Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)

2015-06-23 / 143. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 23. Kultúra-hirdetés 13 Az idei Könyvhétre jelent meg a Magvető Kiadónál Kollár-Klemencz László első kötete Novellák a láthatatlan sávról Kollár-Klemencz László: „Nem élek tipikus zenészéletď' (A szerző felvétele) Kollár-Klemencz László diplomás tájrendező és diplomás hippológus lo­vastanár. A Kistehén ze­nekar alapítója és több más zenei produkció, például a Budapest Bár és a Rájátszás állandó szereplője. Rövidfilmek forgatókönyvírója és rendezője. Vidéken él, miközben a budapesti underground egyik fon­tos figurája. Most jelent meg első novelláskötete Miért távolodnak a dol­gok? címmel. JUHÁSZ KATALIN Gondolom, sokakat meg­lepett, hogy kirukkoltál egy szépirodalmi művel. A filmjeim forgatókönyvét is magam írtam, a dalszövegírás is mindennapos dolog számomra. És időnként megszületett egy- egy novella, illetve rögzítettem egy-két számomra fontos vagy furcsa eseményt. Nem tudtam, mi lesz belőlük, forgatókönyv vagy dal. Szépen gyűltek a szö­vegek, aztán egyszer Karafiáth Orsi megkérdezte, van-e köte­tem. Meglepődött, hogy még nincs. Összehozott egy sráccal, aki egy kiadónál dolgozott. Né­zegette a novelláimat, és azt mondta, ők ezeket kiadnák. A dolog azonban valahogy elsik­kadt, igaz, én sem forszíroztam. Három évvel ezelőtt megkere­sett a Magvető egy másik ügy­ben, aztán őket is érdekelni kezdték az írásaim. Akkor gyűj­töttem össze a szanaszét levő szövegeket, és kirajzolódott be­lőlük egy kötet. Szóval igazából nem az én ötletem volt, csak be­lesodródtam a dologba. Az anyag nagy része tehát már megvolt, amikor a felké­rés érkezett? Igen. Kicsit féltem az egész­től, mert hallottunk már olyat, hogy egy zenész kiadja a dal­szövegeit vagy kötetet jelentet meg, kihasználva a népszerű­ségét. A könyvnek még mindig nagyobb súlya van, mint egy lemeznek, magasabb kultúrát képvisel az emberek szemében. Viszont a „zenészkönyveknek” csak nagyon kis hányada szín­vonalas irodalom, például Menyhárt Jenő vagy Nick Cave írásai. Csak akkor akartam ki­adni ezeket a novellákat, ha tényleg jók, amit viszont én nem tudtam eldönteni. Ezért adott nagy lökést, hogy egy el­ismert kiadó mondott igent rá. Ha nem tudnám, hogy ze­nész vagy, nem jönnék rá a könyv olvasásakor, mivel egy­általán nem esik szó benne ze­néről vagy a zenészéletről... A filmforgatókönyveimnek sincs igazán közük a zenéhez. Ez részben tudatos igyekezet eredménye, másrészt én ma­gam sem vagyok része ennek az egésznek. Nem járok össze szakmabeliekkel, nem velük bulizok, szóval nem élek tipikus zenészéletet. A rock and rollból egyedül az érdekel, ami a szín­padon történik, illetve a dal­szerzés. A dolog körítése már nem izgat. Szerintem valamennyi no­vella arról szól, hogy a főhős - vagy a környezetéből valaki - kimozdul a komfortzónájá­ból, a számára ismert környe­zetből, és bekerül egy másik közegbe, ahol nem tud boldo­gulni. Mennyire önéletrajzi ez a helyzet? Nagyon. Minden ember éle­tében vannak olyan történések, amelyek kizökkentik a megszo­kott kerékvágásból, és olyankor oda a biztonságérzete. Zenész­ként is megéltem már ilyet. Ami az írásokat illeti, azt hiszem, érezhető belőlük, hogy engem izgat a város és a vidék közötti „határvonal”, az a láthatlan sáv, amely a városi és a vidéki embe­rek között húzódik. Vidéken nőttem fel, és ezekkel az embe­rekkel tanultam meg kommu­nikálni. Ismerem a gondolko­dásmódjukat, értem őket és jól érzem magam közöttük. Köz­ben persze nagyvárosi ember is lettem, megtanultam Budapes­ten is élni, és ez a fajta kettősség egységgé vált bennem. A novel­lákban pont erről az egységről próbálok beszélni. Nem túl macerás megte­remteni ezt az egységet? Egyáltalán nem. Például van olyan napom, amikor reggel elmegyek egy kan disznóért Nógrád megyébe valakivel, aki hozzám hasonlóan szintén gazdálkodik, délután pedig in­dulok az A38 Hajóra egy Buda­pest Bár-koncertre. És közben csak a ruhámat váltom, a tuda­tomat egyáltalán nem. Szóval, számomra van átjárás. Szerin­tem a városi emberben ugyan­olyan erősen él a vidék, az érin­tetlen természet iránti vágy, ahogy a vidékit is vonzza a vá­ros által kínált szociális és kul­turális élet. Csak nem igazán találják a megfelelő csatorná­kat. Érdekes például megfi­gyelni a Budapestre költözött vidéki írókat. Azt, hogy miként reagálnak a városra, kikkel ke­resik a kapcsolatot. Nos, álta­lában vidéki írókollégák társa­ságát keresik, velük találják meg a közös hangot. Érezni ná­luk a zártságot, de ugyanakkor a vágyat is, hogy részei legye­nek a budapesti létnek. Ben­nem viszont egyszerre van meg ez a két világ. Úgyhogy vidéki­eknek és városiaknak is aján­lom ezt a könyvet. A Jókai Színház 62. évadát két irány jellemezte: a kortárs dráma és a klasszikusok újraértelmezése Művészszínházi évadot zártak Komáromban V. KRASZN1CA MELITTA Komárom. „Büszke vagyok a társulatra, a színház minden dolgozójára, beleértve maga­mat is, hogy a szűkös anyagiak és a minimális létszám dacára szakmailag izgalmas, igényes, magas művészi színvonalú elő­adásokat tudtunk színre állí­tani” - mondta Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igaz­gatója a tegnapi évadzáró tár­sulati ülésen. A 2014/15-ös, sorrendben 62. évadot két irány jellemezte: a kortárs dráma és a klassziku­sok újraértelmezése. .Általá­nosságban elmondhatjuk, hogy valamennyi előadás az egyén és a közösség viszonyát vizsgálja, azokat a harcokat, amelyeket az egyén folytat a környezetével. A Bányavirág szerint az alkohol, a Különös házasság szerint az el­menekülés a megoldást, a Csir­kefej nem mutat kiutat, csak le­hetőségeket a lassú vagy gyors pusztulásra. A dzsungel könyve a családban, két ember kapcso­latában látja a túlélés lehetősé­gét, Bulgakov pedig a művé­szetet és az alkotást emeli fel megoldásként” - jellemezte rö­viden a bemutatókat a direktor. Méhes László főrendező sze­rint is erős előadások születtek, és a gondolati-művészi, illetve a szórakoztató darabok aránya az előbbi irányába tolódott, még­pedig 4:1 arányban. „Kísérleti­nek is tekinthető ilyen szem­pontból az elmúlt évad, mű­vészileg kiválóan sikerült, anya­gilag már kevésbé - mutatott rá. - Jövőre vissza kell térni a ko­rábbi évek gyakorlatához, ahol e két művészi irány kiegyensú- lyozottabban vanjelen.” A színház a 2014/15-ös évad­ban 169 előadást tartott (ezeket összesen 53 257 néző látta); eb­Tóth Károly mint Sir Kán (Kiss Gábor Gibbó felvétele) bői 69-et Komáromon kívüli helyszínen (26500 néző előtt). Az évadzárón hagyományo­san kiosztották a legemlékeze­tesebb alakításért járó Ferenczy Anna-díjat; a társulat tagjainak szavazatai alapján ezúttal a színház fiatal művésze, Tóth Károly vehette át ezt a rangos el­ismerést. Tóth Károlyt az idei évadban több főszerepben lát­hatta a közönség: ő keltette életre a Különös házasság Butt- ler grófját, a Csirkefejben a Srá­cot, A dzsungel könyvében pe­dig Sir Kánt. Az évad legtöbbet foglalkozatott színészének járó Színészrobot díjat a férfiak ka­tegóriájában holtversenyben Majorfalvi Bálint és Bernáth Tamás (148-148 előadás) ér­demelte ki, a művésznők között pedig Holocsy Krisztina végzett az élen, 122 előadással. A leg­jobb műszaki dolgozó díját ez­úttal kiterjesztették a színház valamennyi dolgozójára, hogy a más területeken tevékenyke­dőket se rekesszék ki. A kollé­gák szavazatai alapján - holt­versenyben - Balaskó Edit ren­dezőasszisztens és Görözdi Szi­lárd hangtechnikus kapta az el­ismerést. Skandináv?-----­p lus* egy^icc^ löktél xví, évf. ! sxám I 2015. július mcgjolen'1* *»n»or»ta | S2 oldal Nyereményözön! 100 ooo r -JP készpénz# * ~ Í taíi^Äcsak0f0€r Június 27-en úJSfusoknáü *A rejtvényújság nem része az előfizetésnek és nem előfizethető, csak standon kapható az Új Szóval együtt! MOZIJEGY Nagy futás, nagy sikítás MÉSZÁROS GYÖRGY A Jurassic Worldben im­már negyedszer csendül fel John Williams klasszikus Ju- rassic-témája, hogy aztán a jól ismert dallamot felváltsa a dinók üvöltése és az áldoza­tok sikoltozása. John Hammond álma va­lóra vált: megnyílt az őslény­park, benne számtalan dino­szaurusszal és egyéb látvá­nyossággal. Ám, ahogy az ál­talában lenni szokott, min­den csoda három napig tart, a látogatóknak mindig újat kell mutatni. Ezért több faj ke­resztezésével „legyártják” az eddigi legfélelmetesebb és legveszélyesebb egyedet, az Indominus Rexet. A hüllő persze kitör a fogságból, és a parkba látogató 22 ezer em­ber felé veszi az irányt. Colin Trevorrow rendező az első Jurassic Park nyom­dokaiban lépked tovább. Ta­lán kissé túlságosan is tisztel­te az elődöt, így a kelleténél több hasonlóságot mutat a két mozi: bajba jutott gyerekek, gonosz belső ember, a film végi dinó vs. dinó harc - csupa olyan elem, amely kapcsán azt érezzük, ezt már láttuk, ezért nem kellett volna elké­szíteni a negyedik részt. Bár akad pár frappáns, egyáltalán nem túlzó utalás is a kezdetre, a nagy főhajtás közben Tre­vorrow sajnos megfeledke­zett a saját hangjáról. Összes­ségében: kevés az egyedi megvalósítás, kevés az újítás. A negyedik rész egyik leg­nagyobb érdeme az önrefle­xív kritika. Az Indominus Rex a mai mozis szuperpro­dukciókra reflektál: minél nagyobb, minél látványo­sabb, annál több nézőt és pénzt hoz a tulajdonosok­nak. Egy másik jelentben egy fehér cápa válik egy Mosza- szaurusz eledelévé. Emlé­kezzünk csak: Spielbergnek 40 évvel ezelőtt elég volt egy cápa ahhoz, hogy lenyűgöz­ze a nézőket; mára viszont jócskán kitolódott a nézők ingerküszöbe. 1993-ban Spielberg a Ju­rassic Park első részének lát­ványvilágával mindenkit a székhez szögezett, óriási volt a „hűha-faktor”. E tekintet­ben a Jurassic World sem vall szégyent. Még sosem voltak ilyen élethűek a dinók, és a 3D-nek köszönhetően úgy érezhetjük, hogy mi is ott sé­tálgathatunk közöttük az ős­lényparkban. Amiben viszont nagyon is elmarad az első résztől, az a karakterek ki­dolgozottsága. Sem a két gyerkőc, sem a gonosz exka- tona, sem pedig a film húzó­nevének számító Chris Pratt karaktere nem túl árnyalt. Jurassic World. Amerikai kalandfilm, 125 perc, 2015. Rendezte: Colin Trevorrow. Még sosem voltak ilyen élethűek a dinók (SITA/AP-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents