkalmazottat bruttó ezereurós bérrel (az egyszerűség kedvéért kerek számmal és egyedülálló munkavállalóval számolunk). A foglalkoztatás összes bérkölt­sége 1352 euró, mert a bérhez hozzászámolódik 35,2% mun­kaadói járulékteher. Majd levo- nódik belőle az alkalmazott 134 eurónyi járulékterhe, majd 104,32 euró személyi jövede­lemadó (szja). Az 1352 euróból az alkalmazott „tisztán” kézhez kap 761,68 euró nettó bért. Ha feltételezzük, hogy mindet el­költi, 20 százalékos áfával szá­molva az állam további több mint 152 euró adóbevételre tesz szert. Összesen a munka­adó 1352 eurós bérköltségéből 742,66 euró (az összeg 55%-a) az államnál landolt... Ezért nem túlzás arról be­szélni, hogy Szlovákiában ma­gasak az élőmunkára nehezedő közterhek. De itt még „csak” a bérköltséggel számoltunk, eh­hez jönnek olyan dolgok, mint a fizetett szabadság, az étkezési hozzájárulás (vagy ebédje­gyek), a táppénz. A Fico-kabi- net mindezt még kevésnek gondolta. Ezért bevezetett egy második 25%-os szja-kulcsot a magasabb jövedelmekre, fel­emelte a társasági adót (19-ről) 23%-ra, majd levitte 22-re, de egyben bevezette a licencadót, és megváltoztatta a költségel­számolást - mindkét lépés nö­velte a vállalkozók adóterheit. Átmeneti különadót vezetett be a szabályozott ágazatok vál­lalatainak, ami állandóvá vált, járulékkötelessé tette a megbí­zási szerződéseket, megemelte az osztalékok egészségügyi já­rulékát, az egyéni vállalkozók járulékterheit meg egy sor ille­téket, nem csökkentette az áfát a törvényben meghatározott módon 19%-ra és folyamato­san emelte a minimálbért (amely a 2012-es 327,2 euróról jövőre alighanem 400 euróra nő). A gazdaság még így is „mozogna” valamelyest, ezért jött a szabályozás. Tovább bo­nyolódott az áfafizetés, az el­bocsátásoknál újra párhuza­mosan jár a felmondási határ­idő és a végkielégítés, az ágaza­ti kollektív szerződések kiter­jeszthetők a 20 főnél többet foglalkoztató cégekre, és to­vább lehetne sorolni a foglal­koztatást bonyolító számtalan szabályt. A munka törvény- könyvének újabb módosításai szerint jelenleg a gyakorlatban 3 alkalmazott szakszervezetet alakíthat, s nem kell felmutat­niuk, hogy akár egyetlen to­vábbi alkalmazott is támogatja őket. Ók ezzel elbocsáthatat- lanná válnak és költséget jelen­tenek (hely, idő biztosítása) a munkáltatónak. Itt már kezd lebénulni a gaz­daság, ezért jöhetnek a „támo­gatások”. Uniós alapokból és hazai közpénzekből, pályáza­tokkal átmeneti munkahelye­ket teremtve, szelektív beruhá­zási támogatásokat adva, de ezt is a hagyományosan hatalmas korrupció és bürokrácia kíséri. Ebből így sosem lesz több tartós munkahelyet generáló fenn­tartható gazdasági növekedés. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé- nekgazdasági tanácsadója KOMMENTAR Az árcsökkentés ára AAAR1ÁN LEŠKO Az egykori hazug szovjet propagandát idézi az orosz állami televízió friss történelemha­misítási kísérlete. Néhány nappal Robert Fico látogatása előtt a Rosszija 1 állami televízió olyan „dokumentumfilmet” sugárzott, mintha éppen Vasil Biľakot várták volna Moszkvába. A háromnegyed órás propagandafilm a szovjet idők legsötétebb bugyraiba veti vissza a mai Oroszországot. Csakúgy, mintLeonyid Brezsnyev idején, az 1968-as szovjet invázió már megint testvéri segítség. Csehszlovákia elfoglalá­sát ismét egy szövetséges országnak nyújtott segítségként tá­lalják, a megszállás pedig a szocializmus vívmányainak inter­nacionalista megvédése volt az agresszív NATO-országokkal szemben. Bár Putyin még nem teljesen az, aki egykor a Szov­jetunió Kommunista Pártjának főtitkára volt, de az orosz ál­lami tévé nézői azért megtudhatták, hogy az egyik és a másik is a fasizmustól, a revansizmustól, a NATO agressziójától véd­te, illetve védi a testvéri népeket. A klasszikus szovjet propaganda legvisszataszítóbb módsze­reihez való visszatérés annyira vérlázító volt, hogy még a szlovák diplomácia is kénytelen volt tiltakozni „a szlovák­orosz történelmi kapcsolatok tragikus fejezetével kapcsolatos példátlan ferdítések” miatt. És mivel az orosz állami tévé né­hány nappal a szlovák kormányfő látogatása előtt ragadtatta magát ilyesmire, leszögezhetjük, hogy az oroszok érzéketlen­sége már szinte utolérte a szovjet hatalom arroganciáját. Most látszik igazán, amikor a Kreml propagandája ismét alá­való hazugságokat állít be „megdönthetetlen tényként”, mek­kora hibát követett el a szlovák fél, amikor 2010-ben Ivan Gašparovič aláírta a két ország elnökénekközös nyilatkoza­tát, amely a II. világháború végétől a napjainkig értékelte a szlovák-orosz kapcsolatokat, azonban egy szót sem ejtett 1968-ról. Az viszont szerepelt benne, hogy „a történelem ob­jektív értékelése és tiszteletben tartása a mércéje a felelős és civilizált államközi kapcsolatoknakegészEurópában”. De hogy beszélhetünk objektív történelmi szemléletről, felelős és civilizált államközi kapcsolatokról akkor, amikor az orosz ál­lami tévé brutális történelemhamisításokkal tálal olyan dol­gokat, amelyek tragikusan érintették Szlovákiát? Robert Fico moszkvai útját azzal próbálják igazolni és mente­getni, hogy nem politikai megbeszéléseket folytat, hanem olyan pragmatikus dolgokról tárgyal, mint a kőolaj- és föld­gázszállítás. Az orosz Interfax hírügynökség jelentése szerint 2014-ben ezer köbméter földgázért 308 dollárt fizettünk. Más országok kénytelenek voltak többet leperkálni: Németország 323, Ausztria 329, Magyarország 338 dollárt. Ugyanakkor 2012-ben még 438 dollárt fizetett Szlovákia ezer köbméte­renként - 72-vel többet, mint a németek, 39:cel többet, mint az olaszok, 36-tál többet, mint az osztrákok, sőt még a lengye­leknél is 9 dollárral többet fizettünk, holott ők hagyományo­san arra panaszkodnak, hogy a Gazprom nekik adja a legdrá­gábban a gázt. Nyilvánvaló, hogy a gázár a Kreml urának kénye-kedvétől függ, így az is világos, hogy a Szlovákiának adott olcsóbb gáz­nak komoly politikai ára van. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa JEGYZET Indiántoll és rövidnadrág VERES ISTVÁN Az iskola az életre nevel, szokták mon­dani az iskolá­ban. Néha azonban mint­ha egy párhu­zamos valóságra próbálná nevelni a gyerekeket. Párhu­zamos valóságokkal terhelt világunkban ez a gyakorlat még veszélyesebb lehet. Sen­ki nem kapta fel a fejét a teg­napi hírre, mely szerint az USA-ban nem engedték meg az egyik indián nemzetiségű középiskolás fiúnak, hogy az érettségi ünnepségen sastol­lat viseljen. Az eset a kalifor­niai Clovis középiskolában történt, a fiú pedig hétfőn már be is perelte a tankerületet, amiért nem engedték meg ne­ki, hogy viselje törzse régi jel­képét. Persze a hivatal azt ál­lítja, a fiúnak felajánlották, hogy az ünnepség bizonyos része alatt viselheti a tollat, de ő ebbe nem ment bele. Meg hogy az iskola egyenruhája egységes, ők pedig figyelnek arra, hogy ez így is maradjon, ezért voltak szigorúak. Senki nem kapta fel a fejét az eset kapcsán, és senki nem vállalt szolidaritást a fiúval, holott ő is egy kisebbség tagja. Talán csak legyintettek: Amerika messze van, az egésznek talán a fele sem igaz. De képzeljük csak el, ha mindez Szlovákiában törté­nik. Az egyik érettségiző beje­lenti, hogy sastollal a fején szeretne érettségizni, mert indián. Vagy kockás szoknyá­ban, mert skót. Vagy kokárdá­val a gallérján, mert magyar. Vagy székely zászlóval a ke­zében, mert székely. Vagy vodkásüveggel a kezében, mert orosz. Vagy literes sö­röskorsóval, mert bajor. Mit tenne az iskola? És mit tenne a diák, akinek ezt nem enged­nék meg az egységes iskolai egyenruhára meg a rendre hi­vatkozva? Perelne? Sajtóban mocskolódna? Petíciót indí­tana? Pártot alapítana? Senki nem kapta fel a fejét ar­ra a hírre sem, hogy Izraelben vannak középiskolák, ahol a lányoknak tilos rövidnadrágot viselni. Pedig Izraelben elég gyakran süt a nap, vagyis nagy a hőség. A tiltást azzal indo­kolják, hogy a rövidnadrágos lányok láttán a tanárok nem tudnának a tananyagra kon­centrálni. Érdekes, hogy a rö­vidnadrágos fiúk és a tanár­nők összefüggésében ugyanez a probléma nem merült fel. De hát ha a Tóra így vélekedik a rövidnadrágokról, akkor tény­leg nincs mit tenni. A mai harmincasok még em­lékezhetnek, hogy az alapis­kolákban a 90-es években ná­lunk is komoly hadviselést folytattak a smink, a köröm­lakk, a feltűnő öltözet, vagy a sétálómagnó ellen (bizonyos magángimnáziumokban pe­dig a piros póló és a kockás ing ellen is). Otthon lehet, de itt nem! Nem, mertnem! -hal­lottuk sok ezerszer. Reméljük, hamarosan Amerikában is megtalálják a megoldást a sas­tollas, Izraelben pedig a rö­vidnadrágos problémára. FIGYELŐ A szavak számítottak Moszkva főként az oroszel­lenes nyilatkozatokat tevő uniós politikusokat és titkos- szolgálati vezetőket sújtotta beutazási tüalommal - írta a Vedomosztyi orosz napüap. Az orosz külügyminisztérium nem hajlandó hivatalos ma­gyarázatot fűzni minden egyes kitiltott személyhez. Ha a tiltólistát a külügyi tárcánál állították össze, ak­kor az arra feltett személyek­re az orosz nagykövetségek tettek javaslatot, hiszen a dip­lomáciai képviseleteken fo­lyamatosan figyelemmel kö­vetik, hogy az adott ország po­litikusai milyen bíráló nyilat­kozatokat tesznek Oroszor­szággal kapcsolatban és azok hogyan tükröződnek a helyi sajtóban - mondta a Vedo- mosztyinak Alekszandr Bau- nov, a moszkvai Carnegie Központ szakértője. Hozzá­tette, ha a tettek és nem a nyi­latkozatok alapján született volna a tiltólista, akkor arra kormánytagokat is fel kellett volna tenni. Viszont akkor Moszkva nem tudna a nyugati államok kormányaival együtt dolgozni. Egy név nélkül nyi­latkozó külügyi illetékes annyit mondott, az intézke­dést az váltotta ki, hogy „Né­metország és az unió egyes or­szágai szankciós kampányt indítottak Oroszország ellen”. Szerinte az uniós politikusok azzal, hogy nyilvánosságra hozták a bizalmi, diplomáciai csatornán eljuttatott fekete­listát, újabb politikai show-t akartak rendezni. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents