Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-24 / 144. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 24. Vélemény És háttér 7 A Nyugat alapértékei kerülhetnek veszélybe a tömeges migráció következtében Bevándorlás és iszlamizáció Attól, hogy nálunk csak neonácik tüntetnek ellene, az Európába irányuló muszlim bevándorlás még komoly potenciális fenyegetés. GÁL ZSOLT Kétségtelen, hogy a bevándorláshoz kapcsolódó túlfűtött és átpolitizált vitákban számos pontatlanság, csúsztatás, féligazság és kifejezetten hazug állítás terjeng az éterben. Ezek azonban korántsem csak a bevándorlást ellenző, gyakran szélsőséges erők háza táján bukkannak fel. Én is úgy vélem, hogy jelenleg Szlovákiában a nagyobb nemzetbiztonsági kockázatot a hétvégén Pozsonyban „bemutatkozó” neonáci csőcselék, illetve főleg az orosz hatalmi törekvések jelentik, nem pedig pár száz vagy ezer bevándorló esetleges befogadása. De nem mehetünk el szótlanul a bevándorláshoz kapcsolódó aggályok mellett sem, csak azért, mert azokat a szélsőségesek harsogják. A legnagyobb veszélyek a muszlim bevándorláshoz kapcsolódnak. A fenyegetés itt egyrészt nemzetbiztonsági: főleg a terrorizmus és a hozzá szorosan kapcsolódó iszlamista ideológia. Ezt nem túlzás isz- lamofasizmusnak titulálni és van annyira radiális, mint a náci eszmék. A másik veszély civilizációs jellegű, az iszlám jellegéből fakad, és a nyugati alapértékeket veszélyezteti, az emberi jogokat, az egyenlőséget és a politikai rendszert (képviseleti demokrácia). A gond az, hogy ennek a felvetése általában még mindig kétféle reakciót vált ki: az ember megkapja az iszlamofób vagy egyenesen a rasszista/fasiszta jelzőt és a felvetett problémákkal nem foglalkoznak érdemben, illetve igyekeznek bagatellizálni azokat. Amellett, hogy ez a hozzáállás a bevándorlóellenes szélsőségesek malmára hajtja a vizet, ignorálja a tényeket is. Mert az utóbbi években Európában igenis tömeges probléma a nők elnyomása a muszlim közösségekben, a poligám házasságok, a nőinemiszerv-csonkítások, a homoszexuálisokkal és a zsidókkal szembeni növekvő gyűlölet, a Nyugat és a demokrácia megvetése, az iszlamiz- mus és a terrorizmus aktív vagy passzív támogatása, vagy legalábbis elfogadása. Egyelőre hiába keressük azt a modellor- szágot, ahol sikeresen integrálták volna a muszlim közösségeket és jórészt sikerült volna kezelni ezeket a gondokat. (Érdekes módon a problémák jó része a nem muszlim bevándorló közösségekben nem jelentkezik.) Ezzel alighanem összefügg, hogy nem alakult ki egy a modem, a nyugati demokráciákkal kompatibilis vallási irányzat (nevezzük euro- iszlámnak). így a folytatódó bevándorlással a problémák csak nőni fognak. Végül egy szemléltető adat: az Egyesült Királyságban a muszlimok száma két népszámlálás (2001 és 2011) között 1,6-ról, 2,8 millióra nőtt, vagyis 75 százalékkal emelkedett, arányuk csaknem öt százalékra ugrott, de az öt év alatti gyermekek között a 10 százalékhoz közelít. Túlzás lenne az iszlám hit gyors terjedéséről vagy a muszlimok számának robbanásszerű növekedéséről beszélni? És a brit tendenciák nem a kivételt, inkább a szabályt jelentik Nyugat-Európá- ban. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója (Cartoonizer) " ITT A VILÁGVÉGÉ, ^ MAGYAR MATRICÁKAT RAGASZTGAT A MATICA! SZEGÉNY ŠTÚR, HA ÉLNE, FOROGNA A SÍRJÁBAN... KOMMENTAR Szolidaritás nélküli unió MARIÁN LEŠKO H Széles e vidéken senki nem ünnepelte olyan stílusosan a menekültek világnapját, mint mi, Pozsonyban: gyűlölettől fröcsögő utcai tömegtüntetéssel. Olyan csoportok, amelyeket Tomáš G. Masaryk még a társadalom patologikus söpredékének nevezett, most az utcára mentek, hogy szétkürtöljék, új címkét ragasztottak a gyűlöletlistájukra. Meg kell hagyni, Koüebáék és a hasonszőrűek még soha nem voltak üyen bátrak, mint szombaton, mert azzal a meggyőződéssel masíroztak, hogy a többség véleményét képviselik. Amikor májusban drámaira fordult az európai menekülthelyzet, az Európai Bizottság azzal a javaslattal állt elő, hogy legalább a szíriai és az eritreai menekülteket vonják menekült- ügyi eljárás alá Olaszországon és Görögországon kívül más uniós államok is, mert az ő esetükben aligha lehet vita tárgya, hogy miért is menekülnek. A nemzetközi jog szerint is azért hagyták el otthonaikat, hogy a puszta életüket mentsék. Ahelyett, hogy a szlovák állam vezetése elmagyarázta volna a népnek, hogy nem gazdasági bevándorlókról vanszó, hanem tényleges menekültekről, és csak elfogadjuk a menedékjogi kérelmüket, majd elbíráljuk azokat, ehelyett a vezetés őrüle- tes dolgokat mondott. Például a kormányfő a közrádióban: „Meg lennének lepődve, közülük hányán vannak megfertőzve a terrorizmussal”. Andrej Kiska államfő volt azon kevesek egyike, aki ezzel szemben azt mondta, olyan szerencsétlen emberekről van szó, akik a módszeres mészárlások elől menekülnek, és alapvető emberi szolidaritásunkra szorulnak. A politikai paletta szereplőinek többsége a választók többségének magatartását másolta: sem a menekültekkel, sem a most szorult helyzetben levő uniós országokkal nem vállalunk szolidaritást. A menekültkvóta természetesen nem ideális és nem rendszerszerű megoldás - hiszen a kényszer szüli. Ha Robert Fico kormánya azzal utasítaná el a kvótát, hogy tartós, átfogó, összeurópai megoldást kell keresnie, és ebben Szlovákia aktívan részt vesz, akkor úgy-ahogy még elfogadható lenne az elutasító magatartás. Csakhogy a kormány elutasítja a kvótát, és kész, ennyi - semmit nem javasol helyette, hacsak azt nem, amit Robert Kaliňák belügyminiszter mondott:,Az önkéntes szolidaritás rendben van, de a kötelező szolidaritás rettenetesen káros.” Matteo Renzi olasz kormányfő joggal vár segítséget a többi uniós országtól, és ha nem kap, elkészíti a B tervet. Ez pedig annyit jelent, hogy minden uniós ország oldja meg, ahogy tudja saját maga minden ügyes-bajos dolgát, függetlenül attól, hogy ez milyen hatással lesz más uniós országokra. Nem nehéz megválaszolni azt a kérdést, mi lenne, ha az Európai Unió egy szolidáris szövetség helyett olyan csoportosulásként működne, amelyben mindenki csak a maga érdekeivel törődik. A nagyobb államok számára a szolidaritás nem létkérdés, míg a kis országok számára az unió nagyon barátságtalan hellyé válna. Ha a szolidaritásra épülő Európai Unió összeomlik, a romok nem Németországot vagy Nagy-Britanniát temetik maguk alá, hanem a kis országokat, amelyeknek vezetői nem értették meg, hogy a szolidaritás volt az az ág, amelyen az unióban eddig csücsülhettek. A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa JEGYZET Mi, a menekültek VERES ISTVÁN A menekültekről, úgy tűnik, keveset tudunk. A menekültekről, úgy tűnik, mégis mindannyiunknak van véleménye. A menekültekről, úgy tűnik, nem lehet nyugodtan és kulturáltan beszélgetni. Nézzük tehát, milyenek vagyunk mi, és milyenek a menekültek. Háromféle menekült van: férfi, nő és gyerek (meg a további alcsoportok). A menekültnek van anyja és apja, vagy legalábbis volt. Van háza is, vagy lakása, vagy legalábbis volt. A menekültnek van hazája, onnan menekült. A menekültnek van feje. A menekültnek van arca. A menekültnek van lába és karja, van szeme, haja, orra és füle. A menekült tud nézni, nevetni, sírni. A szemébe lehet nézni, lehet vele beszélgetni is. A menekült el tudja mondani, miért menekült, és miért nem cégigazgató. Talán nehezebben, de azokról a rokonairól és barátairól is tud beszélni, akik nála rosszabbul jártak, és már nem tudtak elmenekülni. A menekült szeret enni, és szereti a focit. A menekültnek van gyereke, aki most nem jár iskolába, mert menekült. A menekült gyereke talán még soha nem evett tortát, és lehet, hogy soha nem is fog. Idén talán a szülinapját sem fogja megünnepelni. Talán meg is sérült menekülés közben (hiszen ahonnan jön, ott háború van, meg szegénység), de nem tud elmenni orvoshoz. Amikor nyolcvan évvel ezelőtt egy alacsony, sovány államférfi elkezdte terrorizálni Európát, hogy területeket szerezzen, néhány év múlva a mi nagyszüleinkből is menekültek lettek. Menniük kellett, mert jött a front. Most, hogy egy alacsony, sovány férfi elkezdte terrorizálni Európát, hogy területeket szerezzen, néhány hónap vagy év múlva mi is menekültek lehetünk. De ehhez talán még háború sem kell, elég egy természeti katasztrófa, amely lakhatatlanná teszi a térséget, ahol élünk, és el kell mennünk innen máshova. Ott pedig félni fognak tőlünk, hiszen talán el akarjuk lopni, vagy lepni valakinek az országát, el akarjuk venni valakinek a munkáját. Lehet, hogy terrorcselekményeket akarunk majd előkészíteni, és betegségeket terjeszteni, hiszen a menekülteknél soha nem lehet tudni. Ha nem segítenek nekünk, az rosszul fog esni. Ha segítenek nekünk, az jól fog esni. FIGYELŐ „Átvágjuk, ha áram alatt lesz is” Riportban számol be a magyar-szerb határon várakozó menekültek sorsáról a The Guardian. A brit lap újságírója arra volt kíváncsi, mit szólnak az iraki, afganisztáni és szíriai menekültek a hamarosan felépülő kerítéshez. A legtöbben állítják, egy fal sem tudná őket megállítani. „Szírek vagyunk, mindent megoldunk. A miénk volt a világ első írott nyelve, úgyhogy egy falat is le tudunk bontani. Ha áramot vezetnek bele, majd kesztyűt veszünk fel, és szétvágjuk” - fogadkozott Mohamed Husszein. A megszólaltatott férfi egyik kezén egy Pink Floyd-, amásikon egy hajót ábrázoló tetoválás van. Utóbbi arra a csónakra emlékezteti, amellyel tavaly decemberben Törökországból próbált Európába jutni. Akkor nem volt szerencséje, a parti őrség elfogta és visszatolon- colta T örökországba. Míg a szírek a legtöbbször olcsó szállodákban laknak, az afgánok elhagyatott épületekben vagy az erdőben húzzák meg magukat. Jama Na- dzsab sebész volt Afganisztánban, elmenekült, miután a tálibok megtámadták és megkéselték. A férfi ott szeretne új életet élni, ahol befogadják, és biztos benne, hogy egy kerítés nem állítja meg. (origo)
