Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-22 / 142. szám, hétfő
14 Sport ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 22. www.ujszo.com Ötpontos előnnyel nyerte a Szlovák Nemzeti Liga 1984/1985-ös idényét a Pecze Károly irányította sárga-kék együttes Harminc éve jutott fel a DAC az élvonalba mondott, és 35 évesen én kerültem a helyére. Eléggé lehangolt volt a vezetőség, amely úgy döntött, hogy a korábbi sikerek kovácsát, Szikora Györgyöt a pozsonyi Slovanból érkezett Pecze Károllyal váltja fel. Misi bácsi mellett Nagy Sándor egyesületi titkár is nagyon sokat tett azért, hogy álmunk valóra váljon. Milyen céllal vágtak neki a bajnokságnak? Azzal, hogy harmadszorra is megpróbáljuk a feljutást, de az első meccsek után eldől, hogy reálisak-e az elvárásaink. Nyáléit, Jano hosszú ideig a csapat oszlopa volt. T avas szál avágbeszterceiek elleni hazai meccsen fejbe dobták a partjelzőt, aki mégsemjelentette az inzultációt a főbírónak. Igaz, hogy addig nem engedték ki a partjelzőt az öltözőből, míg azt nem mondta, hogy nem találták el? Három évtizeddel ezelőttjutott fel a DAC futballcsapata a csehszlovák I. ligába. A csallóközi együttes, amelynek szinte egész Dél-Szlovákia szurkolt, két második helyezés után végzett a SZNL I élén. Az azóta elhunyt Tóth László 22 találattal járult hozzá a történelmi sikerhez. A jubileum kapcsán Sánta Imrével beszélgettünk, aki húsz éven keresztül klubelnökként tevékenykedett. SZABÓ ZOLTÁN Hogyan került a DAC-hoz? A hetvenes évek elején Léváról költöztem Dunaszerdahely- re, és 1981-től a DAC sportegyesület ellenőreként kezdtem tevékenykedni. Akkoriban a foci mellett több sikeres szakosztálya volt a DAC-nak, asztalitenisz, kézüabda, aüétika röplabda... A felejthetetlen Weisz Misi bácsi vezette az egyesületet, aki mindjárt a futball felé orientált engem. Miként lett szakosztályelnök? Már korábban vezetőségi tag voltam, bár sokan támadtak azért, mert Léváról származom, és nyitrai vállalatnál dolgoztam, s mindkét város csapata nagy riválisunk volt. Két sikertelen feljutási kísérlet után - előbb a besztercebányai Dukla, majd a ligetfalui együttes előzött meg - Gyurcsík József leSánta Imre neve összeforrott a DAC-cal (Fotók: a DAC archívuma) Alsó sor (balról): Audi György, Majoros György, Dušan Ábrahám, Pecze Károly, Karol Krištof, Ján Hodúr. Középső sor: Stadrucker Sándor, Csiffári István, Pavol Mucha, Jaroslav Červeňan, Medovič Károly, Ján Veselý, Peter Michalec, Peter Bartoš, Simonies István. Felső sor: Sipos Vilmos, Horváth József, Kalmár László, Jozef Krško, Tóth László, Ján Kapko, Ján Nezhyba ron ugyanis néhány kulcsemberünk távozott, Ekhardt Nagyszombatba, Homyák és Gogh pedig a Slovanhoz igazolt. Hat forduló után kétpontos előnnyel vezettük a bajnokságot (akkor még két pont járt a győzelemért), pedig négy meccset idegenben játszottunk. Ezután összehívtuk a Dunaszerdahelyi járás legfontosabb embereit, s az összejö- vetlen megszületett a jelszó: Most vagy soha! Harmadszorra már nem hagyjuk kiénekelni a sajtot a szánkból! Elérkezettnek láttuk az időt, hogy végre az itteni magyarságnak élvonalbeli csapata legyen, hiszen még Nagykürtösről és Losoncról is jártak a meccseinkre. Mindenki maximális támogatásáról biztosított bennünket. Nagy Pista István örökös szakosztályelnökkel és Vígh Duci János szakosztálytitkárral állandóan úton voltunk, játékosokkal tárgyaltunk, és a hátteret biztosítottuk. Mi volt az oka, hogy a máshol leírt futballisták feltámadtak Dunaszerdahelyen? Akkoriban lettünk jó kapcsolatban a pozsonyi klubokkal, akik szívesen kölcsönadták nekünk a náluk nem érvényesülő játékosokat. így került hozzánk többek között Nezhyba, Leško és Jaroslav Nagy a Slovanból, Bartoš és Michalec pedig az In- terből. Bizonyítani jöttek hozzánk, és bizonyítottak is. Akkor egy húsz éven alulinak is játszania kellett, s mivel Bertalant és Hornyákot elszipkázta a Slovan, ezért volt szükségünk Nagyra, aki remekül helytállt. Az Ostraváról visszatért Kalmár Laci pedig komoly erősítésnek számított. Ősszel mindössze egyszer kapott ki a DAC. Hogyan emlékszik a nyitrai meccsre? Balszerencsés vereséget szenvedtünk a legnagyobb riválisunk otthonában, a 8500 néző közül legalább négyezren nekünk szurkoltak. így is kétpontos előnnyel zártuk az őszi idényt. Januárban leigazolták a korábbi válogatott jobbhátvédet, Ján Kapkót. Nem tartottak a fenegyerekként számon tartott játékostól? Korántsem volt egyszerű őt megszerezni. Legalább hat élvonalbeli klub akarta szerződtetni. Mi voltunk a legtürelmesebbek, órákat vártunk rá, szerencsére, a többiek feladták. Weisz Misi bácsi kijelentette, mi majd megneveljük őt. így is Annyi minden történt akkoriban, hogy erre már nem emlékszem. Nem zárom ki, hogy úgy történt az eset, ahogy beszélték... A DAC már három fordulóval a befejezés előtt bebiztosította a feljutást. Miként gondol vissza az erdőhátiak elleni találkozóra? A Senica elleni 5:l-es győzelemmel vált valóra az álmunk. Tóth Laci mesterhármast ért el. Alig tudtuk felfogni, hogy mit értünk el, szurkolóink fantasztikus ünneplésben részesítették a csapatot, nélkülük nem sikerülhetett volna a bravúr. Nagyon boldogok voltunk, hogy a nyitraiakkal vívott derbinek már nem lesz tétje. Aztán tízezer néző előtt 3:3-ra játszottunk a zoboriakkal. Mi volt a játékosok és a szakmai stáb jutalma? Nem tudom, mekkora prémiumot kaptak, de úgy rémlik, horvát tengerparti üdülésen vett részt a csapat a feleségekkel együtt. Hogy látja a mai DAC-ot? Örülök, hogy Világi Oszkárnak köszönhetően jó kezekben van a klub, az új tulajdonos megbecsüli a sárga-kékek egykori játékosait és vezetőit. Bízom benne, hogy a DAC hamarosan kijut a nemzetközi kupaporondra. A játékoskeret és a stáb Kapusok: Ján Veselý (1956-ban született) 30 meccs, Jaroslav Červeňan (1947) 0, Farkas Sándor (1965) 0 Hátvédek: Ján Kapko (1960) 13, Karol Krištof (1955) 30/1 gól, Jozef Krško (1955) 19/1, Dusán Leško (1956) 14, Lesldv Pál (1952) 3, Ján Nezhyba (1954) 20, Sipos Vilmos (1959) 20 Középpályások: Csiffári István (1966) 1, Ľubomír Čertek (1966) 1, Ján Hodúr (1957) 28, Horváth József (1959) 26/3, Kalmár László (1956) 26/10, Peter Michalec (1956) 10, Pavol Mucha (1962) 1, Jaroslav Nagy (1966) 29/3, Szi- tási János (1965) 0 Csatárok: Audi György (1956) 25/5, Peter Bartoš (1962) 20/1, Tóth László (1954) 29/22, Majoros György (1956) 29/10, František Halag (1966) 2. SZAKMAI STÁB - vezetőedző: Pecze Károly, másodedző: Dušan Ábrahám, csapatvezető: Medovič Károly, csapatorvos: Stadrucker Sándor, gyúró: Simonies István. KLUBVEZETŐK - egyesületi elnök: Weisz Mihály, egyesületi titkár: Nagy Sándor, szakosztályelnök: Sánta Imre, szakosztályalelnök: Nagy István, szakosztálytitkár: Brá- nyik Sándor és Vígh János. A DAC alapcsapata: Veselý-Kapko, Krištof, Krško, Nezhyba- Kalmár (Horváth), Hodúr, Nagy-Audi, Tóth, Majoros. Pecze Károly megdöbbent, amikor meglátta a régi dunaszerdahelyi fatribünt A sikerkovács nem mindennapi jutalma SZABÓ ZOLTÁN Pecze Károly 1984 nyarán vette át a DAC irányítását, és már az első szezonjában feljuttatta a csapatot a csehszlovák élvonalba. A 69 éves szakember így emlékezik vissza a három évtizeddel ezelőtti eseményekre. „Utólag már kifejezetten jó döntés volt elfogadni a DAC ajánlatát, hiszen fantasztikus öt esztendőt töltöttem Dunaszerdahelyen. De 1984 nyarán, miután egyéves zsolnai edzőskö- dést követően három I. ligás szezont lehúztam a pozsonyi Slo- vannál, nem akartam a SZNL I- ben dolgozni, annál is inkább, mert több élvonalbeli csapat is hívott. A fiatal és modem edzők közé tartoztam, így 38 évesen nagyon kapós voltam. A DAC vezetői azonban nem adták fel, Weisz Misi bácsi addig győzködött, míg igent nem mondtam. Azt ígérte, hogyjobb feltételeket biztosítanak, mint a Slovannál voltak. Jól határoztam, hogy a korábban a pozsonyi Internéi dolgozó Dušan Ábrahámot választottam az asszisztensemnek. Megdöbbentem az első edzésen, amikor megláttam a 400 férőhelyes fatribünt. Hová jöttem, kérdeztem magamtól, és az akkor 40 ezres téglamezei stadionra gondoltam. Hát még, amikor a klubtitkárnak haza kellett szaladnia, hogy legyen edzőcipőm... De amüyen nehezen indult a dunaszerdahelyi munkám, olyan sikeresen folytatódott. A klubvezetők nem ismertek lehetetlent, mindent elintéztek. Azóta sem találkoztam olyan elszánt funkcionáriusokkal. De akkor igazi futball-láz volt nemcsak a Csallóközben, hanem egész Dél-Szlovákiá- ban.” Az őszi idényben csupán Nyitrán kapott ki a sárga-kék együttes. „Pechesen kaptunk ki a legnagyobb vetélytársunk otthonában. Semmi esetre sem akartunk harmadszorra is elbukni, ezért úgy számoltunk, ha csak lehet, az. utolsó előtti fordulóban sorra kerülő visszavágó előtt be kell biztosítanunk az elsőséget. Ez sikerült is, három körrel a befejezés előtt kiharcoltuk az élvonalba jutást. Fantasztikus szurkolóink rendkívül hálásak voltak. Nem mindennapi dínom-dá- nommal ünnepeltük meg a történelmi sikert...” Megkérdeztük a sikerkovácsot, hogy müyen jutalmat kaptak a bajnokság megnyeréséért. „Erre már nem emlékszem, de arra igen, hogy különleges ajándékot kaptam Weisz Misi bácsitól. A DAC egyesületi elnöke mindig is adott magára, kiválóan öltözködött, és már akkoriban gyönyörű fehér Mercedesszel járt. Misi bácsi a bankett elején odaszólt a fiának: Gabikám, ha a mester majd úgy gondolja, hogy elege van az ünneplésből, akkor a kocsimmal hazaviszed őt. így is történt. Aztán a csapat és a szakmai stáb tagjai feleségeikkel jugoszláviai tengerparti jutalomüdülésen vettek részt.”
