Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-20 / 141. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2015. JUNIUS 20. EMLÉKEZÉS 17 Pliszeckaja utolsó tánca M aja Pliszeckaja minden idők legcsodálatosabb balerinája, aki a moszkvai Bolsoj örök Hattyújaként írta be a nevét a balett-történelem nagykönyvébe, rendelkezett így évekkel ezelőtt müncheni otthonában, ahol férjével, Rogyion Scsedrin zeneszerzővel együtt komponálták meg végső távozásukat. A végakarat első fele megtörtént. A búcsú szűk családi körben zajlott. A Hattyú utolsó röptére vár. Senki sem gondolhatta, hogy ilyen hirtelen jön majd a vég. Maja, az isteni Maja, ahogy szerte a világon nevezték, egy lépéssel a kilencven előtt is jó egészségnek örvendett. Soha semmire nem panaszkodott, sem lelki, sem testi fájdalmakra. Szeretett férje oldalán nyugodt, kiegyensúlyozott életet élt. Ha nem Münchenben, akkor litvániai nyaralójukban vagy moszkvai lakásukban, de még tavaly is vállalkozott hosszabb utakra, mert előadott, mesterkurzusokat, emlékesteket tartott, előadásokat nézett. Megjelenésével, életfelfogásával mindig mindenkit elkápráztatott. Szép volt és elegáns, derűs és vitális, lekottázhatóan dallamos nevetése itt cseng a fülemben. Tartása volt. Méltósága. Pedig az sem lett volna meglepő, ha élete alkonyán kiült volna az arcára az a sok kín és gyötrelem, lelki sérelem, amit másoktól kellett elszenvednie. Azoktól, akik elpusztították a szüleit, de azoktól is, akik annak idején mindent megtettek, hogy a szovjet kalitka ajtajához ne találjon kulcsot. Interjúiban elmondta, könyvében megírta, Budapesten, a Nurejev Balettverseny elnök asszonyaként nekem is részletesen elmesélte, milyen csapásokon kellett túltennie magát - gyerekként! Tizenegy éves volt, amikor apját, a lelkes kommunistát, egykor diplomatát, bányamérnököt és igazgatót a NKVD emberei minden indoklás nélkül letartóztatták, figyelmen kívül hagyva azt is, hogy A szocialista munka hőse volt. Koholt vádak alapján elítélték, és kivégezték. Édesanyját, a szovjet némafilm jeles színésznőjét sem kímélte a sors. A sztálini tisztogatások idején börtönbe vetették. Zsidó származása mellé még annyit írtak: nem vallotta be, hogy férje kém volt és hazaáruló. Három év kényszermunkatábor Kazahsztánban. Miközben sem ő, sem a férje nem követett el semmit, amiért elítélhették volna. Amikor Rachel Messerova csontra fogyva hazatér a nagy robotból, Maja, a lánya tizenöt éves. Óriási szerencsével tudta elkerülni a kivégzett vagy börtönbe zárt szülők gyerekének a sorsát. Ha nincs a nagynéni, édesanyja húga, aki a moszkvai nagyszínházban táncol, Maja árvaházba, rosszabb esetben nevelőintézetbe kerül. Csakhogy még mielőtt ez megtörténhetett volna, nagynénje örökbe fogadta, és hogy állandóan a szeme előtt legyen, beíratta őt a színház balettiskolájába. Huszonhárom évesen Maja Pliszeckaja a balettirodalom legnagyobb szerepeit táncolta a Bolsojban. Nem csak Moszkva, már az egész Szovjetunió tudta: kivételes tehetségű táncosnője van a színháznak, akit nemsokára szárnyra kap a világhír. Nemsokára! Majd, ha engedik. Joszif Visszarionovics Sztálin hetvenedik születésnapját ünnepelte az ország, a szovjet kultúra elit hada bókolt a generalissimusnak, s ha már a legjobbakat vonultatták fel előtte, nem hagyhatták ki a sorból az ifjú balerinát sem. Maja Pliszeckaja tudta, kinek táncol. De nem tiltakozhatott, még csak beteget sem jelenthetett. Csak a diktátor nem tudta: tíz évvel korábban az ő parancsára végezték ki az apját annak a táncosnőnek, aki tehetségével, sugárzó lényével őt is elvarázsolta. Két évvel később ki is tüntette őt. Érdemes művész címmel jutalmazta. Sztálin után Hruscsov került az ország élére, aki - zsidó származására és politikai megbízhatadan- ságára hivatkozva - nem engedte el Pliszeckaját a Bolsoj angliai vendégszereplésére. Ám rá egy esztendőre „láss csodát, világ!” alapon újabb állami kitüntetést kap - vigaszdíjként! Először 1959-ben engedik ki Nyugatra. Mivel hazajön, „átértékelik” a helyzetét, és végérvényesen felhúzzák előtte a sorompót. Nurejev és Barisnyikov disszidált. Makarova és Godunov szintén. Ö az egyetlen a nagyok közül, aki mindig hazatér. A családját, a férjét, de még a Bolsojt sem tudta volna elhagyni soha. Pedig voltak önkéntes jelentkezők, akik szívesen segítették volna kint maradásában. Rosztropovics, Sosztakovics, John Steinbeck, Marc Chagall, Ingrid Bergman, de még Robert Kennedy is ott állt mögötte. Próbálkoztak is nála nemegyszer. A KGB szívesen vette volna titkos információit. Pliszeckaját azonban nem lehetett sem befogni, sem betörni. Az ő életében a tánc és a becsület állt az első helyen. Nyolcszázszor táncolta el Odette- Odiliát. A haldokló hattyút még túl a hetvenen is tökéletes illúzióval hozta. Alberto Alonso neki kreált Új Carment. Érzékit, zabolázha- tatlant. Ő volt a Bolsoj első Sirálya, az első Anna Kareninája, az első Kutyás hölgye. Maria Callasszal és Greta Garbóval emlegették világszerte. Rómában és Madridban balettigazgatóként dolgozott. Béjart neki komponálta meg csodás Isadoráját. A Boleróba is meghívta őt, amelyet elsőként Jorge Donn kapott. Pierre Cardin neki tervezte legszebb színpadi kosztümjeit. Balettcipőjét minden fellépés előtt forró vízbe nyomta, hogy úgy simuljon a lábfejéhez, mintha vele együtt született volna. ,Attól az éjszakától fogva, hogy apámat elhurcolták, egész életemben álmatlanság gyötört - mesélte Budapesten. - Az életkedvemet viszont nem tudta elvenni ez sem. Küzdöttem, harcoltam, ha kellett. Néha még aprócska hülyeségekért is. Volt, amikor szórtam a pénzt, máskor eszelősen spóroltam. Félni is féltem, ha rám ijesztettek, de a vakmerőség sem hagyott el soha.” Nincs nála nagyobb táncosnő a Földön. Olvasom a beírását a noteszomban. Maja, Münich, Theresienstrasse 23. Germáni. így, i-vel. Lágyan hullámzó, szép betűk. Már nem hívhatom, nem kereshetem. De az utolsó tánca még várat magára. Azt majd Rogyion Scsedrin kapja. Az arra legérdemesebb. Földi s majd mennyei életének egyetlen társa. A szív megállhat, az illúzió nem múlhat el. Szabó G. László írásba adta utolsó kívánságát: „Halálunk után hamvasszák el testünket, s ha majd eljön a szomorú óra, amikor az is távozik az életből, aki kettőnk közül túléli a másikat, egyesítsék hamvainkat, és szórják szét Oroszország felett.”
