Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-24 / 144. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 24. Vélemény És háttér 7 A Nyugat alapértékei kerülhetnek veszélybe a tömeges migráció következtében Bevándorlás és iszlamizáció Attól, hogy nálunk csak neonácik tüntetnek elle­ne, az Európába irányuló muszlim bevándorlás még komoly potenciális fenyegetés. GÁL ZSOLT Kétségtelen, hogy a beván­dorláshoz kapcsolódó túlfűtött és átpolitizált vitákban számos pontatlanság, csúsztatás, fél­igazság és kifejezetten hazug állítás terjeng az éterben. Ezek azonban korántsem csak a be­vándorlást ellenző, gyakran szélsőséges erők háza táján bukkannak fel. Én is úgy vélem, hogy jelenleg Szlovákiában a nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot a hétvégén Po­zsonyban „bemutatkozó” neo­náci csőcselék, illetve főleg az orosz hatalmi törekvések jelen­tik, nem pedig pár száz vagy ezer bevándorló esetleges be­fogadása. De nem mehetünk el szótlanul a bevándorláshoz kapcsolódó aggályok mellett sem, csak azért, mert azokat a szélsőségesek harsogják. A legnagyobb veszélyek a muszlim bevándorláshoz kap­csolódnak. A fenyegetés itt egyrészt nemzetbiztonsági: fő­leg a terrorizmus és a hozzá szorosan kapcsolódó iszlamista ideológia. Ezt nem túlzás isz- lamofasizmusnak titulálni és van annyira radiális, mint a ná­ci eszmék. A másik veszély civi­lizációs jellegű, az iszlám jelle­géből fakad, és a nyugati alap­értékeket veszélyezteti, az em­beri jogokat, az egyenlőséget és a politikai rendszert (képvi­seleti demokrácia). A gond az, hogy ennek a felvetése általá­ban még mindig kétféle reakci­ót vált ki: az ember megkapja az iszlamofób vagy egyenesen a rasszista/fasiszta jelzőt és a felvetett problémákkal nem foglalkoznak érdemben, illetve igyekeznek bagatellizálni azo­kat. Amellett, hogy ez a hozzáál­lás a bevándorlóellenes szélső­ségesek malmára hajtja a vizet, ignorálja a tényeket is. Mert az utóbbi években Európában igenis tömeges probléma a nők elnyomása a muszlim közössé­gekben, a poligám házasságok, a nőinemiszerv-csonkítások, a homoszexuálisokkal és a zsi­dókkal szembeni növekvő gyűlölet, a Nyugat és a demok­rácia megvetése, az iszlamiz- mus és a terrorizmus aktív vagy passzív támogatása, vagy leg­alábbis elfogadása. Egyelőre hiába keressük azt a modellor- szágot, ahol sikeresen integrál­ták volna a muszlim közössé­geket és jórészt sikerült volna kezelni ezeket a gondokat. (Érdekes módon a problémák jó része a nem muszlim beván­dorló közösségekben nem je­lentkezik.) Ezzel alighanem összefügg, hogy nem alakult ki egy a modem, a nyugati de­mokráciákkal kompatibilis val­lási irányzat (nevezzük euro- iszlámnak). így a folytatódó bevándorlással a problémák csak nőni fognak. Végül egy szemléltető adat: az Egyesült Királyságban a muszlimok száma két nép­számlálás (2001 és 2011) kö­zött 1,6-ról, 2,8 millióra nőtt, vagyis 75 százalékkal emelke­dett, arányuk csaknem öt szá­zalékra ugrott, de az öt év alatti gyermekek között a 10 száza­lékhoz közelít. Túlzás lenne az iszlám hit gyors terjedéséről vagy a muszlimok számának robbanásszerű növekedéséről beszélni? És a brit tendenciák nem a kivételt, inkább a sza­bályt jelentik Nyugat-Európá- ban. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének okta­tója és a Híd frakcióvezetőjé­nek gazdasági tanácsadója (Cartoonizer) " ITT A VILÁGVÉGÉ, ^ MAGYAR MATRICÁKAT RAGASZTGAT A MATICA! SZEGÉNY ŠTÚR, HA ÉLNE, FOROGNA A SÍRJÁBAN... KOMMENTAR Szolidaritás nélküli unió MARIÁN LEŠKO H Széles e vidéken senki nem ünnepelte olyan stílusosan a menekültek világnapját, mint mi, Pozsonyban: gyűlölettől fröcsögő utcai tö­megtüntetéssel. Olyan csoportok, amelyeket Tomáš G. Masaryk még a társadalom patolo­gikus söpredékének nevezett, most az utcára mentek, hogy szétkürtöljék, új címkét ragasz­tottak a gyűlöletlistájukra. Meg kell hagyni, Koüebáék és a hasonszőrűek még soha nem voltak üyen bátrak, mint szom­baton, mert azzal a meggyőződéssel masíroztak, hogy a többség véleményét képviselik. Amikor májusban drámaira fordult az európai menekülthely­zet, az Európai Bizottság azzal a javaslattal állt elő, hogy leg­alább a szíriai és az eritreai menekülteket vonják menekült- ügyi eljárás alá Olaszországon és Görögországon kívül más uniós államok is, mert az ő esetükben aligha lehet vita tárgya, hogy miért is menekülnek. A nemzetközi jog szerint is azért hagyták el otthonaikat, hogy a puszta életüket mentsék. Ahe­lyett, hogy a szlovák állam vezetése elmagyarázta volna a népnek, hogy nem gazdasági bevándorlókról vanszó, hanem tényleges menekültekről, és csak elfogadjuk a menedékjogi kérelmüket, majd elbíráljuk azokat, ehelyett a vezetés őrüle- tes dolgokat mondott. Például a kormányfő a közrádióban: „Meg lennének lepődve, közülük hányán vannak megfertőzve a terrorizmussal”. Andrej Kiska államfő volt azon kevesek egyike, aki ezzel szemben azt mondta, olyan szerencsétlen emberekről van szó, akik a módszeres mészárlások elől me­nekülnek, és alapvető emberi szolidaritásunkra szorulnak. A politikai paletta szereplőinek többsége a választók többsé­gének magatartását másolta: sem a menekültekkel, sem a most szorult helyzetben levő uniós országokkal nem válla­lunk szolidaritást. A menekültkvóta természetesen nem ideális és nem rend­szerszerű megoldás - hiszen a kényszer szüli. Ha Robert Fico kormánya azzal utasítaná el a kvótát, hogy tartós, átfogó, összeurópai megoldást kell keresnie, és ebben Szlovákia aktí­van részt vesz, akkor úgy-ahogy még elfogadható lenne az el­utasító magatartás. Csakhogy a kormány elutasítja a kvótát, és kész, ennyi - semmit nem javasol helyette, hacsak azt nem, amit Robert Kaliňák belügyminiszter mondott:,Az önkéntes szolidaritás rendben van, de a kötelező szolidaritás rettenete­sen káros.” Matteo Renzi olasz kormányfő joggal vár segítséget a többi uniós országtól, és ha nem kap, elkészíti a B tervet. Ez pedig annyit jelent, hogy minden uniós ország oldja meg, ahogy tud­ja saját maga minden ügyes-bajos dolgát, függetlenül attól, hogy ez milyen hatással lesz más uniós országokra. Nem ne­héz megválaszolni azt a kérdést, mi lenne, ha az Európai Unió egy szolidáris szövetség helyett olyan csoportosulásként működne, amelyben mindenki csak a maga érdekeivel törő­dik. A nagyobb államok számára a szolidaritás nem létkérdés, míg a kis országok számára az unió nagyon barátságtalan hellyé válna. Ha a szolidaritásra épülő Európai Unió összeomlik, a romok nem Németországot vagy Nagy-Britanniát temetik maguk alá, hanem a kis országokat, amelyeknek vezetői nem értették meg, hogy a szolidaritás volt az az ág, amelyen az unióban eddig csücsülhettek. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa JEGYZET Mi, a menekültek VERES ISTVÁN A menekültek­ről, úgy tűnik, keveset tu­dunk. A mene­kültekről, úgy tűnik, mégis mindannyi­unknak van véleménye. A menekültekről, úgy tűnik, nem lehet nyugodtan és kul­turáltan beszélgetni. Nézzük tehát, milyenek vagyunk mi, és milyenek a menekültek. Háromféle menekült van: férfi, nő és gyerek (meg a to­vábbi alcsoportok). A mene­kültnek van anyja és apja, vagy legalábbis volt. Van há­za is, vagy lakása, vagy leg­alábbis volt. A menekültnek van hazája, onnan menekült. A menekültnek van feje. A menekültnek van arca. A me­nekültnek van lába és karja, van szeme, haja, orra és füle. A menekült tud nézni, nevet­ni, sírni. A szemébe lehet nézni, lehet vele beszélgetni is. A menekült el tudja mon­dani, miért menekült, és mi­ért nem cégigazgató. Talán nehezebben, de azokról a ro­konairól és barátairól is tud beszélni, akik nála rosszabbul jártak, és már nem tudtak elmenekülni. A menekült sze­ret enni, és szereti a focit. A menekültnek van gyereke, aki most nem jár iskolába, mert menekült. A menekült gyereke talán még soha nem evett tortát, és lehet, hogy soha nem is fog. Idén talán a szülinapját sem fogja meg­ünnepelni. Talán meg is sé­rült menekülés közben (hi­szen ahonnan jön, ott háború van, meg szegénység), de nem tud elmenni orvoshoz. Amikor nyolcvan évvel ez­előtt egy alacsony, sovány ál­lamférfi elkezdte terrorizálni Európát, hogy területeket szerezzen, néhány év múlva a mi nagyszüleinkből is mene­kültek lettek. Menniük kel­lett, mert jött a front. Most, hogy egy alacsony, sovány férfi elkezdte terrorizálni Eu­rópát, hogy területeket sze­rezzen, néhány hónap vagy év múlva mi is menekültek lehetünk. De ehhez talán még háború sem kell, elég egy természeti katasztrófa, amely lakhatatlanná teszi a térsé­get, ahol élünk, és el kell mennünk innen máshova. Ott pedig félni fognak tőlünk, hi­szen talán el akarjuk lopni, vagy lepni valakinek az or­szágát, el akarjuk venni vala­kinek a munkáját. Lehet, hogy terrorcselekményeket akarunk majd előkészíteni, és betegségeket terjeszteni, hi­szen a menekülteknél soha nem lehet tudni. Ha nem se­gítenek nekünk, az rosszul fog esni. Ha segítenek ne­künk, az jól fog esni. FIGYELŐ „Átvágjuk, ha áram alatt lesz is” Riportban számol be a magyar-szerb határon vára­kozó menekültek sorsáról a The Guardian. A brit lap új­ságírója arra volt kíváncsi, mit szólnak az iraki, afganisztáni és szíriai menekültek a hama­rosan felépülő kerítéshez. A legtöbben állítják, egy fal sem tudná őket megállítani. „Szí­rek vagyunk, mindent meg­oldunk. A miénk volt a világ első írott nyelve, úgyhogy egy falat is le tudunk bontani. Ha áramot vezetnek bele, majd kesztyűt veszünk fel, és szétvágjuk” - fogadkozott Mohamed Husszein. A meg­szólaltatott férfi egyik kezén egy Pink Floyd-, amásikon egy hajót ábrázoló tetoválás van. Utóbbi arra a csónakra emlé­kezteti, amellyel tavaly de­cemberben Törökországból próbált Európába jutni. Akkor nem volt szerencséje, a parti őrség elfogta és visszatolon- colta T örökországba. Míg a szírek a legtöbbször olcsó szállodákban laknak, az afgánok elhagyatott épüle­tekben vagy az erdőben húz­zák meg magukat. Jama Na- dzsab sebész volt Afganisz­tánban, elmenekült, miután a tálibok megtámadták és meg­késelték. A férfi ott szeretne új életet élni, ahol befogadják, és biztos benne, hogy egy kerítés nem állítja meg. (origo)

Next

/
Thumbnails
Contents