Új Szó, 2015. június (68. évfolyam, 124-149. szám)
2015-06-20 / 141. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2015. JÚNIUS 20. Vélemény És háttér 7 Hová tűnt Cseh László a budapesti vizes világbajnokság klipjéből, és mit tegyen, akinek hiányzik? Úszó himnusz Orbánnak Szélsebesen terjed a ne- ten a 2017-es budapesti vizes világbajnokság himnusza, az Ússz, amíg élsz, amelyet Demjén Ferenc énekel, és ő is írt, Závodí Gáborral közösen. JUHÁSZ KATALIN Kérem önöket, hogy ha még nem találkoztak a dallal, illetve a hozzá készült művészi igényű klippel, gyorsan keressenek rá, és csak utána olvassák tovább ezt az írást. Nos, gyanítom, sem a szemüknek, sem a fülüknek nem hisznek. Én is így voltam ezzel. Érdemes külön-külön elemezni az akusztikus, az irodalmi és a vizuális élményt. A melódia visszaröpít minket a nyolcvanas évekbe, megjelenítve a korszak összes popzenei kliséjét. Ha létezett volna akkoriban egy Hogyan írjunk slágert? című kézikönyv, ezek a felépítések, dallamfűzések, hajlítások biztosan szerepeltek volna benne, azzal a kitétellel, hogy az összesét egyszerre semmiképp se használjuk, mert akkor giccses, szirupos végeredményt kapunk. A szövegből hadd idézzek, mert így talán nem kíván külön kommentárt: „Tudjuk, így kezdődött rég./ Ott volt a víz, az ős óceán,/ Onnan együtt jöttünk tán / Milliárd furcsa lény,/ S mi csak úsztunk tovább/ Milliónyi éven át.” A dalt, illetve a klipet a Magyar Úszó Szövetség rendelte és tette fel a YouTube-ra. Igazi ret- róvideóról van szó, amely remekül passzol a dallam frissességéhez és a szöveg kvalitásaihoz. Úgy tűnik, az alkotó egy ingyen letölthető vágóprogrammal dolgozott, alaposan kihasználva a rendelkezésre álló speciális effektusokat, például a színesen villogó kis fénykorongokat. Montázstechnikát használt, és ha önök arra számítottak, hogy úszókat, vízilabdázókat fognak látni, nyilván meglepődtek. A filmecske igazi sztárja ugyanis Orbán Viktor, aki többször tűnik fel benne, mint a világklasszis magyar sportolók. Aláír, kezet ráz, örvendezik, még egy startpisztolyt is elsüt. Persze értem én a szándékot, hiszen a kedves vezető sokat tett azért, hogy a világbajnokságot Magyarország rendezze. De például Cseh László egyáltalán nem szerepel a klipben, és mit tegyek, ha emiatt hiányérzetem támad? Nyilván felmerül önökben a kérdés: mennyit kaptak a szerzők a monumentális alkotásért? Nos, Demjén elpanaszolta, hogy egy fillért se. Ráadásul a megrendelő azt híreszteli, hogy ingyen vállalta a munkát, ahogyan szerzőtársa is. Závodi szintén közlékenynek bizonyult, elmondta, hogy ő valóban grátisz dolgozott, Demjén viszont ötmillió forintot kért másfél éve, amikor a dal készült. Állítólag szóbeli ígéretet kapott Gyárfás Tamástól, a MÚSZ elnökétől, hogy ha elnyerik a rendezés jogát, visszatérnek az anyagiakra. De nem tértek. Gyárfás persze másképp emlékszik, viszont a botrány elkerülése végett állítólag felajánlott 2,5 milliót Dem- jénnek. Aki nem alkuszik, ötmilliót kér. Mindenesetre amíg a helyzet nem rendeződik, a MUSZ nemjátssza rendezvényein a „himnuszt”. És talán így a legjobb mindenkinek... JEGYZET Egy sütő robbanása LAMPL ZSUZSANNA Cseresznyét válogattam a piacon vidáman. Megjelent egy ismerősöm, s köszönést mellőzve szapulni kezdte a világot. Hogy manapság milyen szemetet árulnak! Mutatott körbe a pompázatos gyümölcs- és zöldségkínálaton. Aztán a politikát kezdte szidni, amit szó nélkül hallgattam, mert nemrég mégő maga is aktívpolitikus volt. De amikor azon kezdett siránkozni, hogy micsoda unalmas egy város ez a Pozsony, letettem a zacskót, és megkérdeztem, mi hiányzik neki. Kicsit elbizonytalanodva válaszolta, hogy nincsenek programok. Milyen programok? Hát..., programok, úgy általában. Miközben nem messze a piactól egy nagy tábla hirdette csak arra az aktuális hétre, s csak a mi városrészünkben várható tömérdek programot. Nem ez az első eset, amikor azt hallom különböző településeken élő emberektől, hogy náluk nincs élet, az ő városuk- ban/falujukban nincsenek kulturális események, a falunapokat kivéve dögunalom van. Néhány éve végeztema Fórum Intézetben egy kutatást a dél-szlovákiai kulturális életről. Ebből viszont az derült ki, hogy a legtöbb helyen igenis vannak események, csak éppen a látogatottságuklanyha. Mi ennek az oka? A tájékozatlanság? A látogatottságról joggal gondolhatjuk, hogy a tájékozottságtól függően alakul, vagyis minél informáltabbak a lakosok, annál többen és annál gyakrabban látogatj ák az akciókat. Ez azonban csak részben igaz. A felmérésből az is kiderült, hogy a lakosok többsége rendelkezett ugyan a kellő információkkal, mégsem járt a rendezvényekre. Sőt, ezekre inkább csak egy kisebb csoport járt, s általában mindegyik rendezvényt ugyanazok az emberek látogatták. Azt gondoltam, azóta változott a helyzet. Ma már csak az tájékozatlan, aki az akar lenni, hiszen a kisebb településeken is működik internet, de aki nem online, az hallja a hangszórón keresztül, elolvashatja a boltokban és a közterületeken kiragasztott plakátokon. S ma már még több helyen van még több jó rendezvény, mint azelőtt. A szervezőktől viszont ugyanazt hallom, amit a felmérés idején: a falunapokon, a magyarországi előadókra és a sütés-főzésre alapuló akciókon kívül, a kisebb és/vagy hazai vendégekre épülő kulturális rendezvények iránt továbbra is kicsi az érdeklődés, s ezeken minden alkalommal ugyanaz a szűk közönség látható. S ha a rendezvény támogatásból valósul meg, amihez le kell adni a közönség névsorát, bizony előfordul, kicsit csalni is kell ahhoz, hogy összejöjjön az a néhány aláírás. Égy tudós barátnőm, izgalmas személyiség mondta, hogy talán többen eljönnének a vele való beszélgetésre, ha tudnák, hogy neki is felrobbant a sütője, mint az egyik magyarországi főzősztárnak. Minimum egy sütő robbanása. Ez kell, hogy ne unatkozzunk? KOMMENTÁR A nyitottság védelmében RAVASZ ÁBEL A migránsokkal kapcsolatban hirtelen kialakult, de annál intenzívebb társadalmi vita egyvalamire biztosan jó - annak végeredményétől és a konkrét szakpolitikai kérdés megoldásától függetlenül. Megmutatja nekünk, mennyire kiüresedtek azok az alapok, amelyekre az európai projekt épült. Az első ilyen alapérték - és erről már többször írtam itt is - a szolidaritás, amely egyébként mind a vallásos (keresztényzsidó), mind a szekuláris európai hagyományok sajátja. Nagyon kevés olyan őshonos gondolati irány van a kontinensen, amely elutasítja a szolidaritás elvét, és azok az ideológiai szintézisek, amelyek dominánsak Európa nyugati részén, éppen hogy a szolidaritás köré húzzák fel a többi ideológiai elemet. Gondoljunk csak a német CDU keresztény-szocializmusára, amely egyszerre morálisan konzervatív, de társadalmilag szolidáris is. Ma azonban ez az érték minden korábbinál jobban megkérdőjeleződik a határainkon kívül (Ukrajna) és belül is (migránsok). Az európai projekt másik alaptézise a szabad áramlás a tagországok között, legyen szó emberekről, tőkéről, de akár ötletekről is. A határok eltörlése az európai egyesülés egyikleg- kézzelfoghatóbb eredménye, sokunk számára éppen ez az EU erejének szimbóluma. Az, ami ma az olasz belső határokon zajlik, azaz, hogy a migráció által leginkább sújtott ország északi szomszédai elkezdték lezárni a határokat, hogy feltartóztassák a menekülteket, nagyon veszélyes precedens. De a most bejelentett magyar-szerb fal, az EU külső határán, az európai civilizáció kellős közepén, szintén ellene megy azoknak a tendenciáknak, amelyekben sokan annyira bíztunk, azaz Európa fokozatos, de megállíthatatlan integrációjának. Az fenyeget, hogy a nagy igyekezetünkben, hogy válaszokat találjunk arra, ami a déli határokon zajlik, saját identitásunkat veszítjük el. Európa ereje mindig is - és nem csak az EU idején, előtte is! - a mozgásban, a globális szinten viszonylag szabad és gyors áramlásokban, az innovativitásban rejlett. Az elmúlt két évszázadban pedig a fokozatosan teret nyerő társadalmi szolidaritásban, az itt élők biztonságos és méltó életében is. Nem a bezárkózásban, a szétválasztásban, az utálatban, a megkülönböztetésben. Európa fénykorai a múltban is akkor voltak és a jövőben is akkor lesznek, amikor az előbbi tendenciák érvényesülnek, nem az utóbbiak. Félreértés ne essék: nem gondolom azt, hogy ennek a krízisnek a vége most az lesz, hogy a határaink bezárulnak, azt viszont igen, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk ehhez. Hogy az aktuálpolitikai okokból zajló bevándorlóellenes hangulatkeltés, hogy olyan városok és falvak lakói, ahol egyetlen migráns sem volt és nem is lesz, nyilvános fórumon gyűlölködnek olyan emberekkel kapcsolatban, akiknek életét elképzelni sem tudják - mindez lebontja azt a kötőanyagot, amit szorgos munkával gyűjtöttünk össze az elmúlt évtizedekben. A múltkor egy, a bevándorlással kapcsolatos beszélgetésen valaki azt kérdezte tőlem: miért beszélsz mindig többes szám első személyben, ki az a „mi”? Ez a kérdés számomra szimptomatikus: hát persze, hogy létezik „mi”. Mi vagyunk azok, európaiak. Létezünk. De a szolidaritás és a nyitottság elvesztésével elkezdjük felszámolni magunkat. FIGYELŐ Kerülendő a fal (kifejezés) A vajdasági magyarok körében szinte bombaként robbant a hír, hogy Magyarország falat emelne a szerb határon. Sokan attól tartanak, több lesz a menekült a határsávban. Csikós László, a szerb kormány szociális államtitkára az újvidéki Magyar Szó c. lapnak fontosnak tartotta kiemelni, hogy kerülendő a fal kifejezés, ehelyett inkább a drótkerítést kellene használni. Szerinte humanitárius ka- tasztrófátólnemkell tartani, a menekültáradat elkerüli Vajdaságot, hiszen a menekültek inkább más irányból próbálnak majd bejutni az EU-ba. Egészen más a véleménye Rados Gyurovicsnak, a szerb menekültügyi központ igazgatójának. Szerinte a fal any- nyit fog eredményezni, hogy még professzionálisabb lesz az embercsempészet, például alagutakat ásnak majd. Az biztos, hogy a kerítés miatt a menekültek sokkal tovább tartózkodnak majd a szerbmagyar határon, és Szerbia lesz Európa Mexikója. A menekültközpont igazgatója kizártnak tartja, hogy Magyar- országnak a kerítéssel sikerül országai határain kívül tartania az illegális menekülteket, és ez az eljárás sérti a nemzetközi jogot. Ezenfelül a schengeni övezet szabályai szerint mindenkinek, akinek az élete veszélyben forog, lehetővé kell tenni, hogy menedékért folyamodjon az övezethez tartozó országokban. (Magyar Szó) A Fal
